Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-31 / 53. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 31, 1964 TEREPSZEMLE Irta: PAÁL MÁTHÉ Elsősorban is a saját portánkon nézzünk széjjel. Nagy örömünkre szolgál, hogy lapunk olvasói figyelemmel kisérik a Magyar Szó tartalmát, azt nagyon helyesen meg is bírálják. Ez az irók és az olvasók közötti szoros kapcsolatot igazolja és természetesen az irók, a szerkesztők szivesen veszik a bírálatot, márcsak azért is, mert az legtöbbször elismerő, ami könnyen elviselhetővé teszi a néhanapján befutó helytelenítő kritikákat. Ilyenkor az iró megadja a magyarázatot, még pedig úgy, hogy ő is kritikát gyakorol a kritizáló felett, vagy önmaga felett, ha belátja, hogy hibát követett el. Lapunk dec. 3-i számában Doran kolléga alaposan kioktatja Gencsy Margit kollégát az “elírása” miatt, de ugyanakkor megmossa a fejét a szerkesztőségnek is, amiért ezt és más hasonló elírást nem vett észre és nem oktatta ki az írókat arról, hogy mi a különbség az “egymás mellett élés” és az “együtt élés” között. Doránnak teljesen igaza van Gencsy Margitot és a szerkesztőséget illetően, mert helytelenül használják ezt a nagyon fontos megjelelölést a szocialista országok irányvonalával kapcsolatban. Azt természetesen Dórán sem hiszi, hogy Gencsy Margit, vagy a szerkesztőség olyan módon értelmezte ezt az “együtt élést”, mint az AFL-CIO vezetői értelmezik a munka és a tőke ferde együttélését. De ezenfelül szolgáljon mentségül részükre, hogy “bűntársaik” is vannak ezen a téren. Ezt be is igazolom, abban a reményben, hogy szerény Írásomat a budapesti Népszabadság tudós főszerkesztője, Komócsin Zoltán is elolvassa és fel fogja hívni lapja munkatársainak figyelmét arra, hogy ne használják az együttélés kifejezést, az egymás mellett élés kifejezés helyett. No meg a lap “korrektorait” is, hogy az ilyen elírásokat korrigálják ki. A Népszabadság okt. 25-i száma közli a szocialista munkáspárt közp bizottságának határozatát Kruscsev eltávolításával kapcsolatban (érdekes olvasmány lett volna a Magyar Szóban is), leszögezi Kruscsev nagy érdemeit és ismerteti az elkövetett hibákat is. Kifejti az MSzMP álláspontját, mely teljesen szolidáris az SzKP álláspontjával és többek között leszögezi helytállását a “békés egymás mellett élés” mellett. De a lap második oldalán V. P. moszkvai tudósitó a szovjet külpolitikáról Írva, kihansulyozza, hogy “a szovjet lenini külpolitikát folytat, a békés együtt élés politikáját.” Most nézzük meg a Népszabadság okt. 20-i számát, ahol hosszú cikk számol be a magyar kormányküldöttség Lengyelországból való visszatéréséről. Közli Kádár János beszédét, melyben ismételten hitet tesz a békés egymás mellett élés mellett. A másik tudósítás Vajda Péter moszkvai tudósítótól a három űrhajós fogadtatásáról szól, Brezsnyev beszédét idézi, aki a békéért való küzdelemről igy beszélt V. P. szerint: “a béke megingathatatlan alapja a békés együtt élés.” A nov. 1-i Népszabadságban az Algériai Népköz- társaság elnöke, Ben Bella egy nyilatkozatában hitet tesz a “békés együtt élés” mellett. S igy lehetne tovább sorolni a cikkeket, ami azt bizonyítja, hogy a mi “bölcseink” egészen jó társaságban vannak. Ez természetesen csak enyhiti de nem igazolja a tévedéseket és igazán ideje volna, hogy úgy nálunk, mint nemzetközi vonalon kiküszöböljék ezt az elírást. □árral együtt? Arra már nem vállalkoznék, hogy dr. Kiár Zoltánnal akár együtt, akár egymás mellett éljek békében, bár biztos vagyok abban, hogy ő nem fogadná el a szives együtt harcolást a feltörekvő nácizmus ellen és igy ilyen veszély igazán nem fenyeget. Mert hiszen neki a nácizmus és főleg a vörösök elleni harc kényes kereseti kísérlet, ő azokat egyedül akarja elpusztítani, mellesleg megjegyezve, hogy az a nagy náci-ellenesség nem is olyan MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $......................4 Cim: .................................................................. Név: .................................................................. Város:......................................Állam:............ a helyreigazításokról. Kommentár dr. Klárról, az olimpiáról és a Szabadság-Népszava cikkéről ... komoly dolog őnála. Mint a múlt is igazolja, ki tudott volna egyezni, sőt együtt tudott volna működni Héjjas Ivánnal és helyeselte Imrédy miniszterelnök “áldozatos” munkáját. Pedig ők előfutár- jai voltak az antiszemitizmusnak. Hitler még nagyon fiatal volt, amikor Héjjas Iván már Orgo- vány erdejében herélte ki és gyilkolta le a dunántúli zsidókat, munkásokat, parasztokat. Ezen utóbbi annyira tetszett Kiárnak, hogy ezért még a zsidóirtást is begbocsátotta Héjjasnak, mert hiszen azok vörösök voltak és a legyilkolt zsidók is csak szegény falusi kocsmárosok és fűszeresek. Kiár ur bizonyára sajnálja, hogy Imrédy sem folytathatja az ő “áldozatos” működését, tekintve, hogy a magyar bíróság kötéllel “függesztette fel” működési lehetőségét. Hogyan is lenetne elképzelni, hogy egy öntudatos magyar munkás, vagy intellektuel egy asztalhoz üljön le Kiár doktorral. Ha ez megtörténne, akkor elveszne a hitünk abban a magasabb erkölcsben, amihez egész életünkön át ragaszkodtunk. Szerencsére arra sohasem kerülhet sor, hogy dr. Klárral egy tálból cseresznyézzünk. Ha szükséges — és kétségtelenül szükséges — a zsidó tömegek felsorakoztatása a nácizmus elleni harcban, akkor azt nem Klárral és lapján keresztül kell megpróbálni, hanem a zsidó egyleteken át, amelyek többségének tagsága óvakodik attól, hogy Kiárt kövesse. Az olimpia után Október végén befejeződött az olimpiai játékok legsikeresebbje, amelyet Tokióban rendeztek 98 ország sok ezer atlétájának részvételével. Szülőhazánk a legkisebb országok közé tartozott, de nemzetközi viszonylatban is a legelsők között szerepelt az elért eredmények terén. Csodálatos tehát, hogy az amerikai magyar lapok, egy-két kivétellel, alig emlékeztek meg erről a magyar dicsőségről, holott nagyon is szokásban van náluk, hogy ha itt egy magyar esetleg politikai protekcióval valamelyik kisvárosi egyetemen alkalmazást kap, azt mind járt mint minden magyar dicsőségét ünnepük. Viszont a nemzetek versengésében kiválóan helytálló magyar atlétákról alig-alig emlékeztek meg. Ez azonban természetes, mert ezeknek a klárzoltá- noknak csak az számit magyar dicsőségnek, amiben “pénz” van. Már pedig az Olimpián résztvevők nem csináltak pénzt, “csak” a magyar névnek szereztek dicsőséget. A tízmilliós magyar nép atlétái tiz aranyérmet vittek haza. Ha ezt az arányt vennénk alapul, akkor az Egyesült Államok atlétáinak nem 36, hanem 190, a Szovjetuniónak pedig 200 aranyérmet kellett volna nyernie. Ilyenformán egy kis nemzeti büszkeséggel azt mondhatnánk, hogy szülőföldünk verhetetlenül első volt az Olimpián. De ilyen túlzásra nincs szükség, a listán a 98 nemzet között hatodiknak lenni is nagyon szép eredmény, amire minden magyarszármazásu büszke lehet. Nemcsak magyar, de szocialista győzelem is volt ez, még hozzá a javából, beigazolva, hogy a szocialista országok minden vonalon az élen járnak. Az Olimpián 98 ország vett részt, köztük 24 ország atlétái nyertek aranyérmet. Nyolc szocialista ország vett részt a versenyekben és mind a nyolc legalább két-két aranyérmet vitt haza. Az első tiz győztes ország között, melyek ötnél több aranyérmet nyertek, 5 szocialista ország volt, ami olyan eredmény, amit a tőkés országok meg sem közelítenek. Lehetséges, hogy ez a magyarázata annak, hogy az itteni magyar lapok olyan mélységesen hallgatnak, mivel ezek az eredmények minden érvelésnél jobban mutatják, hogy a szocialista rendszer nemhogy gátolná, hanem inkább elősegíti a társadalomért való önzetlen közreműködést az élet minden megnyilvánulásában. Éhes disznó makkal álmpdik Nagyon nehéz volna megállapítani, hogy a Szabadságék vérgőzös cikkírója megőrült-e, vagy csupán gonoszságból irta meg az aláírás nélküli cikkét, melynek ezt a címet adta: “Miért óvakodik Moszkva és Peking a nyílt háborútól?” Mintha bizony az oroszok és a kínaiak háborút akarnának, nem pedig minden erejüket arra fordítanák, hogy a háborúnak még a lehetőségét is megakadályozzák. A cikkíró szerint a válasz egyszerűen az, hogy' félnek Amerikától, amelynek atombomba-készlete sokszorosan felülmúlja a Szovjetunióét, nem is beszélve Kínáról, amely csak mostanában robbantotta fel első atombombáját. Hosszú hasábokon sorolja fel, mennyi bombánk, rakétánk és repülőnk van, és mennyi van a Szovjetuniónak, melynek megszámlálásához bizonyára meginvitálták a Szabadság írnokát. Végezetül megállapítja, hogy mi olyan erővel rendelkezünk, hogy a Szovjetunió 140 nagy városát 78-szor el tudjuk pusztítani, s amelyek jobban kéz alá esnek, azokat egyezerkétszáz- ötvenszer. Kétségtelen, hogy a Szovjetunió, amelynek a Szabadság Írója számítása szerint negyedannyi atombombája van, mint nekünk, a mi városainkat csak 20—25-ször, illetve a közelebbieket csak 300-szor tudná elpusztítani, természetesen lakosságával együtt. Ez a derék “overkiller’* ezzel vigasztalja meg a Szabadság-Népszava olvasóit, no meg azzal, amit McNamara hadügyminiszterünk mondott, hogy “egy orosz atomtámadás az első félórában 100 millió amerikait ölne meg, de a visszavágásnál mi 150 millió oroszt ölnénk meg.” Ebben a száz, illetve 150 millióban — miután a bomba nem válogat — benne lennének az ártatlan orosz és amerikai gyermekek és asszonyok is, velük pusztulnának az állatok milliói, a levegő, az élelmiszerek, az ivóvíz mérgezve lenne, s sok száz millió emberi és állati hulla oszlásnak induló teteméből fakadó járványok elvégeznék az emberiség végső kipusztitását. Ez a rettenetes jövő áll előttünk, ami fokozott mértékben késztet minden amerikait, akit nem tett még őrültté az ilyen szadista írásművek olvasása, hogy összefogva az egész világ becsületes emberiségével odahasson, hogy ezt az őrületet megakadályozza, hogy biztosítsa a békét, nem hang zatos szólamokkal, hanem a teljes leszereléssel, a népek békés egymás mellett élésével. Előítélet a cukorbajosokkal szemben Az ENSZ egészségügyi szervezetének szakértői rosszallják azokat az előítéleteket, amelyek nehézségeket gördítenek a cukorbajosok alkalmazása elé. Nagyon sok tévhit terjedt el az ebben a betegségben szenvedők munkaképességével kapcsolatban. A cukorbaj krónikus betegség, amelyet az idéz elő, hogy a szervezet nem termel elég inzulint a cukor felhasználására. Az egészségügyi szervezet megállapította, hogy a nagyobb ételfogyasztás és kevesebb testmozgás mellett nagyobb esély van a cukorbaj kifejlődésére. A II. világháború alatt, az élelmiszer-hiányban szenvedő országokban ez a betegség feltűnően ritkábban fordult elő. Ma már megállapították, hogy a cukorbaj hosz- szu ideig lappang a szervezetben, mielőtt tünetei jelentkeznek, örökölhető betegség, amit az is bizonyít, hogy ikrek esetében, ha az egyiknek ez a betegsége van, legtöbb esetben a másiknál is előbb-utóbb jelentkezik. Az elhízás elősegíti a betegség kifejlődését. Diétával, inzulinnal és gyógyszerekkel kezelik a cukorbetegeket, akik az ételrend és az életmód betartásával teljesen normálisan élhetnek és kellő elővigyázatosság mellett minden munkára alkalmasak. A még mindig szélesen elterjedt előítélet sok esetben megakadályozza a cukorbetegeket abban, hogy megfelelő alkalmazást találjanak. Az iskola és a hajdivat A Westbrook, Conn.-i iskolaszék nagy slamaszti- kába keverte magát, amikor megtiltotta, hogy egy 15 éves fiú a fiatalok közt ma divatos, újfajta “vá- gatlan hajvágás”-sal mehessen iskolába. Mi nem kívánunk Ítélkezni afelett, hogy ez az újfajta frizura, amellyel a fiuk minden oldalról egyformán néznek ki — azaz nem lehet tudni, hogy szemtől szembe látjuk őket, vagy hátulról —, tetszetős-e vagy nem, de úgy gondoljuk, nem sok köze van az iskolai előmenetelhez. Ha az iskolai vezetők igazán szivükön akarják viselni az oktatás ügyét, akkor okosabban tennék, ha avval törődnének, hogy mi kerül a frizura alatt a gyermekek koponyájába és nem avval, hogy milyen hajerdőt növesztenek a tetején. Megtámadták a szegregációs lakótörvényt Az NAACP és 23 fehér egyén eljárást indított Detroit város ellen, kérdőre vonva az uj szegregációs lakóházi rendelet alkotmányosságát azon az alapon, hogy polgárjogi és tulajdonjogi törvénybe ütközik. Az egyenjogúsági törvényt megkerülni igyekvő uj rendelet módot ad a háztulajdonosoknak, hogy ne adjanak ki lakást, vagy ne adják el házukat négereknek. A rendelet megszegi az alkotmány 14-ik módosítását és Michigan állam alkotmányát avval, hogy megfosztja a négereket attól a joguktól, hogy éppen úgy vásárolhassanak házat, vagy bérelhessenek lakást, mint fehér embertársaik.
