Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-31 / 53. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 31, 1964 A MAGYAR KORMÁNY NYILATKOZATA AZ ENSZ-BEN Alant közöljük Péter János felszólalását az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának közgyűlésén, december 21-én. Az alcímek a mieink. Szives engedelmével beszédemet különös észrevétellel kezdem. Ezekben a napokban a delegátusok közül már sokan térnek vissza hazájukba azzal a szándékkal, hogy majd januárban visszajönnek az általános vita folytatására. Kinek a költségére történik ez? Senki sem lepődik meg, ha valaki azt javasolná, hogy a szervezetnek és a tagállamoknak az ülésszak szokatlan lefolyásából eredő többletköltségeit az Egyesült Államok fedezze. Bármilyen képtelenül hangzanék is egy ilyen furcsa javaslat, mégis ékesszólóan bizonyítaná, hogy milyen fonák helyzetbe került a közgyűlés 19. ülésszaka, sőt talán az egész szervezet általában. Valahol meg kell találni, ki a felelős azért, hogy a szervezet ilyen hiábavaló tevékenységbe keveredett. Jelentős és hasznos tanulságokat lehet ebből levonni, nemcsak a jelen ülésszakra, hanem a szervezet jövőjére, sőt általában a nemzetközi helyzetre vonatkozóan is. A hidegháború uj változatban Az utóbbi hónapokban a szervezettel kapcsolatban tulajdonképpen a hidegháború egy uj fajtájával találkoztunk. A mostani változó világban, az Egyesült Nemzetek uj összetétele következtében, a hidegháborús tevékenységet nem lehet Ugyanúgy folytatni, mint régebben. A hidegháborús propaganda módszereit és témáit egyaránt meg kellett változtatni. A nemzetközi helyzet uj viszonyai között elkerülhetetlen, hogy a hidegháborús tevékenységet álcázott formákban és közvetett témákkal folytassák. Az Egyesült Nemzetek uj tagjai, akik türelmetlenül várják, hogy megoldhassák valóban fontos problémáikat, nem tűrik a divatjamúlt hidegháborús játékokat. Nem kivánok belemerülni a részletekbe. Az uj fajta hidegháborús akciók fő vonásait igen röviden lehet jellemezni. Az ülésszaknak szeptember harmadik keddjén kellett volna kezdődnie. Ebben az esetben meg lehetett volna akadályozni az újabb vérontást Kongóban. De az ülésszak megnyitását november 10-re halasztották. Ha akkor megkezdhettük volna a munkát, szinte lehetetlen lett volna a kongói kérdésben folytatott tárgyalásokat megszakítani és újfajta beavatkozáshoz folyamodni. Az ülésszakot azonban újra elhalasztották, ezúttal december 1-re, hogy éppen legyen idő az úgynevezett mentő akciók végrehajtására. E manőverezéssel párhuzamosan jogtalan követeléseket támasztottak azon tagállamokkal szemben, amelyek az alapokmányt védelmezik az egész szervezet alá- aknázására irányuló kísérletek ellen. Már kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a követelések elfogadhatatlanok és hogy felforgatnák és tönkretennék az Egyesült Nemzetek egész szervezetét. Következésképpen december 1. óta is meg van bénítva a Közgyűlés munkája és a megoldás még most sem látható. Már azt is mondogatják egyesek hogy az ülésszaknak a szünet utáni folytatását meg lehetne oldani azzal, hogy az egész napirendet áttennék a közgyűlés jövő szeptemberben kezdődő jubileumi ülésszakára. A tényleges helyzetet a legegyszerűbben úgy lehet értékelni, ha felidézzük milyen volt az elmúlt ülésszak általános vitájának a politikai légköre. Akkoriban tanúi voltunk a moszkvai szerződés jótékony hatásának, és bizakodva vártuk a további előrehaladást ugyanabban az irányban. A túlnyomó többség általánosan egyetértett itt abban, hogy a nemzetközi együttműködést meg kell szilárdítani a termonukleáris háború veszélyeivel szemben, a gyarmatosítás teljes felszámolási érdekében az újonnan felszabadult nének javára. A múlt ülésszak e kedvező légkörében a magyar küldöttség a következő hármas Kérdést veteut ±ei: “Először: vajon ez az úgynevezett fegyverszünet a hidegháborúban csupán átmeneti hangulat-e, amely hamarosan el fog múlni, vagy talán vannak a háttérben olyan tartós tényezők, amelyek az általános feszültség enyhülését kiváltották? Másodszor: mit kell tenni annak érdekében, hogy ez az enyhülési