Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-08-13 / 33. szám
L& AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 13, 1964 fE. H. Neuwald: ”A magyarok jól 61116^’ Itt van előttem a “Magyar Szabadságharcos Világszövetségnek” csúfolt együttes zárónyilatkozata arról a “világkongresszusról”, amelyet delegátusai julius 2- és 5-ike között tartottak Washingtonban. Látom, hogy a megjelentek “ezennel újra és félreérthetetlenül elkötelezték magukat,” továbbá “ragaszkodnak és harcolnak a jövőben is.” Látom a megállapítást, hogy “a jelenlegi lazítások” az általuk használt “mértéket nem érik el.” Rosz- tzalják a “koegzisztenciás tendenciát” és a jól megérdemelt sirból előkapart “magyar ügyben” bizonyos “maradéktalan végrehajtást” követelnek. Eeszéltek továbbá “tragikus szociológiai” helyzetekről s megállapították, hogy “az ország területének elhagyása továbbra is korlátozva van.” Nem mondták ki, de aki a sorok között olvasni tud, az ezennel újra és félreérthetetlenül megállapíthatja, hogy a MSzV küldöttei nem a régi korszakok “végrehajtásairól” beszéltek, amelyek a legtöbb esetben “maradéktalanok” voltak. Egyben megállapíthatja azt is, hogy a “világkongresz- szus” részvevői a letagadhatatlan LAZÍTÁST irigylésre méltó buzgalommal igyekeznek LAZÍTÁSSAL helyettesíteni, mert az a múltban számukra kifizetődőnek bizonyult. Ugyancsak itt van előttem a “Magyar ‘Munkás- vezérek’ Nyugaton” cimü könyv, amelyben Erőss Ferenc módot nyújt arra, hogy az olvasó bepillantson a magyar szociáldemokrata emigráció kulisz- szái mögé, ahol folyik a harc a dollárért, márkáért, frankért és fontért, amelyek ellenében mindössze csak egy kis árulást, denunciálást és kémkedést kell elvégezni azoknak, akik a zsebüket a magyar nép érdekei fölé helyezik. És végül, itt van előttem bizonyos Bikics Gábor “Jelentése”, amely nyolc gépírásos, sokszorosított oldalon emigránstársai \ “homályos erkölcsi érzékéről”, az UJ LÁTÓHATÁR kiadvány “anyagiakra váltott erkölcsi tőkéjéről” és arról számol be, hogy honnan, kiknek a segítségével “sikerült. . . évi 5,000 dollár szubvenciót szerezni.” A “Jelentés” tulajdonképpen Bikics Gábornak “a megfertőzött templomból” való kivonulásáról számol be és érdekes bepillantást nyújt az emigráció egyik intézményébe, amelyben — mint a többiben is — elkeseredett harc folyik a koncért. Közben néhány napra Elsinore-ba és Perrisbe látogattam, ahol egyik hívünk felhívta figyelmemet a “Szabadság” napilap számaira, amelyekben részint bizonyos Donó András, másrészt a lap szerkesztője, Gombos Zoltán számol be benyomásokról, amelyeket egy 45 tagú csoportnak magyarországi látogatása folyamán szereztek. Ez a Donó a Clevelandi Egyesült Egyletek elnöke, aki a cikk Írója szerint — a látogatás folyamán “nagy csalódást és nagy szegénységet látott.” A látottak enyhítésére felemlíti, hogy “biztató jel- bek” tekintette azt, hogy “megengedték 13 katolikus, 1 zsidó és 3 protestáns papnövelde és monostor működését”, amely tényt én is nagy örömmel vettem tudomásul. Donó szerint “az emberek zavart feszültségben élnek, idegesek. Minden reményük Amerikában és az amerikai magyarokban van. Amerikában látják a Messiást.” Gombos Zoltán szerkesztői mivoltához illően mindjárt utinaplója elején biztosítja az olvasót, hogy “tárgyilagosan elmondjuk: mit láttunk...” Egy nyúlfarknyival odébb megismétli, sőt hangsúlyozza, hogy “csupán azt fogjuk megírni, amit személyesen hallottunk és láttunk.” A biztosítás, megismétlés és hangsúlyozás után érthető volt meglepetésem, amikor azt olvastam, hogy “az épülő Margithid befejezéshez közeledik”, mert én a£t hittem, hogy az Erzsébet-hid közeledik befejezéshez. De lehet, hogy tévedtem, mert Gombos csak azt írja le, amit látott és ha ő Margit- hidat látott Erzsébet helyett, akkor biztosan úgy is van. A másik meglepetés akkor ért, amikor a szerkesztő ur azt írja, hogy “.. .az 1956-os szabadság- harc közötti időben a marhaállomány (orosz kézen) eltűnt és most újra próbálják kitenyészteni.” Eddig azt hittem, hogy a marhaállomány a felszabadító orosz seregek elől menekülő és az országot kifosztó nácik és nyilasok kezén tűnt el, de ha egyszer Gombos Zoltán az “oroszok kezét” LÁTTA ebben, akkor én megint tévedtem és biztosan úgy van. ahogyan a csalhatatlan szerkesztő LÁTTA. (Zárójelben és minden tévedés elkerülése végett megjegyzem, hogy ez a Gombos azonos azzal a Zoltánnal, aki pontosan két évvel ezelőtt lapjában vezércikkezett a Bridgeporti Szövetség beolvadása mellett egy olyan clevelandi biztosítóba, amely ellen jelenleg hatósági eljárás van folyamatban. Akkor nem értettük, hogy miért. Ma már tudjuk, hogy — mennyiért!) Elsinore-i látogatásom alatt kezembe került a “Daily Enterprise” napilap julius 23-iki száma, amelynek második oldalán Richard O’Regan, az Associated tudósítója ezzel a címmel irt cikket Magyarországról: “A magyarok a kommunizmus ellenére jól élnek.” (Hungarians live good life despite Communism.) A “szabadságharcosokkal”, a nyugaton garázdálkodó “munkásvezérekkel”, Donó András és Gombos Zoltán benyomásaival való foglalkozás után valóban üdítő ennek az amerikai újságírónak a cikke, amely úgyszólván mindent megcáfol, amit a fentiek állítottak. O’Regan nem veri a mellét féltéglával, hogy ő ilyen “tárgyilagos”, meg amolyan “elfogulatlan”, csak kinyitotta a szemét és leírta, amit valóban látott, hallott, tapasztalt. Nézzük hát, hogy ez az idegen, akit Magyarországhoz nem fűznek érzelmi szálak; aki nem tudhatja, hogy a magyarok nem a kommunizmus ELLENÉRE, hanem annak eddigi eredményei KÖVETKEZTÉBEN élnek jól, miket ir arról a Budapestről, amelyről Gombos igy irt: “...ez hát a gyönyörű Budapest?. . . ami ép, az kopott és elhanyagolt...” íme O’Regan cikke kivonatosan: “Kádár János engedményt engedmény után tesz. Némelyek szerint ma ő Kelet-Európa legnépszerűbb vörös vezére. “A magyarok minden akadály ellenére arra törekszenek, hogy Budapest megint Közép-Európa legragyogóbb városa legyen. “A Váci utcai üzletek finomabb divatot mutatnak be, mint akárhol másutt Kelet-Európábán. A szépség-szalonok, a szabók, a cipészek munkája aránylagos a Nyugat legjobbjaival. “Az állam szolgálatában dolgozó szépségápolók Párizsba utaznak, hogy ott a legújabb divatot tanulmányozzák. A finom nylon alsókat Olaszországból importálják Magyarországba. “A magyarok büszkék színházaikra, zenéjükre, íróikra. Élvezik^ az amerikai Arthur Miller, Hemingway, Tennessee Williams; az angol John Osborne és C. P. Snow, valamint a lázongó orosz Yevtushenko müveit is. “Magyarországon egy párt van, de a parlament tagjainak 45 százaléka nem tagja a pártnak. A városi gyűlések jogában áll a pártjelöltek elutasítása és azok helyettesítése. “A falvak üzleteiben jó választék van hús- és sajtfélékben, pékárukban, fagyasztott élelmiszerekben és több választék konyhaedényekben .textil árukban és bútorban, mint bármikor azelőtt. “Kádár a farmereket is előnyökhöz juttatja és akármilyen ötödrangu kommunista párttag ma már nem tölthet be tisztséget csak azért, mert megvan a párttagsági igazolványa. “Kádár egyik legelnézőbb lépése az volt, hogy enyhítette az utazási korlátozásokat és megengedte, hogy a magyarok Nyugatra utazhassanak. A múlt évben több mint félmillió magyar kapott útlevelet és közülük 127 ezer ment Nyugatra. Ezek közül csak néhány nem tért vissza. “Egy egyetemi hallgató, aki az idén Angliában járt, mondta nekem: ‘Ha kaphatok útlevelet és ide-oda utazhatok, szívesen jövök vissza*.” * * * A szülőföldjük ellen áskálódok; az egymás között koncért civakodók; a “tárgyilagos” és az “elfogulatlan” látogatók mellett és velük szöges ellentétben igy ir az Associated Press tudósítója a mai Magyarországról. O’Regan látta és tapasztalta a “lazítást”, aminek következtében honfitársaink “jól élnek” és nem fognak külföldről dirigált és' pénzelt lázitásnak bedőlni. Nem csoda, hogy az emigrációt teljes züllés fenyegeti, mert akárhogyan próbálják: a valóságot letagadni nem lehet! Ami Donó András gyerekmesébe illő “amerikai Messiását” illeti — arról jobb nem beszélni. Legalább is nem a milliók és tízmilliók előtt, akiknek nyomorát kormányunk most próbálja némiképpen enyhíteni. Santa Monica, 1964. julius 29 VÁLASZOLT A KÉPVISELŐ UR Lapunk múlt heti számában megjelent Bell képviselőhöz 1964 julius 14-én keltezett levelem fordítása. A képviselőtől julius 23-i kelettel válasz érkezett. Levelének magyar fordítása itt következik: “Kedves Mr. Neuwald: “Köszönöm, hogy a kérdőívre megadta a választ. A havonkint szétküldött kérdésekre adott válaszok alapján felbecsülhetem kerületem nézeteit, ami viszont módot nyújt arra, hogy választóimat teljesebben és határozottabban képviseljem. “Hálás vagyok Önnek, hogy arra is időt szentelt, hogy észrevételeim tárgyáról oly meggyőzően Írjon. Az Ön észrevételei egészségesek, ésszerűek és újból meggyőztek a képviselők és választóik közötti komoly levelezés szükségességéről. Remélem, hogy ezt a levelezést folytatni fogja. “Jó kívánságokkal, őszintén Al.” * * * Megfigyelésre méltó, hogy ámbár levelem hangja megelehetősen erős volt, képviselőm gyorsan és udvariasan válaszolt. Sőt: teljes neve helyett a bizalmas “Al” aláírást használta. Mindez igazolja állításomat, hogy a képviselő urak újraválasztása tőlünk függ, ezt ők jól tudják és felfigyelnek, amikor megmondjuk a véleményünket. Ezért reméli, hogy a levelezést folytatom és e reményében nem is fog csalatkozni. Amikor ha- vonkinti megjegyzéseiben kifogásolni valót találok, megint kifejezésre juttatom véleményemet. Remélem, hogy lapunk táborában nem leszek egyedül, aki igyekezni fog képviselőjét a BÉKE és a megértés útjára terelni. Amerikai-Szovjei-Barátság konferencia Kiemelkedő amerikai és szovjet értelmiségi egyének egy hétig tartó értekezleten tárgyaltak a két ország közötti kulturális kapcsolatok kiszélesítésének “kölcsönösen előnyös hatásáról” Lenin- grádon. Diákok és tudósok kicserélése terén is módosításokat kerestek. A Soviet-American Citizens Copferencia, nemhivatalos intézmény, amely most a negyedik összejövetelét tartja. Célja a két ország közti viszony fokozatos javítása. A résztvevők elgondolásaikat közük saját kormányuk közegeivel is. Köznevelők, a hírszolgálatok, tudományok és művészetek szakértői vesznek részt az összejöveteleken. Az elsőt 1960-ban tartották a Dartmouth College-ban, Hanover, N. H.-ban. Norman Cousins, a Saturday Review szerkesztője , volt az amerikai küldöttség elnöke. A Moszkvában megtartott sajtóbeszámolón kijelentette,. hogy mindenki “nyíltan és őszintén” adta elő egyéni véleményét. Beszéltek még az általános leszerelést szolgáló “gyors megegyezést eredményező U- mitált célkitűzésekről,” a tartós béke konszolidálásának módszereiről és az ipari társadalom problémáiról. Magyar küldöttség Pakisztánban Magyar kereskedelmi küldöttség tárgyal Rawal- pindiben, Pakisztán fővárosában a magyar—pakisztáni kereskedelmi kapcsolatok kibővítése ügyében. Magyarország Diesel motorokat, teherautókat, autóbuszokat és villanyipari felszereléseket ajánl cserébe pakisztáni nyersanyagokért: gyapjúért, gyapotért, jutáért és bőrökért. Miután azonban ma már Pakisztánnak is van némi ipara, szeretnék, ha a csere egy része pakisztáni iparcikkeket foglalna magában. Gombos szerepe NEW YORK.—A Szabadság és a Népszava szerkesztője követi az U.S. kormány uj politikáját, amely meg akarja javítani a kapcsolatokat Magyar országgal, hogy azt eltávolítsa a Szovjetuniótól. Ennek megfelelően a szerkesztő tárgyilagos tudósításokat irt Magyarországról, annak ellenére, hogy nemrégen még azt Írták a lapjai: fejére kell ütni annak, aki jót ir Magyarországról. De az objektiv tudósítás is lehet elfogult, ha nem fűznek hozzá magyarázatot. Ha például azt írja: “Budapest kopott és elhanyagolt”, hozzá kellene tennie, hogy Budapest majdnem elpusztult 1944-ben és majdnem minden háza megrongálódott 1956-ban; mindezeknek a következményeit még nem lehetett egészen jóvátenni. És ha az “utcák fel vannak törve”, ez dicséretes, habár nincsenek is annyira feltörve, mint a Fifth Avenue volt a múlt héten. De mást is hozzá kellett volna tenni. Budapesten sok ház még kopott, de az utcák, terek, kertek, a közlekedés stb. nem elhanyagolt, hanem kifogástalan, a tisztaságról New York is példát vehetne. A kopottság ellenére Budapesten — ahol még sok a szegényes, leromlott városrész — nincsenek olyan elhanyagolt, piszkos, egészségtelen részek, mint amilyenek New York területének nagy többségét alkotják, a Wall Street és a Fifth Avenue közelében, Harlemben, Bronxban, Brooklynban, Rockawayn és mindenütt másutt. Olvasó
