Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-11 / 10. szám

Wilfred G. Burchett, a National Guardian hetilap tudósítójának harmadik cikkét közöl­jük kivonatosan a dél-vietnami harcokról: “Megkérdeztem az ezredparancsnokot, mi a tit­ka annak, hogy a National Liberation Front (NLF) katonasága oly sok hittel és meggyőződéssel har­col. így részletezte: ‘Mind a tisztek, mind a közka­tonák a parasztságból kerülnek ki — hasonló köi> nyezetből. Együtt élünk, tanulunk és harcolunk. Az agresszorok és elnyomók elleni gyűlöletünkben egyesit bennünket elsősorban a hadseregben fenn­álló demokrácia. A csatáknak minden egyes rész­letét előre megtárgyaljuk mindazokkal, akik részt- vesznek majd a hadműveletben; a tisztek és köz­legények egyformán hozzászólhatnak. Sokszor elő­fordul, hogy csak hosszú, bonyolult viták után tu­dunk egységes álláspontra jutni. Ha csak egy el­lenvetés is akad az akció bármely részletére vo­natkozólag, a vitát tovább folytatjuk. Amikor azon­ban közös elhatározásra jutottunk, mindenki ponto san, az utolsó betűig betartja az utasításokat. A harcok után is hasonló megbeszéléseket folyta­tunk, amelyekben elejétől végig átértékeljük a küzdelem minden egyes mozzanatát és az elért eredményeket. Az ezekből levont tanulságokat fel­használjuk a legközelebbi ütközetben. Mindenki résztvesz a vitákban, mert amint a vietnami köz­mondás tartja; ‘Három bolond együtt kitehet egy bölcset’.” Én is résztvettem ezekben a vitákban. A “B” század tisztjei és közlegényei egy háromszögletű erődítmény homokból készült modellje körül fog­laltak állásokat. Az “erőditmény”-t háromszoros szeges drótsövény, 5 láb mély sánc-árok, majd 6 láb magas erődített bástya vette körül. Csak né­hány órát vettem részt a napokig tartó megbeszé­lésekben. A vita legfőbb tárgyát az képezte, hogy csak az egyik “blockhouse”-ra összpontositsák-e a támadást és az ellenség megtévesztésére a többit tűz alatt tartsák, vagy pedig, egyszerre többet tá­madjanak meg. A katonák egymás után szólásra jelentkeztek, mindenki legjobb tudása szerint já­rult a vitához. A parancsnok csak annyiban mutat­ta ki vezető szerepét, hogy a megbeszélést demok­ratikusan vezette és gondoskodott, hogy a táma­dással járó különböző specialisták mind szóhoz jussanak. Mindezek egy hónappal későbbre terve­zett akcióra vonatkozó megbeszélések voltak. Főpróbák a harcok előtt Más alkalommal szemtanúja voltam egy bizo­nyos ellenséges állás ellen készülő támadás előtt a gyakorlatként megrendezett színlelt harcnak. A kiszemelt blokkházról a dzsungelben életnagysá- gu modellt készítettek. A körülötte levő szöges drótsövényt folyondárok jelképezték és az erődít­mény sáncainak, falának és lövészárkainak a ha­sonmását is elkészítették. A megadott füttyjelre az aknarakók, hármas csoportokban, kirohantak a szimulált gépfegyve­rek védelme alatt, amelyeknek kattogását a tej- konzerv-kannák kalapálásával utánozták. (Az NLF csapatok egyetlen lövedéket sem pazarolnak el hiába.) A hosszú, csőszerű aknákat lerakták az első drótsövény mentén, kitűzték a vörös zászlót és visszarohantak. Ugyanezt megismételték a második és a harmadik drótsövénynél, miután a többit “elpusztították”. Végül a blokkház alapzatánál helyeztek el masz- sziv aknákat és az ott támadt résen a csapatok trombitaszóra berohantak. A blokkház megszállá­sánál *áz általuk gyakran használt zseniális létra- hidat alkalmazták. A létrarészt csuklós vas erősiti a bambuszból készült hid-részhez. Az egészet átve­tik az árkon, a létrával fölfelé és átkelés után rög­tön a falat is megmászhatják. Egy alkalommal a megbeszéléseknél megkérdez­tem, miről vitatkoznak. ‘Mostanában nehéz össze­ütközésbe kerülni az ellenséggel,’ volt a válasz. Nem folytatják többé az ‘ellenséget mindenáron megsemmisítő’ taktikájukat. Manapság egyszerűen felmérik a veszteséget és otthagyják a szinteret. De el kell pusztítanunk őket, hogy a háborút meg­nyerhessük. így utánuk kell mennünk az állásaik-* ba s erődítményeikbe. Meg kell javítanunk a mód­szereinket és uj problémákkal kell szembenéz­nünk: hogyan lehet legjobban, leggyorsabban ak­nát lerakni és másodpercnyi pontossággal együtt­működni.’ Egy másik századnak az ifjúsági szervezete (a legénység fele ide tartozik) szemináriumokat tar­tott arról, hogyan lehet a század tagjai közt a szo­lidaritást és a közszellemet magasabb fokra emel­ni és az elvtársi szellemet kiterjeszteni. Az ezred­parancsnok szerint a Felszabadító Front meggyő­AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD _______ Thursday, March 1,1, 1965 ződéses, harci kedvére fontos befolyással van há­rom tényező: “Helyes vezetés és politikai tájékoz­tatás; a technikai tudás és taktikai képzettség; a csapatok anyagi és kulturális színvonalának állan­dó javítása: az ételtől kezdve, a zenét és költésze­tet is beleértve.” • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • i A SZÁMOK BESZÉLEK | S írja: Eörsi Béla ÍS 12 • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 « A változó Anglia Hogyan lett a gerillákból rendes hadsereg? A “B” század alparancsnoka Muoi Hai volt. Neve “tizenkettedik”-et jelent. Vietnami hagyomá­nyok szerint a gyermekeknek tulajdonnévként számnevet adnak, a születési sorrend szerint. Muoi Hai tizenegyedik gyermek volt; az anya a család első tagjának számit. Apját és egyik öccsét diem- ista katonák 1960-ban megölték. Ekkor csatlako­zott a gerillákhoz. Legidősebb bátyját lelőtték 1962-ben. Elmondotta, hogyan szerveztek kis csa­patokból nagyobb hadtesteket. Eleinte úgyszólván semmi hadi felszerelésük nem volt kapákon, kése­ken és furkósbotokon kívül. Legbecsesebb fegyve­rük a lakosság támogatása volt. Lassacskán egyre több muníciót és felszerelést fogtak el az ellenség­től. ‘Eleinte semmi járatosságunk nem volt a kato­nai műveletekben’, mondotta Muoi Hai. ‘Fogal­munk sem volt, hogyan kell használni az ellenség­től elfogott gépfegyvereket és ágyukat. Csak csap­dákat tudtunk felállítani, amivel lelassítottuk az ellenség támadását. Puskákkal, kézigránátokkal és mozgékonysággal kikerültük az ellenünk felállított csapdákat. Lassacskán azonban megtanultuk a gépfegyverek kezelését, később a mozsárágyuk és 57 mm-es bazooka ágyuk kezelésében is gyakor­lottak lettünk. Ekkor a nehéz fegyverekkel külön hátvéd-szakaszt szerveztünk meg. Evvel gyors raj­taütéseket tudtunk keresztülvinni az ellenség ál­lásain, ahol tudtuk, hogy olyan fegyverek vannak, amelyekre szükségünk van. Ma már ott tartunk, hogy néhány napig tartó, gyors mozgékonyságot igénylő harcokban vehetünk részt’. Kiképzés: amerikai kézikönyvből Megkérdeztem, hogy tudták megtanulni a kom­plikált felszerelések használatát. ‘Az amerikaiak nagyon jó ötletnek tekintették a “különleges há­ború” gondolatát, mondotta a parancsnok. Az iga­zán újszerű ebben az, hogy a helyi lakosságot hasz­nálják fel ágyutöltelékül. Ez azt jelenti, hogy őket kellett kiképezni katonai technikai szakértőknek és meg kellett tanítani őket a modern fegyverek használatára is. A franciák túl ravaszok voltak, hogy ezt tegyék, jól sejtették, hogy egy szép nap még ellenük használhatják fel a fegyvereket. Ezek­nek a jól-kiképzett katonai technikusoknak jóré­sze gyakran átpártol hozzánk. Amellett az ameri­kaiak kénytelenek voltak vietnami nyelven nyom­tatott kézikönyveket is kiadni. Ezek szintén a mi kezeinkbe kerültek és standard tankönyvként használjuk a kiképzéseknél.’ A nagyszerűen kiképzett tüzérek a kiképzésnél egyetlen lövedéket sem használnak fel. Az egyik tüzér mondotta: ‘Nem pazarolhattuk el hiábavaló módon a lövedéket.’ Arra a kérdésemre, hogy nem volt-e veszélyes a harcokban résztvenni anél­kül, hogy tudomásuk lenne a nehéz fegyverek pon­tos működéséről, igy felelt: ‘Alaposan áttanulmá­nyoztuk a lövés mechanizmusát. Akkor egy közön­séges karabélyt szíj jaztunk az ágyucsőhöz és ezzel céloztunk. Biztosak voltunk abban, hogy ha a ka­rabéllyal eltaláltuk a célpontot, akkor kell, hogy a bazooka is telibetaláljon. Úgy is történt.’ Amikor megtekintettem a különböző szakaszok, századok és ezredek nehéz automatikus ágyúit és felszereléseit, megállapítottam, hogy igaza volt a főparancsnoknak, amikor azt a meglepő kijelentést tette, hogy az NLF századok tüzérségi felszerelésé- különb a U.S.—saigoni csapatokénál; hogy a zász­lóaljak felszerelése legalább is egyenlő színvonalú és hogy csakis az ezredekben van az ellenség ere­je túlsúlyban, ahol tankok, repülőgépek állnak a rendelkezésre. Taktikában és technikai módszerek ben az NLF napról napra különbnek bizonyul a saigoni kormánycsapatoknál. A U.S.— saigoni közös katonaság még mindig túlerőben van a katonaság létszámában, de ez sem tartós. Az 1964-es évben a saigoni csapatok nem tudták pótolni veszteségeiket, viszont az NLF had­serege napról napra gyarapodott. Sok helyen már egyenlő erőben vannak a saigoniakkal. Mostantól kezdve, amint a Binh Gia-i csata is megmutatta, a U.S.—saigoni hadsereg az NLF nagy hadtesteivel néz szembe, amelyek rendes ezredekben működ­nek és tartós, nappali harcokat képesek folytatni. Teljesen hiábavaló az amerikaiaknak abbeli erőfe­szítése, hogy ezt a fejleményt fokozott légi táma­dásokkal ellensúlyozzák.” I. Köztudomású, hogy Angliát a II. világháború le­gyengítette, ugyanakkor a legyőzött Franciaország, Németország és Japán gazdaságilag virágzik. Mint­hogy Anglia az Egyesült Államok egyetlen megma­radt hü szövetségese, kívánatos, hogy tisztán lás­suk helyzetét. Anglia nagyhatalom volt a II. világháború előtt. A birodalom 1939-ben a föld területéből kb. 14 millió négyzetmérföldet foglalt magában és lakos­ságának száma 500,870,000 volt. Ha gyarmataitól eltekintünk, melyek lázongani kezdtek, voltak úgy­nevezett dominionjai is, amelyek származásuk és kulturkapcsolatuk révén biztos támaszai voltak az anyaállamnak. Ilyenek voltak Kanada (10.4 millió lakossággal), Dél-Afrika (9.6 millióval), Ausztrália (6.62 millióval) és Uj-Zéland (1.6 millióval). Hogyan veszítette el ez a nagyhatalom a II. vi­lágháborút gazdasági szempontból? A válasz egy­szerű: Anglia náci Németországot hagyta megerő­södni; uralkodó osztálya (sőt középosztálya is) ro­konszenvezett a nácik brutális kapitalista metódu­saival. Abban reménykedett, hogy Hitler megtá­madja a Szovjetuniót hatalmas katonai erejével. Anglia tudatában volt lemaradásának. Pl. acél­gyártása 1939-ben csak 13,434,000 métertonna volt, Németország 23,208,000 tonnájával szemben. A vasérctermelésben jobban állt. A hibát nem ott követte el, hogy hadat üzent Hitlernek, hanem hogy azelőtt dédelgette Német­országot. Ezért súlyosan kellett fizetnie: kb. 300 ezer angol és 100,000 gyarmati halottal, s a le­bombázott polgársággal együtt félmillió ember­élettel. Hazai tőkéje kb. 9 milliárd dollárral csök­kent. Kereskedelmi flottájából, amely száz évig uralta a tengereket, kb. 15 millió tonna hajóür süllyedt el G.D.H. Cole, hires gazdasági szakértő, Nagy-Britannia tengerentúli veszteségét, arany- és dollár-rezervában 4.2 milliárd fontra becsülte (12 milliárd dollárnak felel meg). Négymillió ház sé­rült meg, vagy pusztult el ellenséges támadások következtében. Nyilvánvaló, hogy Anglia szegé­nyen került ki a H. világháborúból és az első vi­lágháború utáni években 856 millió fontot (3 mil­liárd dollárt) kapott kölcsön az Egyesült Államok­tól. Kanada is adott vagy 700 millió dollárt az anyaország segítésére. A II. világháború után senki sem kényszeritet- te, hogy nagyhatalmi pozícióját feladja, csupán szegénysége. A birodalom túl nagy volt, milliónyi hadseregre lett volna szükség még békeidőben is annak fenntartására, hát még a lázongó India, Burma, Egyiptom, Palesztina és Afrika ébredező népeinek leigázására. Katonái a hat éves háború alatt elfáradtak. Sze­rencséjére az Egyesült Államok vezetősége a hi­degháború szörnyű betegségébe esett (amit szin­tén Churchill nagy. “érdemének” tekintenek). Ang­lia 1947 elején közölte a Truman-kormánnyal, hogy kivonul Görög- és Törökországból és az Egyesült Államok vegye át ott a szerepét. Truman kapott az alkalmon, nyilvánosságra hozta a “Tru- man-elméletet” és átvette a két ország feletti gon­doskodást, ami sok milliárd dollárjába került az amerikai adófizetőknek. Lassanként, lépésről lépésre Anglia kivonult gyarmataiból, vagy álfüggetlenséget adott nekik. Ezen utóbbi kérdés igen fontos, különösen napja­inkban, amikor a maláji gumiültetvények és érté­kes ércek, az észak-borneói olajforrások megtartá­sa érdekében összetákolták a Malaysia nevű fél- gyarmatszerü államot és odaküldték az angol flot­tát 50,000 angol és indiai katonával. Anglia kooperál az Egyesült Államokkal azáltal, hogy támogatja agresszióját Észak-Vietnammal szemben. Az egész ázsiai kalandnak csak angol szempontból van értelme, mert Anglia félti hatal­mát Délkelet-Ázsiában a megerősödött Kínától és Indonéziától. Anglia tehát — mindamellett, hogy munkáspárti kormánya van jelenleg — szívesen látja a vietnami eseményeket. (Folytatjuk) PAUL’S SHELL SERVICE :! GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS <; 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonol;: Az NLF pontosan kiszámított harcai 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents