Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-31 / 53. szám
Thursday, December 31, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Rácz László: Fegyverkezik a német militarizmus A tudományos szocializmus megalapozója: Marx Károly állapította meg egyik nagyszerű Írásában, hogy a történelemben az események gyakran megismétlődnek. Olyaténképpen, hogy ami először tragédia volt, ismétlődésében bohózattá válik. Ez a mélyenjáró marxi meglátás semmiképpen sem cáfolja meg azt a tényt, hogy vannak olyan történeti folyamatok, események is, amelyek ismétlődve éppen olyan tragikus következményekkel járnak, mint első jelentkezésükben. Hogy további elméleti fejtegetéseket elkerüljek, mindjárt a tárgyra térek: az uj német imperializmus háborús készülődésére. A történelem ebben az esetben is megismétli önmagát. Tagadhatatlan, hogy egy már előző történeti folyamat pontos megismétlődésével állunk szemben. Az első világháború 1918-ban tulvalévőleg a német császári birodalom teljes vereségével végződött. A győztes nagyhatalmak, az antant-ban tömörült Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok, a Saint Germain-i békeszerződésben teljes lefegyverzésre kötelezték a legyőzött Németországot. Megtiltották, hogy jelentősebb szárazföldi és tengeri haderőt tartson, hadirepülőgépeket gyártson, hogy a német nagyvezérkar továbbra is életben maradjon. Azt lehetett volna feltételezni, hogy ezzel egyszer és mindenkorra lehetetlenné tették a német militarizmus újabb támadásait. De korántsem: Mert amikor a szétesett és gazdaságilag lezül- lött Németországban a rég-esedékes proletár-forradalom kirobbanni készült, az antant-nagyhatalmak ■— közös osztályérdekből — a szorongatott német uralkodóosztályok segítségére siettek. Behunyták egyik szemüket, amikor a német illegális katonai párt, áthágva a békeszerződés intézkedését, a föld alatt lázas fegyverkezésbe kezdett. Az antant katonai ellenőrző bizottsága — melynek feladata lett volna a helyszínen ellenőrizni a békeszerződés hiánytalan végrehajtását, még Hitler győzelme előtt beszüntette működését. A nyugati nagyhatalmak nemcsak tűrték, de elősegítették a nacionálszo- cialista zsoldosok véres támadásait a német dolgozók ellen. A közös osztályérdeken kívül, a busás profitérdek is közbej átszőtt. Az Egyesült Államok imperialistái számlálatlan milliárdokat fektettek be német nagyipari-gyári üzemekbe, köztük olyanokba, amelyek az egyre növekvő fegyverkezést szolgálták. Egészen 1939-ig, a második világháború kirobbanásáig. Közvetve tehát okozói voltak annak a nagy világtragédiának, amely sokmillió emberi életet és felmérhetetlen gazdasági kárt jelentett az emberiség történetében. Ugyanez a történeti folyamat ismétlődik meg szemmelláthatóan az utolsó húsz évben. Egy ugrásra kész, uj német imperializmus fenyeget újabb tömegtragédiával. A második világháború — hasonlóképpen, mint az első — a német imperializmus teljes vereségével végződött. (Ugyanekkor összeomlott a japán és olasz imperializmus.) A győztes három nyugati nagyhatalom és a velük szövetséges Szovjetunió, különböző békeszerződésekben, határozottan megtiltották a legyőzött Németország felfegyverzését. További biztosítékot jelentett a béke érdekében az a körülmény is, hogy a német birodalom keleti része — a Szovjetunió védelme alatt—különvált és szocialista gazdasági rendszerre rendezkedett be. De újra megismételte magát a történelem. A német imperializmus, akárcsak az első világháború után — kihasználva a bekövetkezett hidegháborút a nyugati imperialista hatalmak és a Szovjetunió, valamint a szocialista országok között — újra talpraállott és fokozott fegyverkezésbe kezdett. Megismétlődött a segítő akció is az Egyesült Államok imperialistái részéről. A Marshall-terv során számlálhatatlan milliárdokat fektettek be a nyugatnémet gyári és nagyipari üzemekbe. Olyanokba is, amelyek közvetve az újabb felfegyverkezést szolgálják. így született meg a “német csoda” amerikai bábáskodással. A washingtoni diplomácia jóindulatú támogatásával újra szerveződött a most már “demokratikusnak” álcázott német militarizmus, volt náci vezérkari tisztek parancsnoksága alatt. Megismétlődött a Hitler-idejebeli háborús propaganda is. Vagy huszonöt év előtt Hitlerék elsőnek Ausztria egyesítését, majd a cseh Szudéta- foldön élő német fajtestvérek “felszabadítását” követelték. Ma a bonni kormány Kelet-Németor- szág és Berlin hozzácsatolását követeli Nyugat- Németországhoz. Annak ellenére, hogy a yaltai, teheráni és potsdami megállapodások a négy szövetséges nagyhatalom részéről a leghatározottabban megtiltották Nyugat-Németországnak atomfegyverekhez való juttatását, ez az uj német militarizmus minden követ mégmozgat,, hogy ezt a tilalmat is áthághassa. Ebben a törekvésében segítségére sietett az Egyesült Államok diplomáciája a “NATO” tervbevett újjászervezésével. A “NATO” — Észak-Atlanti Szövetség — az Egyesült Államok katonai vezetése alatt, nyolc európai ország katonai erejét fogja össze, melyek közt az uj erőre ébredt német militarizmus játssza a főszerepet. Ez az Európa “védelmét” hirdető katonai szövetség lényegében csakúgy, mint az amerikai külföldön elhelyezett katonai bázisok, a szocialista világ provokációját szolgálja. A NATO újjászervezését a washingtoni diplomácia akként javasolta, hogy 25 kereskedelmi nek álcázott hadihajót atomfegyverekkel ellátva több nemzetből álló parancsnokság alá helyeznének. Ebben német parancsnokok is szerepelnének. A terv nyilvánvalóan a német militarizmusnak adna végzetes kimenetelű előnyöket. Hogy a terv egyelőre még függőben maradt, az főként a francia diplomácia ellenzésének köszönhető. De megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy az uj német imperializmus feszitő ereje egy lépéssel közelebb jutott céljához. Megismétlődik újra, hogy a legyőzött német militarizmus, a győztes nyugati hatalmak támogatásával, a világbéke, a békés egymás mellett élés legveszedelmesebb ellenfelévé válik. Mint az Egyesült Államok katonai köreinek legmegbízhatóbb zsoldosa, a bonni kormány ez év novemberében formális katonai szerződést kötött a washingtoni kormánnyal. Ebben a szerződésben lekötötte magát, hogy évente hétszázmillió dollár értékben fog hadianyagot bevásárolni az Egyesült Államokban a német hadsereg felfegyverzésére. (Biztosítva magának ilymódon az Egyesült Államok befolyásos hadiipari tőkéseinek osztatlan ro- konszenvét.) A szerződés további pontjaként lekötötte magát a német kormány a NATO újjászervezésének feltétlen támogatására. Hogy úgy gazdasági, mint katonai tekintetben együtt fog működni az Egyesült Államok diplomáciájával. Miközben háborús készülődéseit leplezve, a bonni kormány “békés” megoldásokról: népszavazásról szaval, mind leplezetlenebből lázasan fegyverkezik, revansiszta célkitűzései megvalósítására. Nem hajlandó elismerni a második világháború végével megvont országhatárokat. Állandóan nyugtalanítja cseh- és lengyel szomszédjait. A napokban még atom-aknamezőket is javasolt a szocialista országok határain. Kétségtelen, hogy a NATO-n keresztül, mint az Egyesült Államok legkészségesebb zsoldosa, a német militarizmus ugrásra készen áll a Szovjetunió és szocialista szomszédai ellen. Megismétlődhetik-e egy újabb világháború, kirobbanthat-e az uj német imperializmus egy újabb világégést? Még tragikusabb méretekben és kihatásában el sem képzelhetőén, mint az előző? Előidézhetne az emberi társadalom végzetes pusztulását? A veszély mindenképpen fenyeget... Csak a békemozgalom hatványozott kiszélesítése az imperialista országokban, elsősorban az Egyesült Államokban, egyidejűleg a szocialista országok közti egység teljes megszilárdulásával háríthatja el ezt a veszedelmet. • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • I A SZÁMOK BESZÉLNEK1 írja: Eörsi Béla S “ ts •12345678901011121314151617181920212242233456789097« A Brit-Guayana-i választások Nemrégen zajlottak le a választások ebben a kis dél-amerikai országban; a hindu párt, amely a lakosság felét képezi, elvesztette a kormányzás lehetőségét. A négerek, valamint a városi lakosság koalícióba lépett a kapitalisták (fehérek) pártjával és átvette a kormányzást. Ezt a fejleményt az Egyesült Államok elfogult vezetői örömmel tekintik, mert a hindu párt vezetőjét, dr. Cheddi Jagant Castro-barátnak és kommunistának tartják. Ez a nyersanyagokban gazdag ország majdnem teljesen néptelen. Területe két és félszer akkora, mint Magyarországé, de 600,000 lakosa van csak, akik a keskeny tengerparti szegélyen helyezkednek el. Az ország éghajlata forró, ásványkincsei a hatalmas tropikus erdők mélyén vannak feltáratlanul. A világ egyik legjobb minőségű bauxit-ércén kívül egyéb értékes ércek is találhatók, a folyók hordalékából pedig számottevő mennyiségű aranyat és gyémántot mosnak ki. Őslakossága alig van, a fehér gyarmatosok (holland és angol emberkereskedők) 200—300 évvel ezelőtt néger rabszolgákat hurcoltak az országba, akik — akárcsak az amerikai négerek — felvették a kereszténységet. A múlt század első harmadában (előbb, mint az amerikai négerek) felszabadították őket, de azután már nem voltak hajlandók a gyűlölt ültetvényeseknek dolgozni és a városba tódultak. Ez a körülmény hozta magával, hogy a föld másik feléről, Indiából kellett földnélküli agrármunkásokat az országba telepíteni, akik hozzá voltak szokva a tropikus éghajlathoz. A hinduk a falun maradtak, önálló parasztokká váltak, vagy megmaradtak agrár-proletároknak. Az ő vezetőjük Cheddi Jagan, aki szintén hindu származású, amerikai egyetemet végzett fogorvos-politikus. A négerek vezetője Burnham, aki magát “szocialistának” nevezi. A fehérek képezik a kapitalisták csoportját. A néger lakosság szereti a városi életet, ipari munkásokká lettek és a közlekedési alkalmazottak, a postások és rendőrök is az ő soraikból kerülnek ki. Lenézik a hindu falusi lakosságot, szeretnek úri módon élni, szórakozni, de gazdag ember ritkán akad közöttük. A hindu lakosság ezzel szemben megtartotta a több évezredes szigorúan zárt társadalmi formát és vallást. Legtöbbjük a hinduizmus követője, kisebbségük mohamedán. A házasságot a szülők határozzák meg, ennek ellenére azonban a válás ritka dolog. Egy-egy családban sokszor 10—12 gyermek is van. Munkanélküliség nincs, mert rengeteg szabad föld áll a lakosság rendelkezésére, amit csak fel kell törni, meg kell művelni. Az öntöző csatornákat trópusi hőségben, járhatatlan őserdőkön keresztül kell a rizsföldekre vezetni, de a fiatal hindu paraszt vállalja azt, mert a sok csapadék, napsütés, a folyók jó minőségű hordaléka következtében a talaj termékeny és meghozza nehéz munkája gyümölcsét. Akadnak olyanok is, akik meggazdagodtak, a városban áruházat nyitottak, ami természetesen az angol és portugál kereskedőknek nem igen tetszik és lázitják a néger lakosságot a hinduk ellen, ennek ellensúlyozására. Az ország egyik legfontosabb export-terméke a cukor, ami az angol monopólium következtében nem élvezi a mostanában emelkedett árakat. A cukorgyárak állandó munkásai főleg a néger lakosságból kerülnek ki. Vezetőik a “munkás arisztokraták”, akik akadályozzák az agrár-proletárok szervezkedését. A négerek most már nyílt politikai szövetségre léptek az ültetvények angol uraival. A faji kérdésnek tehát ebben az országban egyszersmind osztályharc jellege van. Hihető, hogy az afrikai államok befolyása a világpolitikában jó hatással lesz Brit-Guayana értelmesebb néger rétegeire. Ez irányban Ghana elnöke, Nkrumah is tevékenykedik, aki az elmúlt évben magasrangu küldöttséget menesztett Guayanába, hogy segítse a négerhindu ellentéteket elsimítani. Itt van tehát egy nyersanyagban gazdag ország, aránylag kisszámú lakossággal, a városokban nagy munkanélküliséggel. A városi nyomornegyedek néger családjai elképesztő szegénységben élnek. Robbanó erőt jelent ez, ami a négerek pártját előbb-utóbb liberálisabb irányba fogja terelni. Brit-Guayana a bauxitból évente közel 3 millió tonnát termel és a világ bauxit-termelésében a inegyedik helyen áll. Számottevő a rizs- és déligyümölcs termelése, úgyszintén trópusi fa-kitermelést is folytat. A jelenlegi marhatenyésztés jelentős mértékben kifejleszthető és alapja lehet a jelentős bőr- és húsipari termelésnek. Természetesen nagy tőkebehozatalra és jó technikusokra lenne szükség, hogy mindez valóra válhasson. Az Egyesült Nemzeteken keresztül esetleg számíthat az ország technikai segélynyújtásra, amit ez a nagyjövőjü ország megérdemel. 7 ^ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < (, 1437 Third Avenue, New York, N. Y. * ' (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8434 < Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bat- , * Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva A a .a. .a. JL. a, <4. aiw
