Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-17 / 51. szám

Thursday, December 17. 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD “NÉVTELENEK” H DUNA FÖLÖTT A kék munkanadrágok, vihar­kabátok, pufajkák, sáros bakan­csok, sapkák gazdái néhány nap múlva elhagyják az Erzsébet-hi- dat. Uj munkahelyekre, uj mun­kasikerekért indulnak harcba a hidépitők, a névtelen hősök, de a IJunát átívelő karcsú alkotás ott marad, hirdetve kezük munkáját. (1) »•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••ft SIKERES TEHERPRÓBA AZ ERZSÉBET-HÍDON (3) A Ganz-MÁVAG-beli hidépitők szerelőcsoportjá­nak vezetője, Tihony János már világot látott em­ber. A heluáni hidról jött az Erzsébet-hidra öt esz­tendeje. — Húsz éve vagyok hidépitő — mondja —, nem csoda, hogy rosszul érzem magam, ha a földön keli járni. A keresztpilon szerelése odafent, az volt a kedvemre való munka. Május végén, amikor lent a földön valóságos kánikula volt, ott tizenkét eme­let magasban, a Duna fplett akkorákat lökött a szél, hogy kapaszkodás nélkül talán el is repültem volna. . . Kevés embernek adatik meg az olyan iz­galmas telefonbeszélgetés, amilyet én folytattam akkor a darussal. Én a pilon tetején tartottam a kagylót, ő a darukosárban, s úgy figyeltük, hogyan kerül centiméterről centiméterre helyére a szer­kezet. Erős idegek kellettek hozzá. .. Nem, nem, a fiamat már nem engedem hidépitőnek, ő majd ter­vezni fog hidakat. . . Ilyeneket, mint ez itten.. A “szaladó ember” ötvenhét éves, 1946-ban ácsként kezdte a munkáját a Szabadság-hidon. Ez­után Gálfi Lajos munkahelyeinek sorában a Margit-hid, a Lánchid, az újpesti és a déli összekötőhid következett, közben Tiszapolgáron és Komáromban is eljutott a viz fölé. 1961-ben — ekkor éppen nem egy uj hid építésénél dolgo­zott — az ózdi martin rekonstruk­ciójánál vasdarab zuhant a lábára. Súlyos törése ellenére sem hagyta magát rábeszélni a leszázalékolás- í’a. Neki volt igaza. Mint az Erzsé- bet-hidi munkálatokkal kapcsola­tos összes szállítások “atyameste­re”, akkor keltene feltűnést mun­katársai körében, ha bicegve lát­nák. Senki sem tudja felbecsülni, hogy sietős lépteivel hány kilomé­tert tett már meg az Erzsébet-hi- don, hányszor eresztette ki hang­ját teherautóért, dömperért, daru­ért, s fogta meg maga is a szer­számot, deszkát, ne vesztegeljen hiába a jármű. Amikor utolértük a pesti feljá­rónál, nem sok időt szánt a beszél­getésre: — Phü, hetek óta úgy érzem, mintha Budapest minden lakosa tőlem érdeklődne, kérde­zősködne a hid miatt. Hiába, olyan a munkám, hogy ötpercenként kell felmennem a hidra és lejön­ni onnét, ezért mindig kéznél va­gyok a kíváncsiskodóknak. . . Egy szuszra mondja az egészet és már sietne tovább. Kérdésünk­re ránk csodálkozik. — Még hogy tetszik-e? Láttam már néhány hi­dat, itthon is, külföldön is, de ilyen szépet. . . egyet sem. (2) A pesti feljárónál, ahol lépcső vezet a hidtól a 2-es villamoshoz, a vaskorlátra nemsokára tizezer- nyi kéz támaszkodik majd. Azokra a korlátokra, amelyeket Tóth Jó­zsef, a Hidépitő Vállalat lakatosa hegesztett össze. “Civilek” még csak tisztes távolból figyelték a hidat, amikor a villogó, sziszegő hegesztőpisztoly közelében már gyakori vendég tűnt fel: Tóth nyolcadikos kislá­nya, aki évek óta naplót vezet a hidról, formálódá­sáról, az emberekről, akik építették. A hegesztőpisztoly sistergése elhalkul, Tóth ma­gyaráz: — Hát igen, a családdal együtt valósággal bele­szerettünk az Erzsébet-hidba. A kezdet óta, a régi (4) A hid kellős közepén, egy létra legfelső fokán egy fiatal ember alakítgatja a hid köntösét: Török István, az Országos Szakipari Vállalat mázolója szürkésfehér festékkel vonja be az egyik tartó­oszlopot. Szemre könnyű munka. De a szél itt szin­te orkánszerü, a létra imbolyog, ezerszer kell nap­jában megmártani a “pemzlit” a festékesvödörben. mindezt a Duna fölé hajolva, meggörnyedve, s fél kézzel kapaszkodva — egyszóval a látszat nagyon is csaj. Tiszaluci fiú, huszonnégy éves, ezt meg­előzően országúti feszültségoszlopokat mázolt, on­nan rendelték a hidra. Keze föl-alá jár a finomitó ecsettel, miközben a létra tetejéről “cseveg”: — Jó ez a szin, praktikus, mert nem egyköny- nyen piszkolódik, de azért ha tőlem függne, valami sötétzöldet használtam volna. . . Persze ahány em­ber, annyi Ízlés... Én is felhoztam Pestre az egyik vasárnap a feleségemet, megmutattam a hidat ne­ki és fenn a keresztpisztont, 40 méter magasban... Azt is én mázoltam... Csak arra kell vigyázni, hogy egy ujjnyi se maradjon mázolatlanul... (5) — Ott a “municiófelelős” otthona — igazítanak útba ketten is, s a pesti hídfő mentén, a rakparton, gyorsan rátalálunk a raktárra. A mennyezetig érő polcok már nem roskadoznak az anyagtól és a szer- zsámoktól: a feleslegessé váló muníció, amiért idetstova öt éve mindennap, minden órában har­colt, lármázott, vitatkozott az Erzsébet-hiddal kap­csolatos anyagmozgatások és raktári teendők telj­hatalmú ura, Illés Pista bácsi, lassan útra kel. Fú­ró- és köszörűgép, szegecselőpuska és faanyag, villanyszerelői tartozékok és kompresszor, a leg­többször időben érkezett a hidra, mert a gyár in­kább sürgősen eleget tett az igényléseknek, mielőtt Illés “civakodni” kezd a megrendelések miatt. Ta­lán neki volt a legnagyobb “ismeretségi köre” a hid ezernyi dolgozója között, hiszen hetente leg­alább egyszer mindenki megfordult rezidenciájá­ban, a raktárban. Csak egyszer fordult elő, hogy otthagyta helyét: az idén, augusztus 28-án az irodára hívták. Hatva­nadik születésnapját ünnepelték, munkatársai, sze­relők, ácsok, mérnökök, építésvezetők köszöntöt­ték fel fehér asztal mellett. A hang, amelyet annyiszor kieresztett, most csen des, szomorkás: — Utolsó munkám az Erzsébet-hid. Két hét ju­talomüdülésre megyek az asszonnyal, az avatás után, aztán... nyugdíjas leszek. De e hidat, mint a legkedvesebb emléket őrzöm meg... A munká­nak ily igaz örömét csak egyszer éli át az ember... Fekete Gábor Vizsgázik a híd NÉHÁNY SZÁMADAT: a hídhoz és környékének kialakításához 6,500 tonna acélanyag, 51,000 köbméter (120,000 tonnányi) beton, mintegy 30—35,000 kilogramm festék került feijiasználásra. Csak a helyszínen több mint 300,000 szegecset illesz­tettek a hid acélszerkezetébe. A hid acélszerkezetének teljes hossza a homoklapjai között, 374,40 méter. A Duna feletti nyílás hossza 290 méter. A hid legmagasabb pontja a kapuzat teteje, amely a hid lá­bától 43 méteres magasságban áll. A maximális vízállást és hidterhe- lést alapul véve, a hid alsó éle és a Duna között, 60 méteres hossz­ban, 8 méter a távolság. A hid tel­jes szélessége 27.5 méter, a kocsi­pálya 18.2 méter, a két járda széles­sége 3.5—3.5 méter. Az uj Erzsébet- hid 381 millió forintba került. Eh­hez járult még 260 millió forint, a hid környékének rendezésére, a budapesti hídfőnél lábakon álló autósztráda épült, a pesti hídfőnél uj üzletsorok, régi műemlékeket tataroztak, az építészeti-, közmü- és müemlékfelujitási, városrende­zési munkák egész sorát kellett el­végezni az Erzsébet-hid pesti és budai hídfőjénél egyaránt. hídroncsok bontásától itt dolgozom, mégsem tudok betelni vele. A héten az egyik este felkerekedtünk a feleségemmel, lányommal és eljöttünk ide gyö­nyörködni ... A legnehezebb munkám? Amikor egy 50X50 centiméteres mélyedésben kuporogva kellett hegesztenem — két héten át. Nem lehetett másként megközelíteni a szerkezetet... Nem, még nem voltam szabadságon, majd az avatás után... 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents