Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-25 / 12. szám

Thursday, March 25, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Elferdítik a vietnami híreket Mialatt az amerikai fegyverek az állítólagos de­mokráciát és szabadságot “védelmezik” Vietnam­ban, az ottani amerikai katonai parancsnokság megszegi a szólás- és sajtószabadság legelemibb követelményeit. A külföldi haditudósitók munká­ját annyira megnehezítik, hogy azok nem képesek hü beszámolót adni az eseményekről. Washington­ban Arthur Sylvester helyettes honvédelmi mi­niszter maga is beismerte, hogy az Észak-Vietnam elleni légitámadásokról leadott híreket csak bizo­nyos változtatások után továbbították. A saigoni újságírók a következő megszigorítá­sokról és incidensekről jelentettek: Öt újságírót őrizetbe helyeztek az U.S. Marine Corps épületében Danang-nál, ahol az egyik leg­fontosabb amerikai katonai állomás van. Csak bi­zonyos, állítólagos “félreértések” tisztázása után engedték őket szabadon. A Hetedik flotta tevékenységeinek tudósítására a Pentagon kilátásba helyezte, hogy egy csoport újságíró állandóan a helyszínen tartózkodhat. A parancsnokság azonban csak egynapos terepszem­lét engedélyezett. Amikor a riportereknek megen­gedték, hogy az egyik repülő anyahajót megtekint­sék, szigorú utasításokkal kioktatott 23 tisztet ren­deltek melléjük, akik egy percre sem hagyták őket egyedül. A tudósítók kíséret nélkül nem látogathatják meg többé a Danang-i légibázist és a pilótákkal való interjút sem lehet kisérő tiszt jelenléte nél­kül megtartani. Az újságírókat nem engedik be többé a Danang-i katonai klubokba és vendéglők­be. A pilóták utasítást kaptak, hogy ne álljanak szóba senkivel. Az egyik újságíró megjegyezte, hogy Amerika történelmében ez az első háború, amelyben a tudósítókat nem engedik a harctérre és nem beszélhetnek szabadon a katonákkal. Wes Gallagher, az Associated Press ügyvezető igazgatója mondotta: “A Pentagon részéről a saj­tó ellen elrendelt megszigorítások felmeritik azt a fontos kérdést, hogy az amerikai nép nyerhet-e valóságos képet a vietnami háborúról.” Saigonban feloszlatták a békegyülést A Cao Dai vallásos szekta Saigonban sajtókonfe­renciát hivott össze, amelyen egy békeszervezet megalakulását kívánták bejelenteni. A mérsé­kelt vallásos csoport azt ajánlotta, hogy az U.S. csapatok csak a dél-vietnami határok mentén tar­tózkodjanak és hogy az ENSZ ellenőrizze a geril­lák tevékenységeit. A rendőrök riportereknek adták ki magukat, le­fényképezték a megjelenteket, majd feloszlatták a gyűlést és lelakatolták a helyiséget. Békedemonstráció Dél-Vietnamban A Saigontól 300 mérföldnyire északra fekvő Binhdinh tartományban többezer főnyi tömeg tün­tetett a Vietcong mellett és az amerikai beavatko­zás megszüntetéséért. A hivatalos, dél-vietnami sajtó közölte, hogy a tüntetők több faluból gyüle­keztek össze és 4 oszlopban közeledtek Phumy városhoz, amikor szembetalálták magukat a sai­goni katonasággal. A katonaság közéjük lőtt, egy tüntető meghalt, százat letartóztattak. Újabb bombázás Laoszban Gyermekeket bombáztak Dél-Vietnamban A U.S. bombázó jet-repülők, hadirepülők kísére­tében több mint 20 tonna nagyerejü bombát dob­tak le laoszi célpontokra, a vietnami határok men­tén, ahol állítólag muníciót szállítanak a gerillák­nak. Dél-vietnami repülőgépek bombatámadást intéz­tek egy Danang melletti Vietcong-falu ellen, mely­ben 45 személyt, közöttük 37 iskolásgyermeket, megöltek. A falubeliek megkísérelték, hogy az ál­dozatok koporsóival a Danang-i amerikai bázishoz vonuljanak, de a kormány-katonaság útjukat állta. A hegyvidéki törzsek a Vietcong mellett Dél-Vietnamban, a Banmethuot környéki hegy­vidéken a montagnard-oknak nevezett hegyi lakos­ság mind jobban támogatja a Vietcong gerillá­kat. A montagnardok más népfajhoz tartoznak, ' mint a vietnamiak és más nyelven beszélnek. El­különített életet éltek és a kormány nem törődött nyomorúságos helyzetükkel. A népi gerillák felvi­lágosító munkája öntudatra ébresztette az elmara­dott népet, amely most évszázadok óta először jo­gait követeli. Egy amerikai nó' feláldozta magát Vietnamért Detroitban Mrs. Alice Herz, 82 éves asszony benzinnel lángba borította önmagát egy utcasar A lipcsei kiállítás kb. 100 holdat kitevő területe zsúfolt a látogatók tömegétől. Vasárnap lévén, a külföldiek és a vidékiek mellett a lipcseiek is szép számmal jelen vannak. Számtalan fedett és sza­badtéri helyiségben árusítják a ‘hot dog’-ot, a fagy­laltot, a kávét és a sört. Már előzetes tájékozódást nyertem a kiállítás­ról Kopenhágában, ahol a rossz időjárás miatt 36 órát kellett vesztegelnem, a kiállításra repülő skan dináviai kereskedők társaságában. Ezek között so­kan beszéltek angolul és már tettek látogatást az Egyesült Államokba is. Éppoly természetesnek és hasznosnak tartották a Kelet-Németországgal és más szocialista országokkal való kereskedelmet, mint a kapitalista országokkal. Valaki, aki optikai cikkeket importál, megjegyezte. hogy a Zeiss Jenawerke gyártmányai jobbak, mint a nyugatné­met és a japán gyártmányok. A kiállítás kiemelkedő pontjai: • Elektronikai pavilon. Épületes látvány egy fedél alatt látni a távközlekedési felszerelések, mű­szerek és kapcsolórendszerek óriási változatát, amelyeket a világ különböző részein végzett kuta­tásokkal az utóbbi két évben kifejlesztettek. A Né­met Demokratikus Köztársaság messzire kiterjedő, számottevő elektronikus ipart fejlesztett ki, amely kifinomult technikáról és nívós teljesítményről ta­núskodik. Tudomásomra hozták, hogy a kiállított automatikus telefonközpontok és továbbitó hálóza­tok megfelelnek a Bell és a Siemens rendszeré­nek és minőségben megütik a nemzetközi stan­dardok mértékét. Az NDK elektronikai trösztje, az RFT három részlegből áll: a közlekedési beren­dezés, a rádió és tv s az alkatrész üzemekből. A legutóbbi egyedül 23 gyárat foglal magában, 33 ezer alkalmazottal és 60 külföldi országba szállít­ja áruit. • A nyugatnémet kapitalisták semmibe veszik a Hallstein Doktrínát. Kiállításaik nagyobbára csak mennyiségben haladják túl a kelet-német ki­állítást. A lipcsei operában beszéltem egy hölggyel, aki egy stuttgarti vaskohó-felszerelési gyár tulaj­donosa. Vállalata kereskedelmének nagyrészét Ke­let-Németországgal, Csehszlovákiával és a Szovjet­unióval bonyolítja le. Gyakran ellátogat az Egye­sült Államokba is. Egyetlen panasza — hogy könnyebb Stuttgartból New Yorkba, mint Lipcsébe menni. Az utazók bizonyos bürokráciával találják szemben magukat — de ha számításba vesszük: a NATO utazási tilalma Nyugat-Berlinben sok fon­tos kelet-németországi személytől megvonja a le­hetőséget, hogy azon országok bármelyikébe ellá­togathasson és pokollá teszi az életet a kereskedel­mi utazók számára. • A kínai kiállítás. Jó érzést keltett a kínai analóg-komputerek, tömegszinkép-fényképező be­rendezések és a csapágyak előállítására szolgáló fél-automatikus gépszerszámok látványa. Ez a nagyméretű kiállítás — mint sok más — olyan zsúfolt volt, hogy az ember úgy ment végig rajta, mint a porszem az óraüvegben. Remélhető, hogy ez az impozáns kínai áruminta-bemutató előjele a Kina és az európai szocialista országok közötti megújult kereskedelmi kapcsolatoknak. • Az Egyesült Államok, amely saját akaratából nem létezik. Egy kis kiállítás a Beckman műsze­rek nyugatnémet gyárában készült felszereléséről; egy másik a Marine Radio Co. belga leányvállala­tának a kiállítása. Hallottam, hogy van még egy néhány U.S. kiállítás, de a rendelkezésemre álló idő alatt nem tudtam megtalálni. Voltak még nagy­méretű Goodyear autógumik és különleges IBM- irógépek, amelyek az angol farm-felszerelések és komputerek között szerepeltek. A bojkott lehet sikeres, ha valakinek monopó­liuma van, vagy ha elegen követik és betartják a bojkottot. A U.S. kormánynak nincs monopóliuma sem a gyártmányokban, sem a piacban és senki sem követi a példáját. Az NDK-ellenes álláspont­ja annál inkább rosszindulatú, mivel látszólag fenntartja Nyugat-Németország álláspontját, mely ország maga vezet az összes kapitalista országok között a Kelet-Németországgal való kereskedelem­hogy kis nemzeteket megsemmisítsen. A buddhis* ták lángoló halálával akarom a ügyeimet, ene xei- hivni.” Kritikus állapotban szállították kórházba az ön­magát feláldozni kész asszonyt. Annak az unitárius templomnak a papja, amelynek 15 évig tagja volt, Mrs. Herz-et a legjobb értelemben vett intellektul- nek nevezte. “Ez a tett nem meghibbant ember cselekedete volt”, mondotta. ben Számos nagyvállalat egyszerűen csendesen nem vesz tudomást a bojkottról és európai összekötte­tései révén bonyolítja le az üzletet. Nyilvánvaló, hogy az amerikai munkások előtt számos munkaalkalom bezárul ezen politika miatt. Az amerikai kereskedelem pedig elveszít számos kereskedelmi lehetőséget a szocialista világgal, Af­rikával és Ázsiával azáltal, hogy nem vesz tudo­mást erről a kiváló alkalomról; a lipcsei kiállítás­ról. A nyugat-német kapitalisták bizonyára a mar­kukba nevetnek a nyugati konkurrensek kárán, akiket Hallstein és Rusk alaposan kimanőverezett a versenyből. Orvossztrájk lesz Angliában? A kezelőorvosok sztrájkjának veszélye komoly problémákat vet fel az angliai állami gyógykezelés jövőjével kapcsolatban. A fizetési vita kapcsán keletkezett az a veszély, hogy az Országos Közegészségügyi Szolgálatnál a 23,000 főnyi általános orvos legnagyobb része be­adja lemondását. Sok orvos panaszkodik amiatt, hogy az állami gyógykezelés jelenlegi rendszere a rossz orvoso­kat előnyös, a jókat pedig hátrányos helyzetbe hozza. A következő hónapokban várható tömeges le­mondások veszélye olyan időben fenyeget, amikor Angliában nagy- és egyre fokozottabb az orvoshi­ány. Az általános orvosok száma csökken, a lakos­ság viszont erősen növekszik. Évente kb. 400 orvos vándorol ki (vagyis négy végzett orvos közül egy), általában Ausztráliába, Kanadába és az Egyesült Államokba. Egyre több orvos menekül az általános orvosi gyakorlat elől. Sokan olyan állami kórházakban, keresnek helyet, ahol igen nagy a szakorvoshiány, és az üres helyek körülbelül 40 százalékát a Nem­zetközösség országaiból, főként Indiából és Pakisz­tánból jövő orvosokkal töltik be. Ennek következ­tében az általános orvosokra egyre több paciens gondja nehezedik. A kezelőorvosok véleménye szerint, az alapvető baj a fizetési rendszer, amely arra kényszeríti az orvosokat, hogy maximális számú pácienst vállal­janak az elegendő jövedelem megszerzése érdeké­ben, és a minimális gondot fordítsák a betegekre. A mostani angol rendszerben nem számit, hogy az orvos az év során hányszor kezeli paciensét, il­letve mennyi tényleges orvosi ellátást nyújt, a fi­zetség mindig ugyanaz. A hivatásos megfigyelők véleménye szerint, eb­ből a rendszerből ered az, hogy az orvosok igye­keznek a maximálisan megengedett számban re­gisztrálni a pácienseket, vagyis összesen 3,500-at. Sokak véleménye szerint, legalább ennyi páciens szükséges ahhoz, hogy egy orvos megfelelő jöve­delemhez jusson. A kezelőorvosok azonban azt mondják, hogy a páciensek ilyen nagy száma mellett, kevés az ide­jük és csak egy szortírozó hivatalnok munkáját tudják ellátni. A könnyebb betegségben szenvedő páciensnek aszpirint írnak fel, és a súlyosabb be tegeket szakrendelésre küldik egy állami kór­házba. Amikor a múlt év októberében a munkáspárti kormány került hatalomra Angliában, a kezelő orvosok a jelenlegi rendszer felülvizsgálatát vár­ták. A választások előtt az uj munkáspárti egész­ségügyi miniszter sokat irt és beszélt a változtatá­sok szükségességéről. A szakemberek véleménye szerint, most bizo­nyos fajta kompromisszum várható, amely elejét veszi a sztrájkmozgalomnak, de nem oldja meg a válság alapvető problémáit. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! Victor Perlő: A lipcsei kiállítás kon, a vietnami szerzetesek példájára, hogy drá­mai módon fejezze ki tiltakozását az ottani ameri­kai katonai beavatkozás ellen. Táskájában írást ta­láltak, amelyben tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy “az elnök arra használja tel magas hivatalát.

Next

/
Thumbnails
Contents