Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-25 / 8. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 25, 1965 A Binh Gia-i ütközet A National Guardian hetilap tudósitójának második cikkét közöljük kivonatosan a délvietnami harcokról. Wilfred G. Burchett ezúttal a Binh Gia-i ütközetről számol be. “Egy kis újságíró csoportnak adott interjúban a Nemzeti Felszabadító Front (National Liberation Front) egyik tisztje részletesen előadta a nagy ütközet fontosabb részleteit; a dec. 4-én megkezdett előkészületektől egészen az előző napi nagy csatáig. Az NLF rendes katonasága mindez idő alatt állandó csapásokat mért az ellenségre. A legelső akció a Binh Gia-i “stratégiai falu”-ban történt, ahol a lakosság kb. 6 ezer parasztból áll. Ez a harc, mint egy tankönyv, világosan megmutatja, hogy a U.S.—Saigon-i erők miért szenvednek állandó vereséget és miért fogják előbb utóbb az egész háborút elveszteni. A fiatal tiszt megmagyarázta: ‘Ritkán alkalmazzuk ugyanazt a taktikát kétszer... az ellenség hozzászokott, hogy éjjel támadunk és kívülről. Ezúttal a falubeli lakosság segitségével éjjel beszivárogtunk és hajnalban belülről támadtunk. Ellenállás nem volt, a helyőrségben pánik tört ki. Harmincat nyomban elfogtunk a parasztok segitségével és a többieket majdnem teljesen megsemmisítettük. Ugyanakkor tőlünk északra a mieink megtámadtak és elpusztítottak egy teljes Commando ezredet és egy helyőrségi századot. Két nappal később a Dat Do gócpontnál levő nagy katonai tábor került támadás alá. E^Binh Gia-tól délre fekszik. A helyi lakosság s az ellenség közötti jóbarátok segitségével észrevétlenül belopózkodtunk az egyik szárny védelmi állásába, 30 katonát megöltünk, 70-et elfogtunk, köztük azokat a hazafiakat is, akik segítettek és igy hozzánk kerültek. Teljes hadi felszerelésüket magunkkal i ittük. Emberéletben nem volt veszteségünk.’ Itt Mr. Burchett megjegyezte, hogy a N. Y. Times hírszolgálata erősen megszépítve adta le a híreket erről az akcióról. (A Times azt jelentette, hogy csak néhány katona esett el, viszont a gerillák között 163 haláleset vagy sebesülés volt.) Az ilyen harcok után a U.S.—Saigon-i parancsnokság “Psychological Warfare” szakértői saját halottjaikról lehúzzák az egyenruhát és úgy mutatják be a fényképészeknek, mint Vietcong halottakat. Amit a sajtó elhallgatott December 9-én folyt le a legnevezetesebb csata, amelyről, tudomásom szerint a nyugati sajtó egy szót sem irt. Elejétől végéig, az egész harc filmen van megörökítve, igy nem lehet letagadni. Reggel két saigoni hadtestet küldtek helikopteren Xuan Son-ba, Binh Gia-tól néhány mérfölddel északra, hogy visszafoglalják azt a katonai gócpontot. A NLF tisztje igy adta elő: ‘Ezek nem voltak elég fontosak ahhoz, hogy megtámadjuk őket, habár nem számítottunk ellenállásra. De az amerikaiak, a hadtest támaszaként tankokat küldtek és mi jól sejtettük, hogy még aznap ugyanazon az utón visz- szatérnek. Nagy sebességgel csapdát állítottunk fel nekik. Hogy azonban a megfelelő helyen legyünk a megfelelő időben, egy óra alatt 5 mérföldnyi távolságra kellett eljutnunk. Csapataink szapora léptekben meneteltek és csak könnyű fegyvereket vittek. Még idejében odaértek, de már közelről hallani lehetett a tankok moraját. Nem volt már idő lövészárkot ásni, csak gödrökben és más megfelelő helyeken lehetett megbújni. A tankoszlopot repülők és helikopterek kisérték. A megfelelő pillanatban megadtuk a jelszót és embereink támadásba vetették magukat. 14 tank haladt felénk s mi jól megosztottuk a munkát. Telsssjsscssxscxsx*.* A HALTÉIN JELENTÉSEK I mindig kiemelik, hogy repülőink Észak-Viet- Á namban “hadi célpontokat" bombáztak. Erre J megjeienik egy légi felvétel másolata és a kép 8 alatt olvassuk: "Pr ■ior -n láthatók a kráterek, ? amelyeket repülőink okoztak Van Linh FALU « bombázása alkalmával." A képen külön kiérne jí lik azokat a menekülő falubelieket, akik a is bombák elő! L-tó-árkc !.ba verik magukat. :5 Akik a sorok; között olvasni tudnak, meg- » értik, hogy repülőink Vietnamban pontosan 8 azt a szerepet töltik be, mi a német-náci, a 8 dél-afrikai és a kubai öllé .forradalmár zsol- 8 dosok Kongóban: itt is, ott s vé ileien benn- 8 szülötteket gyilkolnak halo --.s a : sonla- $ tosságot kiemeli az a körülmény, ho- y mind- f, két helyen amerikai repülőgépekről, amerikai n bombákkal végzik a mészárlást. j«mvmvsv\v\ssv\\\\\\\vv\\v\\\N ^ jes tűzzel megtámadtunk egy tankot, de ugyanakkor a többiekre is lövéseket adtunk, hogy a tankok vezetői és tüzérei kénytelenek legyenek fejüket lehajtva tartani. Embereink a tankok közvetlen közelébe hatoltak, igy a tankágyukat nem tudták rájuk szegezni. Ezeknek tüzérei, lehajtott fejjel, összehuzódva többnyire a levegőbe lövöldöztek. A mieink minden kéznél levő fegyvert felhasználtak: puskát, revolvert, de különösen kézigránátokat. Amikor az első tank beadta a kulcsot, parancsnokunk a tetejére ugrott és kitűzte reá zászlónkat, amelyen ez állt: ‘Eltökélten harcolunk: Biztosan győzünk’. A tankok egymásután felmondták a szolgálatot, többnyire a rádobott kézigránát adta meg mindegyiknek a kegyelemdöfést. Emberek a tankokkal szemben Ekkor jött a repülőtámadás, de embereink beugrottak a megsérült tankokba és a repülőkre irányították az ágyukat. Percek alatt 3 helikoptert és 1 repülőt lőttek le. A többiek is megsérültek és hamarosan eltávoztak. A harc akkor érte el tetőfokát, amikor a megmaradt tankosok visszakozás közben védő akcióba léptek. A tönkrement tankok azonban elállták az útjukat, igy kénytelenek voltak megállni és harcolni. Egy óra alatt 12 tank elpusztult. A 13-ikra koncentráltunk és felhívtuk az embereket, hogy adják meg magukat. Ketten kimásztak feltartott kezekkel. Utánuk egy amerikai mászott ki. Angolul szóltunk hozzá, hogy adja meg magát, de ő futásnak eredt. Sortüzet adtunk rá és darabokra lőttük. Ezalatt a 14. tank menekülni próbált és már a San Cau folyó közelében volt. A mieink utána rohantak, közben tüzeltek és a tank, habár elérte a folyót, olyan súlyosan megsérült, hogy azonnal elsüllyedt. Evvel a 3/1 számú tankcsapat megszűnt létezni. A tankcsapat 107 katonája között — akik mind elpusztultak —, 9 amerikai volt. Nem volt sem bazookánk, sem nehéz gépfegyverünk és a győzelem kizárólagosan embereink magas színvonalú meggyőződéséből eredt... A közeli helyőrség meg se kísérelte, hogy a tankosok segítségére siessen. A szolidaritás teljes hiánya tipikus az ellenség magaviseletére’, mondta az NLF tisztje. Az interjú alatt repülőgépek és helikopterek zúgtak el a gumiültetvény magas fái fölött. Az NLF tábor katonái pihentek, nem zavarta őket sem a repülők zúgása, sem a távoli bombák robbanása. Az interjú minden szava magnetofon-szalagomon van megrögzitve. A tankcsapat megsemmisítése után apróbb összecsapások is voltak. A gerillák sok esetben csapdát állítottak az ellenségnek, amit úgy tudtak sikeresen előkészíteni, hogy a helyi lakosság közreműködött. Voltak esetek, amikor a csapda előkészítéséhez a nyilt utón kellett elhalad- niok, a járókelők szeme láttára. Sokszor aggodalommal, de mégis keresztülvitték terveiket. A helyi lakosság egy alkalommal sem árulta volna el a népi erők tevékenységeit. A népi erők ügyes stratégiája Közben a saigoni csapatok újból visszafoglalták a Binh Gia-i ‘stratégiai’ falut. A népi parancsnok igy adta elő a fejleményeket: ‘Mi mindig hajlékony taktikával dolgozunk. Legutóbb éjjel támadtunk, igy most is erre számítottak. Gerilláink azonban hajnalban lepték meg őket. A helyőrség közül 40- et elfogtunk, a többit megöltük, vagy megsebesítettük és minden felszerelésüket elfogtuk. Az igazi haddelhadd azonban csak délben kezdődött. Addig rendes hadseregünk a háttérben maradt, azt a látszatot keltve, hogy csak gerillatámadás van. December 29-én Saigon büszkeségét, 11 ‘elit’ hadtestét szállították oda helikoptereken és azok az ottlevőkkel együtt bekerítő akciót kezdtek a falu körül, abban a reményben, hogy megsemmisítik a bennlévő gerillákat. A túlerő ellenére, mégsem hatoltak be a faluba; a gerillák tüzelése tartotta távol őket. Közben rendes hadseregünk a közeli gumiültetvényben húzódott meg. Mi a 33. Rangereket szemeltük ki célpontul. Mialatt ők óvatos manőverezéssel körülvették a falut, csapataink őket kerítették be és délután 4 órakor megindítottuk a támadást a Rangerek ellen. Mindjárt az elején eltaláltuk a parancsnokság állását. A koncentrált tüzelés láttán pánik tört ki az ellenség soraiban és azonnal menekülni igyekeztek. A légitámadók is akcióba léptek, de már az első percekben tizet közülük lelőttünk, ami még növelte a pánikot. Az egész Ranger hadosztályt egy óra alatt megsemmisítettük; a parancsnok és az alparancsnok is a halottak között volt. Két amerikai tanácsadót elfogtunk, összesen 14 repülőt lelőttünk és két másikat is eltaláltunk.’ A fiatal tiszt továbbá elmondotta: ‘Meg sem kísérelték, hogy a halottakat és a sebesülteket még aznap éjjel elszállítsák. Az ottmaradt sebesülteknek a mieink nyújtottak segítséget. A helyi gerilláknak elég idejük volt, hogy átkutassák a harcteret és minden felszerelést elvigyenek. Másnap reggel az ellenség kisegítő csapatokat szállított a megmaradt csapatok védelmére, de ezek sem merték felszedni a halottaikat. A lakosságot próbálták erre kényszeríteni, de senki sem volt hajlandó. Nem a mi dolgunk — mondották. Hátha még ott van a Vietcong. Csináljátok ti, nálatok fegyver van. — A csapatok azonban nem mertek kimozdulni. Végül repülőket kértek, amelyek keresztül- kasul bombázták az egész vidéket. Azok az emberek kétszer haltak meg: egyszer a harcokban és másodszor a saját bombáik által. Látni lehetett, hogy a sebesültek még mindig ott voltak és sokan közülük, egész biztosan a saját bombázóik áldozatai lettek! Az NLF katonái tapasztalatból tudják, hogy a harcok után mi történik. Aznap már túl késő volt ahhoz, hogy az amerikaiak újból visszajöjjenek a helikopterek megmentésére és a halottak elszállítására, de azt is tudták; hogy másnap reggel egész biztosan visszatérnek.’ Majd az interjút adó parancsnok megjegyezte: ‘A U.S. parancsnokság szemében a halott amerikaiak sokkal fontosabbak, mint a vietnami bábkormány élő katonái... Újból elkészültünk. Csalétkül ott hagytuk a helikoptert és a helyi lakossággal együtt egész éjjel lázasan dolgoztunk. Sáncokat és földalatti alagutakat építettünk. Másnap, szilveszter napján az ellenség megkezdte a támadást. Amint a helikopter felé közeledtek, először csak egy kis csapatot küldtünk ellenük, de már ezek is viszakozásra kénysze- ritették őket. A mieink is visszavonultak és igy az ellenség azt hitte, hogy szabad az ut. Az egész zászlóalj megindult a sérült gép irányában. Mikor egész közel értek, rettenetes, koncentrált tüzelést adtunk le rájuk és mint az előbbi harcban, itt is mindjárt az elején döntő csapást mértünk az ellenségre. Egy órai harc után a győzelem a mienk volt. Négy amerikai holttest miatt feláldozták a 4. Tengerészeti Lövészeket. A pilótákon kívül 4 amerikai elesett és egy amerikai kapitányt elfogtunk. Ezúttal is otthagyták a halottakat és a sebesülteket, akiknek a mi csapataink nyújtottak orvosi segítséget. Embereink a teljes hadi felszerelést magukkal vitték, a könnyű fegyvereket a gerilláknak juttatták, mert erre a hadseregnek már nincs szüksége.’ Nincs szolidaritás a kormánycsapatokban Az egész ütközet a szó szoros értelmében a többi kormánycsapatok szeme láttára történt és el lehet hinni, hogy a fiatal tiszt, nem túlzott, amikor megjegyezte: ‘Az ellenség demoralizálása teljes volt — egyetlen lövést sem adtak le, meg sem mozdultak, hogy a tengerészek segítségére siessenek.” Január elsején ugyanez a taktika megismétlődött az országúton, amikor az NLF csapdába ejtette a csapatszállító kocsikat. Evvel befejeződött a Binli Gia-i csata, legalább is az NLF részéről. A saigoni kormánycsapatok 2 ezer főnyi veszteséget szenvedtek, halottak, sebesültek és foglyul ejtettek formájában. Azonkívül 26 repülő és helikopter elpusztult, 36 katonai jármű és tank és sokszáz automatikus fegyver és más fontos felszerelés került a népi erők kezére.” A 89 ÉVES G. L. Rees 24 éven át tanulmányozta a Kongresszusi Könyvtár leszármazási adatait és olvasott sok tucatnyi történelmi munkát. Az igy szerzett adatok és okmányok alapján arra a megállapításra jutott, hogy az őseikre oly büszke "Daughters of the American Revolution" tagjai között "legalább 350 olyan hölgy van, akik egyenes leszármazottai To- ryk-nak, árulóknak, gyáváknak, tolvajoknak, szadistáknak, gyilkosoknak és hasonló sze- dett-vedett népségnek." A D.A.R. 187 ezer tagját csak szigorú vizsgálat és ellenőrzés után vették fel és a megfelelő ősökön kivül elvárják, hogy a folyamodó ellenezze az integrálást, a különböző fajok házasságát, a jövedelmi adózást, a bevándorlási törvények enyhítését, szövetségi segélyt bármilyen célra, a gyermekvédelmi törvényt és az Egyesült Nemzeteket. Röviden: a D.A.R. minden tekintetben kiállja a versenyt a Birch társasággal, amikor szélső jobboldali álláspontról van szó és a nevét méltán változtathatná erre: Daughters of the American COUNTER-Revolution.