Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-31 / 53. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORU) Thursday, December 31, 1964 Appalachia karácsonya A karácsonyi és újévi ünnepek ragyogó, szines forgatagában van ennek a gazdag országnak egy része, ahová az ünnepi hangulat nem terjed el: ez az Appalachia nyomorvidék. Ezen a vidéken belül még a nyomorban is vannak fokozatok. A legsiralmasabb táj a Kentucky River által elzárt, elhagyatott Caudill’s Branch, amely a maga elszigeteltségében a legreménytelenebb képet adja. A tájkép sivárságához hozzájárulnak a külfejtése bányák, az elhagyott bányagépek, a rozoga autók rozsdatemetői és a düledező siralmas viskók, amikben az emberek laknak. Az enyészet és idült nyomor mindenre rátette bélyegét. A papok hangzatos ünnepi szólamokkal tanitják türelemre a népet és elhitetik a lakossággal, hogy saját erejéből ki tud emelkedni a nincstelenség hinárjából. Ezt a szellemi elnyomatást tükrözik vissza a nyomorult viskókban lakó 8—10 gyermekes családok, akik között az egyik fiatalon megöregedett anya kijelentette: “Pokolba kerül az, aki megakadályozza a gyermekek születését.’’ Vannak, akik soha életükben nem láttak mást szülőföldjükön kívül. Ehhez az is hozzájárul, hogy egy ingadozó gyaloglódon kívül semmi más közlekedés nem köti össze Caudill’s Branch-ot a Kentucky folyó túlsó partján fekvő községekkel. 125 mérföld távolságban van Lexington, Ky., az ország egyik leggyorsabban fejlődő jómódú városa, de Letcher Countyba és az Appalichia többi 30 county-jába semmi sem szivárog el ebből a jólétből. A kormánysegély és a kormány által teremtett szükségmunka a lakosságot csak az éhenhalás- tól mentik meg. Nem is tételezik fel, hogy a kormány többet tudna tenni érdekükben, mert sokan azt kérdezik: “Ha lehetséges, miért nem tett többet már eddig is a kormány?” Pedig Johnson elnök nagyban behirdetett nyomorenyhitő akciója csak elenyészően kis része az évi fegyverkezési kiutalásnak, amely teljesen hasznavehetetlen célokra lUWAAlWVWWWWWWAJVWWMVWMWMWMWWMWWW A LAKÁSNÉZÉS-------és lakás kibérlése valamikor ebből állott: A házaspár a családtagok számának megfelelő nagyságú lakást keresett olyan helyen, amely iskola közelében volt, bevásárlásra adott alkalmat, nem volt túl messze a családfő munkahelyéhez, szerény garázs is volt és a bér nem haladta túl a maximumot, amit a házaspár fizetni képes volt. Később, amikor a prosperitással arányban az igények is emelkedtek, a család két-fürdős lakást igényelt, lehetőleg olyan bérházban, i ahol úszómedence is volt. Amennyiben két- autós lett a család, két-autós garázst is igé- ' nyelt. Még később, amikor a prosperitás szétpat- . tanásig feszitette az egykoron szerény igényeket, a család már rangján alulinak tartotta volna olyan lakásba költözni, amelyben nincsen beépített villanytűzhely s gombnyomásra működő mosogató —, mosó- és száritógép, \ Hl Fi al körítve. Mindez a múlt zenéje. Ma, ha egy család m^dernnak tartja magát; ha nem akarja, hogy a gyerekeket iskolatársai gúny tárgyává tegyék; ha továbbá nem akarja, hogy az utcán ujjal mutogassanak rájuk, akkor lakást kizárólag csak olyan épületben szabad bérel- ; ni, amelyben a fentebb leirt kényelmi szükségletek tetejében még condominium is van. Aki ma condominium nélküli épületben lakik, az nem számíthat arra, hogy meghívást kap oly barátoktól, akik condominium-mal ellátott épületben laknak, mert ha ezt megkockáztatják, akkor önmagukat teszik nevetség tárgyává. így lassankint elzárják magu- : kát a condominium használatát élvező osztálytól, valóságos páriákká süllyednek és a saját jelenjük mellett még a gyermekeik jövőjét is tönkre teszik. Mert a világgal haladni kell és condominium nélkül nincs haladás (U. i. Feltételezzük hogv ma már mindenki tudja, hogy mi a condominium, de ha mégis netalán véletlenül akadna egyetlen egy olvasó, aki nem tudja, annak eláruljuk, hogy a condominium magyarul “közösen birtokolt területet” jelent és oly épületben, ahol ilyesmi előfordul, a lakások havi bére 50, 60 és több dollárral magasabb, mintha condominium nélkül lenne.) megy. A felhalmozott termékek, a fegyverek a raktárakban állnak és elévülnek. Annyi, mintha a szemétbe dobnák az ország kincsét. A legközelebbi Blackey község is a folyó túlsó oldalán van. Ott van a vidék régi iskolája és ott vannak a szegényes boltok. Alacsony vízálláskor a kocsik átgázolhatnak a folyón, ha a vízállás emelkedik, ez az összeköttetés is megszűnik. A választások idején már 20 év óta minden alkalommal Ígérgetik az uj hidat, de mindeddig csak Ígéret maradt. Azok a Caudill’s Branch-i családok sem boldogulnak, akiknek tagjai olyan “szerencsések”, hogy az ottani primitiv “vakondlyuk” bányákban dolgozhatnak; az év 5—6 hónapjában nem tudják eladni a szenet, mert lehetetlen elszállítani. Ezen a vidéken laknak a “láthatatlan szegények,” ebben a félreeső zugban, ahol alig tudnak róluk. Egy fiatal házaspár előadta életviszonyait. A férj eddig a bányában dolgozott, de a tél beálltával már nincs munka. Abban reménykednek, hogy “majd akad valami”, amivel kihúzhatják a telet. Mielőtt megházasodtak az asszony kapott rendszeres segélyt 3 gyermek eltartására. (Két gyermek a férj előbbi házasságából ered, a harmadik az asszonyé.) Most, hogy megházasodtak a gyér mek-segély megszűnt. A fiatalok kimaradnak az iskolákból, amihez hozzájárul az is, hogy az iskolák az egész Appalachia vidéken a legalacsonyabb színvonalon vannak. Egy magasképzettségü, hosszú gyakorlattal biró tanitó évi fizetése 5 ezer dolláron alul van. A tehetséges tanítók nem is maradnak ott, elmennek máshova, ahol jobb kilátásaik vannak. A gyermekek egészségi állapota is rossz, gyakori a betegség és sok gyermek krónikus betegségben szenved. Rosszul tápláltak, összezsufoltan laknak a kis vi- tyillókban. Csak a nagyobb gyermekek járnak cipőben, az apróság lábbelijére már nem telik. A legtöbb családnak a lakásában lévő cók-mó- kon kívül a világon semmije sincs. Egyesek abból élnek, hogy a családfő a “munkanélküli apák” számára teremtett szükség-munkánál dolgozik, havi 160 dollárért. Itt ásnak, követ fejtenek, de semmi rendszeres elfoglaltságuk nincs és kiképzést sem kapnak. Aki a nehéz munkát nem bírja, annak még szomorúbb a helyzete. A nyomorúságos, eldugott kis bányavidékek lakosaival a különböző segély-kiutaló hatóságok, a rádió, a televízió programjai és a hírlapok vezércikkei el akarják hitetni, hogy saját erejükből ki tudnak lábalni a rettenetes nyomorból. De mintha minden összeesküdött volna, hogy ezt megakadályozza. A kihalt bányák, az elköltözött, vagy tönkrement ipar megszüntetett minden normális életet. Amellett sár fedi az elhanyagolt utcákat, az iskolák nem megfelelőek, tanulás, képzettség, kultúra elérhetetlen. Nincs szórakozási lehetőség sem, sőt még egy rendes vendéglő sem akad. Emiatt sok önfeláldozó egyén, aki próbált tenni valamit a lakosság érdekében, nem tudott megmaradni. Nem — az Appalachia vidék reménytelen nyomorát, leigázottságát nem lehet többé könyörado- mánnyal segélykiutalásokkal és rögtönzött szükség munkákkal leküzdeni. Nagyszabású, mindent átfogó tervezéssel kell az egész vidéket belevonni az ország gazdasági életébe. Olyan befektetés lenne ez, amely busásan, sokszorosan megtérülne. Az Appalachia szégyenfoltjának eltörlése mellett olyan serkentő hatással lenne számos iparágra, ami fellendítené az egész ország gazdaságát. Victor Perlő: AZ ANGOL FONT MEGMENTÉSE Amikor 1961-ben Nyugat-Németország pénzegységének felfelé irányuló átértékelése megtörtént, a kapitalista pénzegységek bizonytalanságának tartós időszaka vette kezdetét, amelynek jelenségei a dollár és az angol font gyengülése és a német márka erősödése lettek. Azóta már különböző pénzegységeket kellett kihúzni a bajból. De a nemzetközi pénzpiacon az angol fonttal szembeni pánik, amelynek megállításához négy milliárd dollár nemzetközi kölcsönre volt szükség, volt eddig a legrosszabb. Mi idézi eiő ezeket a kríziseket? A pénz értékét főképpen az aranytartalék biztosítja. Ha a nemzetközi tranzakciók mérlege nincsen egyensúlyozva, a különbözeiét arannyal, vagy annak megfelelő igényléssel elégítik ki. Ha az aranyveszteség magas fokra emelkedik, akkor krízis áll be, amit legtöbbször a pénzegység leértékelésével oldanak meg. Mentési akciók azonban igyekeznek ezt elkerülni. Aranyhiány gyakran áll be mostanában, a következő okoknál fogva: • A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése különösképpen kiéleződött. A különböző országok viszonylagos gazdasági erejében és fizetési mérlegében ennek megfelelően történnek gyors eltolódások. • A központi bankok együttes aranytartalékai nem nőttek abban az arányban, mint a nemzetközi kereskedelmi forgalom értéke és ezért már egy kis egyensúlyhiány is krízist hoz létre. • A kozmopolita nagytőkések szabadabban és gyakrabban költöztetik milliárdjaikat, mint máskor, a magasabb profit és a nagyobb biztonság keresésében. Bármely ok, amely miatt pénzüket egy bizonyos országból kivonják, krízist hoz létre abban az országban. Miért a legbizonytalanabb Anglia helyzete? Anglia gazdasági növekedése a leglassubb és a világ export piacaiban való részesedése gyorsan szükül. Még egy nemzedékkel ezelőtt vezetett, de most már csak harmadrendű szerepe van az exportban és Franciaország rövidesen versenytársa lehet. Anglia import-többlete az 1963-as 1.6 milliárd dollárról, 1964-ben 2.5 milliárd dollárra emelkedett. Előzőleg az import-többletért Anglia a gyarmati profittal fizetett, de a birodalom széthullásával párhuzamosan külföldi befektetései is csökkentek. Bár nincs meg hozzá a tehetsége, Anglia folytatólagosan hatalmas összegeket költ az uj-gyarmato- sitási elnyomásra. Mivel London hagyományosan a pénzpiac egyik központja, az angol font-sterling, akárcsak a dollár, sok országnak a valuta fedezete (reserve currency). Amikor a veszély gyanúja szárnyra kap, ezek az országok hajlamosak piacra dobni sterling tartalékukat. A legutóbbi krízist maguk az angol tory-k siettették azzal, hogy a pénzpiacra dobták a font-sterlinget. Az ebből származható pánikot és összeomlást amerikai bankárok által támogatott kölcsönnel gátolták meg. Miért siettek az amerikai bankárok az angol font megmentésére? 1949-ben hozzájárultak a font el- értéktelenitéséhez és ezzel megdöntötték az Attlee munkáskormányt. Akkor az angol pénz leértékelése emelte a mindenható dollár világuralmát. Most azonban a dollár majdnem olyan gyenge lábon áll, mint az angol font és valószínű, hogy utána bukna. A Wall Street kétségbeesetten igyekszik ezt elkerülni, hogy saját hatalmát és befolyását megmentse és hogy a Szovjetuniónak ne legyen alkalma magasabb árat kapni aranykészletéért. Mivel fizet Wilson a segély kölcsönért? A nemzetközi bankárok diktátuma szerint, az angol munkáspárti kormány “deflációt” vezet be, csökkenti gazdasági aktivitását és a foglalkoztatást, kevesebb jóléti juttatást, a munkabérek rögzítését és magasabb megélhetési árakat helyez kilátásba. Három hónapi hitellel a bankárok az angol pénzügyi világot állandóan zsarolják. A tory-k arra számítanak, hogy ez a helyzet a Labor Party kormány ellen bizalmatlanságot fog előidézni, ami őket majd újra hatalomra juttatja. Wilson az erőszakos amerikai és nyugatnémet erőkkel való együttműködéséért azzal is fizet, hogy a kampányigéreteivel ellentétes politikát követ: ^ Brit-Guiana elárulása. u* A Wilson—Johnson tárgyalások, amelyek azt sejttetik, hogy Malaysiát eladja az Egyesült Államoknak, miként Attlee eladta Görögországot a Truman-doktrina idején. u* Együttműködés a Kongó belügyeibe való beavatkozásban. v* Az európai többhatalmi atomütőerő terv helyettesítése olyan nagyobbszabásu tervvel, amelyben Anglia osztozkodna az Egyesült Államokkal azon, amit Bonn fizetne, hogy kezét rátehesse a nukleáris fegyverekre. Wilson minden vonalon azt a szolgalelküséget szemlélteti a pénzügyi hatalmasságokkal szemben, amely az angol Labor Party vezetőire olyan jellemző. Mi a kivezető ut az anqol munkásság számára? A nemzetközi tőke vándorlásának befagyasztása minden külkereskedelmi forgalom felett állami ellenőrzés létesítése. Ez mentette meg Kubát 1959-ben, még jóval azelőtt, hogy a Castro-kor- mány a szocialista irányvonal követését határozta el. Reakciós kapitalista kormányok hasonló intézkedéseket léptettek életbe, amikor céljaiknak ez megfelelt.
