Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-18 / 11. szám

Thursday, March 18, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Q E. H. Neuwald: Bepillantás a mult függönye mögé n. A véletlenül kezembe került régi mátok közül a newyorki Volkszeitung 192i január 5-i számának kivágása következik, amely beszámol az előző es­tén, a 67-ik utcai Central Opera House nagytermé­ben megtartott tömeggyülésről. A gyűlést a Ma­gyar Amerikai Munkások Szövetsége és az ELŐRE napilap rendezték. Horthy rémuralma ellen és til­takozásként ama terv ellen, hogy a fogságban levő volt népbiztosokat kivégezzék. A gyűlés első száma a Szabadság Munkás Dalár­da és az Előre Quartett “Nemzetközi” énekszáma volt. Az első szónok Basky Lajos volt, aki a hoz­zánk juttatott tudósitások alapján ismertette a ma­gyarországi helyzetet, Horthy nemtörődömségét, mialatt “legjobb tisztjei” szabadon rabolnak és gyilkolnak az országban. A gyülésvezető azután bejelentette, hogy a kö­vetkező szónok dr. Török János katolikus lelkész és hangsúlyozta, hogy ez az első eset, amikor ilyen gyűlésen a katolikus egyház egyik lelkésze szólal fel a Horthy-uralom és annak kegyetlenségei ellen. A Volkszeitung tudósítása azután megjegyzi, hogy Török János nemrégen érkezett Amerikába és a gyűlésen való megjelenését “az ELŐRE cikke kényszeritette ki”. Ez a megjegyzés magyarázatra szorul, amelyet a következőkben foglalhatok össze: Török valóban röviddel a gyűlés dátuma előtt érkezett New Yorkba. Megérkezése után néhány nappal Bagger Szekeres Jenő — aki akkor már nem volt az ELŐRE szerkesztőségi tagja —, tele­fonon kért, hogy aznap délután az újságírók klub­házában találkozzam vele és valakivel, aki akkor érkezett Magyarországból. Ez a “valaki” Török János volt. Szekeres Törö­köt úgy mutatta be, mint Károlyi Mihály régi bi­zalmas hívét, engem pedig úgy, hogy “tőlem függ, hogy Török szerepelhet-e az amerikai magyarok nyilvánossága előtt.” Fontosnak tartottam, hogy Törököt a való helyzetről tájékoztassam, azért rög­tön kijelentettem, hogy én Török szereplésének a kérdését az Országos Végrehajtó Bizottság elé ter­jeszthetem, amelynek döntésétől függ, hogy eb­ben a kérdésben milyen álláspontot foglaljon el az ELŐRE napilap. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy Török a Horthyék terrorja elől menekült és amennyiben módot kap rá, harcolni óhajt a magyar kormány és a darutollas kivégző osztagok vérengzése ellen. Úgy értesült (valószínűleg Szekerestől), hogy nép- gvüléseket Magyar-Amerikában kizárólag csak az ELŐRE égisze alatt lehet sikeresen rendezni —, azért kereste a velem való találkozást. Másnap az ELŐRE vezércikk oldalán “Miért jött dr. Török János Amerikába?” cim alatt cikket Ír­tam és abban jeleztem, hogy amennyiben becsüle­tesen akar beszámolni a Fehér Terrorról és őszin­tén harcolni Horthyék ellen, akkor megadjuk a módot arra New York egyik legnagyobb termében, a magyarok ezrei előtt. Találkozásunk alkalmával élőszóval mondtam meg, hogy nyilvánítsa e szán­dékát írásban, amit ö meg is tett és cikkemre hozzám intézett levélben a következő napon vála­szolt. Egyenesen kijelentette, hogy ő ismeri a Fe­hér Terrort és kész Horthyék ellen minden esz­közzel harcolni Amerikában úgy magyarok, mint amerikaiak előtt. Erre hivatkozott a Volkszeitung beszámolója és így lett Török János az első katolikus lelkész, aki Horthy-ellenes gyűlésen beszélt. A jelentés el­mondja, hogy Török Károlyi elnöksége idején fon­tos szerepet töltött be és már emiatt is ajánlatos volt elmenekülnie Magyarországról. A Fehér Ter­ror vérengzéseiről oly megdöbbentő képet festett, amilyet addig a newyorki magyar kolónia nem hallott, mert az előadó első kézből eredő informá­ciókat terjesztett a hallgatóság elé, amelynek tag­ijai borzalommal hallgatták a kegyetlenségek soro­zatáról szóló beszámolót, mert hiszen a jelenlevők közül soknak rokonai éltek Magyarországon. “Amit a jelenlegi magyar kormány hallgató­; RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < y 1437 Third Avenue, New York, N. Y. * (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 < Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- < * Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az oraxáf 4 j ► minden részébe. — Este V.30-ig nyitva 1 * a a 4 a a. 1 lagos hozzájárulásával a fehér terroristák elkö­vetnek — mondta Török —, az kegyetlenség­ben és borzalmakban felülmúl minden eddigit, amit az amerikai magvarok hallottak vagy olvas­tak.” Beszéde végén az istenhez folyamodott és tőle várta, hogy a magyar népet megmentse a további kínzásoktól. A gyűlés utolsó szónoka E. H. Neuwald volt, aki az egykori népbiztosok elitélése és tervezett kivég­zése ellen tiltakozott, egyben határozati javasla­tot terjesztett elő, amelyet kábel utján küldtek Bécsbe, hogy a tütakozásnak ott is hangot adja­nak. Török lelkésszel ellentétben a világ dolgozói­hoz folyamodott és az ő hatalmas erejükre bizta a magyar nép sorsát. A gyűlésről a sajtó úgy emlékezett meg, mint az egyik legnagyobb tömegdemonstrációról, ame­lyet valaha New Yorkban rendeztek. • • • Időrendi sorban a következő okmány a Magyar Munkások Védelmi Bizottságának nyomtatott je­lentése, amely felsorolja az országos razziákban el­fogott magyarok nevét. Az eredetileg internáltak között említi New Yorkból Buday, Szállá és Neu­wald nevét; Pittsburghból Szanati és Szabados Zá- dor nevét (az utóbbi akkor ott szervezési munkát végzett); Clevelandból 11 elfogott között Csorna Sándor és Orosz József nevét (jelenleg mindketten Kaliforniában élnek); Trentonból 27 nevet sorol fel, köztük Drágus Sándorét, (akinek özvegye Ka­liforniában ment férjhez és jelenleg Perrisen él). A 72 felsorolt között a legtöbb trentoni lakos volt —, több mint a sokkal nagyobb magyar telepeken elfogottak száma. Ennek magyarázata: Zámbory Sándor, aki akkor reakciós hetilapot adott ki Tren- tonban, a besúgó aljas szerepére vállalkozott és ő vezette a rendőröket a “veszedelmes” magyarok házához. Amikor emiatt a trentoniak engem felkerestek és megtorlást követeltek, megnyugtattam őket, hogy arra alkalmas időben elégtételt fognak kap­ni. Ez az alkalmas idő bekövetkezett, amikor Zám- boryt a Verhovayak Lapjának szerkesztőjévé vá­lasztották. Megvártam, amig trentoni újságját és házát eladta és Detroitba költözött, azután az ELŐ­RE hasábjain a laptól való eltávolítását követel­tem. Amikor Daragó Sándor, akkori elnök, Zám­bory védelmére kelt, vakmerőén (és könnyelműen) az ő lemondását is követeltem. Most került elő az “Itt az irás: olvassátok!” cí­mű cikkem röpiratban is megjelent mása, amely felsorolja Zámbory bűneit és a Verhovay newyorki 38-ik és passaici 87-ik fiókjainak csatlakozása után, felszólítottam az összes Verhovay fiókokat, hogy “lépjenek sorompóba és segítsenek a pokolba ker­getni azt az embert, aki (lopás miatti) börtönbün­tetésének kitöltése után, ártatlan magyar munká­sokat juttatott rendőrkézre.” A röpirat cikke elmondja, hogy az Ellis Islandra hurcolt ártatlan trentoni magyar munkások közül “sokan megbetegedtek, Tivadar György két és fél hónapig feküdt kórházban, Hosszú György a fele­ségével egy napon halt meg. Horisnyik Mihályné a halállal küzdött, mégis elhurcolták és férjét csak a temetésre engedték haza. Az ELŐRE felszólítására 22 Verhovay fiók kap­csolódott a Zámbory eltávolítását és Daragó lemon­dását követelő mozgalomba, majd később még vagy 60 további fiók, aminek következménye Zám­bory eltávolítása volt és Daragó lemondásáról az akkori alelnök, a new-brunswicki Máté János sze­mélyesen értesített az ELŐRE szerkesztőségében és köszönetét fejezte ki a Verhovay Egylet 25 ezer tagja nevében azért a szolgálatért, amelyet a mun­kások lapja nyújtott Zámbory eltávolításával. Zámbory tehetetlen dühében csak annyit tehe­tett, hogy Detroitban, ahol előadó körúton vol­tam, közvetlenül a gyűlés előtt elfogatott, de a munkástársak gyorsan gondoskodtak a váltságdíj­ról úgy, hogy a gyűlésen megjelentem és beszéde­met megtarthattam. Zámbory később visszavonta a pert, mert tudta, hogy bnó előtt bizonyítani tu­dom állításaim igazát... Ez volt az a Zámbory, akit halálakor a reakciós magyar újságok szerkesz­tői és kiadói — köztük a los-angelesi birchista Sa- bados is —, “kiváló magyarként” búcsúztatott. Miért ne: valóban “kollégái” voltak — minden te­kintetben. Időrendben a következő okmány Charles Recht és Rose Weiss ügyvédek 1921 julius 25-én kelt le­vele, amelyben értesítenek, hogy az ellenem évek óta folyó deportálási eljárást