Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-25 / 8. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 25, 1965 BUDAPESTI LEVELEK A turista összehasonlít; a hazai és a külföldi ára­kat, konyhát, közlekedést, nőket, mindent. Szemé­lyes és külső körülmények befolyásolják; ha jó a gyomra, szép nővel van, minden jobban tetszik, mint ha meghűlt, esik az eső. De az ellentétekből reális kép alakul ki. Az emberek felületesek, el­fogultak, de nyitva a szemük. így van Magyaror­szággal is. Mióta szabad a forgalma, a turistaság példátlanul fellendült, tehát az ország jól vizsgá­zott. 1964-ben 1,302,000 külföldi ment oda, nyolc­szor annyi, mint a háború előtti legjobb évben. A turistáknak két csoportjuk van. A nem-ma­gyarok csak a felületet nézik, de a külföldi ma­gyarok mélyebbre tekintenek, kritikusabbak, an­nál inkább, mert sokan nem barátai a rendszer­nek. De még ha politikailag elfogultak is, igyekez­nek meglátni, hogyan él és fejlődik a nép, mit vál­tozott az élet, mióta eljöttek. Ebben a külföldi saj­tó is befolyásolja őket. Ennek hangja pár év óta megváltozott, sok elismeréssel írnak Budapestről, de az egész országról is. Nagy változás ez a közel­múlthoz, mert korábban a legtöbb cikkíró a hír­irodák rémhíreiből, az emigránsok meséiből és a kisujjából merhette anyagát. Persze, a dicséretet is óvatosan kell fogadni. Sokszor külpolitikai oka is van, a kelet-európai blokk egységét megbonta­ni. A magánosok, beszámolóit sem kell túlbecsülni. Sokan felülről dicsérik Budapestet, mintha az, ha már kevésbé is, de még mindig az ő mai otthonuk Chicago, Sydney, vagy Buenos Aires mögött állna. De legalább már elismerik, hogy a magyar élet normális, biztonságos, a helyzet javul. Csakhogy nem mindenki ismeri el. A ki- és be- látogatók tudják, de némely emigráns lap és poli­tikus nem akarja tudni. A minap a N. Y. Times szimpatikus riportjára az emigráns hazugságok fő­mestere egy hajdan jobb társaságban forgó pappal igyekezett a cikk hatását százszor megcáfolt hazug­ságokkal lerontani. Egyes emigráns lapok a láto­gatókat fenyegető állítólagos veszélyekkel próbál­ják őket elrémiteni. A nyílt és álnyilas lapok csak rosszat közölnek az országról, felnagyítva vagy ki­találva a híreket és gondosan kerülve azt, hogy ami rosszat közölnek, az sok esetben tízszeresen megvan Amerikában és másutt. De e lapoktól nem várható más. Feltűnőbb, hogy irodalmi, sőt baloldali radikális köntösben megjelenő lapok igyekeznek nyilas társaikat tul- kiabálni Magyarország rágalmazásában. Az U.S. nagy kapitalisták pénzén megjelent, nemrég meg­szűnt lap, amely a Népszava nevét viselte (londoni) minden náci újságon túltett. Nem volt benne szo­cializmus;, nem volt tiltakozás Spanyol-, Görög-, Törökország, Portugália, Irak, Irán, Dél-Vietnam, Dél-Korea, Dél-Afrika, Rhodesia stb. kormányai el­len, amelyek népüket sanyargatták, irtották; nem írtak Mississippi, Alabama, Arkansas ellen. Nem volt helyük: 50 közleményből 49 Magyarországot és Kruscsevet szidta (az 50-ik előfizetési felhívás volt). A másik, irodalmi, újság is e szellemben dolgo­zott, de újabban több munkatársa Pesten járt. Ők nem szálltak le a nyelvöltögetés legmélyebb nívó­jára, inkább hangulati beszámolókat Írtak, nem is csoda, oly hosszú távoliét után. Mi azt hisszük, olvasóik inkább egy kis tájékoztatást vártak tő­lük, a látogatók kedvező és emigráns lapjaik gya­lázkodó jelentései közti különbség megmagyará­zását. Itt van például az ismert humorista, Mikes György, akinek az USA londoni propaganda-folyó­iratában, az Encounter-ben megjelent budapesti cikkét magyar emigráns lapok is átvették. Nem tudjuk, alkalmas-e ő arra, hogy objektiv képet ad­jon Magyarországról, mert ismerjük az 1956-os eseményekről szóló könyvét. Ebben egyebek közt megirta, hogy azelőtt a magyarok nagyrésze a ká­véházakban élt és a főpincér volt a bankárjuk — de a kommunisták minden kávéházat bezártak! Magyarország népének több mint 90 százaléka pa­raszt volt, Gömbös Gyula önmagát nevezte ki tá­MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt »z előfizetésem. Itt mellékelek $......................4 Cim: ...................................................................... Név: ...................................................................... Város:......................................