Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-25 / 8. szám
Levél Dubrovnikből ■*•= fodor erna Felmerült a kérdés, hogy Belgrádból vmaton. vagy repülőgépen menjünk-e Dubrovnikbe. Jóbarátunk, dr. Gyetvai János tanácsára a repülőgépet választottuk. Tapasztalatai szerint a vasiti utazás nagyon körülményes. Szarajevóig ren les vonatközlekedés van, de onnan keskenyvágásu vasút csigalassúsággal mászik fel a hegyeken s közel 24 óráig tart az ut Dubrovnikig. Kiderült, hogy a repülés még olcsóbb is a vasútnál és ez megköny- nyitette elhatározásunkat. A belgrádi repülőtér jóval a városon kivül van. Újra keresztül mentünk a Dunán. Itt kezdődik a város egyik uj kerületének építkezése. A házak erre mind 10 vagy több emelet magasságúak s parkkal vannak körülvéve. A sik terület a vajdaság kezdete. A repülőgép egy óra tiz perc alatt Dub- rovnikba repített bennünket. Háromezer méteres magasságban repültünk és kényelmesen lenéztünk a Volujak és Maglie csúcsokra, amelyek közel 8 ezer láb magasak. Ezek a csúcsok a felhőkön keresztül dugták ki ormukat. Az egész hegyes terület kopár; dolomit. Fák alig nőnek a sziklák közt és a megművelhető terület valóban csak talpalatnyi. A hegyekbe vágott országúton vitt az autó- d busz bennünket Dubrovnikba, amely majdnem % annyi ideig tartott, mint maga a repülés. A város történelme Dubrovnik történelme rendkívül érdekes s érdemesnek találtam Írni róla. Ez a középkori város a VII. századig vezeti vissza eredetét. Az Adriai-tenger déli részén, közel a Földközi-tenger bejáratához, a sziklás Karszt-hegység lábánál alapították. Ez a vidék már a történelem előtti időkben is lakott lehetett. Eleinte római halászok, akik a közeli Epidauruszból menekültek és latinok jöttek ide. A szlávok lassankint húzódtak délfelé és idővel egy uj, szabad társadalmat alakítottak. A latin Ra- gusium és a szláv Dubrovnik lakói, bizánci stilusu, maradandó építkezésekbe kezdtek. Ez nem mese, amely apáról fiúra szállt, hanem tényeken alapuló történelem. A századok folyamán megalakult a rómaiak, a nyugat-európaiak és a szláv balkán államok közepette a Dubrovcsáni Köztársaság. Ez a kis település olyan erődítéseket épített, hogy a IX. században a szaracén tengeri flotta 14 hónapig tartó támadásának sikeresen ellenállt és végül úgy megerősödött, hogy a közeli szláv államok is békében hagyták. Igaz, hogy a XH. században a dél* - olaszországi normannok és a velenceiek gyakori zaklatásainak volt kitéve. Elfogadta tehát ezek fennhatóságát és rendkívül sikeres kereskedelmet folytatott az akkori ismert világgal. Az Adriaitenger keleti partjának legforgalmasabb központja lett a nyugat és a kelet között. A XII. században, a Földközi-tenger környékén lakók közös ellenségük, Velence ellen a dubrov- csániakkal egyetemben barátsági szerződést kötöttek Dalmáciával, Isztriával és az olasz városokkal. Velence ugyan megerősödött a xm, és a XIV. században, a normannok bukása után, a IV. keresztes hadjárat eredményeképp, de nem tudta megakadályozni Dubrovnik tengeri kereskedelmét, sőt öszvér-karavánjait sem volt képes megállítani. A dubrovesániak csodálatos, hatalmas fallal körülvett kővárost építettek, mely 1272 után arisztokratikus, oligarchikus közösséget teremtett. Saját pénzverdéjükkel rendelkeztek. Pénzükön látható volt az erődített város, “Civitas Ragusü” felirattal. A xiv. század első felében egészségügyi szolgáltatást nyújtottak, saját orvosaikkal. Azt mondják, itt volt a világ első gyógyszertára. Ez ma is fennáll, csak az eredeti felszerelését helyezték múzeumba. Mikor Velence elfogadta a magyar-horvát fel- sőbbséget az Adrián, Dubrovnik is elismerte 1358- ban Anjou Lajos királyt; de autonómiát követelt, mint alattvaló. A magyar állam kormányzata alatt a város szabadabb volt, mint Velence alatt. Flottáját megerősítve, Velence és Ancona után az Adria legnagyobb kikötővárosa lett. A közelkeleti, az olasz városok és a balkán kereskedelem egyik központjává vált. A török birodalom előretörése ideI jén is pénzzel és okos diplomáciával, komoly harcok nélkül megtartotta hatalmát, sőt mint katolikus állam, a törökök elől menekülő szerb uralkodók és arisztokraták kincseit is megőrizte. A törököket a város biztosította semlegességéről és miután azok Magyarországot 1526-ban elfoglalták, 12 ezer arany dukáttal adózott a szultánnak. Ezt azonban a kereskedők többszörösen visszakapták a vám tarifákkal, amely egységes volt az egész török birodalomban. Dubrovnik “Libertás” feliratú zászlaja alatt 200 hajó szelte át a tengereket. Egyaránt jóban voltak a pápával, a szultánnal és a Dogéval, valamint a francia és a spanyol udvarral is. Bár köztársaság volt, Dubrovnik alkotmánya arisztokraták uralmát ismerte el, de miután dolgos népe a körülményekhez képest jól élt, nem lázadozott. 1667-ben egy hatalmas földrengés majdnem teljesen elpusztította a várost és a lakosság felét, de megmaradt a flottája és az elfoglalt területein levő befektetései. Napoleon hadai 1806-ban Dubrovnikba is eljutottak és azt is elfoglalták. Két évvel később megszüntették az 1200 éves köztársaságot és beolvasztották Napoleon illiryiai provinciájába. Napoleon leverése után a bécsi kongresszus Ausztriának adta Dubrovnikot, a közeli területekkel együtt. De sem Metternich birodalma, sem Ferenc József monarchiája nem tudta elfelejtetni velük rokoni kötelékeiket, amely a délszlávokhoz kötötte őket. Még manapság is fennáll Dubrovnikban az ó-város, hatalmas falakkal körülvéve. Ezeken a széles kőfalakon ma turisták járkálnak, fejenként 200 dináros beléptidij mellett. A lőréseknél itt- ott ma is látható egy-egy kis középkori ágyú. Az őrtornyokból ma is kitekinthet a turista és gyönyörködhet az Adriai-tenger szép kék színében, vagy a közeli hegyek szinpompájában. Az ó-város házai kőből épültek. Itt-ott gyönyörű valódi reneszánsz stílusban, mint pl. a rektor (volt uralkodó) palotája. Ott most könyvtár és koncertterem, sőt egy kávéház is van. Itt olvastuk a New York Times-nak azt a példányát, amelyben Johnson elnök beiktatási ceremóniájáról számoltak be. Az ó-városban öt hatalmas bazilikát láttunk, de több kis kápolna is tanúsítja, hogy régi lakói milyen vallásosak voltak. Sőt az egyik hihetetlenül keskeny utcán rengeteg lépcsőn felmenve, egy régi zsinagóga is áll, melyet a xm. században építettek. Az ó-városban rengeteg a keskeny utca. A mai város Ma sem jöhet ide autóforgalom, még a főutján, illetve terén is csupán egy-egy teherautó látható, amint az árucikkeket hozza az üzletek részére, amelyek belül teljesen modernizáltak. Tulajdonképpen az ó-város ma majdnem teljesen üzletnegyed. Itt minden kapható, amely más városokban is látható. Külföldi valuáért a rendes árakból 20 százalékos engedményt adnak. A főtér a velencei Szent Márkus térre emlékeztetve, tele van galambokkal. Ezeket éppúgy eteti a közönség, mint Velencében. Éppen olyan szelídek is és készséggel felszál'ttak az etető vállára, fejére. Az ó-városban sétálók látják a gyönyörű, gótikus reneszánsz “Divina” nevű palotát, amely a XVI. században épült. A Szent Blasius templom pedig barokkstilü. A Ferencrendiek kolostora gyönyörű, gót stilusu, a xv. század végéről ered. Homlokzatát egy “pie- ta”-szerü, remek márvány dombormű díszíti, belül a szemlélő csodálatos, gótikus oszlopokkal körülvett kertben találja magát. A régi házak kertjei művészi meglepetéseket tartogatnak a belépők számára. A főpiac egyik mellékutcája, vagy száz lépcsővel feljebb a “Kollégium Ragusinum”-hoz vezet, mely a világ egyik első főiskolája lehetett. Közvetlenül mellette áll a jezsuiták barokkstilü temploma. Szerte a városban ma is koronás és cimeres kapuk mutatják a régi lakók különböző méltóságait, illetve rangjait. A mai Dubrovnikban kb. 30 ezren laknak. Tekintettel arra, hogy mezőgazdaság nincs, mindenki az iparban kénytelen foglalkozást keresni. Itt rengeteg és gyors az építkezés, valamint a hegyekbe vágott utak építése. A fiatalság is nagyszámban dolgozik az építkezéseknél. Naponta több hajó érkezik a kikötőbe, többsége jugoszláv, de külföldi is akad közöttük. Ezek főleg teherárukat szállítanak, de személyszállítók is vannak, amelyek Olaszországba (Fiúméig) s Görögországba viszik az utasokat. A tengeröbölben, ahol a hajók kényelmesen kiköthetnek, modern kikötők vannak. A sirályok messziről alig nagyobbak, mint a galambok, de kiterjesztett szárnyaikkal szinte ellepik a kikötőt. Bárányfelhő módjára repülnek a hajók után, élelem reményében. Dubrovnik kiimája enyhe, tekintettel arra, hogy a Földközi-tenger közelében van. A hó, a fagy ismeretlen itt, de ha a Kárpátokban hideg van, itt is érezhető. Ennek ellenére pálmafák és más szub- trópikus