megszüntették és kér­nek, hogy “egyéb törvényes eljárásokkal kapcso­latban” maradjak velük érintkezésben. “Egyéb törvényes eljárások” alatt a fenti Zám- bory-ügyet értették, amely nem került tárgyalásra és Berkó D. Géza, az Amerikai Magyar Népszava tudajdonosának a sajtóperét, amelyet az 1919 ok­tóber 24-én róla irt cikkem alapján indított elle­nem. Itt van a véletlenül előkerült iratok között egy ujságkivágás, amely “Editor Freed on Libel Charge” cim alatt beszámol arról, hogy Pecora ügyész-helyettes javaslatára Tompkins, a Legfel­sőbb Bíróság tagja, elejtette az ellenem emelt két vádat és felszabadította az ezer dollár váltságdíjat, amelyet szintén a Magyar Munkások Védelmi Bi­zottsága tett le. • • • Időrendben következő egy kettészakított kép, amely az 1920. .évi UJ ELŐRE Naptárban jelent meg alatta a következő szöveggel: “Ez a kép (33 East 1st Street-i épületben) a három szobából álló szerkesztőség egyik részét s a szerkesztőség kö­vetkező tagjait ábrázolja (balról jobbra): E. H. Neuwald (a krónikás), Basky Lajos, Vándor Ernő (a telefonnál), Éber László (háttal), Rényi Imre.” Az egykori szerkesztőség tagjai közül Basky meghalt, Éber automobil-szerencsétlenségben ve­szítette életét, Rényi itt halt meg Los Angelesben. Vándor sorsa ismeretlen előttem —, aki még itt vagyok. A képet apámnak küldtem 1921-ben, aki azt halála napjáig a tárcájában tartotta. 1930-ban bekövetkezett halála után — egyéb emléktárgyak­kal — nekem küldték testvéreim. És most, vélet­lenül került ismét a kezembe, emlékeztetőül régi időkre, régi kollégákra... • • • Még két nyomtatványt mutatok be ma. Az egyik a THE CALL angol nyelven megjelent szocialista pártlap 1921 április 10-i száma vasárnapi mellék­letének első és utolsó oldala, amelyeken A. C. Freeman “Attempting a Habsburg Restoration” cimü cikke jelent meg. Az iró közli a velem tar­tott interjút, amelyben pontos adatokat adtam, hogy kik és milyen érdekcsoportok álltak a Habs- burg-uralom helyreállításának tervei mögött Ma­gyarországon és Amerikában. Rámutattam arra, hogy “az amerikai magyar polgári sajtó és papság a dinasztia helyreállítása mellett agitál. Az Ame­rikai Magyar Népszava az Apponyi gróffal foly­tatott levelezését közli, amelyben ez a megrög­zött reakciós politikus kijelenti, hogy Károly még mindig Magyarország királya és Magyaror­szágnak nincsen joga őt elutasítani. Ez az újság egyeDként most leszavaztatja olvasóit arról, hogy milyen kormányzatot és uralkodót helyez előnybe.” Jellemző, hogy 1921-ben a reakciós napilap ol­vasótáborától kértek döntést, hogy “milyen kor­mányzatot és uralkodót” kényszerítsenek a ma­gyar nép nyakára... • • • A másik nyomtatvány a Bécsi Magyar Újság 1922 február 2-i számának 5- és 6-ik oldala, ame- )v°n “A magyarországi zsidó küldöttség is üres kézzel tér vissza Amerikából” fejeim alatt a követ­kező alcím szerepel: “Székely Ferencék szégyen­teljes tuiasa.” Erről az esetről beszámoltam a Ma­gyar Szó 1963 julius 25-i számában. A B.M.U. úgy­szólván szóról-szóra idézi a newyorki Első Magyar Önképző gyűlésén körülbelül egy hónappal a lap dátuma előtt tartott beszédemet, amelynek kap­csán sajnálatomat fejeztem ki, hogy a látogató urak elmulasztották elmondani, hogy “Magyaror­szág élén most egy elvetemedett, gyilkos rablóban­da áll.” De különben is az egylet javaslatomra úgy határozott, hogy “önöknek egy vasat sem ad és az egyiet az urakat megsem hívta. ..” A cikk megemlíti, hogy a Székely-bizottság a newyorki Kossuth Egylet meglátogatását tervezi. Azt nem jelentette, mert nem kapott értesítést róla. hogy amikor a “Horthy-pumpolók”, (ahogyan a B.M.U. a küldötteket nevezte), megtudták, hogy annak az egyletnek is tagja vagyok és ott is várom az urakat —, lemondtak a látogatásról, pakoltak és valóban “üres kézzel tértek vissza Ameriká­ból.” A következő lapszámban folytatom (és lehető­leg befejezem) a véletlenül előkerült iratok révén való betekintést a múlt függönye mögé. I Hvtwtwwwwtwwwwwwwwww 4» / PAUL’S SHELL SERVIÜE I í GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PART8 j; Í ! j 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan ;! !Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL. tulaidono»'! A»WWWW»VV»V»

Next

/
Thumbnails
Contents