Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-08-13 / 33. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 13, 1964 “HÁT líl IDE IS BEJUTOTTAK" Dr. Kiár, az “Az Ember” főszerkesztője, aggódik az amerikai reakció előretörése miatt Figyelemreméltó cikkben foglalkozott dr. Kiár Zoltán, “Az Ember” főszerkesztője a republikánus párt San Franciscóban lezajlott konvenciójával és Barry Goldwatef elnökké jelölésével. Dr. Kiár nyilvánvalóan aggódik és mondhatjuk, jogosan afölött, hogy az “atomháború tüzével játszó zavaros, veszélyes, kele-kótya elemek nagyobb szerephez” jutottak a republikánus pártban. Ezek az elemek az Ébredő Magyarok első megmozdulásaira emlékeztették dr. KÍár Zoltánt, aki, cikkéből ítélve, valószínűleg személyesen jelen volt a konvención. “Hát már ide is bejutottak, itt is kisértenek” kérdi aggódva dr. Kiár Zoltán. Mit válaszolhatunk dr. Kiár Zoltánnak? Igenis, ide is bejutottak, itt is kisértenek. Mi ezt természetesen már San Francisco előtt is tudtuk. Tudtuk, mit mondjunk, már 1914-ben, amikor a mai Rockefeller dédapjának bérencei sortüzzel válaszoltak Ludlowban a sztrájkoló bányászok követeléseire. Mi már akkor is tudtuk, amikor Saccot és Vanzettit villanyszékben meggyilkolták a san-franciscoi konvenciósok politikai elődei. Tudtuk mi ezt akkor is, amikor mi magunk álltunk Goldwater kongresszusi kollégái előtt egy bírósági teremben a Foley Square-en és amikor “idegen ügynökséggel” vádoltak bennünket a békéért, az amerikai-magyar barátságért kifejtett újságírói tevékenységeinkért, a, szocializmus eszméiben való hitünkért. Higyje el kedves dr. Kiár, mi is azt mondtuk akkor a vádlóinknak, hogy “Uraim, ez eddig még szabad ország.” Az urak akkor persze szemünkbe röhögtek. Mi magunk sem hittük volna akkor, hogy hét esztendő múlva, Amerika-leggazdagabb emberének, a legnagyobb amerikai állam kormányzójának, a republikánus párt egyik elnökjelöltjének fognak csaknem úgy a szemébe röhögni, fogják őt éppúgy lehurrogni, mint ahogy a mi szemünkbe röhögtek, ahogy minket lehurrogtak, ahogy minket akartak felszájkosarazni! És hogy hét év múlva Rockefeller hívei fognak olyan névtelen fenyegető leveleket kapni, mint amilyeneket mi kaptunk a társadalom csatornaelemeitől, a politikai kloakák lakóitól és aminőkkel már Ön is megismerkedett, kedves dr. Kiár ur. Szóval, mi mindezt, amire Ön csak most jött rá, San Francisco előtt, jóval azelőtt tudtuk. De nem baj, kedves dr. Kiár, nem baj az, ha az ember kissé későn tanul, nincs abban szégyen. A fontos az, hogy tanuljunk és különösen, hogy megértsük azt, amit tanulunk. Ne vegye rossz néven azonban, ha megkockáztatjuk ama szerény véleményünket, hogy Ön bár gyorseszü ember és bár tanult is, még nyilván nem tanult eleget. Cikkéből ítélve ugyanis arra a konklúzióra kell jutnunk, hogy Ön alapjában véve EGYETÉRT Barry Goldwaterrel két igen fontos kérdésben. (Itt engedje meg, hogy kitérjünk egy részletkérdésre. Ön riportjában következetesen hangsúlyozza azt, hogy Goldwaternek MORRIS a köbenső neve. Szerintünk ez politikailag nem érdekes, viszont a gyengébbekben, különösen a gyengébb el- méjbekben, hajlamos az ilyesmi antiszemita érzelmek élesztésére. Önnek pedig, aki következetesen tiltakozik az antiszemitizmus minden megnyilvánulása ellen, különösen szocialista államokban, bizonyára nincsenek ilyen céljai vagy hajlamai.) Goldwaternek, Önnek is, a főcélja "világgyőzelmet aratni a kommunizmus" fölött. Csupán az eszközökben különböznek. Ahogy Ön Írja: "Csakis AMERIKAI MAGYAR SZÓ \ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Elolvastam mutatványszámként küldött lapjukat és kérem, hogy további mutatványpéldányokat küldjenek címemre minden kötelezettség nélkül. Név:......................................................................... Cim* ........................................................................ Város:..........................................Állam:.............. £ Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre (A lap kedvezményes előfizetési ára uj olvasóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) úgy lehet győzelmet aratni a kommunizmussal és propagandájával szemben, ha tovább építjük a szabad amerikai életrendet...” Nos, Barry Goldwaternek némileg más elgondolásai vannak a szabad amerikai életről, de végcélja ugyanaz, ugyebár? A második kérdés, amiben egyetért Ön és Goldwater, az az “atomháború tüzével való játszás.” Önt, nyilván nem az atomháború tüzével való játszás aggasztja, hanem az, hogy a republikánus pártba befurakodott "kele-kótya elemek" kezdenek e tűzzel játszani! Ön, cikkéből ítélve, nemcsak hogy nem ellenzi az “atomháború tüzével való játszást”, hanem egyenesen megrója Eisenhowert, mivel 1956-ban, a magyarországi válság idején, nem játszott elég hatékonyan az atomháború tüzével. Idézve Goldwater a “Der Spiegelének adott nyilatkozatát, hogy az 1956-iki forradalom idején atombombás ultimátumot kellett volna küldeni. Ön nem azért rója meg Goldwatert, mert hajlandó az atombombákkal rogyásig megrakott planétán tüzes csóvával játszani, hanem azért, mert ezt a kijelentést MOST és nem 1956-ban tette. Önnek az a nagy “gond”-ja, hogy egy uj válság esetén szá- mithatnánk-e arra, hogy Goldwater ismét hajlandó az atomháború tüzével játszani! Szóval, arra a konklúzióra kell jutnunk,'hogy az atomháború tüzével való játék nemcsak megengedhető, hanem egyúttal mérce arra nézve, hogy melyik jelöltre szavazzunk! Ön kétli, hogy Goldwater "megtartaná-e szavát, mint elnök, ha a demokratikus magyar elemek lépre menve, uj forradalomban kelnének fel a szabadságért?" Szóval az atomháborúval való játszást Ön is, Goldwater is, legitimis politikai eszköznek tekinti. Ön csupán ott tér el Goldwatertől, hogy vele együtt a “kele-kótya elemek” is ráteszik kezüket az atombombára. És tekintve, hogy Goldwater már előre kijelentette, hogy ha ő lesz az elnök, ő minden generálisának megadja a jogot, hogy ott és akkor kezdjen atombombás háborút, amikor jónak látja, ebbeli aggodalmainak, hogy enyhén fejezzük ki magunkat, vannak is némi alapjai. És persze az is aggasztja, hogy Goldwater hívei emlékeztetik Önt az Ébredő Magyarokra. És valahogy kisérteni kezdik Önt a “deportálási vagonok”, a “népellenes, reakciós fajpolitikai gyötrelmek borzalmai... a vágóhidak!” Hát kedves dr. Kiár, ön még mindig nem látja, hogy az olyan politikának, amelynek végcélja a “kommunizmus fölötti világgyőzelem”, velejárója a “tősgyökérrel való vitézkedés”, a “kele-kótya elemek”, a “kidülledt szemű ábrázatok”, “deportálási vagonok”, “vágóhidak, stb.” A hitlerizmus esete bebizonyította ezt — Németországra. Voltak, akik azt mondták, hogy “it can’t happen here” — US-ben ez nem történhet meg De ime, most az események vaslogikája Önt rákényszerítik e súlyos következtetés leszögezésére, hogy igenis megtörténhet itt is. Megtörténhet. Még nem történt meg, de megtörténhet. És a gondviselés óvja Önt is és az egész amerikai népet attól, ha nem látják be idejében, hogy nem lehet következetesen és sikeresen harcolni a goldwaterizmus és annak minden borzalmas várható következménye ellen addig, amig — végcéljait magunkévá tesszük! Gondolkozzon ezek fölött komolyan és becsületesen dr. Kiár Zoltán! Engedje meg, hogy ezzel kapcsolatban idézzük Hochhuth, világszerte vitatott roppant társadalmi drámája, a “Helytartó” egyik jelenetét. E jelenetben egy római zsidó gyáros áll a római náci helyőrség vezetője előtt. A zsidó gyáros hivatkozik a német hadi erőfeszítés érdekében tett szolgálataira és a kommunizmus ellen kifejtett közreműködésére. A náci tiszt megkérdezi a zsidó gyárost, hogy magáévá teszi-e Hitler politikai céljait. A zsidó gyáros, azt hívén, hogy ezzel megmentheti a maga és családja életét és mivel különben valóban helyeselte Hitler antikommunista, népellenes és munkásellenes politikáját, készséggel kijelenti, hogy igenis, helyesli azt teljes egészében. Nos, mondta a tiszt, akkor helyeselned kell azt is, ha téged és minden zsidót kinyírunk. Ez is része a hitleri politikának. Figyelő tV\W\HVUW\H\lUWWUHW\UV\UUH\HV\M\v, Újabb 500 görög állampolgárt utasítottak ki Törökországból. így e hónapban kiűzött görögök száma 1,500 fölé emelkedett. Gsecsemőhalansfóság és a szegénység A Wall Street Journalban megjelent cikk a gyermekhalandóság magas arányáról az Egyesült Államokban, az országban uralkodó szegénységgel köti össze ezt a helyzetet, amelyben ez a jóléttel hivalkodó ország messze lemarad az európai kapitalista rendszerű országok mögött. Az American Medical Association azt állítja ugyan, hogy ez az ország nyújtja a legjobb egészségügyi szolgálatot a világon, mondja a WSJ cikke. De mindjárt kételyeit fejezi ki ezen állítással szemben és rámutat, hogy legalább egy bizonyos területen, a csecsemők viszonylagos elhalálozási arányában, az AMA beállítása nem állja meg a helyét. Az AMA lelkiismeretlen lóditását az amerikai cscsemőkön kívül a nép különböző rétegei is szá- monkérhetik, amelyek sokat szenvednek a hiányos drága és nem kielégítő egészségügyi szolgálat miatt. Nem azért, mintha az orvostudomány nem volna világvezető szinten, hanem azért, mert társadalmi rendszerünk megtagadja a legjobban rászorulóknak a szükséges szolgálatot. És az American Medical Association jár elől abban az embertelen kampányban, amely az orvosságok árát asztronómiai magaslatra veri fel és amely az olyan társadalmi intézkedéseknek, mint a Medicare, minden módon útját állja. Az Egyesült Államokban minden 1,000 csecsemő közül 25 meghal mielőtt eléri az egy évet. "Kilenc más nyugati államban alacsonyabb a csecsemőhalandóság aránya. Vezető helyen vannak Hollandia és Svédország,” mondja a WSJ cikke. Azonkívül “a legalacsonyabb gyermekhalandóságot kimutató 15 állam közül a U. S. mutatja a legkisebb eredményt 1950 óta a’halandóság csökkentése terén.” A szegénység ellen meginditott küzdelemben ezek az adatok nagyfokú jelentőséggel bírnak. Elfogtak egyet a sok közül Ritka betekintést nyújtott az országban a rémesen elszaporodott “lehallgatási” üzelmekbe Joseph W. Shimon, volt Washington* rendőrellenőr elitélése a District of Columbia nagyesküdtszéke által. Az ellene emelt vád az volt, hogy mialatt magas rendőri hivatalt viselt, három privát detektív segítségével —- akiket előzőleg már elitéltek — “összeesküvésben” vett részt, amelyben apró elektronikus közvetítő készüléket helyezett el egy san- franciscoi ügyvéd washingtoni hotelszobájában. Az ügyvéd olyan üzleti vállalatok egyikét képviselte, amelyek egymással versenyeztek százmillió dollárokat érő szövetségi földgázvezetéki engedmények elnyeréséért a kormányügynökségeknél. A készülékkel titkos tárgyalásokat hallgatott le és az adatokat a rivális vállalatnál értékesítette. Shimon az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be és szabadlábon várja az efeletti döntést. A büntetés két évi börtön és 15,000 dollár pénzbírságot jelenthet. A lehallgatási műveleteket (bugging) a magánüzletben már széles körben gyakorolják, miután a kormányügynökségek és más hivatalos szervek kezdetben politikai kémkedésre és bűnügyi kivizsgálásoknál büntetlenül alkalmazták, s alkalmazzák tovább is. Kommunista jelölt Washington államban Tacoma, Wash.-ban sajtókonferencián Milton A. Sutherland a kommunista párt nevében bejelentette, hogy kormányzói jelöltségre pályázik. A választási kampányban javasolni fogja igazságos állami adók kivetését, az állami autóbiztosítást, a farm és polgárjogi problémáknak törvényhozással való megoldását és a munkanélküliség megszüntetését célzó program megvalósítását Washington államban. A kommunista pártnak a politikai szintéren való megjelenése elé akadályt gördit a jelöltektől Washington államban megkövetelt hüségeskü, aminek alkotmányosságát bírósági utón szándékszik Sutherland kétségbe vonni. “Meggyőződésem, hogy ez is éppoly alkotmányellenes, mint amilyennek a többi hasonló hüségesküt nyilvánították”, mondotta. Szeptember 15-én, az előválasztások napján, Mr. Sutherlandnak 100 jelölő aláírását kell felmutatnia, hogy a kormányzójelöltek névsorára kerülhessen. Bizakodik abban, sokan fognak jelentkezni, hogy alkalmat adjanak a választóknak az általa ajánlott javaslatok megszavazására. Algéria és a Szovjetunió technikai együttmüködes- re kötöttek szerződést.
