Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-31 / 53. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 31, 1964 (széljegyzetek" Az AFL-CIO alkalmazásában működő E. P. Mor­gan tv-hirmagyarázó adta hírül, hogy Los Angeles egyik elhelyező irodájában 500 nőt kellett kihall­gatni, amire 30 olyan pályázót találtak, akinek elég iskolázottsága volt ahhoz, hogy ápolónői pá­lyára léphessen. Egy másik esetben nem tudtak elég alkalmazot­tat találni takarításra, mert a jelentkezők nagy ré­sze a tisztítószereket tartalmazó kannákra és üve­gekre ragasztott utasításokat nem tudta elolvasni. Mi megy itt végbe? — kérdezte Morgan és mind­járt felelt is rá: Az a baj, hogy hazánkban, amely­nek iskoláira, tanítói karára és tanítási módszerére oly büszkék vagyunk, több mint hárommillió olyan ember él, aki irni-olvasni nem tud. • O • Morgan ehhez hozzáfűzte, hogy ezzel tulajdon­képpen nem mond semmi újat, mart az amerikai hadsereg a második világháború folyamán kényte­len volt hadjáratot indítani az analfabétizmus el­len, mert a sorozásra jelentkező fiatalok sorában túl sokan voltak olyanok, akiket katonai szolgálat­ra alkalmatlanoknak találtak, mert — az irás-olva- sással hadilábon álltak. Három millió analfabéta már magában is gond, de súlyosbítja ezt az a körülmény, hogy ezek sorá­ból kerül ki a bűnözők és betegek aránytalanul nagy százaléka. Érthető, mert munkát nehezen kap és betegségek ellen is nehezebben védekezik. Amerika dicséretére mondhatjuk, hogy vissza­maradt országokban segítséget nyújt az analfabé tizmus csökkentésére. Üdvös lenne, ha idehaza is sürgős intézkedések történnének e szégyenfolt ki­tisztítása érdekében. • • • A fenti jelentés nyomában olvastuk Kalifornia iskola-felügyelőségének jelentését, amely szerint országunk legnépesebb államában egymillió olyan gyermek, akinek szülei 4,000 dolláron ALUL ke resnek évente, legalább egy évvel maradt el oly iskolatársa mögött, akiknek szülei eleget keres­nek ahhoz, hogy az életstandardhoz szükséges élei met, ruházatot és lakás-kényelmet biztosítsák a család számára. Ha ez a helyzet Kaliforniában, ahol a keresetek (és az árak) magasabbak az országos átlagnál, ak­kor elképzelhetjük, hogy milyenek az állapotok Mississippi, Alabama, Louisiana és a többi déli ál­lamban, ahol a keresetek nem érik el az országos átlagot. A megoldás: a hadikiadásokra évenkint fordított 50 egynéhány billióból kéne néhány billiót a sze­génység elleni küzdelem fokozására fordítani, ahe­lyett, hogy a vietnami “piszkos” háború fokozását pénzelnénk. • • • Egy wisconsini kis-farmer, akinek 88 dollárjába kerül hat borjú felnevelése — a saját munkáját nem is számítva — 60 dollárért adta el ezt a hat borjút. Fontonkint tiz centet kapott az állatokért. Ugyanazon a napon a felesége 65 centet fizetett egy közeli vásárcsarnokban egy font bn«-!uhu'4rt. "Kik zsebelik be ezt a hallatlan profitot?" — kél> dezte, de a férje nem tudott választ adni. Ez nagy baj, mert a kis-farmereknek már RÉ­GEN tudniok kéne, hogy erre a kérdésre mi a vá­lasz. Ha tudnák, akkor orvoslás után is nézhetné­nek. • • • A Los Angeles Times január 4-től kezdődőleg uj rovatot kezd, amelynek Írója Barry Goldwater lesz. Egy burbanki olvasó levélben fejezte ki örömét e nagy esemény felett. Egy beverly-hillsi olvasó vi szont, aki 20 éve előfizetője a lapnak, lemond olva­sásáról, mert nem óhajt olyan újságot a kezébe venni, amely Goldwater rovatot közöl. Miután tudjuk, hogy lapunk olvasói között is vannak L. A. Times előfizetők, őket figyelmeztet­jük: ha tovább is előfizetői maradnak ennek a szélső jobboldali újságnak, legalább fejezzék ki nem-tetszésüket a Goldwater-rovat közlése ellen. • • • Kalifornia Egyesült Republikánusai a San Diego- ban tartott konvención elhatározták, hogy politi­kai tevékenységüket felfokozzák az egész állam­ban. Az első lépés ennek megvalósitása érdekében egy hetenkint közvetített 15 perces tv-program lesz, amelynek keretében a konzervatív (reakciós) nézetet fogják kifejteni az eseményekkel kapcso­latban. Példa arra, hogy a republikánusok nem hagyták MEGKEZDŐDÖTT A TISZTOGATÁS A LOS ANGELESI MAGYAR HÁZBAN Lapunk a múltban néhányszor foglalkozott a losangelesi Magyar Ház ügyes-bajos dolgaival, — utoljára 1964, szeptember 3-ikán, amikor “A los angelesi MAGYAR HÁZ és az 56-osok” cimii cik­künkben szóvá tettük bizonyos 56-os huligánok viselKeuesec, ameiy ezt a magyar intézményt arra kényszeríti, hogy minden mulatságra két rendőrt fogadjon fel, mert jelenlétük nélkül a megjelen­tek testi épsége nincs biztonságban. A los angelesi haladó magyarság lapja, A TÉNY e cikkünket 1964, október havi számában ismertette. A TÉNY 1964, november havi számában “Még egyszer a MAGYAR HÁZ és az 56-osok“ cikké­ben, azután December havi számában “Hol van­nak az 56-osok józan elemei?” c. cikkében ismét szóvá tette az ott uralkodó sajnálatos és tartha­tatlan állapotokat. A MAGYAR SZÓ és a TÉNY minden esetben figyelmeztette a Magyar Ház vezetőségét és tag­ságát, hogy “a vendégek védelme elsőrangú köte­lessége minden intézménynek, amely a nagykö­zönséget a területén rendezett mulatságok, össze­jövetelek pártolására hívja és bátorítja.” Cikkeinkben az 56-osok józan elemeihez apel­láltunk és rámutattunk arra, hogy “elsősorban a becsületes szándékú ujamerikások kötelessége, hogy kiebrudálják maguk közül a huligánokat és lehetetlenné tegyék azok botrányos viselkedését.” Olvasótáborunk és elsősorban los angelesi és környékbeli olvasóink bizonyára megelégedéssel s örömmel fogadják a hirt, hogy a los angelesi Magyar Ház legutóbb megválasz­tott uj vezetősége, mindjárt az első gyü’ésen határozatban mondta ki, hogy három huligánt, akik verekedések kezdeményezői és részvevő: voltak, kizár az intézmény helyiségeiből. Ennek az intézkedésnek feltétlen szükségessé­gét és igazságosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy az intézmény újonnan választott elnöke maga is ujamerikás és a fenti határozat az általa vezetett gyűlésen került elfo­gadásra. Olvasóinknak minden okuk megvan ana, hogy ezt a hirt megelégedéssel és örömmel fogadják, elsősorban azért, mert egy köztiszteletben és be­csülésben álló magyar intézmény biztonságáról és jövőjének megerősitéséről van szó, ami fontos mindenütt a világon, mindenütt az Egyesült Ál­lamokban, de főként a nyugati végeken, távol a többi magyar központtól. De megelégedéssel és örömmel fogadhatják ezt a hirt másodsorban azért is, mert lapjaik, — a MAGYAR SZÓ és A TÉNY, — voltak azok és EGYEDÜL azok, amelyek felvették a harcot azért, hogy a los angelesi Magyar Házat megtisz­títsák a verekedő huligánoktól és a harc ered­ménnyel végződött. Önzetlenül harcoltunk ennek a becsült magyar intézménynek az érdekében, annak ellenére, hogy a MAGYAR SZÓ és A TÉNY soha egyetlen egy hirdetést nem kapott a Magyar Háztól, sem a he­lyiségeiben gyülésező többi intézménytől. Önzet­lenül harcoltunk, mert mi minden érdemes ügyet magunkévá teszünk és anyagi érdekek soha nem irányítják, nem befolyásolják lépéseinket. Amit teszünk, azt az amerikai magyarság érde­kében tesszük és annak ellenében nem várunk és nem kérünk mást, mint hogy váljanak olvasóivá lapunknak, legyenek előfizetői Amerika legtartal­masabb, legjobban szerkesztett, haladó irányzatú magyar hetilapjának oly honfitársaink, akiket ér­dekelnek a világesemények, az amerikai esemé­nyek és szülőföldünk csodálatos előretörése két vesztett háború és két forradalom után. Meg kell itt mondanunk, hogy tulajdonképen nem is A TÉNY havi újság és főként nem a New Yorkban megjelenő Magyar Szó hetilap feladata és kötelessége lett volna harcolni a los angelesi Magyar Ház érdekei védelmében. Ha lenne Los Angelesben olyan magyar hetilap, amelynek kia­dója és munkatársai tisztában lennének az újság­írás elemi szabályaival és ismernék az újságírói kötelességeket. Ha lenne olyan magyar hetilap, amelynek elvei és gerince lenne; amely nem lenne egyedül s csupán pletykákkal tűzdelt hirdetési köz löny. Amely a magyar egyleteket és egyházakat »•■»«/yMWWMWWMWAIWMWWMWAIMWMMMWMMWMW abba a munkát és ösztönzés számunkra, hogy mi se üljünk ölbetett kézzel a jövő választásokig. nem tekintene kizárólagos jövedelmi forrásnak, amelyektől jo elfogadni magas áron számított hirdetéseket — de nem érdemesíti arra, hogy sé­relmeikkel foglalkozzék és jövőjük érdekében sík­ra szálljon mindenütt, mindenkor, ahol és amikor a szükség megkívánja. Ha lett volna ILYEN magyar hetilap Los An­gelesben, akkor nem lett volna szükség arra, hogy a new yorki MAGYAR SZÓ és a los angelesi A TÉNY havilap folytasson harcot a vendégek testi épségének védelméért és a Magyar Ház jövőjéért, amelyet a verekedő huligánok veszélyeztettek a közönség elriasztásával és az ott gyülésező intéz­mények hírnevének megrontásával. Sajnos, hogy Los Angelesben ilyen magyar he­tilap nincsen. A jelenleg ott megjelenő hetilap nem ér rá a magyar intézmények fontos, időnkint életbevágó dolgaival foglalkozni, mert minden idejét leköti és hasábjait betölti a szülőföldünk elleni oktalan uszitás, a magyar nép vezetőinek állandó rágalmazása és olyan bel- és külpolitikai szésőséges propaganda terjesztése, amely igyek­szik tultenni a Birch társaság, a Ku- Klux-Klan és az Amerikai Náci Párt politikáján. Ez ma a helyzet Los Angeles magyar kolóniá­jában és sajnálatra méltó, hogy ez a helyzet. Ja­vulásra nincs is kilátás addig, amig az ottani ma­gyar intézmények, azok tagsága és tisztviselőságe nem áll a talpára és nem utasitja vissza Mr. Sa- bados pletykalapjának zagyvaságait, pletykáit, gerinctelenségét és szülőföldünk elleni szégyen- teljes viselkedését. És mert a hetilap körül nincs senki, aki az új­ságírói kötelességeket ismerné — és ha ismerné teljesítené, — a magyar intézmények tagságának és a lap olvasóinak kellene a lelkiismeretlen tár­saságot rákényszeríteni, hogy a kelleténél jobban megfizetett hirdetések és a meg- nem-érdemelt előfizetési dijak ellenében időnkint foglalkozzék becsületesen a magyar intézmények dolgaival, problémáival és jövedelmi forrásainak gondos ápolása mellett, törődjék a helybeli magyarság érdekeivel is. Ha nem őszintén, legalább a látszat kedvéért! Tekintet nélkül arra, hogy a los angelesi ma­gyar kolóniának sikerül-e vagy sem ezt elérni, a MAGYAR SZÓ és A TÉNY továbbra is szivén vi­seli az ottani magyar intézmények sorsát. A Ma­gyar Ház uj vezetőségével szemben elismerését fejezi ki azért, hogy a régen esedékes és sokáig halasztott tisztogatást megkezdte. Sikert kívá­nunk további működéséhez, amelyet a legjobb kí­vánságaink kisérnek. fEHN,) A BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK sem kerülhetik el sorsukat sokáig, mert már is tervbe vették azok automatizálását. Az ügyész a gépbe mondja a vádat, a védő ugyan­csak a gépbe mondja a védelmet. A tanuk vallomása és a keresztkérdésekre adott vála- szédet. Szónoklás nem használ, csak a tények ja a védőbeszédet, az ügyész pedig a vádbe- szok is oda kerülnek. A védő azután bemond- jönnek számításba, mert a gép türelmes, min­dent meghallgat, mindent megemészt, de be­folyásolni nem hagyja magát. A régi huza-vona esküdtszéki tárgyalások és az esküdtek napokig tartó megfontolása, vitája helyett, a gép pillanatok alatt utána néz a volt precedenseknek, sorra veszi az ügyre vonatkozó paragrafusokat, megmondja, hogy a vádlott ártatlan-e, avagy bűnös és ha bűnös, a súlyosbító és enyhítő körülmények figyelembe vételével és annak a megállapítá­sa után, hogy a vádlott büntetlen, avagy bün­tetett előéletű — milyen büntetésben legyen része. Az egész modern bírósági eljárásnak lesz egy hibája: az automatizálás ezen a téren egy jottányit sem változtat az eddigi helyzeten. Nem pedig azért, mert a jómódúak jólfizetett ügyvédei, mint a múltban az emberekkel, úgy a jövőben a gépekkel szemben is hangadók lesznek, a szegénysorsu vádlottak többségét pedig eddig is gépiesen Ítélték el, küldték börtönbe, vagy a villanyos székbe.

Next

/
Thumbnails
Contents