Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-25 / 8. szám
Thursday, February 25, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE AZ ORSZÁGGYŰLÉSBEN Felszólalásomban, a teljesség igénye nélkül, belső helyzetünk, munkánk és külpolitikánk néhány kérdésével kivánok foglalkozni. Politikai kérdéssel kezdem. Mindenki jól emlékszik arra, hogy a múlt év őszén, amikor közvéleményünk számára váratlanul személyi változás történt a Szovjetunió párt- és állami ve- z e t é sében, bizonyos nyugtalanság jelentkezett nálunk a szocializmus hiveinek széles köreiben. Az foglalkoztatta az embereket, nem változik-e a Szovjetunió politikája, nem változik-e nálunk a párt és a kormány politikája? Abból az általánosan és egybehangzóan kifejezett kivánságból, hogy ne legyen semmiféle fordulat, változás a politikában, talán minden másnál világosabban és meggyőzőbben kitűnt, hogy a magyar nép nagyra értékeli pártunk vezetését és a szocialista épitésnek azt a gyakorlatát, amely az utóbbi években nálunk kialakult. A nemzetközi közvélemény rövid idő alatt meggyőződött arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának politikája nem változott. A magyar közvélemény ugyancsak rövid idő alatt meggyőződött arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája sem változott. Ez mind párttagságunknak, mind egész népünknek mély megnyugvást, és megerősödött biztonságérzést adott. Az említett őszi napok — mint minden ilyen helyzet—nagy tanulságokkal szolgáltak az emberek véleményének megítélése szempontjából. Ilyen kor mutatkozik meg igazán, hogy ki, hogyan, milyen szilárdan áll a lábán, ki bizonytalankodik? Ilyenkor az is szembetűnőbb — s jó, ha ezt nem feledjük —, hogy politikánknak, rendszerünknek nemcsak szilárd hívei vannak, nemcsak bizonytalankodók vannak, hanem akadnak politikánknak, rendszerünknek ellenzői és ellenségei is. A politikánkkal, rendszerünkkel szemben állók száma az országban a nép tömegeihez, a szocializmus őszinte hiveinek számához mérten csekély, de mégis ilyenek is vannak. Vannak jobboldaliak, akik szüntelenül lemondásokról, a kormány, a rendszer bukásáról álmodoznak és suttognak. És akadnak úgynevezett “baloldaliak” is, akik, mint mondják, változatlanul az “igazi, harcos keménykezü vezetés“ idejének visszatértét várják. Ezek hiábavaló és dőre reménykedések. Politikánk elvileg megalapozott, a gyakorlatban kipróbált és bevált. Pártunk önálló, országunk szuverén, fejlődésünk minden kérdésében választott legfelsőbb párt- és állami szerveink döntenek. A magyar nép magáévá tette a szocialista társadalom teljes felépítésének programját, s az ut mentén elmaradozó madárijesztőkre pillantást sem vetve, minden akadályon át feltartóztathatatlanul halad előre történelmi utján. (Taps.) Jó lenne, ha itthon is és határainkon túl is végre mindenki megértené, hogy noha az élet uj és uj kérdéseket tűz napirendre, és a dolgok természetes rendje szerint időről időre személyi változások is vannak a tisztségekben, politikánk fő irányvonalát megőrizzük és továbbfejlesztjük, megvéd- jük mindenféle torzítási kísérlettől és mindenkivel szemben. Eredményeink bizonyítják a szocialista népgazdaság szilárdságát . . : A magyar népgazdaság általános helyzetét fejlődésének ütemét legjobban valóban második ; téves tervünk első négyévi teljesítésének fő adataival szemléltethetjük. A négy esztendő alatt, mint erről már itt ismételten szó volt, a nemzeti jövedelem 23%-kal, az ipari termelés 40%-kal, a mez'»gazdasági termelés 10%-kal, az áruszállítás •' 2' -kai növekedett. A beruházásra és felújításra fordított összeg 1964-ben kereken 26%-kal volt magasabb mint 1960-ban. A négy év alatt a terhi V\ m ég az állami iparban 22%-kal nőtt, a mezőgazdasági felvásárlás 26%-kal emelkedett. Ugyan ezen idő Jatt munkások és az alkalmazottak reálbére 9%-kal, egy főre eső reáljövedelme 18 %-kal, a parasztság reálfogyasztása 13%-kal, a kiskereskedelmi forgalom 25' ó-kal nőtt. Nem volna azonban pontos a kép, ha nem tennénk hozzá, hogy ez alatt az időszak alatt a beruházási tervet 13%-kal túlteljesítettük, a honvédséget korszerű fegyverzettel láttuk el, előteremtettük a szükséges anyagi fedezetet a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, s mindvégig pontosan eleget tettünk nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek is minden irányban. A társadalmi forradalom oly nagy jelentőségű kérdését, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, nem lehetett előre számológépekkel “megtervezni”. Ez elsősorban egész fejlődésünket érintő társadalmi és politikai kérdésként jelentkezett, és gazdasági szempontból is indokolt volt. A mezőgazdaságnak előbb-utóbb minden országban át kell térnie a nagyüzemi gazdaságok rendszerére. Ez teljesen ellentétes módon ugyan, de feltartóztathatatlanul végbemegy mind a szocialista, mind a kapitalista országokban. A földesúri, tőkés nagybirtokot, igen helyesen, már korábban szétzúztuk, az 1958—1961-es években pedig megérett a helyzet a mezőgazdaság szocialista átszervezésére. Bűn lett volna a történelmi alkalom elmulasztása, s hogy ez mennyire igy van, bizonyltja, hogy az átszervezést sikerrel, egészségesen végrehajtottuk. Munkásosztályunk, parasztságunk, népünk a párt vezetésével nagy éá dicső, forradalmi tettet hajtott végre, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezését a megfelelő időben és módon megvalósította és ezzel befejezte a szocialista társadalom alapjainak lerakását. A gazdasági munkát minden területen javítani kell Az elhangzottakkal korántsem akartam azt mondani, hogy minden feladatot példásan oldottunk meg, vagy hogy a gazdasági munka nem szorul javításra. Már nemegyszer rámutattunk arra, hogy a gazdasági munkában a jelentős fejlődés és a számokkal mérhető előrehaladás mellett vannak olyan egyenetlenségek és hibák, amelyek megszüntetéséhez kellő figyelemre és nem kevés erőfeszítésre van szükség. Az eddigi eredmények, a megoldott nagy feladatok bizonyítják, hogy gazdaságpolitikánk alapvetően helyes, azon változtatnunk nem kell, de a gazdasági munkát minden téren, a tervezés, az irányítás, a kivitelezés, a szállítás és az értékesítés minden területén javítani kell. Ennek érdekében megfelelő intézkedések történtek az üzemeknél a középfokú irányitó szerveknél és a kormány- szerveknél is. A szükséges intézkedésekről A kormány pénzügyi, takarékossági intézkedései között szerepelt a tömény szeszes italok, a szuperbenzin árának emelése, a telefondíjak felemelése, egyes nagy jövedelmű kisiparosok adójának növelése, a másodszállásokból és mellékfoglalkozásokból eredő jövedelmek adóztatása, a létszám-, a felújítási keret korlátozása a szolgálati utazások és a reprezentáció költségeinek csökkentése. A kormány a fentieken kívül előterjesztést tett a Munka Törvénykönyvének módosítására is, többek között azért, hogy ott, ahol tényleges létszámfelesleg van, elbocsátásokat lehessen eszközölni. A dolgozók nagyon jól tudják, hogy mig a munka legtöbb területén évek óta hallatlan munkaerőhiánnyal küzdünk, helyenként fölös a létszám, s ténylegesen nem dolgozó emberek vannak. Intézkedés történt arra is, hogy rendezzék a normákat ott, ahol ez indokolt. A végrehajtás a gazdasági vezetők kötelessége. Az irányitó szerveknek feladatuk ellenőrizni, hogy a végrehajtásban érvényesüljön az emberség és az igazság, a szociális szempontokat és a végzett munkát egyaránt vegyék figyelembe. Ellenőrizni kell azt is, hogy senki se legyen gavallér a becsületes dolgozók, szocialista közösségünk kárára. A kormány úgy véli, hogy a munka hatékonyságának növelése, a helyenként megtalálható megengedhetetlen lazaság felszámolása, a munkafegyelem megjavítása szükségessé teszi ezeket az intézkedéseket, és biztosak vagyunk abban, hogy ezt megértik és helyeslik a becsületes dolgozók. A becsületes dolgozók azok, akik munkájukkal előteremtik a munkaképtelen öregek, rokkantak, betegek s a gyermekek eltartásához szükséges anyagiakat. Senki sem kötelezheti azonban őket arra, hogy még ezen felül tartsanak el ép, egészséges, munkaképes, de nem dolgozó vagy a munkát csak imitáló embereket. Meg kell javítani a munkaerkölcsöt és a -fegyelmet más vonatkozásban is. A Munka Törvénykönyvének módosított rendelkezései értelmében a tartósan egy helyen dolgozók az eddiginél nagyobb kedvezményben részesülnek, az úgynevezett vándormadarakat pedig az eddiginél erőteljesebb kedvezménymegvonással s bérszintcsökkentéssel lehet és kell fegyelmezni. Rendet kell teremteni a másodállásoknál és mellékfoglalkozásoknál is. Továbbra is szükséges és hasznos, hogy azok a jó szakemberek, akik erre képesek, főállásuk mellett az épitőmunka javára másutt is kamatoztassák tudásukat, s ezért megfelelő díjazást kapjanak. De meg kell szüntetni azt, hogy bárki a főállásában az általa elvállalt munka rovására vállaljon másod sőt harmadállásokat. Bizonyos, hogy azok, akiket az intézkedések hátrányosan érintettek — amelyek pedig végső fokon az ő érdekükben is történnek —, most nem fogják ezért dicsérni a kormányt, de ez számunkra elviselhető. Az intézkedések szükségesek és ez a döntő! Az egész nép érdeke mindennél előbbre való. Nem kétséges, hogyha előre akarunk haladni, jobban érvényt kell szerezni a gazdaságosságnak, és javítani kell a munkafegyelmet. Nálunk a társadalom szükségleteinek megfelelően külön-külön és a maga helyén vannak otthonai az aggoknak, az elhagyott gyermekeknek, klubok és eszpresszók a felnőtteknek. Az ilyenféle otthonokra és betérőkre szükség van. De nincs szükség arra, hogy megengedjük akár egyetlen helyen is, hogy a munkájukról és kötelességükről könnyen megfeledkező emberek munkahelyükön, az irodában vagy a műhelyben munkaidő alatt klubéletet éljenek, s men- helyt vagy kávéházat rendezzenek be maguknak. (Taps.) A munkahelyén álljon helyt mindenki magáért emberül, s munka után, az arra való helyen pihenjen, szórakozzék vidáman, kedve szerint, de nem havi fixért vagy órabérért, hanem a maga költségére. A fontos az, hogy a vezetők, a becsületes dolgozók megértsék mindezt, ebben is határozottak legyenek és támogassanak bennünket. Ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban egy jogos bírálatot elismerek, ezt önmagámnak is mendom: miért nem csináltuk mindezt előbb? Az életszinvonal további fejlesztésének reális feltételei A gazdasági munka hatásfokának javítása a feltétele az életszinvonal további emelésének is. Az utóbbi négy évben, mint erről már szólottám, a munkások és az alkalmazottak reálbére 9%-kal s egy főre jutó reáljövedelme — ebben a foglalkoztatottság és a különböző társadalmi juttatások emelkedése is kifejezésre jut — 18%-kal növekedett. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez az átlagos országos emelkedés nem minden kategóriánál érvényesült egyformán, s vannak dolgozórétegek, amelyeknek helyzete nehezebb az átlagosnál és javításra szorul. Mégis megállapíthatjuk, hogy az általános életszinvonal hazánkban nem rossz. Kevés országról mondható el az, ami a mienkről: hogy az utóbbi 15 évben a munkások és az alkalmazottak reálbére csaknem 68%-kal, a parasztok fogyasztásának reálértéke valamivel több mint 68%-kal emelkedett. Jelenlegi lehetőségeinknek megfelelően az 1965-ös terv csak kismértékű átlagos életszinvonalemelkedést irányoz elő. A kormány julius 1-től a kétgyermekes családok gyermeknevelési pólékát az eddigi 75 forintról 200 F-ra emeli. Ugyanezen időtől emelik az 1959 előtt saját jogon megállapított 1,000 forinton aluli nyugdijakat is. Munkával, a munka termelékenységének emelésével, önköltségcsökkentéssel, gazdaságossággal, népgazdasági megtakarítással lehet és kell megteremteni az életszinvonal további fejlesztésének reális feltételeit. Most arra van szükség, hogy erőinket mindnyájan az 1965-ös terv jó végrehajtására összpont it- suk. Ehhez sok minden szükséges: gép, szállítóeszköz, nyersanyag, szén s más energiahordozó. De van egy semmi mással nem pótolható energia irrás: a szocializmust tudatosan épito ember, a nép akarata, odaadó, lelkes munkája. Öntudatos dolgozók kollektívái szocialista munkaversen t kezdeményeztek a nagyszerű történelmi dátu . hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszte re. Legyen ez a mozgalom is motorja az éve,. nép- gazdasági feladataink minél jobb \ iának. (Folytatjuk) _n ▼▼ ▼ *»v ! * RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < 1437 Third Avenue, New York, N. Y. i > (A 81-lk Street sarkán) — Telefon: LE 5-848“ <f?l * Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bat- .jji * Miízvah-torták. — Postán szállítunk az orssá? ) > minden részébe. — Este 'i .30-.s nyitva