Állam:............. bornagynak! Az Üllői úti kórházban 1956 október­ben sok százan elpusztultak és a szovjet katonák a magyar gerillákhoz csatlakoztak! A magyar lá­nyokat a Vérmezőről deportálták Szibériába! És — természetesen — a Szovjetnek vége van. De hát akkor mindegy volt, ki mit irt, mindenki részt akart az októberi konjunktúra irodalmi aranyeső­jéből, talán Mikes is szégyelli már ezt a könyvét. De most nem mendemondáról irt, maga járt Pes­ten, mit látott ott? Megirja, hogy a Zserbó kopott, de a tortái reme­kek, a nők harmadrendű ruhákban járnak, szegé­nyeknek dolgozniok kell; az emberek boldogok, mert nem tudják, milyen rossz dolguk van “az el­kényeztetett és gazdag” Nyugathoz viszonyítva. Az ország tele van zseb-Cézárokkal, és... más lé­nyegeset talán nem is ir. Vagyis: egy mondatban az van, a gyermekek jól tápláltak, nincsenek kol­dusok és ijedt munkanélküliek. Nem vitázunk Mikessel, hol mennyi nő és mit dolgozik. Nem kérdezzük, hol látta a Cézárokat, hogyan viszonylik a Zserbó a londoni és nevvyorki pastry-shopokhoz; elégszer hasonlították össze a régi Zserbót, ahová a nép egy ezreléke nem jutott el, az ujjal, ahová betérnek az utcaseprő nők es- pressora. Nem kifogásoljuk, hogy kopottnak látta Budapestet, ahol igen sok ház homlokzatát össze­lőtték 1956-ban, de ahol egyszerre sok ezernyi há­zat tataroznak. Azt sem kérdezzük: miért nem tud­nák a magyarok, hogyan élnek külföldön, ha csak Nyugat felé is közel fél millió utazott a múlt év­ben. Csak azt kérdezzük: miért nem vett észre Mikes (és több más külföldi magyar iró) mást is? Amit szintén érdemes volna a Nyugattal összeha­sonlítani. A dolgozó nők gyermekeit, akik nem játszanak a csatornákban, mint az amerikai városokban, ha­nem akiket óvónők sétáltatnak, majd tanítónők tanítanak. Az iskolákat, amiket legalább nyolc éven át kell látogatni (a háború előtt sok faluban jó, ha egy tanító volt 4 osztályhoz). A középiskolá­kat, a vidék állandó színházait, operáit és zeneka­rait. Az óriási munkáslakótelepeket, erkélyes laká­sokkal, távfűtéssel a Mária Valeria telep helyén, emeletes, üveg-aluminium kávéházakkal, espres- sókkal. A gyári ebédlőket, a vendéglőket, ahol 15 amerikai centért lehet ebédet kapni. A falukat, ahol mindenütt van villany, de már sehol sincs éhe zés. A fiatal munkásokat, akikre már nem vár az egész élet hónapos szobákban, hanem akik 2—3 év alatt összetakaritanak 20—30,000 forintot, hogy beköltözhessenek saját összkomfortos lakásukba. A munkásifjakat, akik nem a grundokon fociznak, hanem esti egyetem után espressókban és zöld­vendéglőkben találkoznak. Mért nem beszélt a diákokról, akik már nem várják reszketve, felve­szik-e őket dijnoknak valahová, hanem akik épp oly könnyen és hamar házasodnak, mint Ameri­kában. Mért nem beszélt az öregekkel, akik közül nyugdijat kap (bár többnyire igen keveset) majd­nem mindenki, ellentétben az ezelőtti 20 százalék­kal. Mért nem érdeklődött, hová lett a több tíz­ezernyi prostituált, akik régebben elöntötték Bu­dapest összes kerületeit. Azt hamar meglátni, hogy a körutak este li­kőr elnéptelenednek, ha nem is 8 órakor, mint Amerikában, a Times Square-et kivéve. Látni, hogy nincs annyi áru és gadget az üzletekben, mint a Fifth Avenuen. De nincs Bowery, Harlem, Stuyvesant, Williamsburg, gang warfare, drop out, nincs gond az orvossal, kórházzal, nincs mo­csok az utcákon, nyári estéken mindenki a he­gyekben, a Dunán, a zöldvendéglőkben üdül. Jó volna Amerikában egy cukrászda, nem mint a Zserbó, de mint amilyen száz van Budapesten, de ez mellékes. Jó volna, ha Pesten olyan olcsó volna a nylon, mint itt, ez is mellékes. Fontos az, hogy Magyarországon rövid idő alatt, akadállyal küzd­ve, ellenséges propagandától elárasztva, kiküszö­böltek rengeteg emberi szenvedést, nélkülözést. Ha a régi felsőbb és középosztályok alacsonyabb színvonalon is élnek, mint akkor, ma már hátrá­nyos megkülönböztetést nem szenvedve ugyan­oly nyugodtan dolgoznak, mint bárki más,'a nép túlnyomó többsége azonban, a parasztság, a mun­kásság, az intelligencia, alig emlékszik már régi életének szörnyűségeire, létszükségleteik biztosít­va vannak, kultúrában, emberi méltóságban pedig több nemzedékkel előre ugrottak. Van Magyaror­szágon elég baj, hiba és bűn, lehet bírálni és tá­madni; de legalább azoknak az emigráns íróknak, akik nem számitják magukat a horthysták és a nyilasok, hanem a progresszivek közé, a fenti vál­tozásokat is illene észrevenni. Komputerek Magyarország szolgálatában A N. Y. Times budapesti tudósítójától érdekes cikk jelent meg a Times hasábjain. David Binder, a feb. 17-i lapszámban beszámol arról, hogy a szo­cialista, keleteurópai országok között, Magyaror­szágon a legelterjedtebb a kalkuláló gépek — komputerek — használata. A pénzügyi és a közle­kedésügyi minisztériumokban, a központi statisz­tikai hivatalban, a tervhivatalban és a nehézipar­különböző ágaiban, matematikai szakértők és kom­puter-technikusok dolgoznak. Működésűk olyan, eredményekre vezetett, hogy a kormány je­lentős összegeket takarított meg az államvasutak­nál, a teherszállításban és a gyártelepek kiválasz­tásánál. A komputerek olyan adatokkal látják el a tervhivatalt, amelyek módot adnak az ország szű­kös nyersanyagainak leggazdaságosabb felhaszná­lására. Mr. Binder azt is megjegyzi, hogy az 1956 előtti kormány “burzsoá közgazdászainak” tekintette a komputer-tudományokat és a vele foglalkozó szak­értőket nem támogatta. Ma már teljesen megvál­tozott a helyzet. Jelenleg a tudományos szakértők egyre nagyobb szerepet töltenek be a kormány gazdasági terveinek kidolgozásában. Kb. 1500 ma­tematikus és technikus működik az automati­zált tervezés különböző ágazataiban és ezek között 70 egyén magasképzettségü szakértő. Ennél többet is tudnának alkalmazni. A magyar kormány a legszorosabb kapcsolatban áll a tudósokkal, akiknek véleménye alapján dol­gozzák ki a legfontosabb határozatokat. PAUL’S SHELL SERVICE f ;! GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS | !; 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan | Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdonon | CLEVELANDI ÜZLETI KALAUZ • Lapodat segíted, ha hirdetőinket támogatodl » OxLomV ClüuiAve TERMELŐK ÉS ELADOK — urban s Flowers Telefon: WA 1 3383 11529 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, OHIO • Virágok minden alkalomra • CIÚvIau I aiimJhi BOROSS LÁSZLÓ, tulajdon«« aniney Launory Telefon; WA 1.9496. — 12907 UNION AVENUE, CLEVELAND, OHIO Ruhák, öltönyök, stb. tisztítása különleges eljárással saját üzemünkben. AL VAS Shell Service ™ StSXZ Delco Batteries — Firestone Tires — Brake Service — Tune ups. — Galgany Confectionery S^Shio““* Az Amerikai Magyar Szó és a Nők Világa is kapható, valamint magyar és amerikai könyvek, magazinok., újságok, cukorka és cigaretta. I L L T IL 9 fi temetésrendezők. Két ingy#­llakab-iom Qt ÜOi nes kápolna használata .?» gyászolók kényelmére. — 12014 és 11713 BUCKET^ ROAD, CLEVELAND, O. Tel.: CE 1-384 és WA 1-442Ü Louis A. Bodnar 8 Son 3939 LORAIN AVENUE, CLEVELAND. O. — Telefon: MElrose 1-3075. — A west-sidei magyarság és mun­kásság elismert temetkezési intézete. — Jutányos árak Éjjel-nappal mentőszolgálat. Buckeye Jewelers és a,án 11611 BUCn»iE ROAD — CLEVELAND, OHIO Guarantee Auto Service, Inc. 8701 Buckeye Rd., Cleveland, O. — Telefon: CE 1-186A Body és fender javítások. — Festés és tolatás. — Auto-frame összeszerelés. — Tulajdonos; Jerry Roman Lorain Heights Hardware L“ohsaTw’ 11410 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, OHIO Festékek, vlllanyfelszerelési cikkek és építkezési vas­áruk raktára. RICZ0 FUNERÄL H0MES, INC. Steven Lukács engedélyezett temetkezési vállalkozó, balzsamozó. — Két kápolna: 12519 Buckeye Road él 17504 Harvard Ave. — Telefon: LO 1-2030. Turista )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents