Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-07 / 1. szám
A MAGYAR KORMÁNY NYILATKOZATA AZ ENSZ-BEN (Befejező közlemény) A jelenlegi konfrontáció az Egyesült Nemzeteknek nemcsak a megújuló hatékonyság Ígéretét nyújtja, hanem uj távlatot is az újonnan felemelkedő nemzetek uj problémáival járó uj feladatokkal. Az ENSZ jövője attól függ, amennyire képes megfelelni az uj feladatoknak. Az ei nem kötelezett országok kairói értekezlete igen világosan leszögezte, hogy mit értenek ők a béke és biztonság uj problémái alatt. Határozataikban kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a békének egészséges és szilárd gazdasági alapon kell nyugodnia; hogy a szegénység fennmaradása fenyegetést jelent a világ békéjére és jólétére; hogy a gazdasági felszabadulás a politikai uralom megszüntetéséért vívott harc lényeges eleme; hogy a gazdaság fejlesztése az egész emberi közösség kötelessége. Ghana külügyminisztere beszédében kifejtette, hogy mit kell értenünk az egész emberi közösség e kötelessége alatt. Ezt mondotta: “A fejlődő nemzeteknek nem annyira külföldi segítségre van szükségük, amelynek felhasználása úgyis bizonytalan. Inkább van szkségük a nemzetközi kereskedelem olyan felfogására, amely lehetővé teszi a fejlődő országoknak, hogy a gazdaságuk fejlesztéséhez szükséges devizát termékeik eladása utján szerezzék meg. Nem segélyt akarunk, hanem kereskedelmet.” A béke és biztonság problémáit ebben a világméretű összefüggésben kell kezelni mind az Egyesült Nemzeteken belül, mind rajta kívül. Amiként termonukleáris katasztrófa mostani veszélye idején a nemzetközi élet nyilt kérdéseinek minden részletét a nemzetközi békére és biztonságra való különös figyelemmel kell vizsgálni, ugyanúgy a leszerelést és a dekolonizáció kérdéseit is az újonnan felemelkedő nemzetek sürgető szükségleteire való tekintettel kell gyorsan megoldani. Az Egyesült Nemzeteken belül és kívül okozott problémák, melyek miatt nem foglalkozhatunk az uj tagállamok sürgető szükségleteivel, aláássák ezt a szervezetet és általában a nemzetközi együttműködést. Az utóbbi hónapok nemzetközi eseményei számos példát szolgáltattak arra, hogy ezeket az erősen indokolt szempontokat mennyire vették tekintetbe vagy hagyták figyelmen kívül, és ezek következményei is világosak, összevetésük igen tanulságos lehet. Az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere négy, az elmúlt hónapok során tartott nemzetközi konferenciáról számolt be a közgyűlésnek. Mindegyik különös figyelmet érdemel. Két konferenciát tartottak az arab országok államfői, hogy megvitassák a béke és biztonság problémáit saját övezetükön belül távolabbi jelentőségű problémákkal együtt. Az afrikai állam- és kormányfők értekezlete az afrikai egység problémáival foglalkozott az afrikai államok teljes függetlensége, a béke és biztonság érdekében. Az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere különösen felhívta a figyelmünket az el nem kötelezett országok értekezletének javaslataira, mert — mint mondotta — “ezek a javaslatok a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi helyzetének reális és objektiv értékelésén alapszanak.” A közvetlenül érdekelt állam- és kormányfők igen tanulságos válaszokat adtak a legtöbb olyan kérdésben, amely a jelen ülésszak ideiglenes napirendjén szerepel, vagy amelyek — ha nem is javasolják napirendre, az Egyesült Nemzetek illetékességébe tartoznak. A javaslatok tekintetbe veszik az általános és teljes leszerelés, a békés egymás mellett élés részletes problémáival való hatékonyabb foglalkozás szükségességét és — szoros kapcsolatban ezekkel az alapvető problémákkal — az újonnan felemelkedő országok sürgető szükségleteit. Ahol a béke veszélyeztetve van A kedvező fejlődés kilátásaival éles ellentétben a kolonialista és neokolonialista hatalmak akciókat indítottak a kongói és vietnami kérdés békés megoldása ellen. Mivel az érdekelt kormányok reális és gondos terveket készítettek e kérdések békés és igazságos megoldására, az agresszív akciók semmivel sem menthetők, bármilyen indokokra hivatkoznak is az agresszorok. Kongó esetében a független afrikai államok közössége vállalta, hogy megteszi a szükséges intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy rendezzék a kongói kérdést az afrikai egység megszilárdításának érdekeivel összhangban, ami a nemzetközi béke és biztonság érdeke is. Az afrikai államok illetékességét és az összes nemzetközi jogi szabályokat semmibe véve, aí Egyesült Nemzetek három tagállama közös akciót kezdett, mintha ők volnának a törvényes urak az afrikai ügyekben. Felhasználtak dél-afrikai zsoldosokat is, akiknek képviselője egy televíziós interjúban kijelentette, hogy számára fegyveres akció során a megölt kongóiak annyit jelentenek, mint a dél-afrikai tehénfarmján elhullott állatok. Ami az egész akció valódi értelmét illeti, leleplező értesülést olvashatunk a U.S. News and World Report c. lapban. A folyóirat szerint az Egyesült Nemzetek egyik vezető tisztviselője véleményét ezekben foglalta össze. “Az afrikai nemzetek legalább megtanulták, hogy ha az amerikaiakat elég erősen és elég soká rugdossák, akkor történik valami.” Természetesen nem tudom, hogy ez a kijelentés igaz-e vagy sem, de az világos, hogy ez a művelet hatásos lecke volt nemcsak az afrikaiaknak, hanem mindannyiunk számára is; csakhogy nem ab-, ban az értelemben, ahogy a most idézett kijelentés jelzi, hanem abban az értelemben, hogy az ilyen akciók nem csupán egy népnek, egy kontinensnek ártanak, de ártanak a nemzetközi együttműködés kedvező fejlődési lehetőségeinek is, amire oly nagy szükség van az egész emberiség égető problémáinak megoldása érdekében. E felelőtlen akciók világszerte történő elitélése valóban hatásos lecke az összes kolonialista és neokolonialista hatalmak számára. A lecke hatásossága hozzájárulhat ahhoz, hogy kiküszöbölje az ilyen akciók megismétlődésének lehetőségét. Vietnamot illetően ésszerű javaslatok merültek fel, hogy az 1954. és 1962. évi genfi értekezletek részvevői újból üljenek össze, hogy kielégítő megoldást találjanak Vietnam, Kambodzsa és Laosz békés fejlődésének biztosítására. A korábbi genfi értekezletek annyiban voltak eredményesek, amennyiben intézkedéseiket és elveiket megvalósították. Az uj genfi konferenciára vonatkozó javaslatok ésszerűek és reálisak. Az e javaslatok által nyújtott kedvező lehetőségekkel éles ellentétben az őrült háború még mindig folyik újabb agresszív akciókkal Észak-Vietnam, a yietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Mit sem törődve az eddig elszenvedett kudarcokkal és a háború kiterjesztésének veszélyével, az Egyesült Államok még átfogóbb katonai műveleteket készít elő. Ha Ázsia népei közös egyetértésre tudnának jutni a külföldi beavatkozás elleni fellépés tekintetében, ez hasznára válnék nemcsak Délkelet-Ázsiának, hanem az egész nemzetközi helyzetnek; politikai befolyásuk érvényesítésével elérhetnék egy újabb genfi értekezlet összehívását. Az agresszív akciók megfékezésével és a gyarmati uralom maradványainak felszámolásával az Egyesült Nemzetek több figyelmet és energiát fordíthatna a nemzetközi béke és biztonság problémáira az újonnan felemelkedő nemzetek szempontjából is. A német kérdés Anélkül, hogy egy pillanatra is megfeledkezném Afrika, Ázsia és Latin-Amerika életbevágó és égető problémáiról, fel kell hívnom a figyelmet bizonyos európai kérdésekre is. Ezek létezése talán ürügy vagy néha komoly indok is sok nagy és kis hatalom számára, hogy ne induljon el a leszerelés utján és ne fordítson kellő figyelmet az úgynevezett “harmadik világ” békéjére és biztonságára. Viszont az európai kérdések megoldása hatékonyabbá tenné a leszerelési tárgyalásokat és az újon nan felemelkedő népek gazdasági problémáival való foglalkozást. A harmadik világ részéről tanúsított kedvező fogadtatás és aktiv támogatás egyengethetné az utat ezeknek az európai problémáknak a megoldása felé, amelyek az ódivatú hidegháború fő témái és a szembenálló erők esetleges konfrontációjának fő forrásai. A közgyűléshez intézett bevezető beszédében ön, Elnök ur, felhívta a delegációk figyelmét Európa egyik központi problémájára, az úgynevezett német kérdésre. Egyesek meglepődtek ezen a kijelentésen. Én azonban úgy vélem, hogy önt ebben az a fokozódó aggodalom vezette, amely a népeket — még Európán kívül is — eltölti a német kérdés rendezetlensége miatt. Az a tény, hogy az Egyesült Államok makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy Nyu- gat-Németországot bevonja egy egyesitett, illetve többoldalú nukleáris katonai rendszerbe, uj ösztönzést nyújt a kérdéssel való foglalkozásra, hogy Európát és az egész világot meg lehessen szabadítani a második világháború veszélyes maradványaitól. A megoldás reális útját megadják és meg is határozzák a meglévő realitások. Történelmi szükségesség, hogy két német állam létezik Európában. A német kérdés békés, tartós és reális megoldásának a meglévő tényeknek, a két német állam létezésének tudomásul vételéből kell kiindulnia. A Német Demokratikus Köztársaság léte önmagában is hasznos nemcsak Kelet-Európa, .hanem a Nyugat- Németországgal szomszédos országok, sőt még a Német Szövetségi Köztársaságban élő németek számára is. Ha nem volna a Német Demokratikus Köztársaság, akkor Németország nyugati szomszédai is kénytelenek volnának szembenézni egy neofasiszta katonai hatalom kialakulásával és annak összes következményeivel. A Német Demokratikus Köztársaság az európai béke biztositásának egyik fő tényezője, amely uj utat nyit az egész német nép számára, hogy az európai nemzetek hatalmas, építő partnere lehessen egy uj Európa felépítésében a kolonializmus évszázadai és az imperializmus évtizedei után. A nyugat felől állandóan fenyegető agresszió és szüntelen felforgató cselekmények ellenére, a Német Demokratikus Köztársaság jelentős nemzetközi sikereket ért el. Több mint 40 országban van hivatalos vagy félhivatalos képviselete, kereskedelmi kapcsolatai pedig úgyszólván az egész világra kiterjednek. Az ázsiai és afrikai országok elősegíthetnék az egész világhelyzetre veszélyes legégetőbb európai kérdés elintézését a Német Demokratikus Köztársaság diplomáciai elismerésével. Ez meggyorsítaná a kedvező feltételek megteremtését a két német kormány közötti közvetlen tárgyalások számára a két német állam együttműködéséről. Minél több tagállam adja meg a diplomáciai elismerést az NDK-nak, annál közelebb kerül a német kérdés megoldása. A német kérdés egyetlen békés és tartós megoldása a két német kormány közötti közvetlen tárgyalások utján érhető el. Az MLF szerepe A többoldalú nukleáris haderőre vonatkozó tervek által felidézett veszélyek nem kizárólag katonai, hanem politikai jellegűek is. Maga az a tény. hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Németország már kifejezte hajlandóságát egy ilyen haderő felállítására — akár kétoldalú megegyezés alapján is, ha más NATO államok nem csatlakoznának —, leleplezi a tervek szerzőinek valódi szándékait. Katonai eszközökkel kívánják alátámasztani bizonyos nyugatnémet katonai körök ama törekvését, hogy a német kérdés egyetlen reális, tartós és békés megoldását meggátolják. Ezek a körök és támogatóik nem tárgyalásokat akarnak, hanem katonai akciókat, nem Európa békés fejlődését akarják, hanem hódításokat és uj háborút. Az Egyesült Államok és Nyugat-Németország közös terve tehát távolról sem biztosítja a nemzetközi biztonságot, sőt azt, nagy mértékben veszélyezteti. Tartósítja a feszültséget az “északi félte- - kén” és megakadályozza az ott élő nemzeteket, hogy erejüket a “déli népek” fokozódó problémáinak megoldására hasznosítsák. Hogy a világ megszabaduljon azoktól a veszélyektől, amelyek az északi féltekén az erők szembenállásában rejlenek, arra az egyetlen mód a tárgyalások folytatása a függőben lévő kérdések rendezésére, fokozatos lépések megtétele az általános és teljes leszerelés felé, állandóan szem előtt tartva a kölcsönös biztonság érdekeit. A Szovjetunió külügyminisztere által beterjesztett memorandumban foglalt javaslatok elégséges útmutatást adnak arra, hogy milyen kérdéseket (Folytatás a 12-ik oldalon! HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a Magyar Amerikai Kultur Klubot 3901 N. W. Second Avenue Az egész ország magyarságának találkozó helye • Kitűnő magyar konyha • Minden vasárnap előadások. • Cigányzene, tánc! • Nyitva kedd, csütörtök, szombat és vasárnap Telefon: PL 1-9453 Thursday, January 7, 1965 _____________AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD
