Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-30 / 31. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 30, 1964 BETELT A POHÁR (Folytatás az első oldalról) kanélküliség a néger nép között NÉGYSZERESE a fehérének. A nyomor négyszeres arányban sújtja őket, csupán azért, mert a bőrük sötétebb a fehér polgártársaikénál. A néger a délen a mai napig rozoga kunyhókban lakik, mig az északi “liberális” államokban szörnyű gettókba, mint például a Harlembe van kényszerítve, egészségtelen, patkányokkal, férgekkel elárasztott lakásokba, ahol az átlagosnál 20—50 százalékkal magasabb lakbért kénytelen fizetni (mivel más környékekre be sem engedik őket, nincs hova menniük). És e gettókban, legyen az a harlemi, rochesteri, chicagói gettó, még a mindennapi kenyérért, élelmicikkekért is magasabb árat fizet, mint a város más részében lakó közönség. A túlzsúfolt gettó Szükségesnek tartottuk ezeket az általános megállapításokat előrebocsátani, mielőtt rátérnénk a Julius 17-iki Harlemben kitört zavargások ecsetelésére. 400,000 néger él Manhattan északkeleti sarkában néhány acre-nyi területen. Oly sűrűn van ide- zsufolva ezekbe a leirhatatlan nyomortanyákba ez a 400,000 néger, hogy a statisztikusok szerint, ha a város többi részében is ily zsúfoltan élnének emberek, az Egyesült Államok 195 milliónyi népét el tudnák helyezni New York városában! Ezzel a 400,000 négerrel együtt Harlembe lett zsúfolva az amerikai néger nép nőiden problémája. A nyomor, a munkanélküliség, elégtelen orvosi ellátás, elhanyagolt iskolák, kórházak, bűn, prostitúció, alkohol, ópium. A nyomor, a reménytelenség minden velejárója. Ebbe a társadalmi vulkánba New York bölcs urai beküldtek 4-500 fehér rendőrt, hogy fenntartsák “a törvényt és a rendet” a város e részében. A néger nép előrelátó vezetői éppúgy, mint a becsületes fehérek, szociológusok, progresszivek, ujságirók, lelkészek, már évek óta figyelmeztették a város vezetőségét, hogy ez a helyzet igen veszélyes, nem lehet elvárni, hogy egy negyedmillió néger a végletekig tűrje ezt a tűrhetetlen helyzetet. A panaszok egyre szaporodtak a fehér rendőrök brutalitása miatt. Ez év febx-uárjában egy fehér rendőr agyonlőtt egy 18 éves portorikóit. Négerek és portorikóiak brutális összeverése csaknem mindennapi jelenség volt. A rendőrség ellen tett panaszok sohasem nyertek orvoslást. Julius 16-án egy másik fehér rendőr, Gilligan agyonlőtt egy 15 éves néger középiskolai tanulót, mivel az állítólag “késsel” támadt rája. Ez a Gilligan egy többszörösen kitüntetett detektív, aki négy ízben azért kapott kitüntetést, mivel revolverrel felfegyverzett gonosztevőket volt képes ártalmatlanná tenni. Egy detektív, aki revolve- res banditákat képes volt leszerelni, nem volt képes egy 15 éves gyermeket leszerelni, vagy ha már mindenáron kénytelen volt revolverét használni, miért ölt, azt nem lehet elfogadhatólag megmagyarázni. De több szemtanú kereken tagadja, hogy az ifjú James Powellnek egyáltalán lett volna kés a kezében. Másnap a CORE (Committee for Racial Equality) néger polgárjogi szervezet tiltakozó felvonulást szervezett, követelve, hogy a rendőrség függessze fel Gilligant s polgárokból álló bizottság vizsgálja felül Powell megölésének körülményeit, éppúgy, mint a többi rendőrségi brutalitási panaszt. Murphy rendőrbiztos válasza az volt, hogy a rendőrség tehát nem a négerek és progresszivek által követelt polgári bizottság — tanulmányoz- az ügyet. A következő nap, julius 18-án, szombaton egy másik tiltakozó gyűlés volt. Az egyik szónok, Rév. Nelson Dukes javasolta, hogy vonuljanak a rendőrségi épület elé. A tömeg fél kilenckor megindult a rendőrség irányába. Ott a felsorakozott karhatalom az utca túlsó oldalára szorította őket. Ekkor a háztetőkre gyülekező fiatalkorúak és más elemek megkezdték az első palackok és más tárgyak dobálását a rendőrökre. Egy félórával később az egész negyedben véres összecsapások fejlődtek ki a revolverüket használó rendőrök és téglákat, palackokat, házilag készült bombákat dobáló négerek között. Nyilvánvaló, hogy ilyen kritikus időpontban felszínre kerülnek és mozgásba jönnek olyan elemek is, amelyek nem sí ükségszerüleg tiltakozásból csatlakoznak a tüntetéshez, hanem egyrészt rég elfojtott elkeseredésük kifejezésére és gyakran egyszerűen fosztogatás, rablás céljából. A társadalom salakjai feltalál fiatók a Harlemben éppúgy, mint mondjuk a Fifth Avenuen, Park Avenuen, Dallasban, Mississippiben és másutt. Vasárnap, julius 19-én, a fiatal Powell temetése napján számos néger közéleti vezető igyekezett a felizgatott harlemi néger lakosság ingerültségét lecsillapítani, de nem túl sok sikerrel. James Farmer, a CORE fővezetője, Bayard Rustin, a tavalyi negyedmilliós washingtoni felvonulás szervezője, az NAACP egyik vezetője megjelentek a til-. takozó gyűléseken, de a hallgatóság lehurrogta őket. Nyilvánvaló, hogy a türelmesség politikája már nem vonzza a néger lakosság egy részét. De megtapsolták Jesse Grayt, a lakbérsztrájk vezetőjét, aki arra szólította fel a négereket, hogy indítsanak gerilla háborút a rendőri brutalitás visszaverésére. . És felhangzott a követelés: “Malcolm X-et akarjuk.” Ez az ember az úgynevezett fekete nacionalista, szélsőséges néger mozgalom vezére, jelenleg Afrikában tartózkodik, ahol az afrikai független néger államok támogatását igyekszik megnyerni a néger nép ügyének az Egyesült Nemzetek elé terjesztése céljából. Az ifjú Powell temetése után, vásárnap éjjel kiújultak a zavargások. Számos fehér polgárt, köztük több újságírót, megvertek a tüntetők, akik nem tettek különbséget a velük szimpatizáló fehérek és ellenségeik között. Hétfőn lázas tanácskozások voltak a néger vezetők és a városi hatóságok között. A polgármesteri hivatal (melyet Wagner vakációja alatt Screvane töltött be) megígérte, hogy a gyilkos rendőr ügyét nagyesküdtszék elé fogják terjeszteni és több néger rendőrt fognak küldeni a Harlembe. Wagner programot ajánl Wagner polgármesternek természetesen hirtelen félbe kellett szakítania a spanyolországi vakációját. Szerda délután tartott rádió- és televizióbeszé- dében a polgármester a következő programot terjesztette az aggódó lakosság elé: 1. Minden biztonsági intézkedés a közrend megőrzésére. 2. Néger és portorikói újoncok besorozása és kiképzése rendőrségi szolgálatra. 3. Intézkedések túlbuzgó rendőri ténykedések megakadályozására vagy megbüntetésére. 4. Cavanagh polgármesterhelyettes kinevezése a rendőri brutalitási panaszok kivizsgálására. (Cavanagh másnap egy hattagú bizottságot — köztük két néger ügyvédet — nevezett ki e célra.) 5. A néger fiatalok szakmai kiképzésére, mun- kábahelyezésére irányuló program fokozása. A polgármester hangsúlyozta, hogy ez részben további szövetségi kormánysegélytől függ. A zavargások a következő napokon kiterjedtek Brooklynra és Manhattan déli részére is, ahol fehér fiatalkorúak megtámadtak egy békésen tüntető fehérekből és négerekből álló csoportot. A rendőrök itt nem használták revolverüket oly készséggel, mint a Harlemben. A harlemi és brooklyni zavargásoknak két halálos áldozata, 140 sebesültje van. 478 letartóztatás történt. Vandálok 673 üzletet fosztottak ki. Előráncigálják a vörös heringet Mint várható volt, a város vezetőségének egyes tagjai — akik nyilván tanulmányozták Hitler élet- történetét — megkísérelték a harlemi társadalmi válságért a szocializmus híveit, a kommunistákat felelőssé tenni. Screvane polgármester-helyettes a forrongás tetőpontján nyilatkozatot adott ki, amelyben arra célzott, hogy a zavargásokat a “négerek közé befurakodott” kommunisták okozták. Ez természetesen otromba kísérlet volt arra, hogy a néger nép haragját eltereljék azokról, akik felelősek a nyomorért, eltereljék a rendőrségről, melynek brutalitása kirobbantotta a zavargásokat. A vádat elsőnek maguk a néger polgárjogi vezetők utasították visz- sza, de még a kommunistákkal egyáltalán nem rokonszenvező polgári sajtó is elitélte azt. Ahhoz, hogy a tragikus harlemi, brooklyni, rochesteri események ki ne újuljanak sokszorosan véresebb következményekkel és hogy ezek nyomán a szélsőjobboldali elemek Goldwatert az elnöki székbe ne helyezhessék, nem vörösfalásra és nem rendőri erőszakra van szükség. Az, amit Wagner polgármester javasolt, távolról sem elegendő a feszültség levezetésére, a néger lakosság minimális jogos követelései kielégítésére. Minden eddiginél nagyobb méretű és AZONNALI városi és szövetségi intézkedésekre van szükség. Azonnali nagyméretű lakásépítési akcióra, a tűrhetetlen harlemi lakásviszonyok javítására. Azonnali nagyméretű iskola- és kórházépitő programra. Bayard Rustin egy 30 billió dolláros szövetségi programot ajánlott. És mindenekfölött beható intézkedésekre avégett, hogy a harlemi néger munkanélküliséget gyökerestül felszámolják, de legalább is olyan arányú ra csökkentsék, amilyen fennáll a város fehér munkássága körében. Az Ígéretek ideje elmúlt. A mérték betelt. A szövetségi kormány, New York állam és New York város vezetősége legyen tisztában azzal, hogy minden nap, minden óra', amellyel huzzák-halaszt- ják e rég esedékes intézkedéseket, fokozza a további, minden eddiginél elkeseredettebb, vésze-. sebb társadalmi forrongások kiujulásának lehetőségét. És fokozza a fasizmus veszélyét az Egyesült Államokban. De Gaulle nagy feltűnést keltő sajtónyilatkozata (Folytatás az első oldalról) sét. Az Észak-Vietnam elleni támadás pedig teljesen hiábavaló és nehéz elhinni, hogy az Egyesült Államok megkockáztatná egy általános összeütközés lehetőségét. A Francia Köztársaság elnöke szerint az egyetlen megoldás az 1954-es genfi egyezményhez való visszatérés, amelyet még alátámaszthatna egy további egyezmény, hogy idegen hatalom “semmiféle formában nem avatkozhat bele” az egykori Indokina területén alakult 4 államnak (Észak- és Dél-Vietnam, Kambodia, Laosz) a belügyeibe. Az ehhez vezető első lépés a négy nagyhatalomnak — az Egyesült Államoknak, a Szovjetuniónak, Kínának és Franciaországnak — a megegyezése e területekről való teljes kivonulásra. A délkelet-ázsiai helyzet teljes konszolidációjához szükség lenne még egy nagyarányú gazdasági és technikai segitőprogramnak a megvalósítására, mert csak igy tudnák az itteni államok semlegességét biztosítani. De Gaulle külön kiemelte beszédében, hogy Európa államainak függetlenné kell válniok az amerikai befolyástól. Az európai politikának éppen ezért “elsősorban európainak és önállónak kell lennie.” Nyugat-Németország vezetői nem követik ezt a politikát és ezért őket teszi felelőssé az európai egység megvalósulásának elodázásáért. Ezután Franciaország belső helyzetének ismertetésére fordította a szót az elnök és rámutatott az infláció veszélyére. A kormánykiadásokat korlátozni fogják. így 1965-ben csak annyival fogják emelni a kiadások összegét, amennyivel Franciaország össznemzeti jövedelme emelkedik. Az állami kiadások csökkentésével ellentétben De Gaulle a francia nukleáris hatalom kiterjesztéséről beszélt, amelyet a következő 6 év folyamán építenek ki. Azoknak a bombáknak a hatóereje, amelyekkel Franciaország 1970-ben rendelkezni fog, több mint 2,000-szerese lesz a Hirosima tipu- suakénak. Igazságos választójogért tüntettek Tömegtüntetésükön igazságos választójogot követeltek a bécsi munkások. Az érvényben levő sajátos választási rendszer értelmében ugyanis a polgári többségű nyugati tartományokban jóval kevesebb szavazat kell egy parlamenti mandátum megszerzéséhez, mint a munkáslakta vidékeken. így történhetett, hogy bár a szociáldemokraták a legutóbbi általános választásokon több szavazatot kaptak, mint a néppárt, a parlamentben mégis kevesebb mandátumhoz jutottak és kisebbségben vannak. A kommunistákat pedig összehasonlíthatatlanul súlyosabban érinti ez a sajátos “választási matematika”: bár az utolsó választáson is 135,000 szavazatot kapott a kommunisták listája, a jelöltek közül egyetlenegy sem juthatott be a parlamentbe, noha igazság szerint a pártnak öt mandátum járt volna. A Warren Bizottság jelentése A Kennedy elnök meggyilkolása körülményeinek felderítésével megbízott Warren Bizottság szeptember elején, minden valószínűség szerint a Labor Day-i hétvége után, teszi közzé jelentését. A 7 tagból álló bizottságot, amely elnökéről, Earl Warren főbiróról kapta a nevét, még az elmúlt év november 29-én nevezte ki Johnson elnök. Az elnökgyilkossággal kapcsolatban jelent meg egy hir a The Dallas Times Herald-ban, amely arról számol be, hogy Jack L. Ruby kijelentette az FBI poligraph (hazugság vizsgáló gép) kezelői előtt, hogy a lövés előtti pillanatig nem állt szándékában Lee H. Oswald meggyilkolása. ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!
