Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-18 / 7. szám
Thursday, February 18, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Irta: LUSZTIG IMRE Az elmúlt néhány hét folyamán ecsetelni próbáltam a közelmúltban tett magyarországi látogatásom alkalmával szerzett élményeimet. Tudom, hogy próbálkozásom nagyon kezdetleges volt, de azért remélem, hogy sikerült némi betekintést adnom olvasóinknak a szocialista szülőhaza életébe. Befejezésül még néhány megfigyelést óhajtok papírra vetni, olyanokat, amelyeket érdemes megemlíteni. Sohasem fogom elfelejteni azt az eszmecserét, melyet a Csepeli Gyárban folytattam vagy 20 brigád-taggal. Ott volt Baráth Sándor, Kispál József, Valecky Béla, Illés Sándor, Varga István. Székely István, Kiss Pál és még mások. Az eszme csere folyamán feltették a kérdést: mennyit keres egy átlag munkás az Egyesült Államokban és milyen ott az életszínvonal? Válaszomban megemlítettem, hogy egy átlag amerikai munkás heti fizetése 100 dollár. Amikor ezt mondtam, azt kérdezték, hogy ez HETI vagy HAVI fizetés-e? Megnyugtattam őket, hogy ez HETI fizetés. Mikor azután elmondtam, mennyi házbért, mennyi adót kell fizetni, mennyibe kerül, ha egy munkás megbetegszik, mibe kerül a munkásgyermekek iskoláztatása és rámutattam, hogy egy négytagú család, hacsak egy kenyérkereső van a családban, ha egész év folyamán dolgozik is, ami nincs biztosítva, akkor sem tud kellően megélni. Azután, amikor hozzátettem, hogy New York városában egyedül félmillió egyén szorul közjóléti segélyre, a jelenlévők közül jónéhányan szemmel látható hitetlenséggel fogadták szavaimat. Hátha ffnég elmondtam volna, hogy 14 millió gyermek él itt, a tejjel-mézzel folyó gazdag országban nyomorban, vagy idézhettem volna Julius Horowitz 1965 jan. 31-én, a New York Times mellékletében megjelent cikkéből a következőket: “1963-ban 706,252 gyermeket tartóztattak le bűntett elkövetése miatt. Azon gyermekek létszáma, akik gyilkosságot, erőszakot, orvtámadást, tol- vajlást és egyéb bűnt követtek el, sokkal, de sokkal nagyobb ennél.” A cikk írója meglátogatott egy közjóléti segélyen élő “családot” és igy Írja le élményét: Az apát nem találtam otthon. Megtudtam, hogy évek óta nincs otthon. Csak időről-időre tér visz- sza és addig marad, amig elveti gyermekének magját, azután ismét eltűnik. A gyerekek meztelenül kóboroltak a piszkos lakásnak nevezett patkányfészekben, minden felügyelet nélkül; tizen voltak, szükségletüket a folyosón, vagy a lakás bármely más részén végzik el és azt senki sem tisztítja. Hihetetlen, de igy van. Az Egyesült Államok nemcsak a termelési csodák országa. 1964-ben hét és félmillió autót gyártott az autóipar; nyolc és fél millió autót dobtak a piacra és vásároltak fel az ország lakosai. Ez csak egy példa. De rekordtermelés volt az acél-, gumi-, szövő- és a többi iparokban is. Az a szakképzett munkás, aki állandóan dolgozik, szépen megél — ha nincs komoly betegség a családban. De az is igaz, hogy az ország lakosainak egyötöde NYOMORBAN él! Mindezt azért véltem szükségesnek leírni, mert a magyar munkásság soraiban nagyon téves felfogás uralkodik az Egyesült Államokban fennálló helyzetről. Ök csak a helyzet EGYIK oldaláról tudnak. Nem ismerik a TELJES helyzetet. Ez káros, melynek kiküszöbölésére lépéseket kell tenni. Hogyan törtük át a “vasfüggönyt"? Miután leírtam élményeimet, helyes talán megemlíteni, hogyan törtük át a “VASFÜGGÖNYT”. Ez említésre méltó dolog, mert még manapság is milliók élnek az Egyesült Államokban, akik úgy vélik, hogyha Magyarországot meg akarják látogatni, ahhoz nagy bátorságra van szükség, mert át kell törniök a “vasfüggönyön.” Este 11 órakor ültünk Párizsban a Keleti Gyorsvonatra. A vonat zsúfolásig tele volt. Hatan voltunk egy fülkében. Három ágy az egyik és három a másik oldalon. Egyik a másik fölött. Mindnyájan fáradtak voltunk és miután kissé elbeszélgettünk és megismerkedtünk lakótársainkkal, lepihentünk és elaludtunk volna, ha a határőrök nem rontottak volna be fülkénkbe. Kérték útlevelünket. Odaadtuk és ismét elszundikáltunk, elaludtunk volna, ha a határőrök ismét be nem lépnek fülkénkbe. Ezúttal visszaadták az útlevelet. A német és osztrák határon a határőrök szintén elvették útlevelünket és csak később adták vissza. Azok. akik országról országra utaznak, tudják milyen érzést kelt az útlevéltől való “elválás”. Amig a francia határőrök durvák, addig a németek és osztrákok “hidegek” voltak. Annál nagyobb (és kellemes) volt meglepetésünk, amikor a magyar határra értünk és megjelentek a határőrök, akik udvariasan köszöntek, elkérték az útlevelet, melyet OTT HELYBEN lepecsételtek és AZONNAL visszaadták. A határőrök magatartása nemcsak udvarias, de mondhatnánk, BARÁTSÁGOS volt. A magyar határőrök magatartása annál is feltűnőbb, annál is KEDVEZŐBB benyomást tett, mert oly nagy ellentétben állt a német, osztrák, de különösen a francia határőrök magatartásával. A “vámvizsgálat” szintén egyszerű folyamat volt. Azért tettem idézőjelbe a vámvizsgálat szót, mert az nem is volt vizsgálat. Egy-két kérdés, és vége a vizsgálatnak. A “vasfüggöny” áttöréséről most már csak annyit, hogy ha valaki csak azért halasztotta eddig magyarországi látogatását, mert félt a vasfüggöny áttörésének nehézségeitől, akkor a halasztást függessze föl és minden késedelem nélkül induljon útra, nem fogja megbánni. Csak sajnálja majd, hogy miért nem tette ezt már évekkel ezelőtt. Van ok az ünneplésre Befejezésül: pár hét múlva itt lesz április negyediké. E napon lesz húsz esztendeje, hogy a magyar nép megteremtette az uj, a népek érdekét szolgáló társadalmi rendszert. Történelmi távlatból nézve láthatjuk, hogy ilyen rövid időn belül a magyar munkások, parasztok és intellektuelek csodákat hoztak létre az ipar, mezőgazdaság és kultúra terén. A mai Magyarországon nincs munkanélküliség, nincs nyomor, a mai Magyarországon nem kell félni, hogy betegség esetén nem kap a munkás kellő orvosi kezelést pénzhiány miatt. Szülőknek nincs gondjuk gyermekeik felnevelésére, iskoláztatására. A tízmilliónál több magyar népnek van mit ünnepelni április 4-én. E nem jelenti azt, hogy nincsenek problémák, hogy nincsenek megoldatlan feladatok. Sok javításra, újításra van szükség. Az emberek átformá-' lása lassú, nehéz, komplikált folyamat. A fontos és lényeges az, hogy minden problémát a felszínre vetnek és lépéseket tesznek azok megoldására, felszámolására. Minden bizonnyal tény az, hogy az első 20 esztendő volt a legnehezebb. Elmaradt, iparilag fejletlen, a háború által lerombolt országot vett át a munkásság és a parasztság 20 esztendővel ezelőtt. Ma már iparilag fejlett, virágzó ország továbbfejlesztésén dolgoznak. Megvetették s lefektették az uj társadalmi rendszer alapköveit. Ezeken az alapköveken építik jogos büszkeséggel, erős elhatározással, szívós kitartással, nagy lelkesedéssel a szocialista társadalmi rendszert. És ami a fő, a döntő, hogy az építkezés, az ipar, a mezőgazdaság fejlesztése, a kultúra fokának emelése mind, mind a munkások, parasztok, intellektuelek érdekében történik. Minél gyorsabb ütemben értik meg EZT A TÉNYT a tömegek, annál gyorsabb lesz az építés üteme, annál gyorsabban és lényegesebben emelkedik az életszínvonal. 1965. április négy. Fontos dátum ez a magyar nép részére. Viszatekintve e napon, a magyar nép büszkén, de nem elbizakodva, láthatja munkája eredményét. Előretekint e napon és lelki szemei előtt láthatja a jövő társadalom kereteinek kibontakozását: a szebb, jobb és boldogabb életlehetőségeket az egész dolgozó magyar nép részére. Mi, amerikai magyarok, akiket a régi rendszer nyomora űzött ki szülőhazánkból, együtt érzünk e napon a magyar néppel, velük ünnepeljük április 4-ét és hisszük, tudjuk, hogy jó utón haladnak és ez az ut a béke és jólét eléréséhez vezet. WWWWWWMVWWWVWWWyWWWW'WWVMWWwVWWVWWWWWWUWWWWWWWWWVWWW Kiár Zoltán és a német kártérítés Számtalanszor rámutattunk arra, hogy dr. Kiárnak a “demokrácia és humanizmus” jelszavaitól harsogó szóáradatai mögött saját anyagi érdeke húzódik meg. Eklatáns példája ennek az igazságnak “Az Ember” legújabb számaiban megjelent közlemény-sorozat a német kártérítési ügyről. “Az Ember” február 6-i keltezésű, 40. évf. 6. számában a német jóvátételi törvény meghozatalát legkésőbben március végére teszi és egyben felhívta az érdekelteket: “NE várják be a német törvényt, hanem az elengedhetetlen Orvosi Bizonyítványok (igy, nagy kezdőbetűvel!) megszerzésére más MOST tegyék meg a lépéseket!” Egyben azt is közli, hogy megteszi a Klár-féle MUSZ-Szövetség a sürgős lépéseket, hogy az érdekeltek a leggyorsabb és legeredményesebb eljárásban részesüljenek. Nyilvánvaló, hogy ez az ügyfélfogás legegyszerűbb módja, hiszen a gyanútlan olvasónak első dolga az lesz, hogy felhívja “Az Ember” szerkesztőségét információ végett, hogyan kell az “Orvosi Bizonyítványt” megszerezni és aztán “Az Ember” majd eligazítja...! A 40. évf. 6. számban elhelyezett félrevezető- kétértelmű közlemény azonban nem akadályozta Kiár főszerkesztő urat abban, hogy a következő, 40. évf. 7-ik számban, amely február 13-iki keltezésű, vezércikkben mozgósítást követel a jóvátétel ügyébeni megdöbbentő terv ellen és első alcímként azt harsogja, hogy: “Rosszul áll az ügy!” Most aztán, kedves olvasó, ismerd ki magad! Ha egy héttel hamarabb megkezdted az “Orvosi Bizonyítványok” beszerzését, akkor egy héttel később rájöhetsz arra, hogy hiábavaló volt minden fáradozásod! A február 13-i vezércikk tanulmányozása aztán szörnyű következtetésekre vezet: Megállapítható, hogy a közlemény tudatlanságtól hemzseg, a hozzánemértés iskolapéldája, kétértelmű adatok tömkelegé. így többek között nem állja meg a helyét, hogy 1953-ban bármiféle jelentkezési határidő telt volna le. Valótlan, hogy állítólag hat havi fogsághoz akarnák kötni az 1953 után kiérkezettek kártérítési igényét. Nem igaz, hogy szabadság-korlátozást a törvény igénylése alapjául elismernek. Folytathatnánk még hosszabb- ban, de ennek a cikknek az a célja, hogy az érdekelteket a való helyzetről felvilágosítsa és óva intse attól, hogy a dr. Klár-féle zagyva szóhalmaznak felüljenek és tájékoztatásért, vagy segítségért hozzá forduljanak. “Az Ember” cikkei egyedül azt szeretnék elérni, hogy az érdekelteket ügyfeleknek felszippantsák, viszont senki nem lehet nagyobb ellensége saját érdekeinek, mint az, aki Kiár doktor úrhoz fordul, hogy a “Kiár majd elintézi!” Az 1953 után kiérkezettek kártérítési igénye ügyében a jelenlegi helyzet az, hogy az érvényben levő német kártérítési törvény csak azoknak ismerte el igényét, akik 1953 október 1 előtt hagyták el előző lakóhelyüket és mentek nyugatra. Az utóbb kijöttek igénye még nem nyert elintézést. A német parlamentben most tárgyalás alatt álló, un. Zárótörvény javaslata ismét nem szándékozik az 1953 okt. 1-i dátumot előbbre tolni, ha? nem általánosságban azoknak részére, akik a kártérítési törvény szerint nem voltak igényjogosultak, külön alapot kíván létesíteni. A külön alap ezidőszerint 600 millió német márkában van meghatározva, ami 150 millió dollárnak felel meg. A nemzetközi menekültszervezetek azért küzdenek, hogy az 1953 október 1-i időpontot az uj törvény teljesen hatályon kiviil helyezze és a később kiérkezetteknek ugyanazokat a jogokat adja meg, mint a korábbiakénak. Ezenkívül szó van a tárgyalások során a külön alap összegének felemeléséről az esetre, ha a német kormány a dátum hatályon- kivül helyezése iránti követelésnek nem tenne eleget. A külön alap kiutalására vonatkozó szabályozás tervezete súlyos megszorításokat tartalmaz, amelyek elsősorban a magyarszármazásu érdekelteket érintik. így a részesítés feltétlenül szándékozik kikötni, hogy csak az lesz igényjogosult, aki legalább egy évet töltött koncentrációs táborban, vagy más szabadságelvonást szenvedett. Szabadságkorlátozás, mint csillagviselés, bujkálás, gettóban lakás, nem számit a tervezet szerint ilyennek. Az illetékes érdekképviseleti szervezetek ennek a feltételnek teljes törlését követelik. A magyar érdekvédelmi szervezet azzal érvel, hogy Magyar- országon Eichmann és bűntársai olyan gyakorlottsággal végezték el népirtó feladataikat, hogy nem volt egy teljes évre szükségük a többszázezer magyar meggyilkolásához. Tapasztalataikat előbb más országokban szerezték... Mindezek a kérdések elsősorban hozzáértést igényelnek, amivel Kiár doktor ur nem rendelkezik. Kiár főszerkesztő ur maradjon meg a newyorki társaság egyes tagjainak émelygős feldicsérésénél és utána számlájának benyújtásánál, de ne próbáljon a német kártérítési ügybe beavatkozni és abból magának, az érdekeltek terhére, pénzt csinálni. KIOLVASTAD a lapot? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELÖLEI Megfigyelések — elgondolások
