Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-08-13 / 33. szám
Thursday, August 13, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Irta: FODOR ERNA Egész utón ez a kis dal motoszkált .az agyamban. Valóban Egerbe mentünk várost nézni. Az ilyen magyarországi vidéki látogatások, melyek gyermekkorom óta emlékezetes helyekre vezetnek, nagy érdeklődést keltenek bennem. Égerre gondolva mindig Dobó Katica e váro§ törökök elleni harcának egyik hőse jut eszembe. Társaságunk a nagy világ minden részéből érkezett Magyarországba; voitak közöttünk más nemzetbeliek is, de a nagy többség magyar származású volt. Amerika, Kanada, Franciaország, Anglia, Nyugat-Németor- szág, Izrael, Afrika volt képviselve. Mindannyian a Magyarok Világszövetsége vendégei voltak és két nagy autóbuszt töltöttek meg. Ezúttal északkeletre, Hatvan irányába indultunk. Autóbuszaink a Városliget felé veszik útjukat, a Hősök Terén áthaladva. Itt tartják Budapesten az ünnepi felvonulásokat. Balra tőlünk áll a 100.000 ember befogadóképességű Népstadion. Berendezése, világítása olyan modern, hogy a tokiói olimpiászon is áz itteni módszert alkalmazzák. Elhaladunk az uj földalatti épitkezése mellett. Uj lakótelep is épül erre. Hamarosan a nagy iccéről hires Cinkotára érünk. A Mátyás király korabeli furfangos kántor anekdotája jut eszünkbe. A cin- kotai kántort talpraesett feleleteiért Mátyás király jutalomban akarta részesíteni, de az italt kedvelő kántor mindössze azt a kegyet kérte, hogy Cinkotán nagyobb legyen az icce, mint az ország többi részén. Ma Cinkotán szép strandfürdő várja a vendégeket; Mátyásfölddel, Sashalommal, Rákos- szentmihállval és Árpád-Földdel együtt alkotja a főváros XVI. kerületét. Utunk Gödöllőn visz keresztül, ahol a'volt királyi, majd később Horthy-nyaraló helyén ma szociális otthon van a kiöregedett, nyugalmazott munkások és parasztok részére. Azonkívül itt van az agráregyetem is. Messziről láttuk Grasszalkovics kényur volt kastélyát, mely arról is hires, hogy itt a nyári melegben megszánkáztatták Mária Terézia császárnőt. A magasrangu vendég ugyanis pont nyáron óhajtott szánkázni, a leleményes herceg elhozatta a selmeci sóbánya egész évi termését és behintette a fákat, hogy "téli tájat mutassanak és annyi sót borítottak az útra, több kilométeres tá- volságban, hogy megszánkáztathatta őfelségét. Aszódon keresztül haladva egy táblát látunk, amely emlékezteti a szemlélőt, hogy Petőfi Sándor itt járt kollégiumba és a jelzett házban volt kosz- tos diák. Hatvan tűnik fel nemsokára. Látjuk a lőrinczi erőmüvet, a cukorgyárat, konzervgyárat. Meg sem állunk Gyöngyösig. A várost nemcsak a visontai borról ismerik, de ma már ipari központ is. Műemlékei említésre érdemesek. Rákóczi Ferenc és ku- rucairól sok emlék maradt vissza. A Ferenciek templomában temették el Vak Bottyánt. Az Orcy kastély ma muzeum, kertjében szép nagy szabadtéri színpad. Nem messze áll egy csodálatos több mint 500 éves hatalmas mogyorófa. A Szt. Bertalan templom barokk-stilusban a XV. században épült. Háromhajós, csúcsíves. Itt tárgyalt Rákóczi Ferenc 1704-ben gróf Széchenyi Pál püspökkel a békekötés lehetőségeiről, ami azonban nem sikerült. Széchenyi Pál püspök a szabadságharcosokkal rokonszenvezett és a kamarilla megmérgeztette. Gyöngyöst elhagyva, Kápolnára érkezünk. Itt vivták 1848-ban a szabadságharc egyik nagy csatáját, helyét emlékmű jelzi. Kossuth Gyöngyösről figyelte a harc menetét és tábornokával együtt kihajtott a csata színhelyére. Az utón végig önműködő olajkutakat látunk. Közeledünk Egerhez. Peremvárosnak nevezik, mert az alföld és a bányavidék közt fekszik. A Szépasszony-völgyben a honfoglaló magyarok sírjaira bukkantak. Műemlékekben igen gazdag ez a város, amelyet török, tatár dúlt. A törököktől 1687-ben foglalták vissza. Ma is áll teljes épségében az egyik minaret. Van itt rádiumtartalmu fürdő, a cement és üvegből épült Gárdonyi színház és sok középület. Gárdonyi, az Egri csillagok írója, a Várban alussza örök álmát; síremlékét hatalmas fák veszik körül, a hatalmas gránitlapon az egyedüli felirat “CSAK A TESTE.” A megyei tanácsház a XVIII. században épült barokk stílusban. Belül két kovácsoltvas kapuját Fa- zula Henrik készítette. Rokokó stilusu és megérdemli, hogy a művészet kedvelői csak ezért is idezarándokoljanak. A székesegyház gyönyörű klasszikus épület, sokat lehetne Írni róla. Hild József remekműve és 1836-ban készült el. Falait hires bel- és külföldi festők képei és freskói díszítik. A templom nagy* harangja azonban még Rákóczitól származik. A székesegyházzal szemben is hatalmas szép palota áll, ez ma a pedagógiai főiskola épülete. Meglátogatjuk a hires egri várat. Platalmas res- taurációs munka folyik itt ma is. Az első ostrom 1541—1552-ig tartott. Az ostromló törökök tönkretették, de nem tudták bevenni a várat. A vár kazamatáiban temették ei az említett honfoglaló ősök földi maradványait. A várpince egyik terme telve van gúlába rakott emberi csontvázakkal. A koponyákon látható a sérülések helye. Ezeket az ásatások alkalmával találták és külön helyiségbe rakták. A bejáratnál hatalmas emléktáblákon "bevésve az egri hősök nevei. Dobó Katica nevét egyiken sem találom, pedig megérdemelte volna. Dobó István szobra a város főterét ékesiti, róla nevezték el a teret is. A várban újjáépítették a bedőlt Bornemissza-bástyát. A látogatók megismerkedhetnek a középkori vár történetével, amely árulás következtében 1596-ban török kézre került. A vár Eger legmagasabb helyén épült. Délnyugati oldaláról panoráma nyílik az egész városra. A török mecset teljes egészében látszik. A zsidó templom közelkeleti stílusban épült, az öreg épületek között több száz évesnek látszik, pedig csak a múlt század végén épült és átvészelte a nyilasokat és nácikat. Hívői azonban mártírhalált szenvedtek a náci koncentrációs táborokban. Jó mesz- szire ellátni a vártetőről. Északfelé balra a Mátra-, jobbra tőle a Bükk. Valahol itt a hegyek alján kezdődik a nagy magyar alföld. Alattunk pedig a vár sok kilométeres alagutjaival. A hegy mélyében a rengeteg folyosó úgy néz ki, mintha össze-vissza- ságban építették volna, pedig nagyon pontosan, úgy vannak építve, hogy a vár bármelyik oldalára el lehetett jutni, ha az veszélyeztetve volt. A velünk jött vezető szerint a védő sereg a török ellen nem volt több 2.000 embernél, mig a török megÉszak-Vietnam megtámadása növelte a háborús veszélyt (Folytatás az első oldalról) ségvizekre' és a hozzájuk tartozó szigeteket és partvidéket bombázták előzőleg is. * Az Egyesült Államok teljes kudarccal néz szembe Dél-Vietnamban, ahol a katonai és politikai helyzet teljes összeomlás előtt áll. Az ország háromnegyed része a felszabadító erők kezében van és ezek Saigonban és más városokban is erős befolyást gyakorolnak. A napokban újsághírek jelentették, hogy a Khanh-kormány ellen újabb puccs készül. A Johnson-adminisztráció a választás évében a helyzet rögzítésére törekedett. A Goldwater-reak- ciósok azonban az ultranacionalizmus nevében támadják az adminisztrációt, gyengének és engedékenynek bélyegzik meg és Johnson elnök engedve a nyomásnak, a békés megoldás helyett az agresz- szió irányvonalát követte Délkelet-Ázsiában, erejét fitogtatva, hogy elvegye Goldwater érveléseinek élét. Semmi sem bizonyítja jobban azt az álláspontot, hogy Goldwater megjelenése az amerikai politikai színtéren, úgy a belpolitikában, mint a külpolitikában érezteti romboló hatását. A reakciós erők a feltüzelt vietnami helyzetet arra használják fel, hogy az országban széles körben megindított soviniszta propagandával megszerezzék az amerikai nép támogatását az agresszió folytatására Délkelet Ázsiában. A kongresszushoz javaslatot nyújtottak be, mely az elnököt felruházná azzal a joggal, hogy belátása szerint intézkedhessen az amerikai haderők “fegyveres megtámadása” esetén s a délkeletázsiai szövetség tagjainak védelmében bármikor igénybe vehesse az amerikai haderőket, ha arra a szövetség bármely tagja felkéri. A szenátus többsége, két tiltakozó szavazat ellenében, a javaslatot elfogadta. Ez veszedelmes, háborús javaslat. A délkeletázsiai bábkormányok teljesen és mindenkor az amerikai kormány dominálása alatt, annak kívánalmai szerint járnak el. A javaslat értelmében az elnök a kongresszus megkérdezése és az amerikai nép hozzájárulása nélkül indíthat világkatasztrófát előidéző háborút Délkelet-Ázsia bármely területén. A javaslat helyességét ezen az alapon James Res- ton hírmagyarázó, aki különben támogatja az adminisztrációt, is kérdésessé teszi a N. Y. Timesban megjelent rovatában. Az amerikai nép nem támogatja Johnson háborús lépéseit és vietnami politikáját, bármennyire igyekeznek a hírszolgálatok ezt másképpen feltüntetni. Az igazság az, hogy a tények nem kerülnek napvilágra. Wayne Morse szenátor például hosszú idő óta ostorozza az Egyesült Államok szerepét szálló sereget 150,000 emberre becsülték. Ennek ellenére nem tudták a várat bevenni és csak jé 44 évvel később került török kézre, árulás következtében. Az utókor részére megmaradtak az ágyii- csövek, a katlanok, melyekben a szurkot főzték, majd a törökökre öntötték. Látni a lehallgató üregeket, hová tányérban vizet, vagy borsószemet tettek, hogy azon figyeljék a rezgést, ha a törökök aknát ásnak a hegybe. _ A Park Szállónál volt a találkozóhely. Újra a székesegyház előtt mentünk el. Hihetetlen, hogy az egyház milyen dúsgazdag lehetett, hogy ilyen és ehhez hasonló épületeket emelt. A város máskülönben is tele van az egyház épületeivel. A falak olyan tartósak, hogy pusztithatatlanoknak látszanak. Az egyetem utcára nyíló fala közel két méter vastagnak tiint fel. A Park Szálló kerthelyisége tele virágokkal, szép szökőkuttal. Négytagú jazz-zenekar játszik. A férfiak csinos vasalt ruhában, a nők térdig, vagy még íérden felüli szoknyában, tornyos frizurával, magas sarkú cipőben lépkednek. A zenekar vezetője látja, hogy nem vagyunk városbeliek. “Valami magyart” — súgja neki egyik társunk. “Az egri kisleány, mind büszke...” — és mindenki mosolyog az alkalmi nótán. Közben befutnak a székesegyház alatti borpincében maradt borkóstoló utitársaink is. Egerben lenni, bikavért és medokot nem kóstolni annyi, mint Rómában lenni és nem látni a Vatikánt. Borpincék azonban másutt is vannak. A hegyek alja véges-végig pince. Hatalmas vasajtók vannak a pince bejáratoknál. Sok a szőlő erre, sok a bor is, mégpedig az egyik legjobb fajta export bor. Indulunk hazafelé. Többen nem állhatják meg, hogy ne hozzanak magukkal néhány üveg bikavért. Végig kínálják az egész társaságot, aminek következtében a nótázás nem állott meg Budapestig. Dél-Vietnamban, de a hírszolgálatok konspirációja a hallgatás homályába burkolja ténykedéseit. A Congressional Record-ban azonban gyakran megjelennek felszólalásai és egyszer havonta megjelennek legalább 30 oldal terjedelemben azok a polgárok által hozzá intézett levelek is, amelyek támogatják álláspontját és a vietnami háború beszüntetését, az amerikai katonák visszavonását követelik. De erről Amerika népének nincs tudomása, mert a polgári sajtó a béke kifejezéseinek más megnyilvánulásával együtt ezt is elhallgatja. Morse szenátor ismét felszólalt a szenátusban, ellenezte a fent leirt javaslatot *az elnök háborút ■ indító jogaira vonatkozóan és az Egyesült Államokat nevezte meg agresszornak a jelen helyzet előidézésében, “10 éve a provokátor szerepét tölti be Dél-Vietnamban”, megvádolta az 1954-es egyezmények megszegésével, az észak-vietnami partoktól 5—6 mérföldre fekvő szigetek bombázásával, felségvizének megsértésével, stb. Morse szenátor álláspontját Gruening alaskai szenátor is magáévá tette. New Yorkban aug. 6-án a Washington Square-en több békeszervezet rendezésében 2,000 ember tiltakozott a vietnami háború ellen és beszüntetését követelte. Norman Thomas, I. F. Stone, Bayard Rustin beszéltek és Wayne Morse szenátor sürgönyt küldött a békemozgalom támogatására. Ugyanakkor a Times Square-en egész nap békeőrök álltak hatástkeltő békefeliratokkal. Nyugtalanság és tiltakozások világszerte Az amerikai soviniszta sajtó kivételével, Amerika támadása Észak-Vietnam ellen riadalmat és tiltakozást váltott ki világszerte. A legközelebb* szövetségesek is-csak lanyha támogatást nyújtottak Washingtonnak. Indiából, Japánból, Skótországból, Torontóból, Ausztráliából, Algirból, Stockholmból Amerika-ellenes tüntetésekről jelentettek. A Vatikán hivatalos lapja “az egész világ békéje szempontjából” fejezte ki nyugtalanságát s a világ vezetőit a béke megőrzésére szólította fel. India és más semleges országok vezetői és lapjai provokációnak minősítették az amerikai hadihajóknak a Tonkin-öbölben való tartózkodását is, még inkább az Észak-Vietnam elleni támadást. A török kormány hivatalos lapja rámutatott, hogy amit ők Ciprus ellen terveztek, azt az Egyesült Államok megtette Észak-Vietnam ellen. Azóta a törökök is a háború útjára léptek és megtámadták Ciprust. A szocialista országok súlyos agressziós’cselekedetnek nevezték az amerikai harci repülők támadásait. A TASSZ hivatalos szovjet hírszolgálat nj»i- latkozata az Egyesült Államokat teszi felelőssé »a ebből származható “széleskörű katonai konfliktusokért.” A Kinai Népköztársaság nyilatkozata sprint “az amerikai imperializmus átlépett a habéra küszöbén.” ÉDESANYÁM, HA BEJÖN_
