Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-07-30 / 31. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGÁRIÁM WORD Thursday, July 30, J9«!! Délkelet-ázsiai szemle Vietnam Tíz évvel ezelőtt ért véget az Indokína ügyé­vel foglalkozó genfi értekezlet az Egyesült Nem­zetek palotájában. Határozata a második világ­háború óta eltelt idő egyik legjelentősebb döntése volt. Az egykori francia gyarmatból létrehozta a szabad, független, demokratikus Vietnamot, La­oszt és Kambodzsát. Vietnamot — a háború nyo­mainak eltüntetésére különféle külső tőkés erők érdekeinek védelmében — időlegesen, két évi ha­táridővel, két részre osztották. Az Egyesült Államok részt vett a genfi értekez­leten, tudomásul vette az ott létrejött egyez­ményt, s ünnepélyesen kijelentette, hogy a vi­lág a részén is tartózkodni fog mindennemű tá­madástól, fenyegetéstől, erőszaktól. Az azóta eltelt tíz év mégis azzal telt el, hogy az Egyesült Államok a támadás, fenyegetés és erőszak szakadatlan láncolatával szegte meg Ígé­retét e térségben. Csillagászati összeggel: négy milliárd dollárral támogatta a szolgálatába szegő­dött különféle dél-vietnami bábrendszereket. Ka­tonai támaszpontok, katonai repülőterek és raké- takilövő-helyek hálózatává változtatta az orszá­got. A dél-vietnami bábkormány 600 ezer főnyi had­serege mellett tizenhatezer amerikai “tanács­adót” tart fenn, amely a lakosságon és a szabad­ságharcosokon próbálja ki a legújabb fegyvereit. Hárommillió embert zárt nyíltan vagy burkoltan koncentrációs táborokba, több mint 300 ezret a börtönbe. be az imperialistáknak ez sem elég. Rendsze­resen támadják a semleges, békeszerető Kambod­zsát is, s fegyveresen avatkoznak be Laosz bel- ügyeibe, lábbal tiporva a két évvel ezelőtt Laosz ügyében összeült genfi értekezlet határozatait. Puncsokkal, közvetlen beavatkozással akadályoz­zák meg, hogy Laoszban a béke, rend. az alkotó munka légköre jöjjön létre. A Nemzeti Felszaba- ditási Front serege Dél-Vietnamban, a Patet Lao Laoszban évről évre ütőképesebb, s egyre-másra mérik rájuk és bábjaikra az érzékeny csapásokat : az Egyesült Államok szövetségeseinek jelentős ré­sze s az amerikai közvélemény józan elemei ezért már hosszabb ideje azt tanácsolják a kormány­nak: üljön le a tárgyalóasztalhoz. Nyilvánvaló, hogy ezt a határainktól sok ezer mile messzeség­ben folyó háborút elnyújthatjuk még egy ideig, de nem nyerhetjük meg sohasem. A két genfi egyezmény közvetlen előzményei között van egy közös vonás: az 1954-es egyez­mény ugv jött létre, hogy Vietnamban megsem­misült a francia gyarmati sereg. Az 1962-es meg­állapodás előtt a laoszi hazafias erők döntő csa­pást mértek a jobboldali hadseregre, amelyet amerikai pénz támogatott. A világnak ez a része, s talán az egész emberiség sok megpróbáltatástól szabadulna meg, sok ezer élet lenne még meg­menthető, ha Vietnamban nem várnánk meg, amíg csapatainkat és bábjainkat hasonló sorsra juttatja a Felszabaditási Front és betartanánk határozatait. Kambodzsa A genfi egyezmények — és megszegőik 1954. július 21-én hajnalban, a Nemzetek Palo­tájában aláírták a vietnami , laoszi és kambod­zsai hadműveletek beszüntetéséről szóló egyez­ményt. A genfi egyezmények a béke erőinek győzelmét jelentették. A vietnami nép súlyos csapásokat mért a francia gyamatositó hadseregre, a genfi diplomáciai sikert a Dien-Bien-Phunál elszenve­dett francia vereség előzte meg. Dulles diplomáciája nem tudta megakadályozni a fegyverszünetet, noha ő az értekezlet idején is mindent megtett, hogy megtorpedózza a megálla­podást. Dulles Vietnam kettéosztására készült már Genfben, s már akkor megtette a lépéseket, hogy a francia gyarmatosítók helyébe lépjen. A vietnami egyezmény alapján a 17. szélességi foktól délre vonták meg a demarkációs vonalat. Ezt az ideiglenes vonalat a dél-vietnami báb-kor­mány határnak tekintette, és az ország kettesza- kitását azzal Ls meghosszabbította, hogy meg­akadályozta a genfi egyezményben előirt és 1955 julius 20-ika és 1956 julius 20-ika közötti idő­szakra előirányzott szabad, demokratikus válasz­tásokat. Az elmúlt tiz év folyamán az amerikai interven­ció egyre fokozódott Dél-Vietnamban. A bábkor­mányokkal szemben kibontakozott népi ellenállá­si mozgalom mindinkább erősödött, és felszabadí­totta a déli országrészek jelentés területeit. Az utóbbi időben a U.S. nemcsak a katonai “ta­nácsadók” tízezreivel, a fegyverzet és a lőszer tömegével támogatja a saigoni kormányt, hanem fokozza a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni fenyegetést is. McNamara nemrég a szená­tus külügyi bizottsága előtt tett nyilatkozatában lehetségesnek mondotta azt a “kockázatot”, hogy a háborút, ki kell terjeszteni Észak-Vietnamra is. A vietnami nép, amely hazája egyesítését kí­vánja, követeli, hogy távolítsák el az egyesítés útjában álló akadályt, vagyis vonják ki a genfi egyezményeket lábbal tipró amerikai csapatokat Dél-Vietnamból. Laosz Újabb értekezletet! Laoszban három politikai irányzat és három fegyveres erő jött létre: a Szufanuvong herceg vezette Hazafias Front és a Patet Lao hadsereg', a Souvanna Phouma miniszterelnök vezette sem­leges csoport, valamint a jobboldali csoport No- savan tábornok vezetésével, amelyenek hadseregét az Egyesült Államok szerete fel. A jobboldali erők megpróbálták sorozatos támadásokkal leverni a hazafias erőket, de vereséget szenvedtek. A három irányzat képviselői hosszas tárgyalás után 1961. junius 22-én Zürichben nyilatkozatban foglaltak állást a nemzeti megbékélés, a koalíciós kormány megalakítása mellett. 1962. julius 9-én erre a zürichi nyilatkozatra és az 1954-es genfi egyezményekre hivatkozva Genfben aláírták a Laosz semlegességét garantáló tizennégyhátalmi egyezményt amely kinyilvánította, hogy “Laosz független, szuverén, semleges és egységes or­szág.” Az Egyesült Államok az 1962-es genfi egyez­ményeket. is megszegte. Katonákat és fegyvereket szállított Laoszba, támaszpontokat és stratégiai utakat épített, a koalíciós politika szabótálásárá ösztönözte a jobboldali erőkét. 1964. április 19-én jobboldali puccsra került sor Vietnamban. Sou­vanna Phouma miniszterelnök a nosavanista ka­tonai junta és McNamara nyomására, a genfi egyezményekkel ellentétben, átalakította a kor­mányt és a Hazafias Front miniszterei helyébe (akik a jobboldali puccs következtében nem vol­tak biztonságban Vientiane-ban, és eltávoztak on­nan), egyoldalúan uj minisztereket nevezett ki. A koalíciót felborító intézkedést a Hazafias Front pártja elutasította. A semleges csapatok egy ré­sze a jobboldali csapatokkal együtt megtámadta a puccsistákkal szembeszálló semleges erőket és a velük együttműködő hazafias csapatokat. Az utóbbiak a támadásokra erőteljes ellencsapással válaszoltak és felszabadították a jobboldaliak ál­tal megszállt Kőedény-síkságot. Az amerikaiak előbb felderítő repüléseket végeztek a felszabadí­tott területek fölött, majd amikor a Patet Lao egységei lelőttek néhány kémrepülőgépet, bom­bázókkal támadták a hazafias csapatok állásait. A semlegesség védelmezése Miközben az Egyesült Államok fokozza inter­vencióját Dél-Vietnamban és Laoszban, nyomást gyakorol Kambodzsára is, amelynek sikerült meg­őriznie a genfi egyezményekben biztosított füg­getlenségét és smlegességét. A nyomás eszköze a hozzánk igazodó saigoni és bangkoki hatóságok provokativ magatartása. Dél-Vietnam néhány szigetet követel Kambodzsá­tól, Thailand pedig az ország több nyugati körzeté­re tart igényt, amelyeket 1941-ben, a japán ag­resszió idején egyébként egy ízben már megszállt. Thailand folytatja provokációit Preah-Vihear köz­községnél is, noha azt a hágai nemzetközi bíróság Kambodzsának Ítélte. Dél-Vietnamból sorozatosan, törnek be kambodzsai területre kormánycsapatok azzal az ürüggyel, hogy partizánokat üldöznek; nemrégiben ismét felgyújtottak, feldúltak több kambodzsai falut. A közvetlen fenyegetésre és zsarolási kísérle­tekre adott válaszul a kambodzsai államfő 1964 január, elsejei hatállyal még a múlt év végén fel­mondta az amerikai segélyt. Kambodzsa kezdeményezte, hogy a Dél-Viet­namban és Laoszban kialakult újabb háborús ve­szély, továbbá a Kambodzsa ellen irányuló fenye­getés miatt hívják össze újra a genfi értekezle­ten részt vett hatalmak tanácskozását, hogy biz­tosítani lehessen a békét ezekben az országokban. Államosítások Irakban Taher Yehia tábornok, iraki miniszterelnök rá­dió- és televíziós beszédében olyan intézkedéseket jelentett be, amelyek, úgymond, teljesen megvál­toztatják az ország társadalmi, gazdasági és pénz­ügyi arculatát. A miniszterelnök bejelentette, hogy államosítják a bankokat, a biztosítótársaságokat, a fémipari, a cementipari és a dohányipari üzeme­ket, valamint a malmokat, a papírgyárakat és a szappan gyárakat. Ezekben az iparágakban nem en­gedélyezik magántársaságok működését. A textiliparban, az élelmiszeriparban, a bőr- és cipőiparban a kormány csupán a legnagyobb üze­meket államosította. Mint a miniszterelnök mond­ta, a közép- és kisüzemeket ezekben az iparágak­ban nem érintik a kormány rendeletéi, s. felszólít­ják a magánszemélyeket, hogy ebben a szektor­ban alapítsanak uj válalkozásokat. Az államosított bankok, üzemek és társaságok részvényeseit a kormány tizenöt év alatt beváltha tó bonokkal kártalanítja, de fenntartja magának azt a jogot, hogy a bonokat bármikor névértékben megválthassa. Az iraki kormány azt is bejelentette, hogy az ál­lamosított társaságok munkásainak és alkalmazot­tainak juttatják a vállalatok jövedelmének 25 szá­zalékát, és hogy a személyzet két küldöttét dele­gálhatja a vállalatok igazgatótanácsaiba. Azokat, akik szembehelyezkednek az államosítá­sokkal, halállal büntethetik. Ezek az intézkedések konsternációt keltettek az elsősorban érintett angol vállalatoknál. Mint a Le Monde írja, az Egyesült Arab Köztársaságban 1960—61-ben végrehajtott államosításokhoz hason­ló iraki intézkedések a British Bank és a Middle East and Eastern Bank érdekeit érintik különösen, azt a két bankét, amely az iraki állammal megala­kítása óta szinte összeforrott... A Le Monde vezércikkében megjegyzi: Aref marsall azért támadja a nagytőkét, mert ki akar­ja szélesíteni rendszerének népi bázisát. Aref marsall egyébként kétórás beszédben is­mertette az úgynevezett nemzeti kongresszus 1200 részvevője előtt az Arab Szocialista Unió nevű egységpárt alapokmányát. Az államfő kijelentette, hogy amint az egységpárt átveszi az ország kor­mányzását, lemond a teljhatalomról. Isméi “középbal” kormány alakul Olaszországban 23 napos tárgyalások után elvi megegyezés szü­letett a Moro vezette uj olasz középbal kormány megalakítására. A “középbal-formáció” a kereszténydemokrata, a szocialista, a szociáldemokrata és a köztársasági párt koalícióját jelenti. A létrejött kompromisz- szum leszögezi a többség úgynevezett “elhatárolá­sát”. Ez azt jelenti, hogy a középbal kormány nem fogadja el a kommunista párt, illetve a szélsőjobb- oldali pártok szavazatait a parlamentben- Az előző Moro-kormányhoz hasonló»* megállapítják, hogy a középbal kabinet “az atlanti hűség talaján” áli. Görögországban feloszlatják a fasisziabarái szervezeteket Az athéni rádió jelentése szerint Tumbasz görög belügyminiszter rendeletet adott ki 11 fegyveres fasisztabarát szervezet feloszlatásáról. Ezek egy része — szám szerint nyolc — a törvényesség lát­szatával, három pedig kifejezetten illegálisan mű­ködött. A fasiszta szervezetek feloszlatásáról szóló ren­delet meghozatala előtt a görög állambizottsági szervek a belügyminiszter vezetésével tüzetesen ki­vizsgálták e szervezetek tevékenységét.

Next

/
Thumbnails
Contents