Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-08-13 / 33. szám
Thursday, August 13, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 HÁROM CLEVELANDI MAGYAR AZ ÓHAZÁBAN Gombos, Rabb és Donó nyilatkoznak Irta: KOVÁCH ERNŐ (Befejező közlemény) Gombos Zoltán szemrehányást tesz a budapesti amerikai követségnek, mert annak ellenére, hogy sok az alkalmazottjuk, mégsem találtak időt a sok cocktail-partyból, hogy elmenjenek az amerikai magyarok koszoruzási ünnepélyére a budapesti Washington-szoborhoz. Az apró jegyzetekben azt Írja, hogy “az emberek valamiként beleötrődtek a rendszerbe”, azután megállapítja, hogy “Magyarországon a legjobbak az életviszonyok, magasabb az életnívó, jobb a helyzet a közszabadság, különösen a szólásszabadság terén, a Vidám színpadon kigunyolják a rendszert és Kádár Jánost.” “Nem láttunk orosz katonát” — Írja, csak hallották “hogy a vidéken vannak elszállásolva.” De hiszen ők is voltak vidéken, hát otl nem láttak oroszokat? Befejezésül ezt írja az életszínvonalról: “Az átlagos életszínvonalat nehéz megállapítani. A legtárgyilagosabb megítéléssel azt mondhatjuk: általában a férj és feleség együttes keresete szükséges ahhoz, hogy egy többtagú család fedezni tudja mindennapi szükségleteit és még luxusdolgokra is teljék.” Majd igy ir: “...az óhazába látogatóknak nem szabad Magyarországot az Egyesült Államokkal összehasonlítani, sem a vasfüggönyön belül, sem azonkívül. Kétségtelen azonban, hogy bármilyen összehasonlítás a román, cseh, jugoszláv, sőt sok tekintetben az átlagos olasz életszínvonallal is, a magyarországi helyzet javára dől el.” Érthető, hogy Gombos Zoltánnak nem volt köny- nyü dolga, mert hiszen lapjai évek óta — sőt még ma is — a cikkek százait közölték a magyarországi terrorról, nyomorról, minden szabadság hiányáról, elfogadva a legvadabb hazugságokat. Még jól emlékszünk arra a kampányra, amit azzal a förtelmes hazugsággal űztek, mely szerint a Kádár-kormány fiatal gyermekek százait tartja börtönben, amig elérik a 18 éves kort, hogy azután kivégezzék őket. Hiába cáfolta meg ezt a hirt az amerikai követség, a hazugságot tovább terjesztették. Gombos ur ismételten résztvett küldöttségekben, melyeknek célja volt kormányunkat lebeszélni arról, hogy Magyar- országgal a normális kapcsolatot felvegye. Azt sem felejthetjük el, hogy amikor egyik külmunkatársa ellátogatott a szülőföldre és igazságos tudósítást irt az ottani helyzetről, a harmadik cikk után leállította a tudósításokat, mert azok megcáfolták a lapjaiban közölt rágalmakat. Ezek után ment Magyarországra Gombos Zoltán, hogy ott saját szemével győződjön meg a valóságról. Első cikkében Ígéretet tett, hogy elfogultság nélkül fog írni. Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy volt benne bátorság ahhoz, hogy — ha némelykor vasfüggönyözve is — megírja az igazat. Valóságos “mea culpá”-zás kellett, hogy a 9 folytatásban közölt cikkekben megírja a valóságot, mert cikkeinek minden sora cáfolata volt az elmúlt nyolc évben közölt Magyarországról szóló tudósításainak. Ennél többet nem várhatunk Gombos Zoltántól. Amit azonban megirt, az kötelezi őt arra, hogy ezekután ne adja lapjának hasábjait a szülőhaza elleni uszításra, mert az nemcsak a szülőföld elárulása lenne, hanem fogadott hazánk érdekei elleni hazárdjáték is.. Minden tisztességes, elvakultság nélküli magyarszármazásu amerikai elvárja tőle, hogy lapjai ezután a magyar nép iránti szereitől és az amerikai érdekektől vezérelve, ragaszkodni fognak a tiszta igazsághoz és elősegítik, hogy a szülőhaza és a fogadott haza baráti jó viszonyban éljen egymással. A másik két magyar Nekik nehezebb volt összehasonlítást tenni, mivel itt születtek, itt nevelkedtek Amerikában és nem tudják, hogy mit jelentett szüleiknek a régi magyar rendszer, amely kikergette őket szülőföldjükről. Rabb Jóska nem sokat törődött a politikai kérdésekkel, igazi turista módjára jól és kellemesen akarta eltölteni szabadságát. Ez tökéletesen sikerült is neki, mert sehol kellemesebben, jobban és olcsóbban üdülni nem lehet, mint Magyarországon. Ezért mennek Európa minden részéből Magyarországra az emberek és a jól kereső turisták, mert ott megtalálják mindazt, amit Rabb Jóska is megtalált. így azután természetes, hogy azzal buzdítja az amerikai magyarságot, hogy látogassanak el az óhazába és nézzék meg az ottani nagy fejlődést, kössenek szorosabb kapcsolatot az óhazai magyarsággal. A másik itt született magyar a legnagyobb elfogultsággal ment Magyarországra. Teljesen a papok, az egyleti basák és főleg az ide exportált ’45-ös és '56-os urak agymosásában részesült. Amit a “Szabadság” tudósítójának elmondott, azok pontosan ellenkeznek az igazsággal és mindazzal, amit Nógrádi, vagy Gombos irt, mint saját szemükkel látottakat. Ifjú Donó András tanítómesterei szájaize szerint beszélt, amiért bizonyára megkapta a váll- véregetést. Nem is kárhoztatjuk érte, csak nagyon sajnáljuk. Mit is mond ifjú Donó? “Személyesen álltam reggel 3 órától 6 óráig sorba, hogy kapjak egy fél font húst.” Gombos Zoltán pedig ismételten megírta, hogy van elegendő hús és még az árakat is idézte. Ezt irta Andrika, a Cleveland Press munkatársa is. Akkor vajon ki hisz ifjú Donónak? Vagy ki hiszi, hogy egy havi fizetésért hiába próbálkozott egy nadrágot és egy pár cipőt venni? Azt mondja, hogy a háztáji föld 20x25 láb nagyságú és ezért 40 napi munkát kell ingyen adni. Magyar- országról idejövő látogatók szerint a legkisebb háztáji föld háromnegyed hold, a család nagyságától függően, azért nem kell fizetni, sem ledolgozni, még fel is szántja a szövetkezet és termésének értéke legkevesebb 3 ezer forint. Ezeket a dajkameséket csak azért idézzük, hogy A Bank of New York város legrégibb s legreak- ciósabb bankja. Alexander .Hamilton alapította és a legutóbbi időkben az ő ideológiai örökösei, a Dulles-testvérek irányították. A bank alapszabályai lehetővé teszik, hogy igazgatósága örökös vezető testületté váljon a részvényesek névleges szavazatai nélkül is. A minimális betét, amelyet a bank elfogad — 2,000 dollár. De mindezen tények ellenére, a bank vezetői ma már olyan irányelveket hirdetnek, amelyek túlhaladják a puszta modernizálás fokát. Mert vizsgáljuk csak meg, hogy mit is követel igazgató testületének az elnöke, Charles M. Bliss, a War/Peace Report júniusi számában: “Mi történne, ha egy varázspálca intésével eltüntethetnénk... a védelmi kiadásokat?” Tervezés nélkül, válaszolt ő maga, “talán súlyos letörés következne be.. . Mr. Kruscsev hatalmas eredményeket könyvelhetne el... a kapitalista rendszer megdöntésének az irányában, ha megkaphatná aláírásunkat, hogy az Egyesült Államok és Oroszország azonnal és egyidejűleg megszüntetik összes hadikiadásaikat.” Ez teljes beismerése a szocializmus magasabb- rendüségének! Cikke legnagyobb részében a kormány gazdasági tervezetének azokat az irányelveit vázolja, amelyek alkalmasak a felszabaduló pénzösszegek hasznosítására, mert ezáltal reméli megőrizni a tőkésrendszert. A kormányadósságokat csökkenthetik, az adókat leszállíthatják, vagy növelhetik a szövetségi kormány polgári kiadásait: “A magam részéről ellenzem az adósságcsökkentést ilyen feltételek mellett, mert... ennek... lankasztó hatása lenne a gazdasági életre... Az adócsökkentés... és a kormánybefektetések kombinációja mellett vagyok... a kormányszektor fontosságát . . . nem lehet és talán nem is szabad lényegesen megváltoztatni a védelmi kiadások leszállítása miatt. Ez természetesen nem a konzervatív felfogás..." (A kiemelés tőlem, V. P.) Bliss határozottan előnyben részesíti a kormány- beruházásokat az adócsökkentéssel szemben. Az utóbbi nem segít egyensúlyba hozni a védelmi kiadások leszállítása következtében érintett területeket, és csak a szokásos fogyasztási cikkeket lendítené fel túlzott mértékben anélkül, hogy előmozdítaná “társadalmunk más sürgős segítséget igénylő területeit.” Nyilván a magánvállalkozások itt már nem pótolják az állam szerepét. “Nem hiszem, hogy ezeknek bármi köze lenne a kapitalista rendszer tökéletlenségéhez. Ez inkább annak a beismerése, hogy a modern társadalom minden szükségletének a kielégítésénél bizonyosfajta javakat és szolgálatokat a magánvállalkozás fedez és állít elő, mig másokat vagy egyáltalán nem fognak létrehozni, vagy pedig a közösségi szektornak kell kezdeményeznie és pénzügyileg fedeznie." (A kiemelés tőlem, V.P) Ö (Bliss) nem sorolja fel, hogy mik tartoznak a közösségi szektor hatáskörébe, de köztudomású — az iskolák és a köznevelés; kórházak és orvosi ellátás; olcsó lakások építése, közlekedési hálózat kilássuk, mire vezet a gyűlölet, amit az amerikai« magyar lapok a gondolkodásra képtelen olvasókból kiváltanak. Pl. Ruby Erzsébet a “Magyar Hírek” képeiről Írva ilyeneket mond: “A lap fény- képfelvételein a sok üdülőt látva, arra is azt mondom: Vakulj magyar... Az agyonhajszolt élmunkást valahogy talpra kell állítani, hogy igy erőre kapva megint a nyelvét lógatva menjen a taposó malomba. Olyan ez a futószalagon való üdültetés, mint a libatömés. Repedésig tömik szegény páriába a kukoricát azért, hogy több zsírt vehessenek ki belőle. A munkásnak élve préselik ki a zsírját. . .” Természetes, hogy szent életű ez a finom hölgy, ki igy sóhajt fel: “Kérem a jó Istent, hogy szép hazám, az apostoli Magyarország, Szűz Mária égi királynő országa felszabadulásakor az ünnepélyes Te Deum is ihallható legyen.” Háromezer mérföldről igy látja őnagysága Ma- gyorországot, illetve igy akarja látni a Donó Andrásokkal együtt. Ezért fontos és értékes Gombos Zoltán cikksorozata, amit szabadon utazva, személyes tapasztalatai alapján irt meg. Nem hinném,' hogy ezután is szabadon garázdálkodhassank az Er- zsikék és hozzá hasonlók, hogy ezek után is lerakodóhelyei legyenek Gombos lapjai a rágalomnak, a gyűlöletnek, mert a szabad sajtó nem süllyedhet ilyen erkölcstelen posványba. Ha azonban ez meg is történhetne, akkor is úgy látjuk, hogy Gombos Zoltán értékes munkát végzett. Még egyszer köszönet érte. építése, st. A részletekben lehet, hogy eltérő a véleménye a munkásság szóvivőitől. A lényeg azonban a következő: Bliss felismeri, hogy a termelési mód fejlődése és a társadalmi szükségletek jellege elérte azt a pontot, ahol a tőkés rendszernek be kell látnia, hogy számos téren már nem biztosíthatja a magánhaszon számára lényeges javaknak és közszolgálatoknak évi 'sok- milliárd dolláros termelését és létrehozását. Arra a végkövetkeztetésre jut, hogy: “a tervezés a kulcsa a problémáknak; tervezés szükséges a védelmi kiadások csökkentéséhez és ugyancsak" tervezéssel lehet csak megoldani az ezt ellensúlyozó intézkedéseket.” Azt javasolja, hogy a kiadások csökkentése már most megkezdődhet, mielőtt bármiféle általános leszerelési egyezményt aláírtak volna; igy a tervezést nem szabad halogatni. Az én kákán is csomót kereső, túlzottan baloldali kritikusaim azt állítják, hogy Perlő elég naiv ahhoz, hogy arra gondoljon, a kapitalisták majd valaha is megengedik a pénz közjólétre való fordítását. Ennek egy példája Joseph Gillman rosszindulatú és becstelen szemléje a MILITARISM AND ^INDUSTRY cimü könyvemről a Science and Society nevű folyóiratban. Gillman és társai elhallgatták azt, amit én kiemeltem, hogy nem szabad a tőkésre támaszkodnunk és hogy a munkásságnak kell átvennie a vezető szerepet a nagyarányú közjóléti beruházások érdekében. De sokat hangoztatták azokat az érveimet, amelyekben arra mutattam rá, hogy az amerikai monopolisták már korántsem képviselnek olyan egységes frontot a közösségi szektor építő tevékenységével szemben, mint amilyet képviseltek az 1930-as évek folyamán. Bliss cikke most kellő bizonyítékot szolgáltatott eme állításomhoz. Az amerikai monopolizmus vezetői közül már számosán felismerték a gyorsan előretörő szocialista társadalmak nagyarányú fejlődését, és hogy ezek hamarosan elérik a mi tőkés eredményeinket De aggódnak a többi imperialista versenytárs miatt is, amelyek sokkal rugalmasabbak a közösségi szektorok kifejlesztésében. Lényegében, ha nem is tudatosan. Bliss elismert, hogy a szocialista tervezés a legjobb ut. A tökéletlenség, amiről beszél, pontosan a kapitalista rendszer hibája. Azt a módot kutatja, amellyel elfogadtathatja a szocialista tervezés bizonyos részeit a kapitalista környezettel. Ezzel nem fogja győzelemre vinni a kapitalizmust, de a munkásosztály engedményeket szerezhet az ő (Bliss) kisérleta folytán. Nem szabad bíznunk Bliss-ben vagy megkérnünk őt bármire is. De felhasználhatjuk a nagy üzleti vállalkozóknak ezt az uj kezdeményezését arra, hogy felbátorítsuk és megmozgassuk a munkásságot, a néger népet, és a béke összes többi erőit arra, hogy aktivan és egyidejűleg harcoljanak a leszerelésért, a közösségi szektor nagyarányú épitő- programjának a kiterjesztéséért és az amerikai munkavállalók teljes foglalkoztatásáért. i MWMMAWUVMArVVMWVUVVW(imAMVVVVWVVVv>neMVWVVWVVMVVVI«VWVVWA>VUVVVVVVVWAmmi HAMILTON ÉS DULLES FOROGNAK SÍRJAIKBAN Irta: VICTOR PERLŐ
