Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-31 / 53. szám

Thursday, December 31, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 AZ MHBK HOSSZÚ KEZE Sajtótájékoztatón tárták fel a nyugatnémet hírszerző szolgálatba beszer­vezett magyarok a Gehlen-szervezet ausztriai működését Villognak a vakuumlámpák. Magyar s külföldi új­ságírók négy férfit fényképeznek a magyar kor­mány Tájékoztatási Hivatalának dec. 7-iki sajtó- konferenciáján, az uj ságiró-szövétségben; egy va­sutast, egy postást, egy hajóst és egy tanítót. Kö­zülük hármat a nyugatnémet hírszerző szervek beszerveztek, de ők önként jelentkeztek a magyar hatóságoknál. A negyedik, a tanitó, dr. Kiss Ár­pád pedig hátteret fest mindahhoz, amit a töb­biek elmondanak. Az MHBK igazi feladata Dr. Kiss tavaly tért haza Ausztriából, ahol a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége nevű ellen- forradalmi szervezetnek a titkára volt. Ő beszél először. Disszidálása után nevelő lett a hirten- bergi fiuotthonban. Szerette a munkáját. Tagja lett a MHBK-nak. Itt ismerkedett meg Sütő Ist­vánnal, az MHBK úgynevezett csapatrendőrével, és Sárvári Lászlóval, az MHBK elháritótisztjével. Kiss Ái-pád később meggyőződött róla, hogy az MHBK vezetői a nyugatnémet kémszolgálatnak dolgoznak, ugyanis felszólították őt, hogy a neve­lésére bízott fiatalok hozzátartozóit otthonról csá­bítsa ki Ausztriába, rokoni látogatásra, és Sár­váriék majd összejönnek velük. Honnan kapják a pénzt. . Nem titkolták, hogy kémanyagot akarnak gyűj­teni tőlük, s akit lehet beszerveznek. — Azt mondták, elvárják tőlem, hogy segitsek Sütőékről tudtam, hogy erkölcstelen, léha embe­rek, akiknek a fő jövedelmük a Gehlen-szervezet- től származik. Igyekeztem távol tartani tőlük ma­gamat és a fiukat. Nem rajtam múlt, hogy ké­sőbb az MHBK ausztriai titkára lettem. Talán a hiúságommal akartak megfogni. De ez a tisztség módot adott arra, hogy még inkább a kulisszák mögé lássak. Zákó András, az MHBK vezetője éppúgy ügynök, mint Sárváriék, akikről később azt is megtudtam, hogy a szervezet legfőbb cél­jául a magyar népi demokratikus rendszer meg­döntését tűzték ki, s tevékenységüket a nyugat­német hírszerző központ irányítja és pénzeli. Sár­vári például közvetlenül innen kap nagy fizetést. Ennek fejében megkörnyékezi az Ausztriába érkező magyar állampolgárokat, s a legkülönbö­zőbb trükkökkel próbálja beszervezni őket. Cini­kusan beszél egy-egy itthon lebukott ügynökéről: majd lesz más! Ismerőse egy Fördős Teréz, ne­vű nő, akinek az apja vendéglős, a Westbahnhof közelében. Sokszor megtörténik, hogy itt környé­kezik meg a kiérkező magyarokat.. . Ezen a te­rületen dolgozik egy Bedő Zoltán nevű 56-os disz- szidens is — aki ügynököket toboroz a kiutazó turisták közül, s híranyagot szed ki belőlük. Bedő a Kossuth tüzértiszti iskola hallgatója volt, s az ellenforradalom előtt államellenes összeesküvés­ben vett részt. Dr. Kiss Árpád kiábrándult az emigrációból, s tavaly hazatért Magyarországra, ma pedagógus Hosszuhetényben. Apró baráti szívességek Sok kérdést intéznek hozzá, hiszen ő aztán be­lülről is ismeri az MHBK-t, ezt a korrupt, minden izében a Horthy-Magyarországot visszasíró és visszakivánó emigránsszervezetet. Egy kérdésre Kiss Árpád a következőket válaszolja: — 1963 elején Linzben volt az MHBK közgyű­lése. Mellettem ült Sütő, akiről tudtam, hogy csendőr főhadnagy volt. ő mellette egy volt hor­thysta tiszthelyettes ült. A tiszthelyettes tegezően megszólította Sütőt, aki felháborodva; kérte ki ma­gának a tegezést, s ezt mondta: “Ott még nem tartunk, hogy egy tiszt egy tiszthelyettessel te- geződjék.” Kis epizód ez az emigrációból... Múzeumba való múmiáknak vélhetné az ember ezeket az alakokat, ha nem tudná róluk, minden tőlük telhetőt elkövetnek, csakhogy visszafordit- sák az idő kerekét, s ennek érdekében minden gátlás nélkül igyekeznek jóhiszemű embereket maguk mellé állítani. Erről beszélt Seres Imre postás is, aki két éven át járt Bécsbe, a posta nemzetközi szállítmányai­val, s akit szintén behálóztak. A Fördős-féle ven­déglőbe ment egy alkalommal: szívélyesek, ked­vesek voltak hozzá, összebarátkozott a tulajdo­nossal. Kisebb ajándékokat kapott, invitálták, jöjjön el máskor is. És ő a következő útja alkal­mával újra betért. Söröztek. Aztán “apró szíves­ségeket” kértek tőle: hozzon legközelebb újságo­kat, borítékokat bélyegeket. Seres eleget tett a “baráti” kérésnek. Ekkor mutatták be Sárvári Lászlónak. Sima modorú, ajándékozó kedvű em­bernek ismerte meg. Sokat beszélgettek. Egy la­kásra hívták vendégségbe. Aztán Sárvári rátért a lényegre. Havi 1600 schillingért — Segítsen nekünk, az emigrációnak, mert ez az igazi hazafiság — mondta Sárvári. Seres meg­ijedt. Sárvári elvesztette a türelmét: — Aki meg­indult ezen az utón, vissza nem fordulhat. Tudja, kinek hozta a bélyegeket, telefonkönyvet, újsá­gokat? A nyugatnémet hírszerző szolgálatnak. — Seres észrevette, hogy a beszélgetést magnóra vették. Sárvári most már elmondta, mi mindent csináljon Seres otthon: figyelje, a katonai alaku­latokat, figyelje, milyen áruk hová mennek, is­merkedjen meg fontos párttagokkal, szedjen ki belőlük gazdasági és politikai híreket is. És leg­közelebbi utján hozzon magával egy olyan esz­közt, amellyel a nemzetközi — főleg a szovjet— postazsákokat zárják. Havi 1600 schilling az el­lenszolgáltatás. —Nagyon el voltam keseredve, úgy éreztem, végem van, hiszen beszerveztek, s ebből nincs visszaút. Féltem. Aztán, lesz, ami lesz, jelentkez­tem a belügyi szerveknél. — Történt valami baja? — kérdezik tőle. — Nem, semmi. Dolgozom, legfeljebb Bécsbe nem megyek. Biztosan haragszanak rám Sárvá­riék. Rejtekhely a vonaton Feláll a vasutas, Lantos Károly MÁV motor- és mozdonyvezető. 1959 augusztus. Lantos Bécsbe viszi a vonatot, szabad idejében betér a Fördős-féle vendéglőbe. Megismerkedik Kiss Antallal, a vendéglő társtu­lajdonosával, aki roppant kedves Lantoshoz. Többször találkoznak. Egy karórát kap ajándék­ként. Később Kiss ellenszolgáltatást kér: bélye­geket, belső vasúti menetrendet, térképeket, ösz- szehozza Lantost Sárvárival, aki vele sem sokat teketóriázik, megmondja, miről van szó: Lantos építsen ki a vonaton egy rejtekhelyét, amellyel magyarországi ügynököknek üzeneteket és egye­bet lehet be- és kiküldeni. Keressen egy elhagyott temetőben egy másik jó rejtekhelyét is... Ezen­kívül kémanyagot is kértek tőle. Havi ezer schil- linget ajánlottak. — Töprengtem, mit tegyek. 1959 októberében jelentkeztem a magyar belügyi szerveknél. — És? — És 1964 májusáig önként “dolgoztam” Sár­v* Makó, a "hagymaváros" a nagyvárosias fejlő­dés útjára lépett. Az uj városrendezési tervnek megfelelően folynak a nagyszabású lakóházépitke- zések. A Fő-tér környékén alakítják ki a modern városközpontot; ezen a területen — ahol jelenleg kb. hat ezren laknak — mintegy 16,000 lakos szá­mára létesítenek többemeletes házakban korszerű otthonokat. Épül a város modern viz- és csatorna- rendszere, az uj vizmü és a víztorony. A város fej­lesztésének érdekei nem kímélhették meg a legen­dás hirü “fa-matuzsálemet” sem: a 400 éves eper­fát el kellett távolítani az építkezés utjából. v* Tlbolddaróc hírhedt barlanglakásaival, a tibold- daróciak nyomorúságos életével a két világháború között sokat foglalkoztak a magyar falukutatók. A hegybe vájt barlanglakások fölött is megkon- dult a lélekharang. A minap falugyűlésen úgy dön­töttek, hogy a jövő év júniusáig uj lakótelepet lé­tesítenek, ahol 54 kertes családi ház lesz majd. Az Országos Takarékpénztár 30 évi törlesztésre ka­matmentes hitelt nyújt az építtetőknek, a község 150 négyszögöles telket ad, a tervek készítéséről pedig a Borsod-megyei tanács gondoskodik. v0 Egy hatéves magyar kisfiú — Vida Gyuri — ér­kezett nemrégiben Melbourneből Debrecenben élő nagyanyjához. A kisfiú a hosszú légiutat egyedül tette meg. Szülei felültették a gépre, s aztán a ste- wardesek segítségével tette meg útját Zürichen és Bécsen keresztül. A kisfiú Melbourneban született, jól beszél angolul és magyarul is, s szülei azért küldték haza, hogy magyar iskolába járjon. A kis­váriéknak. — Volt rejtekhely a vonaton? — Yolt — válaszolja nevetve. — A temetőben is? — Ott is volt. Lantos Károly az öt év alatt legalább ötszáz- szőr megfordult Bécsben! Még egy érdekes epi­zód : kezdetben Sárváriék kitöltött csekket írattak vele alá az ezer schilling átvételéről. Később üres elismervényt! Hogy utólag milyen összeget írtak rá és milyen összeget számoltak el gazdáiknak, csak ők tudják. Bizonyára nem ezer schillinget. A hirszerzőfutár nyugatnémet rendőr . .Horváth Endre áll fel, 1959 óta hajós, a nép­hadsereg tartalékos századosa. Rendszeresen járt Ausztriába, Nyugat-Németországba. Egy alka­lommal kint megismerkedett Rimóczy Ervinnel, aki ujságiróként mutatkozott be. összebarátkoz­tak. Aztán Rimóczy bemutatta egy Huber nevű ismerősének, aki magyarul beszélt. Huber elmond­ta, hogy régóta figyelemmel kisérik Horváthot, tudják róla, hogy tartalékos légvédelmi százados, s bizonyára sértődöttség van benne, amiért lesze­relték: “Dolgozzunk együtt” — ajánlotta Huber. — Én már akkor rájöttem, mit akarnak tőlem. Látszólag vállaltam, de elhatároztam, ha hazajö­vök jelentem. Hazajött, de nyomban ment vissza a hajó Re- gensburgba. Passaunál két nyugatnémet viziren- dőr állította meg: “utlevélellenőrzés”. Amikor Horváth útlevele került a kezükbe, lehívták a ka­binjába. A vizirendőr egy cédulát adott át Hor- váthnak: “Regensburgban a hajóállomáson min­den páros órában várom. Feltétlen beszélnünk kell! Huber.” És Huberott volt. Horváthot egy cukrászdába vitte, ahol egy németül beszélő férfi várta őket. Gyorsan kiderült: a nyugatnémet kémszolgálat egyik katonai referense. Hosszú listát vett elő, mire lesz a jövőben kiváncsi. Katonai objektumok és más államtitkok sorakoztak a papíron. Horváth szinleg vállalta a dolgot. Hazajött és jelentkezett a belügyi szerveknél. Több fényképet tettek eléje. Az egyikben felismerte Hubert, akiről már tud­ja: Sárvári László volt csendőr főhadnagy, ma pedig az MHBK fedezete alatt a nyugatnémet hír­szerző szervek embere. Mentesülnek a felelősségre vonás alól Mind a három önként jelentkezett magyar ál­lampolgár mentesül a felelősségre vonás alól, mint mindazok"^>kik ha nyugati hírszerző szervek há­lójába kerülnek is, hazatértük után ezt nyomban feltárják az illetékes szerveknek. A sajtóértekezleten a kül- és belföldi tudósítók sok kérdése hangzott el, s a válaszok még telje­sebbé tették azt a képet, amelyet a jelenlevők Sárváriról és társairól alkothattak. S. L. fiú már a debreceni Lilla-téri iskola tanulója. Ausztráliában élő szülei karácsonykor látogattak haza Debrecenben tanuló kisfiúkhoz. v* Hatvankét év után újra az Óhazában. 1902-ben vándorolt ki Amerikába Tóth Zsigmond, a buda­pesti Ganz-gyár egykori lakatosa, aki az idén szep­tember végén látogatta meg először szülőhazáját. A 90 éves Tóth Zsigmond clevelandi lakos nagy meghatottsággal beszélt itthoni élményeiről s fo­gadtatásáról. Jövőre ismét el szeretne látogatni az óhazába, — de már nem három hétre, hanem leg­alább három hónapra. c-+J> u0 A világhírű pécsi székesegyház teljes felújítása folyamatban van. A két éve tartó restaurálás ered­ményeként a 70 méter hosszú, tornyainál 60 mé­ter magas építmény külseje már teljes szépségé­ben pompázik. Ezidőszerint a csaknem 3,000 négy­zetméter felületű vörösrézlemez-tetőt javítják. Elő­reláthatóan öt-hat festőművész működik majd köz­re Székely Bertalan, Lotz Károly és mások alko­tásainak helyreállításában. 1965—66-ban a fő- és oldalhajók, 1967-ben pedig a négy kápolna fal­festményei újulnak meg. Helyreállítják a Dóm-te­ret szegélyező két palotát, az impozáns négytornyu templomot pedig 60 fényszóróval világítják meg. V Volt apácák alapították a budapesti “Szolidari­tás” szövetkezetei, amely jelenleg 300 belső dolgo­zót és mintegy 1200 “bedolgozót” foglalkoztat. A “Szolidaritás” gyermekruhákat, egyházi ruhákat, horgolásokat készít. Termékeinek javarésze ex­portra kerül, főként francia, belga, holland, svéd, nyugatnémet, angol és osztrák áruházak vásárol­ják. RÖVIDEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents