Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-07-30 / 31. szám

Vol. XIII. No. 31. Thursday, July 30, 1964 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N.Y. 10003. Telefon: AL 44397 •••••••••••••••••••••••••»•••••••••••••••••••••••♦••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a»»« Castro litélte a Kuba-ellenes megtorlási javaslatot A NÉPSZAVA ÉS MAGYARORSZÁG Érdeklődéssel olvassuk az Amerikai Magyar Népszavá­ban megjelenő cikksorozatot Gombos Zoltán szerkesztő tollá­ból, melyben beszámol magyarországi útjáról az amerikai ma­gyarságnak. Senki sem állíthatja, hogy Gombos szerkesztő nagy barátja lett volna az utóbbi években az uj Magyaror­szágnak, éppen ezért örömmel állapítjuk meg, hogy eddigi cikkeiben tárgyilagosan és barátságosan irt az ott látottakról és hallottakról, ami fényes bizonyítéka annak, hogy az igaz­ság egyszer mégiscsak napfényre kerül. Őszintén reméljük, hogy további cikkeiben Gombos szer­kesztő fenntartja tárgyilagosságát, amit rendkívül fontosnak tartunk az Egyesült Államok és Magyarország közti barátság kiépítése és elmélyítése érdekében. Gombos Zoltán lapjain, az Amerikai Magyar Népszaván és a Szabadságon keresztül nagy befolyást tud gyakorolni az amerikai magyar társadalmi életre és nagy mértékben hozzájárulhat az amerikai-magyar barátsági szervek kiépítéséhez. Ezeknek a szerveknek módjukban állna a kulturális kap­csolatok kiszélesítése a két ország közt, mellyel alkalmat adhat nának az amerikai magyarságnak is arra, hogy gyönyörködhes­sen — az amerikai nagyközönséggel együtt — olyan csopor­tok fellépésében, mint a világhírű magyar népi táncegyüttes, a pécsi balett, hires magyar művészek, stb. Reméljük, hogy Gombos Zoltán nem hagyja magát be­folyásolni a reakciós csoportoktól és folytatni fogja felvilágo­sító és tárgyilagos beszámolóját. A közösség érdeke mellett háttérbe kell szorulnia min­den más meggondolásnak. Ilyen szempontból mérlegelve a dolgokat, üdvözöljük Gombos Zoltán tárgyilagos állásfoglalá­sát. Bármilyen éles véleménykülönbségek is álltak fenn kö­zöttünk a múltban, elismerjük cikksorozatának nagy értékét. Washingtonban az Organiza-j tion of American States (OAS) j négy állam kivételével aláír-1 ta az Egyesült Államok által szorgalmazott Kuba elleni meg J torlási határozatot. Mexikó, Chile, Bolivia és Uruguay kü­lönvéleményt nyilvánított és nem csatlakozott a határozat­hoz. A többi államok képvise­lői is véleményt nyilvánítot­tak az eredeti javaslat enyhí­tésére, de megkötött helyze­tükből kifolyólag kénytelenek voltak aláirni az okiratot. Fidel Castro elnök a kubai felszabadító mozgalom kezde­tének 11. évfordulója alkal­mából tartott ünnepségen éles szavakkal elitélte a határoza­tot. A U. S. és Venezuela kor­mánya, amely az eredeti hatá­rozatra az ürügyet szolgáltat­ta, nagy politikai diadalnak tekinti a papíron nagy több­séggel aláirt tilalmat, ami a valóságban úgyszólván semmi anyagi kárt nem jelent Kubá­nak. mert a latin-amerikai ál­lamokkal való kereskedelme eddig is csak élelmiszerre és gyógyszerekre szorítkozott. A több mint 200 ezres tö­meg előtt Castro kijelentette, hogy Kubának teljes joga van a forradalmi mozgalmak segí­tésére minden olyan ország­ban, amely ellenséges cseleke­deteket hajt végre Kuba ellen. A “Santiagói Kijelentésének nevezett beszédében Castro miniszterelnök kifejtette a következőket: Az OAS-nek semmi jogi (Folytatás az 5-ik oldalon) iE GAULLE NAGY FELTŰNÉST KELTŐ SAJTÓNYILATKOZATA Délkelet-Ázsia semlegesítését követelte és élesen elitélte az ameri­kai katonai intervenciót. Ny.