időszak tartós legyen? Valószínűleg minden azon múlik, hogy a hidegháborúban beállott szünetet mire fogják felhasználni. Harmadszor és következésképpen: mi lehet a következő lépés olyan egyezmények körének kibővítésre, amelyek nemcsak tartósítják, hanem el is mélyítik a kölcsönös megértést és a nemzetközi együttműködést?” Nem használták ki eléggé a lehetőségeket Amikor a 18. ülésszak kezdetének kedvező légkörét emlékezetbe idézem, szeretném kijelenteni, hogy az általam idézett kérdések nemcsak a magyar delegáció kérdései voltak, hanem a múlt ülésszakon részvevő számos más delegációt is foglalkoztattak. A várakozások és a kérdések egyaránt teljesen jogosak voltak, mert az akkori helyzet objektiv tényezőiből fakadtak. A jelenlegi, némileg zavaros helyzetben bizton kimondhatjuk, hogy a nemzetközi helyzet kedvező tényei nem romlottak, viszont a hidegháborús szünetet nem használták fel jóra az összes érdekeltek. Egyes hatalmak hidegháborús, sőt agresszív cselekményekre használták fel. Az Egyesült Nemzetek túlnyomó többsége által itt képviselt haladó erők határozottságának egyik jellemzője, hogy az újabb hidegháborús kísérletek és az agresszió erői is képtelenek visszafordítani a nemzetközi élet kedvező fejlődését. A béke, az antikolonializmus és az általános haladás erői elég éberek és kiválóan bebizonyították eltökéltségüket a mostani ülésszak vitái során is. Hogy mit akartak elérni azok, akik megpróbálták az Egyesült Nemzeteket tönkretenni, az a jelenlegi konfrontáció idején világosabban látszik, mint valaha. A konfrontáció következtében az ENSZ, tehetetlenségében képtelen lévén saját napirendjével foglalkozni, önmagát tűzte napirendjére és tette le a tagállamok kormányainak asztalára. Az ENSZ alapokmányát és működését vizsgálva, a 19. ülésszakon részvevő delegációk világossá tették, hogy milyen ENSZ-re van szükségük, és kifejezték azt az elhatározásukat, hogy az ENSZ-t megvédik az imperialista támadásokkal szemben. Kijátszák az alapszabályokat Hogy az ENSZ elleni próbálkozásnak mi volt a célja, az világos. Az alapokmány egyik cikkét felhasználták egy másik ellen, mondhatnék az alapokmány egésze ellen, az Egyesült Nemzetek tulajdonképpeni alapja ellen. A 19. cikket kijátszot- ták a 46. cikk ellenében, amely ezt mondja: “A fegyveres erő alkalmazásának terveit a Biztonsági Tanács készíti el.” Indonézia és Hollandia tanulságos példát nyújtottak — persze más körülmények között és alapvetően más összefüggésben, de lényegileg teljes érvénnyel —, hogyan lehet rendezni a pénzügyi kérdéseket az ENSZ különleges akcióival kapcsolatban. 1962-ben, amikor Nyugat-Irián kérdését rendezték és azok a területek egy bizonyos időre az ENSZ kezelésébe kerültek, az érdekelt felek külön egyezséget kötöttek az ENSZ akció költségeinek fedezésére és erről a közgyűlést megfelelően tájékoztatták. A 46. cikk alkalmazásának mellőzésével egyes nyugati hatalmak az egész szervezetet akarták gyengíteni és újból a kolonialista és neokolonialis- ta hatalmak eszközévé tenni a világuralom visszaszerzésére irányuló törekvéseik szolgálatában. A 19. ülésszak körül folytatott manőverek célja az volt, hogy az ENSZ-t — a tagállamok túlnyomó többségének érdekei ellen — engedelmes eszközzé tegyék, amellyel a kolonialista és neokolonialis- ta erők saját kényük és kedvük szerint bánhatnak. A Szovjetunió és más érdekelt tagállamok szilárd állásfoglalása meghiúsította a manővert, és az újonnan függetlenné vált nemzetek határozottsága megmentette az ENSZ-t, legalábbis eddig. A felszabadult országok szerepe Afrika és Ázsia fejlődésben lévé országai ismét felmérhetetlen szolgálatot tettek az ENSZ érdekében. Az újonnan felszabadult nemzetek első hasznos akciója ebben a szervezetben fokozatosan ért be az elmúlt évek során azzal, hogy a szervezet légkörét megtisztította az elavult hidegháborús propagandától. A jelenlegi ülésszak általános vitájában még hasznosabb akciót valósítanak meg ázzál, hogy meghiúsítják az ujstilusu hidegháborús akciókat és védelmezik az Egyesült Nemzetek igazi elveit és az egész szervezet aláaknázására irányuló próbálkozások ellen. Ők megmentették az ENSZ-t és nekik különleges joguk van megmondani, milyen ENSZ-re van szükség a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Az ő részvételük az Egyesült Nemzetek munkájában garancia arra, hogy a szervezet hatékonyabban fog működni az alapokmány valódi alapján. Hozzájárulnak az Egyesült Nemzetek jövőjének biztosításához azzal, hogy megakadályozzák a vei© való visszaélést. Az ő közreműködésükkel meg lehet hiúsítani az olyan akciókat, mint a kongói törvénytelen eljárás, és lehetséges lesz, hogy az Egyesült Nemzetek akcióit csakis a nemzetközi béke és biztonság érdekében alkalmazzák. Az ötven el nem kötelezett ország állam és kormányfőinek kairói értekezlete világosan leszögezte, hogy ők az alapokmány hatékony alkalmazása mellett vannak. Kijelentették hogy: “Az Egyesült Nemzetek Szervezetét a nemzetközi béke és biztonság előmozdítására, a nemzetközi megértés és együttműködés fejlesztésére, az emberi jogok és alapvető szabadságok biztosítására és az Alapokmány célkitűzéseinek megvalósítására alapították.” Ebben az értelemben javasolták az összes tagállamoknak, hogy adjanak meg minden szükséges segítséget, hogy a szervezet betölthesse szerepét a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában. A nemzetközi békét és biztonságot uj szempontokból kell figyelembe venni. Az Egyesült Nemzeteknek, amikor a béke és biztonság kérdéseivel foglalkozik, több figyelmet kell fordítania az újonnan felszabadult népek békéjére és biztonságára. Az Indonéz Köztársaság külügyminisztere ezzel kapcsolatban igen figyelemre méltó megállapítást tett a mostani általános vitában. Ezt mondotta: “A békéért és biztonságért folyó küzdelemben az ENSZ-en belül eddig túlsúlyban volt az úgynevezett hidegháborúval elfoglalt nagyhatalmak békéjéért és biztonságáért folytatott küzdelem. Nem akarom azt mondani, hogy a nagyhatalmak békéje és biztonsága nem bir nagy értékkel az egész világ számára, beleértve az újonnan függetlenné vált nemzeteket. De gyakran elfeledkeznek arról, hogy a most felemelkedő nemzeteknek is meg vannak a saját békéjüket és biztonságukat érintő problémáik.” Őt idézem a továbbiakban is: “Ez most a fejlődésnek indult nemzetek biztonságának és békéjének — úgyszólván a többiekénél nem kevésbé égető — újonnan felmerülő problémája, az újonnan feltörekvő erők békéjének és biztonságának a problémája. Ez a probléma az ENSZ jelenlegi tagságának több mint a felét érinti.” Majd hozzátette: “A kapitalista országok és a kommunista világ közötti fokozódó békés egymás mellett élés — amit igazán helyeselni kell — sajnálatos módon nem hozta magával a békés egymás mellett élést az újonnan fejlődésnek indult országok számára. Ellenkezőleg, ezen nemzetek számára kevésbé van biztonság és kevésbé van béke, csupán azért, mert fejlődésük nem áll összhangban azzal a régi világgal, amelyből ki akarnak lépni. Őket a régi imperialista és kolonialista hatalmak beavatkozásra, behatolásra és felforgatásra használják, amivel együtt jár — nyíltan vagy burkoltan — az erőszakkal való fenyegetés vagy az erőszak alkalmazása.” (Folytatjuk) KEI9 KELL CSOMAGOLNI! NEM KELL VÁMOT FIZETNI! A legrövidebb időn belül segithe> ti rokonait IKKA-csomagokkal! , Felvégünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” meghízottja. — Magyar könyvek. — Saját könyveit Magyarországból kihozhatja általunk KÉRJEN ARJEGYZEKST JOSEPH BROWNFIELD “ 15 Park Row New York 38, N.Y. > Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek Telefon: BA 7-1166-7 | AMERIKAI MAGYAR SZÓ \ J 130 East 16th Street 4 I New York, N. Y. 10003 í Elolvastam mutatványszámként küldött lap- \ é jukat és kérem, hogy további mutatványpél- { dányokat küldjenek címemre minden kőit- j S lezettség nélkül. \ Név:.................................................................... \ jf Cim: .................... $ $ Város:......................................Állam:............. t S Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre J L (A !ap kedvezményes előfizetési ára uj otva- t sóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) ; I. f-
