Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-25 / 8. szám
Thursday, February 25, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Rácz László Brazília imperialisták karmában A forradalmi Kuba változatlanul szálka az észak- amerikai imperialisták szemében. De az Egyesült Államok kongresszusát is nyugtalanítja a kubai veszedelem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy nemrégiben két államférfinak is az a feladat jutott, hogy megbiztassa az amerikai törvényhozókat, hogy Kuba miatt nem kell aggódniok. G. W. Ball, de még inkább Th. Mann államtitkár -— akik állandó felügyelet alatt tartják ezt a földrészt — örvendve jelentették a kongresszusnak, hogy “a kubai forradalom elvesztette vonzó erejét a többi latin-amerikai ország tömegeire.” Ennek igazolására mindjárt fel is sorolták bizonyítékaikat. Elsőnek, hogy Chilében az elnökválasztásnál a baloldali népfront elvesztette a játszmát a “megbízható” kereszténydemokrata jelölttel szemben. Továbbá, hogy néhány latin-amerikai országban a Szövetség a Haladásért, munkáslakás-épitő akciók- kal-kölcsönökkel elérte, hogy az elkeseredett tömegek reménykedni kezdenek sorsuk javulásában. Ezek után nem akarják utánozni a kubai példát. De mint legfontosabb bizonyítékot, Braziliát hozták fel. Itt, mint bizonygatták, “az uj reformkormány elhatározott és keménvkezü intézkedésekkel nemcsak hogy az inflációt szüntette meg, hanem rendezett állapotokat is teremtett.” Diplomáciai tolvajnyelven igy keresztelték át azt a véres katonai puccsot, amely tiz hónappal ezelőtt Branco generális vezetése és a washingtoni diplomácia aktiv támogatásával megdöntötte az alkotmányos Goulart-kormányt. Ennek helyébe került a mai “reformkormány”, mely a legvéresebb fehér terror eszközeivel tartja kezében a hatalmat. A “gorillák”: generálisok és admirálisok, valamint az Egyesült Államok kémszervezete: a CIA — amely a katonai puccsot a háttérből megszervezte — Brazília esetében is a szokásos magyarázattal próbálkoznak. Azzal, hogy egy kommunista veszedelmet kellett elhárítaniuk, annak ellenére, hogy Goulart polgári liberális kormányát a legnagyobb igyekezettel sem lehetett kommunistának bélyegezni. Ez a kormány egy lépéssel sem ment túl a Kennedy szövegezte Szövetség a Haladásért programján. Igen mérsékelt földreformot tervezett csupán a több mint hatvan millió földműves szegény követelésének minimális részbeni teljesítésére. Polgári adóreformot a veszedelmes infláció feltartóztatására. De elkövette a Washington szemében főbenjáró bűnnek számítódó lépést, hogy állami részről ellenőrizni kívánta az ország dús nyersanyagainak a vasérc- és mangán-bányák, a petroleumforrások termelését; valamint, hogy uj piacokat keresett az ország exportja számára az Egyesült Államokon kívül. Ez pecsételte meg a demokratikus brazil kormány sorsát. Adott jelre a washingtoni diplomácia készséges szolgái: a gorillák, mozgósították csapataikat. Lemondásra kényszeritették a Goulart-kormányt. Jól bevált fasiszta terrorral föld alá szorították a baloldali munkás- és paraszt szervezeteket. Országos méretekben tizezerek kerültek börtönökbe és mert ezek kevésnek bizonyultak, koncentrációs táborokba. A fehér terror pribékjei különösen a forradalmi paraszt-ligákra vetették magukat. Vezérüket: Juliao-t állandó kínzásoknak vetették alá, számos más parasztvezetőt az ország északkeleti részén legyilkolva. A brazíliai demokrácia megdöntése és a véres fehér terror tervszerű kiépítése Washington teljes támogatására számíthat. Johnson elnök már a puccs kezdetével biztosította a katonai diktatúrát az Egyesült Államok diplomáciai elismeréséről. Ugyanakkor jelentős amerikai kölcsönöket folyósítottak a katonai diktatúrának, mert a fehér terror kiépítése nem olcsó üzlet. Az amerikai kölcsönöknek se vége, se hossza. Legutóbb is Washington újabb százhuszonöt millió dolláros kölcsönt folyósított Brazíliának, állítólag az infláció feltartóztatására. Hogy ez csak egy csepp a tengerben, bizonyítja a tény, hogy a bankjegyforgalom a katonai puccs óta a kétszeresére: ezer milliárd cru- zeiro-ra nőtt fel. A véreskezü Branco-kormány hálás is a kölcsönökért. Nemcsak a busásan számított kamatokat vállalja, de mint az amerikai imperializmusnak készséges szolgája egyre-másra árusítja ki Brazília értékes nyersanyagforrásait és állami nagyüzemeit az amerikai imperialista csoportoknak. A fehér terror megszigorításával, a parlament fasizálásával egyelőre ellenállástól, a föld alá szorított tisztességes közvélemény bírálatától sem kell tartaniok. A Wall Street emberei megelégedetten dörzsölhetik a kezüket. A business megindult Brazíliában. David Rockefeller vényeseinek zsebébe hatalmas profitot fog juttatni. Ugyancsak ennek az imperialista csoportnak a kezére juttatta a katonai diktatúra a Q^rais bányavidék mangán- és vasérc bányáit, amelyeket e földrész leggazdagabb bányáinak tartanak Állami kézben levő termo-elektrikai, motorgyártó s egyéb üzemek érdekeltségeit is az Egyesült Államok kapzsi tőkés csoportjai vásárolták fel. Ezek a fehér terror védelme alatt hosszú életre és busás profitra rendezkednek be Brazíliában. Beszédesebb bizonyítékát az észak-amerikai imperialista csoportok taktikájának és fosztogatásának talán csak Vietnam esetében találhatni. Beigazolódott, hogy a “kommunista veszedelem” hangoztatása csak átlátszó ürügy volt Brazíliában az észak-amerikai imperialista csoportok számára, hogy megdöntsék az alkotmányos polgári liberális kormányt, hogy annak utána gyarmati kizsákmányoló politikájukat bőséges profitra válthassák. Csak úgy mint előzőleg Guatemala, Ecuador, Salvador és egyéb latin-amerikai államokban. A katonai diktatúrák, a véreskezü gorillák csak arra szolgálnak, hogy országuk természeti kincseit, ipari lehetőségeit az imperialista “cápáknak” kiszolgáltassák. Brazília szemérmetlen fosztogatása az amerikai imperialisták részéről gyors ütemben halad előre. Hogy meddig, azt csak a nyomorgó dolgozó tömegek fogytán lévő türelme fogja megszabni. máris 175 tőkés- és nagyipari csoportot tömöritett az Egyesült Államokban, nogy a Kialakult leimenő konjunktúrát Brazíliában és egyebütt Latin-Ame- rikában kihasználhassák. Messzire vezetne felsorolni, milyen mérvben árusítja ki Branco generális diktatúrája országa gazdag erőforrásait észak-amerikai tőkés csoportoknak. Ezek a busás profit szagára elárasztják ajánlataikkal Braziliát. A Bethlehem Steel-csopot tárgyalásokat folytat a mindenre kész korrupt katonai diktatúrával, Brazília legjelentősebb vaskohó müvei, az állami kezelésben álló Cosipa müvek felvásárlására. A Rockefeller érdekeltséghez tartozó Standard Oil a nacionalizált petroleumfino- mitó müvek, “Petrobras” telepeire vetette szemét. Ezeket a Goulart-kormány annak idején a hasonlókép állami kézben lévő mexikói Pemex vállalataival óhajtotta egybemüködésbe hozni. A Hanna Mining Corporation olcsó pénzen máris lekötötte magának a hatalmas állami vasérc-telep, a “Valle del Rio Dulce” kiaknázott termékeinek kizárólagos exportját. Ez a vasérc-telep a világ vasérc termelésének és kivitelének eddig az ötödik helyét foglalta el. így az export monopólium a Hanna rész• 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • | A SZÁMOK BESZÉLNEK! S írja: Eörsi Béla 2 j© • 12345678901011121314151617181920212242233456789097« Miért magasak az élelmiszerárak? Az Egyesült Államok az ellentétek hazája. Az óriási mezőgazdasági termelés következtében bőséges élelmiszer áll a nép rendelkezésére, de ezeknek napi ára állandóan emelkedik. Itt pl. többe kerül a napi szükséglet előteremtése, mint ott, ahol éppen csak annyi terem, amennyi a szükségletek kielégítésére elégséges. (Pl. Ceylon.) Az ország agrár fejlődése egyszerűen bámulatos. Harminc évvel ezelőtt 6,740,750 farmer volt az országban, ma csak ennek fele (3,474,000). Évente 125,000 farmer hagyja ott a farmját és a városba költözik. De emellett a termelés nem csökken, hanem 60%-kal magasabb, mint a második világháború előtt. Ez idő alatt a lakosság száma csak 33Cc-kal emelkedett. Egymillió farm olyan produktiv, hogy a termékek 80%-át küldik a piacra. Bármilyen kegyetlenül hangzik is, egymillió farmernek ott kell hagynia ősi foglalkozását, mert már nincs reá szükség. Nyilvánvaló, hogy ha a piac szabályai fennállnának, akkor az élelmiszernek igen olcsónak kellene lennie, sőt az áraknak csökkenő tendenciát kellene mutatniok. Az iparcikkekkel kapcsolatban még ma is ez a helyzet. Például a televízió, a rádió, a töltőtoll ára napról napra csökken. Vajon miért nincs igy az élelmiszerekkel? A farmerek politikai hatalma számarányukhoz képest igen nagy. Ennek oka a régimódi_választó- kerületekben található. A kormány politikája az, hogy a gazdag farmert támogatja és a termelés mérséklése helyett ártámogatással emeli a túltermelést. A jómódú farmerek ma $9,500-t keresnek évente (4 év alatt 13%-kal emelkedett a jövedelmük), kb. egymillió szegény farmer pedig a tönk szélén áll. Az egymillió jómódú farmer a támogatás 80%-át élvezi, a 2 és fél millió szegény farmer csak 20%-át kapja a zsíros falatnak. Nyilvánvaló, hogy az amerikai mezőgazdaság túltermelésben szenved, de ennek a városi lakosság és a szegény farmer nem látja hasznát. Hol van a hiba? A hibát elsősorban az agrár gazdálkodás támogatásának erős osztályjellegében kell keresni. A kicsinybeni árak azért emelkednek, mert a vásár- csarnokok túlságosan nagy hatalommal rendelkeznek. A “Big Food” (az óriási vásárcsarnokok) 70 milliárd dollár forgalmat bonyolítanak le évente. A második világháború előtt a kis füszerüzletek nagyjából eltűntek és 140,000 család elvesztette kenyérkeresetét. Ma 200,000 helyen árusítanak csak élelmiszert, de a forgalom fele száz óriási részvénytársaságnak jut. Eleinte ez jónak látszott. A szupermarketokban az árak olcsóbbak és az árucikkek tetszetősebbek voltak. így az a vélemény alakult ki, hogy az uj hatalmas vásárcsarnokok haladást jelentenek. Ha sajnáltuk is a kis sarki fűszerest, aki pár ezer dolláros befektetéssel és sok munkával kenyérkeresetet biztosított magának és családjának, abban a hitben éltünk, hogy a változás a lakosság javát fogja szolgálni. De alig erősödtek meg a részvény- társaságok, az árak lassanként felmentek. Az emelkedést nem volt könnyű észrevenni. A háziasszony munkájának megkönnyítése és a higiénikus élelmiszerkezelés lassanként elfelejttette a vásárlóval az árak emelkedését. A farmer azonban nem kap abból az extra profitból, amit a szupermarketok bezsebelnek, sőt előfordul az is, hogy habár a marha ára csökken, a marhahús mégis drágább a szupermarketben. Mire volna szükség? Ezeknek az üzelmeknek korlátozására szükség volna egy erős kormányszervre, amely a fogyasztókat védelmezi. Ugyanakkor a helytelen mezőgazdasági ártámogatás helyett a szegény farmerek védelmét is biztosítani kellene. Sajnos erre nincs sok remény, mert a hatalmas élelmiszerhálózatok polip módjára kiterjesztették hatalmukat a texasi paradicsomtermelőkre, a kaliforniai gyümölcskon- zerválókra, az alabamai csirkefarmokra és ők diktálják az árakat. A húsfogyasztás 85%-a az üzlet- hálózatokon keresztül jut a közönséghez, amely 8 milliárd dollárt költ évente. Amíg az élelmiszer, amely 1947-ben $10-ba került, 1963-ban pedig $11.80-ra emelkedett, addig az állattenyésztő a bárányhus áránál 16 és fél százalékot veszített, a disznóhusnál 37.9%-ot, a tojásnál 36.3%-ot és a burgonyánál 44.7%-ot. Mindennek oka a “Nagy Üzlet” monopóliuma. A kongresszusnak foglalkoznia kellene ezzel a problémával, amely az átlag ember életében olyan nagyon fontos szerepet játszik. IIIIIIIIINIillllllllllllilillH KAPHATÓ MAGYAR NYELVEN! “BÖRTÖNÉLMÉNYEIM” (The Alderson Story) Elizabeth GURLEY FLYNN rendkívül érdekes könyve 277 oldal Ára: 75 cent Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában. Állítsa ki az alábbi szelvényt még ma és rendeljen belőle ismerőseinek is. Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Kérem küldjék meg nekem E. G. Flynn könyvét: ''Börtönélményeim" .............. példányban. Mellékelek érte $..........................-t. Név:.................................. .................................. Cim:........................................................................ Város:..........................................Állam:............