Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-17 / 51. szám
Thursday, December 17, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Rácz László: Újkori rabszolgák Ez év végével jár le annak a törvénynek az érvényessége, amely mexikói és nyugat-indiai állampolgároknak kivételes bevándorlási lehetőséget biztosit az Egyesült Államokba, idénymunkák idejére. Ez a kivételezés jelentős számú külföldi munkás időleges bevándorlását biztosította. Hivatalos adatok szerint is, az utolsó évtizedben, egyedül Mexikóból több mint egymillió “braszero”: szegény földműves és napszámos végzett idénymunkát Texas, Kalifornia és Arizonában. Egyedül Kaliforniában az elmúlt évben 70,000 braszeró dolgozott gyümölcs-, zöldség- és vetemény betakarításánál. A jelenlegi gazdasági rendszer feje-tetejére álli- tottságát misem jellemzi jobban, mint ez a tény. Hiszen az Egyesült Államokban hivatalos statisztika szerint négy és félmillió teljes munkanélküli várna munkára. Ezek közt nemcsak ipari és gyári munkások, hanem mexikói leszármazásu — de az idők folyamán már amerikai állampolgárságot elnyert — mezőgazdasági foglalkozásúak is. Érthetetlen volna ez a jelenség, ha nem rejtőznének mögötte jól megérthető indokok. A mexikói brasszeró- nak azért biztositottak évek óta kivételes határ átlépési engedélyt, hogy a nagy farmokon, mező- gazdasági nagyvállalatoknál éhbér mellett a legnehezebb: görnyedő, guggoló, de mindenképpen kényelmetlen, keserves munkát végezzen. Évenként majd egymillió mexikói földműves szegény, napszámos várakozik arra, hogy hazáján kívül valami keresethez juthasson. Csábit a szomszédos északi ország idénymunkája. A keserves munkáért megszerzendő dollár, amely tizenkétés- félszerese a mexikói pénznemnek. Az, hogy a munka valóságos kényszermunka — borzalmas lakás és élelmezési viszonyok közepette — az éhező bra- szerók számára nem jön számitásba; mert csak az odahazai éhezés és a külföldi idénymunka között lehet választani; mert a párhónapos keserves idénymunka során néhány száz dollárt össze lehet kaparni az otthoni még szükebb hónapokra. Hivatalos mexikói kimutatás szerint a braszerok a múlt évben negyven millió dollár megtakarított pénzt hoztak haza családjaik eltartására. Arról, hogy a kaliforniai, texasi és a többi államok- nagyfarmerjei, mezőgazdasági vállalatai a braszerok éhbérével kalkulálva, mennyi külön-nyereséget vágtak zsebre, nincsenek hivatalos statisztikai adatok. Az amerikai munkás szervezetek: az AFL-CIO, az elmúlt évek során tiltakoztak az állami segítséggel szervezett és bérletörést célzó kivételes törvény ellen. Tiltakozásukra a kongresszus a múlt évben — miután egy évre meghosszabbították a kivételes bevándorlási törvény érvényességét — kimondotta, hogy további meghosszabbításnak nem lehet helye. De tévedés volna azt hinni, hogy ezzel ennek az újfajta rabszolgamunkának az Egyesült Államok területén véget vetettek volna. Az olcsó braszero munkaerővel külön profitot biztositó munkaadók nem nyugodtak bele a kongresszus határozatába. Bizonyíték erre az, hogy Johnson elnök pár héttel ezelőtt már tárgyalásokat folytatott Mexikó uj köztársasági elnökével: Diaz Ordaz-al, amelynek során újsághírek szerint olyan megoldást kerestek, amely lehetővé tenné a braszerok felhasználását a jövőre nézve is. A mexikói kormánynak nem sok gondot okoz ugyan, hogy százezernyi földnélküli napszámosának idegenben kell megkeresnie a falat kenyeret. Inkább az, hogy ne veszítse el azt a jelentős dollármennyiséget, mely a braszerok izzasztása eredményeként valutakészlete növelését biztosítja. Ugyanekkor Kalifornia—Texas—Arizona és a többi érdekelt államok kereskedelmi kamarái, munkaadó testületéi — mozgósítva a polgári sajtót — minden követ megmozgatnak, hogy a mexikói olcsó munkaerő megmaradjon. Azzal érvelnek, hogy a braszerok nehéz-kényelmetlen munkájára nem vállalkoznak ipari és gyári munkások, még mint munkanélküliek sem. Természetesen a lenyomott éhbérekért ezek nem hajlandók átvenni azt a munkát, amit az újkori rabszolgák kényszerhelyzetükben ellátnak. Hogy mennyire nem helytálló az érvelés, bizonyítja az is, hogy maguk a mexikói származású amerikai polgárok — mezőgazdasági és vándormunkások, akiknek száma egyedül Texasban több mint 100 ezer, hasonlóképpen visszautasították, hogy Kaliforniában éhbérért dolgozzanak a farmokon. Az az érvelés is kétségtelenül hamis, hogy a braszerok kikapcsolásával az Egyesült Államok mezőgazdasági termelése forogna veszélyben. Mert otthoni munkaerőben semmiképpen sincsen hiány, egyedül a mezőgezdasági éhbéreket kellene arányosan felemelni. Ezt a vitathatatlan tényt hangsúlyozzák a munkásszervezetek és az Egyesült Államok mezőgazdasági és vándormunkásait összefogó csoportok, amikor a leghatározottabban tiltakoznak a braszerokra vonatkozó kivételes törvény meghosszabbítása ellen. Ebben a tiltakozásban mégcsak a “katolikus akció” is részt kért. Rév. James Vizzard jezsuita páter, ennek az akciónak egyik vezetője, megbélyegezte a munkaadók szívós törekvését, hogy továbbra is a mexikói braszerokat akarják kizsákmányolni. Ezek — mint mondotta egy nyilvános értekezlet során — “csak az újfajta rabszolgamunkát szeretnék állandósítani az Egyesült Államokban.” Valójában az angol nyelvet nem beszélő, az otthoni éhezés miatt igénytelen braszerok nem mások, mint újkori rabszolgák az idénymunka során. Ilyen rabszolgasorsban tengődő idénymunkásom kát jól ismertünk a századforduló előtti és utáni 'évtizedekben egész az első világháborúig. Az óhazában aratás-cséplés idejére, ezrével Hozattak a nagy uradalmak a felvidékről, földnélküli szegény szlovák és rutén tanulatlan napszámosokat idénymunkára. Ezekkel az éhező, igénytelen és osztálytudatlan tömegekkel szorították le az igényesebb és osztálytudatra ébredő, szervezkedni vágyó alföldi magyar nincstelen parasztok bérmozgalmait. Ezekből a magyar nyelvet alig beszélő, akkori rabszolgákból toborozódtak — csendőri segédlettel — arató sztrájkok esetében a sztrájktörő munkástáborok. Ennek a rabszolgamunkának és egyidejűleg a nagybirtokoknak is véget vetett a vesztett háború s az uj szocialista rendszer szülőföldünkön és az utódállamokban. Az Egyesült Államokban sem maradhat meg e szégyenfolt: külföldi tanulatlan munkások, parasztok rabszolgamunkája. Victor Perlő: VÁLTOZÁSOK A SZOVJET TERMELÉS TERVEZÉSÉBEN — Befejező közlemény — Az előző rovatunkban említett oakl^andi raktári munkás, a szovjet termelésre és ármegállapításra vonatkozó változtatásokkal kapcsolatban a következő kérdést teszi fel: “Azt szeretném tudni, hogy ez előnyös-e a munkásokra nézve, vagy csupán munkafolyamat-meggyorsítás lesz, amiből az üzemek vezetői húznak profitot maguknak?” Az uj tervezési módszer nem fogja közvetlenül érinteni a meglevő bérezési struktúrát — a különböző szaktudás terén fennálló bérkülönbözeti viszonyt. Üzemvezetők ugyanahhoz a szakszervezethez tartoznak, mint a gyár termelő munkásai és az elfogadott bérrendszer szerint kapnak fizetést és — tudtommal — a bonusz elosztásában is a mindenkire vonatkozó előírás szerint részesülnek. Azokban a szovjet gyárakban, amelyeket 1960-ban meglátogattam, a fő üzemvezetők fizetése 3—4- szerese volt az átlagos munkás fizetésének. A közepes, vagy alacsonyabb beosztású munkavezetők és mérnökök az átlagos munkás bérének másfél- szeresét kapták. Az Egyesült Államokban magasrangu vállalat- vezetők az átlagos munkás bérének 10-—50-szere- sét kapják fizetésként és emellett gyakran társ- tulajdonosai a vállalatnak. Ezek a bónuszok a kapitalista profit részét alkotják, amit a munkásokból szednek ki, de amit nem osztanak meg velük. Kétségtelen, hogy vannak szovjet üzemvezetők, akik visszaélnek a hatalmukkal. A bizonyos időszakban létrejött kiváltságokról nagyon nehéz lemondani. De amikor egy szovjet ügyvezető arra használja pozícióját, hogy nyaralóhelyet építsen magának a gyár költségén, hosszú börtönbüntetést kockáztat meg. Az Egyesült Államokban ilyesmi az “üzleti kiadások” elfogadott gyakorlata, ami arra is jó, hogy kapitalisták és ügyvezetők elkerüljék a tekintélyes profitjuk egyrésze utáni adófizetést. A tervezés uj módszere megváltoztatja a bónusz- alap meghatározásának formáját, de nem változtatja meg szükségszerűen a munkások és az ügyvezetők közötti elosztás módszerét. A bónuszalap ösz- szegét ezentúl nem a termelés összértéke szerint, hanem a profit alapján fogják meghatározni és ez pontosabban fogja visszatükrözni a termelékenységben létrejött javulást, ugyanakkor ösztönzően fog hatni a jobb, selejtmentes munkára és gyorsítani fogja a nemzetgazdaság növekedését. Előzőleg egy üzem megtehette azt, hogy nyersanyagszükségletét túlzott mennyiségben határozta meg. Ezt a külön kiadást hozzáadta az össztermelésének értékéhez és ezzel a terv túlteljesítését mutatta ki. A bonuszt ennek az alapján utalták ki. Az uj rendszer alatt az üzem azt fogja visszakapni, amennyit hozzáadott a nyersanyag értékéhez. Vagy is, minél több valódi árucikket termel, annál nagyobb lesi a bonusz. Az uj rendszernek az a célja, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítson a bonusznak a munkások keresetében. Helyi szakszervezetek és művezetők nagyobb autoritással fognak rendelkezni a bónuszalap szétosztásának meghatározásában. A főirány az lesz, hogy a takarékosság, a minőség javítása és a jobb munkamódszerek kifejlesztése terén legjobb eredményt elért egyéni munkás és munkacsoport bónuszrészesedése emelkedjen. A munkatempó fokozása nem játszik szerepet a tervbevett változásokban. Az elgondolás arra irányul, hogy mindenki tartsa érdemesnek saját tehetsége és munkaereje jobb felhasználását. Az. aránytalanul magas selejtre és általában a felületes munkára, büntetés kirovását sürgetik. Ha ez eredményre vezet, akkor az uj módszerből a lógó- soknak nem sok örömük lesz. Valószínű, hogy a termelés tervezésének uj módszerei nem bizonyulnak csodaszernek a Szovjetunió minden problémájára. Elvárható, hogy előre nem látott uj problémák is felvetődnek. A gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés jelenlegi fázisában azonban előrehaladó lépéseknek tekintem azokat az erősebb és szocialistább társadalom felé. Alapjában, ami raktári munkástársunkat és a hasonlóan kétkedő más-munkásokat zavarja, az az, hogy a Szovjetunióban elterjedt a kapitalistáktól átvett üzleti módszerek és elnevezések nagyobb- arányú használata. Nem szabad azonban elfelejteni: a szocializmus a kapitalizmusból született; a kapitalizmus alatt létrejött termelési technikát örökölte. A kapitalista rendszert irányitó számos gazdasági törvény átkerül a szocializmusba, mint ahogyan a feudalizmus egyes törvényeit is átvette a kapitalizmus. A szocializmus kezdete óta a kapitalizmus sok uj technikát fejlesztett ki, amiket a szocializmus is előnyösen használhat fel. De van egy nagyjelentőségű, központi különbség a két rendszer között, amit ezeknél az érveléseknél mindig szem előtt kell tartani. És pedig: A kapitalista rendszerben a termelés eszköze a kapitalisták magántulajdonát képezik, akik kizsákmányolják a bérmunkásokat és ugyanakkor az államhatalmat is uralják. A szocialista rendszerben a termelés eszközei a munkásosztály közös tulajdona, amely nem zsákmányol ki más osztályt és szintén államhatalmat gyakorol. A történelem megdönthetetlenül, száz- különböző módon bebizonyította, hogy az utóbbi rendszer a felsőbbrendü. A különbség és a felsőbbrendűség megmarad, tekintet nélkül arra, hogy a szocializmus hány különleges technikát kölcsönöz a kapitalizmustól és — mint az egyre gyakoribbá válik — hány, a szocializmus által kifejlesztett technikát vesz át a kapitalizmus, vagy igyekszik átvenni. Uj bányaipari központ létesül a délnyugat-romániai Moldova Nouában, a környéken feltárt gazdag rézlelőhelyek természeti kincseinek kitermelésére. Az uj bánya évenként négyszer annyi rezet ad, mint amennyi Románia egész 1938. évi réztermelése volt. • • • Egységes pánarab köolajtársaság megalapításának lehetőségeit tanulmányozzák az arab országok kőolaj-szakértői. Értesülések szerint az olajtársaság 50 millió font sterling alaptőkével rendelkezne, 9 olajkutatással, kitermeléssel, finomítással, szállítással és elosztással foglalkozna. j ; RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA 1 ( 1437 Third Avenue, New York, N. Y. ^ (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 4 J * * Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- J * Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az orsxág J I > minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva a a * » <a