növények is honosak. A hatalmas leander fák, csak úgy, mint Floridában, itt is szabadon nőnek, a century plant és más kaktuszokkal együtt. A narancsfákat dísznövényként kezelik, legalább is azt hisszük, mert nem láttuk, hogy bárhol is leszedték volna róluk a gyümölcsöket, annak ellenére, hogy éretten csüngtek a fákon. Ez az enyhe időjárás vonzza ide télen is a turistákat, bár az igazi turistaforgalom inkább nyáron vart, amikor nagyszerű fürdőzés kínálkozik a hotelek körül. Ezek nagyobbrésze télen zárva van. A nyári hotelek szebbnél szebbek és valóban rengeteg van belőlük és az árak a nyugati fürdőhelyekhez képest, nagyon jutányosak. A hotel Petkában lakunk, mely 4-emeletes modern épület a kikötővel szemben. Habár ezt a hotelt télen inkább belföldiek használják, vakációkra és sportolók jönnek ide edzésre, több amerikaival találkoztunk, akik főképpen autóval utazzák be egész Európát. Itt a hotelünk előtt halad el a keskenyvágányu kis vülamos, amelynek összesen két vonala van, az egyik az öböl másik partján fekvő Lapad községből, a másik a Grúz nevű helységből viszi az utasokat az ó-városba, ahol bevásárlási és szórakozási lehetőségek vannak, úgymint a mozik nagyrésze s a heti koncert, hol egy Beethoven estet hallgattunk végig nagyszerű zongoraszólóval. A zenekar viszont sok kívánnivalót hagyott maga után. Úgy hallottuk, hogy Jugoszláviába is sokan térnek vissza öregkorukban Amerikából. Egy ilyen régi amerikással volt alkalmunk találkozni. Itt lakik velünk a hotelben. Mike Zeljuk acélmunkás, a Steel Workers Union pittsburghi 11-es lokáljának volt elnöke. 25 éven át dolgozott a Crucible Steel üzemében. 1912-ben vándorolt ki az Uj Világba, ahol életének legnagyobb részét töltötte, hiszen alig 16 éves volt, amikor odakerült. Ezelőtt két évvel tért vissza ide, ahol ma is három testvére él. A természettudósok szerint, akik a halak életét tanulmányozták, a salmon, mely a Columbia folyóban lát napvilágot, kiúszik a messze levő tengerekbe, de a legnagyobb küzdelmek közepette is visszatér születése helyére, és legtöbben közülük ott fejezik be életüket. Nem akarjuk ugyan Mike Zeljukot a salmonhoz hasonlítani, de úgy látjuk, hogy az emberek világában is van valami, ami örök időkre visszavonzza őket szülőföldjükre, bármenynyire küzdelmes és viharos is volt életük. SZLOVÁKIAI HÍREK A nyugat-szlovákiai postaigazgatóság közlése szerint az elmúlt évben az 1963-as évvel szemben Bratislavában megháromszorozódott a telefonelő- fizetök száma. Ez az jelenti, hogy a város minden negyedik lakásában van már telefon. Előreláthatólag 1970-ig már Bratislava valamennyi lakásában lesz telefonkészülék. Értékes vállalás RIMASZOMBAT — A Középszlovákiai Tejfel- dolgozó üzem rimaszombati részlegének dolgozói vállalták, hogy az első negyedév felvásárlási tervét 105.5, a sajt gyártásának tervét 101 százalékra teljesitik. Vállalásuk értéke meghaladja a 12, ezer koronát. Ezenkívül négy újítási javaslat realizálásával további 30,000 koronát takarítanak meg. . Értékelték a védjegy pályázatot KOMÁROM. — A hajógyár vezetősége az elmúlt év elején jeligés védjegypályázatot hirdetett.. A pályázatot az év végén előbb a Szlovák Képzőművészek Szövetségének grafikai osztálya, majd Prágában a védjegy-védő egyesület értékelte. Az első dijat “Sirály” védj egy tervezetével Mester Pál, a Komáromi hajógyár propaganda osztályának vezetője nyerte. Kétmilliós érték LOSONC. — Jó eredménnyel zárták az évet a vilkei szövetkezetesek. Elérték a munkaegység tervezett értékét és ezt elsősorban a jó dohány- termésnek köszönhetik. A tervezett 306 ezer korona helyett 644 ezer koronát jövedelmezett a dohány. A vilkeiek úgy tervezik, hogy az idén szintén 15 hektáron termesztenek dohányt. Kiváló eredmény IPOLYSÁG. — A város lakói az elmúlt évben 66,000 brigádórát dolgoztak társadalmi munkában. Segítettek az utak és járdák karbantartásánál, facsemetéket ültettek és szorgalmasan dolgoztak az uj sporttelep építésénél. Egy lakos átlag 13 óra társadalmi munkát végzett és igyekezetük eredménye közel kétmillió korona értékű alkotás. TÖBB mint 100 külföldi diák üdüdlt január 1-e óta a Stary Smokovec nemzetközi diáktáborban. Jelenleg magyarországi főiskolai hallgatók gyönyörködnek a Tátra szépségeiben. Thursday, February 25, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13
