Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-18 / 11. szám

s

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, March 18, 1965

Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.

Ahogy én látom a helyzetet

KANADA. — A világ igazán felfordult, összevissza butítják az embereket mindenféle hamis jelszavakkal. Azt mondják, hogy veszélyben van a vallás, veszélyben a szabadság, de ami a legfontosabb, veszélyben a telhetetlen pénzeszsák, amit az urak úgy neveznek, hogy haza. Ezt minden áron meg kell menteni, meg kell érte halni a szegény népnek. Már úgy érzed magad, hogy megbutultál, megrészegedtél azoktól a hamis szólamoktól és várod a tisztulást, a jobbat, de az sohasem jön. Csak újabb viharok, mint nem is olyan régen, amikor kitört a Kruscsev-féle orkán, a Sztalin-kultuszról, amely végigsöpört az egész világon, felfújva, befeketítve mindent.

Úgy éreztem, hogy a pénzeseken kivül már nem lát senki tisztán, mindenki a homályban tapogat, feketét lát, s fehér bottal jár. De nem egészen igy történt, mert maradtak tisztánlátók is, lehet, hogy nem sok. de legalább is egy, aki tisztán lát, belát az égig érő szennyfüggöny mögé, az ál-krisztusok, a hamis próféták szívveréséig mindenbe, tisztán, élesen, igazságosan. S ez Smied Sándor. De sok kellene az ilyenekből! Sajnos a gondviselés nem gondoskodott arról, hogy a tehetségesek megérdemelt helyre kerüljenek, hanem rábízta a kegyetlen sors kezére, amely könyörtelenül lökdös- te, taszigálta, hagyta, hogy elkallódjanak, elvesz- szenek. végül összetörve, kifáradva, mindenkitől elhagyatva kórházakban és utszélen haljanak meg. S országot, világot azok vezették, akik nem odavalók.

Annakidején valaki azt ajánlotta a Sztalin-sira- tóknak a kanadai munkásujságon át, hogy rá kell bízni az ügyet az orosz népre. Ez igazán többet ért a semminél, s lehet, hogy sok embert meg is nyugtatott. Ez ma is ajánlatos, megfordítva. Smied Sándor levelét kivágtam a lapból, eltettem az in- nen-onnan megőrzött iratok közé, a halhatatlan és soha meg nem alkuvók közé, mint Petőfi és mások.

Egy munkásnő

Panasz-e vagy dicséret?

WINDSOR, Ont. — őszintén megvallom, hogy csak rövid ideje ismertem meg lapjukat, azt is csak véletlenül, mert leányom nem azt a lapot hozta el nekem, amit meghagytam neki, hanem a Magyar Szót. így csak egy néhány számhoz jutottam hozzá, mert nehezen megy a megszerzése.

SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSf)

LEVELEZŐINKHEZ - 1

Lapunk olvasói igen jól tudják, hogy nem $ célunk a szót bárkibe is belefojtani. Az utób- ® bi hetekben sokan megírták véleményüket a (l "Két kortárs" c. cikk körül folyó vitában. » Mi ezt egyáltalán nem korlátoztuk, mivel az % a nézetünk, hogy olvasóinknak jogában áll megírni azt, ami a szivüket nyomja. ®

De mi történt? A vita lassan olyan vágány- X ra terelődött, hogy most már egyesek a múl- & tat kezdik felhánytorgatni és az egyik lap- % számban pl. a "Bérmunkás" szerepét fejte- | gette egy olvasónk. Érthető, hogy azok a $ munkástársak, akik annakidején a "Bérmun- f kás" körül bontottak zászlót, nem engedhe- X tik meg, hogy múltjukat bárki is "bemocs- ® kolja" és válaszolni kívánnak az ilyen írások- Y ra, aminek következtében a vita elfajulhat és | széthúzást eredményezhet. S ezt csak lapunk Ú sinylené meg.

Lehet, hogy a "Bérmunkás" követett el hi- % bákat, de itt meg kell állapítanunk, hogy az % Előre és annak utódai sem voltak hibátlanok, X s véleményünk az, hogy olykor-olykor a mi V Magyar Szónk is követ el hibákat. »

Ezért úgy látjuk, hogy a legegészségesebb » volna a vita lezárása. Térjünk a tárgyra, ked- yJ vés olvasóink. Itt vannak az óriási béke- és ® szabadságküzdelmek, a napi események. Fi- 'r gyeijünk fel ezekre és Írjunk róluk; ne hagy- V juk, hogy a múlt valamilyen sérelme, mint (I egy kisértet, szétzúzza egységünket, amire % olyan nagy szükségünk van. $

A SZERKESZTŐSÉG |

sessssssessssssssssssssssssssssssssssss

Ezért, ha érdemesnek találnak arra, hogy lapjukat megküldjék és olvashassam, kérem, indítsák meg részemre. Úgy látom a lapból, hogy naptárt is lehet kapni. Szeretném, ha küldenének belőle.

Nem tudom biztosan, hogy naponta, vagy hetenként jelenik-e meg, mert nem szeretném, ha mindennap jönne, mert túl sok olvasnivaló volna benne. így is annyira tele van Írva, hogy egy lapján több van, mint amennyi más újságoknak az egész tartalma. Én pedig nem tudok sokat olvasni, mert nem vagyok fiatal és sajnálnám, ha nem tudnám minden cikkét elolvasni, mivel mind nagyon érdekes és tanulságos. M. K.

NEM LEHET SZÓ NÉLKÜL HAGYNI

FLORIDA. — Lapunk márc. 4-i számában r. g. aláírással igazságtalan támadás jelent meg a Bérmunkás és annak irói ellen, ami annak köszönhető, hogy r. g. — amint írja — 25 éve nem olvassa a Bérmunkást (amely már tiz éve megszűnt) és igy nem ismerhette azt, ami a Bérmunkásban, fennállásának utolsó 15r—16 évében megjelent. A támadás helyreigazítása azért is fontos, mert a Bérmunkás akkori íróinak nagyrésze már nem él és igy nem védekezhetnek.

A Bérmunkás irói már 1938-ban a munkásmozgalom nemzetközi méretekben is legveszedelmesebb ellenségének az akkor már hatalmassá fejlődött náci-fasizmust tartotta és felismerte annak szükségességét, hogy a munkásosztálynak élet-halál harcot kell folytatnia ellene. Ezt a harcot az olvasók 1939-i országos értekezlete is magáévá tette.

Az írógárdában meg volt a bátorság, hogy ezt az irányvonalat az IWW központi vezetőségének tilalma ellenére is keresztülvigye. Ennek természetes folyamata volt, hogy a második világháború kitörésekor helytelenítette a szovjet-német meg nem támadási szerződést és helyeselte a Hitler által megtámadott országok támogatását. Ezt az állás- foglalást nemcsak az olvasók többsége támogatta, hanem sok uj előfizetőt és támogatót szerzett a lap az akkori Magyar Jövő olvasói közül.

A Szovjetunió megtámadása, illetve Pearl Harbor után, a Bérmunkás minden sora a nácizmus, fasizmus elpusztítását célozta, nem feledkezve meg arról, hogy utána a munkásmozgalom újból szembe fog kerülni a saját tőkés társadalmi rendszerével.

A nácizmus leverése után a Bérmunkás a legteljesebb mértékben támogatta a szocializmust építő országokat, magyar vonalon a legélesebb harcot folytatta az amerikai magyar reakció ellen és teljesen megszüntetett minden testvérharcot és a nagy amerikai magyar településeken, mint New York, Cleveland, Chicago, Detroit, Akron, stb. bekapcsolódott a testvérszervezetek akcióiba. A Bérmunkás irói elfogadhatatlannak tartották a szocialista országokban felülkerekedő személyi kultuszt, de ha nem is álltak be a vezérimádók közé, nem is kritizálták azokat, hanem rendületlenül harcoltak a szocialista országok ellenségeivel szemben.

Meg kell még említeni azt is, hogy a Bérmunkást az utolsó 15 évben — a nyomdai munkát kivéve — teljesen díjtalanul csinálták a körülötte lévők és megszűnésekor á fennmaradt közel négy ezer dollárt a testvéri szervezetek között osztották fel; előfizetőit a Magyar Szó igyekezett megszerezni. Volt olvasóinak jó részét ma a Magyar Szó olvasói és támogatói között találhatjuk.

Mindez a Bérmunkás kitartó iró gárdájának és aktiv munkásainak köszönhető, akik közül Geréb József, Zára János, Takács József, Kohler Sándor, Gőgös József már nincsenek az élők sorában. A még élők öreg koruk ellenére is többé kevésbé aktivan vesznek részt a Magyar Szó fenntartásának, terjesztésének a munkájában és aktivak a még meglévő magyar munkás intézményekben.

Az igazság érdekében és a halottak emlékének védelmében kellett megírni a fenti sorokat.

E. K.,

a Bérmunkás egyik írója

Csehszlovákiában megkezdték a nagy átmérőjű, 720 milliméteres acélcsövek gyártását. A csöveket, amelyek részben az uj kassai acélműben, részben a Chomutovban üzembe helyezett uj hengerműben készülnek, annak a csővezetéknek az építéséhez kivan iák felhasználni, amely Csehszlovákiát a Szovjetunió földgázlelőhelyeivel köti majd össze.

^MVVAAAaAnnfUVVVtfVVVUVirAUfWMMWVVIAM t

I Msami-i olvasók figyelmébe!

[ MIAMI, Fia. — Megkaptam felhívásukat és ] i én is hozzá akarok járulni a lap segítéséhez < \ í $10-el. Kérem a miami-i olvasókat, hogy te- ![ [ hetségük szerint segítsék az újságunkat, mert 11 | bizony kár volna, ha a lap megszűnne. Egy- J * | ben küldök két dollárt a naptárért, ami tele ] I | van elsőrendű írásokkal. Ugyanakkor küldök ]! i három dollárt, s indítsák meg a lapot a kö- < [ i zölt címre. Én soha sem fogok megfeledkezni < | I a lap segélyezéséről, amig csak élek.

1 Szomy F. és ne[e J *

Akik Rómába menfek

KANADA. — Én is szeretnék hozzászólni a Két kortárs c. cikkhez, mely a lap feb. 4-i számában jelent meg. Ha találkozhatnék Smied Sándorral, szeretnék kezet csókolni neki, de remélem, hogy baráti kézszoritásomat a távolból is elfogadja. Mert szerintem is úgy van, hogy Kruscsevnek nem lett volna szabad elvtársát a sírjából kidobatni. Vajon kiknek akart ezzel kedveskedni? Talán azt hitte, hogy a szocializmus felé tekintő, százmilliók olyan buták, hogy minden tettét dicshimnusszal fogják énekelni és elfelejtette, hogy ha nincs Sztálin vasökle, neki nem volna mit örökölnie? Ott maradt volna abban a kis faluban, ahol szüleivel együtt egész életükön át képtelenek voltak pár hold föld árát kifizetni. Eltörölték Sztálingrád nevét, pedig ott fordult meg (s nem Kruscsev által) a szerencse kereke, hogy azután ő lehessen ' a Szovjetunió feje. Hát mindezeket a hálás utókor meg tudta tenni, az igaz, de Sztálin nevét s munkáját a történelemből soha sem fogják tudni kitörölni. Az angol világ nem engedné meg Winston Churchill nevét és munkáját semmi módon bemocskolni, hát miért kellett ezt tenni Sztálinnál, a szocialista társadalom vezetőjével?

Mindamellett én nem értékeltem le Kruscse- vet mindaddig, amig másik elvtársát, a szocialista eszmék felé törekvő Kínát is cserben nem hagyta. Elfordult a 700 milliós néptől és hogy jó fiú legyen, elkezdte a békés egymás mellett élés elvét hirdetni, elfeledve, hogy ebből torz gyermek születik. Szeretném tudni, hogy a keresztény civilizáció mennyire vette figyelembe a békés egymás mellett élés elvét? Persze, hogy a gyilkos is visz- szamegy tette színhelyére, igy Kruscsev is elment, mikor azt mondta, hogy ő meg fogja védeni Kínát, ha megtámadnák és ő fogja megállapítani, hogy szükséges-e a védelmére menni, vagy már úgyis késő, igy hát nyugodjunk bele a történtekbe.

Azután megjelent egy ujabbfajta imperialista formájában, s mivel nagy Kina nem volt hajlandó ultimátumszerű utasításait követni, visszavont tőle minden segítséget és Indiának szállított hadi felszereléseket Kina ellen, mert hát Kina megsértette a McMahon-vonalat, amelyet az angol uralom állapított meg; mint újabb politikai határt.

Én is azt mondom, amit Smied, hogy “kár, hogy legalább is nem kilenc évvel hamarabb váltották le őkéimét”, mert ha Franciaország vezetői Kínában emberséget látnak, amit érdemes megbecsülni, akkor semmi más háttere nincs a dolognak, minthogy Kina ellenszegült Kruscsev parancsának.

A “neveltjei” megjelölés Rev. Gross cikkében sokértelmüen hangzik, legalább is nekem. Rév. Gross szerint Kruscsev az Alfa és az Omega, a tökéletesség netovábbja. Az az állítás, hogy' “neveltjei”, nem helyes, mert ha Kruscsev helyes utón járt volna, bizonyára nem váltják le. S köszönet az éber vezetőknek, hogy nem engedték a helyzetet Dulles-módjára megoldani. A “neveltjei” közül az egyik, a veje, már Rómába is elment, annyira “nevelt” volt. Kérdem: mi szükség van nekünk “neveltekre”? S mi szükség van Rómába menni, a szocializmus elleni fellegvárba? S udvarolni a szocializmus legkérlelhetetlenebb ellenségének? Ez szerintem a behódolás jele.

Nem kell nekem Rev. Gross figyelmét felhívni, mert a kisujjában is több tudomány van, mint az én hat elemit végzett fejemben, azért mégis kérem, hogy nézzen bele Magyarország történetének

I. kötetébe, az őskortól 1526-ig terjedő részbe, de tovább is és látni fogja, mit müveit a római pápaság Magyarországon. Mivel magyarul írunk, igy hát csakis magyar vonatkozást teszek szóvá. Akik Rómába mentek, azok elvesztek, vagy Rómától kapott paranccsal tértek vissza. Talán Kruscsev veje kivétel? Smied tudta, mit irt és amit irt, az megcáfolhatatlan valóság. Bátorságáért fogadja baráti kézszoritásomat.

Kovács János