-Németország politikájának bírálata De Gaulle, a Francia Köz-j társaság elnöke, nagy beszédet tartott Párizsban a világsajtó 800 képviselője előtt. A be­széd hatalmas feltűnést keltett részében kemény szavakkal bírálta a dél-vietnami kor-! mányt, amely szerinte telje- j sen az Egyesült Államok befő-! lyása alatt áll. Rámutatott ar­ra, hogy Amerika mindjárt az1 1954-es genfi egyezmény után, teljes mértékben támogatta a reakciós Ngo Diem uralmát és ez viszonzásképpen, Dél-Viet- nam hadügyét, gazdasági éle-J tét és belső közigazgatását “Washington érdekkörébe he­lyezte.” Bár kétszer is volt j kormánycsere azóta, de lénye­gében semmi nem változott, j A néptől teljesen távol álló réteggel szemben, a Vietcong befolyása egyre szélesebb kör­re terjed ki. A nép pedig nem hajlandó támogatni egy olyan ügyet, amely egy idegen hata­lom érdekében folyik, mondta De Gaulle elnök. Rámutatott arra, hogy erő­szakkal, katonai utón nem le­het megoldani Vietnam kérdé­(Folytatás a 2-ik oldalon) Az International Brother­hood of Teamsters, a teher­autó sofőrök szakszervezete elnökét, James R. Hoffát, a chicagói szövetségi esküdtbi- róság, csalás és összeesküvés vádja alapján bűnösnek nyil­vánította. Ez az eljárás bete­tőzi a harcos szakszervezeti vezér hosszú évek óta tartó hatos ági üldözését. Vele együtt hat társát is az össze­esküvésben részesnek nyilvá­nították. A Hoffa ellen emelt vád 21 pontja közül az esküdtszék 17-et elvetett; a további négy pont alapján hozták ellene a határozatot, amelynek alapján 20 évi börtönre és-13 ezer dol­lár pénzbüntetésre is elitélhe­tik. Ügyvédje kijelentette, hogy kliense szándékszik meg­fellebbezni az ítéletet és addig is kérelmezi az óvadék meg­hosszabbítását. A Teamsters Union vezető­je ellen már a depresszió évei nek sztrájkjai és tüntetései óta folynak a különböző eljá­rások, amelyekkel a hatóságok remélték Hoffát eltüntetni a munkásküzdelmek színteréről. De csak négy alkalommal tud­tak ítéletet hozni ellene. 1937- ben állítólagos tettleges táma­dásért 10 dollár pénzbüntetést kapott. Három évvel később egyéb vádak alapján 500 dol­lár, majd 1947-ben ismét 500 dollár pénzbírságra ítélték és két évi rendőri felügyeletnek kellett alávetnie magát. Ké­sőbb szövetségi vádak alapján indítottak ellene különböző el­járásokat, amelyek folyamán) vagy felmentették, .vagy pe­dig az esküdtszék határozat- képtelensége miatt felfüggesz­tették ellene az eljárásokat. Nashville. Tenn.-ben 1962- ben, 1 millió dolláros meg­vesztegetés vádja alapián in­dított törvényszéki eljáráson, szabálytalanság miatt a tárgya lást beszüntették. Ebből kifo­lyólag az esküdtszék megvesz­tegetésére tett állítólagos kí­sérletei miatt, újból vád alá helyezték és ennek következ­tében 3 társával együtt 8 évi börtönbüntetésre Ítélték. Mind a négyen óvadék ellenében voltak szabadlábon a kitűzött fellebbezési tárgyalásig, ami­kor a jelenlegi vádakat emel­ték ellene. Szívós kitartással az igaz ságiigyminisztérium nem adja fel a harcos mun­kásvezér üldözését. Betelt a pohár Már nem lehet ígéretekkel kilég iteni az elnyomott néprétegeket A KÖZÉPNYUGAT északi te­rületein a hosszantartó száraz-­'' I ság következtében az Öt-tó vízállása majdnem a legalacso-l nyabb színvonalra apadt. En­nek következményei kihatnak az Egyesült Államokra és Ka­nadára is. , A hét végén a 325,000 lako­sú Rochester, N. Y. néger ne gyedében volt lázongás; Roc kefeller kormányzó több mint 1,000 nemzetőrt (National Guard) rendelt ki a rend fenn­tartására. Több mint 400 em­bert tartóztattak le a pénte­ken kezdődött zavargások fo­lyamán, mely emberéletet is követelt. Egy polgári védelmi helikopter belezuhant az egyik házba, megölve a helikopter püótáját és a ház két lakóját. Az ezt követő forrongásban egy fehér ember meghalt és egy néger megsebesült. • A Függetlenségi Nyilatko­zat kikiáltása után még kb. félévszázadig élt milliónyi né­ger rabszolgaként az Egyesült Államokban. Rájuk nem vo­natkoztak a Nyilatkozat fenn- költ kitételei az emberi élet szentségéről, a szabadság, bol­dogság elvitathatatlan mivol­táról. A néger élete nem volt “szent’,, a néger élete a tulaj­donosáé volt, aki azt tehetett vele. amit akart és ha akarta, meg is ölhette. Bár az amerikai iskolákban nem hangsúlyozzák, de a né­ger rabszolgák erőszakos ide- hozataluk óta szüntelen lá­zongtak, sorozatos kísérleteket tettek embertelen sorsuk javí­tására, szabadságuk kivívásá­ra. Ezek mindegyikét kegyet­lenül vérbe fojtották a déli rabszolgatartók. Lincoln idejében részben gazdasági okokból, részben a nép erkölcsi érzéke fejlődése, és nem kis régben a néger nép kitartó küzdelme követ­kezményeként bekövetkezett a sok milliónyi rabszolga fel­szabadítása, amit azonban egy véres polgárháborúnak kellett megelőznie, mivel a rabszolga­tartók nem voltak hajlandók az ingyen munkaerőt feladni. A polgárháborút és a felsza­badulást követő 100 esztendő alatt a pár millió néger rab szolga az amerikai nép egy tizedét kitevő 20 milliós nép­réteggé nőtt. Az amerikai nép azonban sohasem volt képes megszaba­dulni attól az előítélettől, me­lyet a négerek rabszolgahely­zete vésett öntudatába. Az amerikai nép túlnyomó több­sége a mai napig nem nőtt fel érzelmileg, erkölcsileg és lo­gikailag annyira hogy a négert valóban embertársának, pol­gártársának tekintse. Az ame­rikai nép többsége, sajnos, a mai napig is a négert alacso- nyabbrendü embernek, másod rangú polgárnak tekinti. És ezerszer sajnos, ez az előítélet még a haladó amerikaiak so­rában is feltalálható. Ha ez az előítélet csupán egyéni jellegű maradt volna, a néger nép nem törődött vol­na vele. Az átlagos néger nem tart különleges igényt a fe­hér ember barátságára, nem tolakszik oda. ahol nem lát­ják szívesen és nem érdekli a fehér családokba való beháza­sodás. Ők csak azt akarják, hogy hagyják őket békén, ad­janak nekik alkalmat ember­ként, egyenrangú polgárként, egyenrangú munkásként élni. De á helyzet, sajnos, nem ez volt. A néger nép mind a mai napig fél-rabszolga maradt a szabadság hazájában. A néger nép a kizsákmányoltak legki- zsákmányoltabbjává vált. A néger nép életszínvonala a fe­hér lakosság 50 százaléka ma­radt. Mit jelent ez a száraz statisztika? Egy amerikai né^er gyer­meknek fele annyi esélye van felnőni, mint a fehérnek. (Ezt bizonyítják az amerikai élet- biztosítási táblázatok.) A mun­(Folytatás a 2-ik oldalon) HOFFÁT ÉS HAT TÁRSÁT 20 ÉVI BÖRTÖNRE ÍTÉLTE A BÍRÓSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents