Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-10 / 50. szám

XL AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 10, 1964 LAPSZEMLE Mit ir a “Tájékoztató”? ! ■ Irta: PAÁL MÁTHÉ Az egész amerikai magyar közélet figyelemmel kisérte azt az egyoldalú polémiát, melyet dr. Kiár Zoltán, az Az Ember szerkesztője folytatott a Ma­gyar Zsidók Világszövetségének elnöke és főtitká­ra, dr. Görög Frigyes és dr. Farkas Ervin ellen. Mindenki várta, hogy a megtámadott egyének vá­Lapunk annakidején tárgyilagosan szólt hozzá a vitához és nov. 27-én megjelent cikkünkben pró­báltuk dr. Kiár Zoltán figyelmét felhivni arra a tényre, hogy sajtója erejét más téren érvényesít­se. Az Ember dec. 5-i számát átnézve azonban, úgy látjuk, hogy soraink süket fülekre találtak. Ehe­lyett lapja első oldalán megtámadja a Szovjetuniót a haláltáborok felszabadításával kap­csolatos szerepéért és azzal vádolja amit már régen megcáfoltak), hogy a haláltáborok foglyait a Szovjetunió­ba hurcolták. Ahogy 1U ül az íróasztalom előtt és f fiaUgatoin kedélyes csevegését, úgy tii- Xlik, .mintha legszorosabb baráti köröm ! egyik tagja beszélne. Divatosan «világ- Czen:létet»-hcíc elnevezett politikai véle- tmcíiye azonos azok évál, akiket haj- irtán talán ő illetett először a «destruk­tiv» jelzővel. Középtermetű, de szikár alakja fel­tűnően hasonlít Prónay Páléra. «I a széles váll, izmos, kisportolt :«v fisét. Elnézem a kezeit, amely erős « erezett, markos, kemény szorítása kéz- ffej. Manikűrözött körmök. Széles moz­dulattal kíséri ez a kéz minden monda- Gát, vontatott ívben rajzolódnak a gesz- tlauai, melyeknek a végén mindig bezárul ! aiz ökle. Szaporán koppan a* asztal szó­dén ez a kemény ököl és hosszan kö­vetem minden mozdulatát. Ha ex a ké# ' beszélni tudna... ! Most már percekig csak ezt figye fjem, el is vesztettem a figyelés fona- iiál, csak akkor vigyázok ismét fel, ami- tfeor ö is ökölröl beszél, mintha erezné, ! Ssogy most az egész Héijas Iván I főhadnagy árból csak a kezét volt sze- ! ffencséiu üdvözölni házamban p fcc- «ig... ; ! — Rettenetes, amikor a paraszt ala Autósán instanciézik a főbírónál és húg a választ hallgatja, hátul össze- ^Olcsóit kezét hosszan és irtózatosan j Okölbe szorítja — mondja most. _ És ahogy mondja, úgy szorítja | *»aga is mégegvszer hosszan és irtóza- I tlotan ökölbe a saját erősen erezett, ke- Taény szorítása kezét, amely'*! ;* :ul<»- \ «W» manikűröztek, S most simán kulcsol ódik egymásba a keze. élesen váltva fel az előbbi gesz­tust. Oly szelíden, mintha imádkozna. És ez a mozdulat gyukran ismétlődik. Héjjal Iván. Mindig a két véglet. A lecsapó ököl s imára összekulcsolt kéz. Talán ezt a mozdulatot tanulta el, akik tizenkét évvel ezelőtt előtte álltak összekulcsolt, remegő kézzel könyörögve. Talán a leendő özvegy tette ugyanígy össze ke­zeit, avagy a néhány perc múlva apát lim árva ihiMizett* elölte. Apró jószág, aki csak azt látra, hogy apa nincs oda­haza és a mamar meg sir... Nagyon laszoljanak, de ugylátszott, hogy ennek akadályai ‘vannak, mivel a “Tájékoztató”-nak, a Magyar Zsi­dók Világszövetsége központi értesítőjének, amely egyszer havonta jelenik meg, nem az a hivatása, hogy polémiába bocsátkozzon. De hogy visszatérjünk a tárgyra, a Magyar Zsidók Világszövetsége végre mégis módot talált arra, hogy vála­szoljon a vádakra és a “Tájékoztató” 1964 októberi—novemberi számában, “Nyilatkozat” formájában megindo­kolják, hogy mi tette szükségessé, hogy ennek a lapszámnak nagy részé­ben dr. Klárral foglalkozzanak. Lapunk már nagy vonalakban meg­írta a tényeket, amelyek rámutatnak dr. Kiár Zoltán dr. Farkassal szembe­ni támadásainak alaptalanságára. A “Tájékoztató” ezt most részletesen és dokumentumokkal megerősíti. így többek között közli egy levél fénykép­másolatát, amelyben Ugor József nyomdász megcáfolja Kiár állításait és rámutat arra, hogy dr. Farkas Ervin­nek nem lehetett tudomása arról, hogy a Fiala-féle lap két számát ab­ban a nyomdában szedték, ahol a “Tá­jékoztató” is készül. Majd részletesen rámutatnak az Ilona Kern-féle “hul- larabló”-vád tarthatatlanságára és fo- tokópiás levéllel és aláírással bizonyít­ják, hogy dr. Farkas teljesen korrek­tül járt el a kérdésben. A “Tájékoztatóbban közölt bizonyí­tékok meggyőző erővel rendelkeznek és igy nem is foglalkozunk tovább ezekkel az adatokkal, hanem rátérünk arra a szenzációs leleplezésre, amit dr. Kiár Zoltán múltjával : kapcsolatba» hoznak nyilvánosságra. Amikor már nem a terrorlegények gyilkoltak Magyarországon, hanem “törvényesen” akasztot­ták, börtönözték be a munkást, parasztot, akkor 1932-ben lépett a porondra dr. Kiár Zoltán a “Tár­sadalmunk” c. lapjával. így ir a ‘Tájékoztató’ erről: . KÉT vitéz Uj látogatóim érkeznek. Nagy« kállóiaknak mondják be magukat és földjükkel van valami baj. A Szabolcs* megyei Takarékpénztár éljárását ki« fogásolják, hogy tartozásuk miatt el« árverezi a földet, ök pedig nem nyin gosznak bele, mert élve ki nem men« nek abból a kis vityiltóból. Miután ri« tézek, panaszt tettek a Vitézi Széknél is, de tovább akarják Vinni. Látom* hogy hosszúra nyúlna a beszélgetés, betanulom tehát őket Héjjá* I»áa- nak. — Vltés Héjjá* Iván vagyok. — Vttém X. Y. jelentkezik aUu- toa tisztelettel főhadnagy ortuU — hangzik a katonás bemondás. — Várj csak egy pillanatra — a emlékei Utált keresgél —» mm te voltál, aki... S elkezdődik a harctéri emlékek kl« cserélése, végevárhatallanul. Átszelte* múltén beszélgetnek rohamokról, tás madúsról, régi szép emlékekről. Per« sze ennek végeztével rátérnek a mai állapotra. Mint összemelegedett bará* tok, a volt parancsnok és altisztje.. ■ — Mi járóiban jöltél ide? — Panaszom van a bankigazgató ellen, aki a nagykállói izraelita hit­község elnöke is egyúttal, hát ebben kérném a főorvos ur segítségéi.... A HITKÖZSÉGI EI.NÖK Elmosolyodunk n groteszk’ helvzc« ten. Kétségtelen, hogy. nem minden “A Társadalmunk, mint a kisemberek védője szerepelt és sok valódi bajra is ráirányította a fi­gyelmet. Egészben véve azonban hatása inkább ká­ros volt, mert szerkesztőjéből már akkor kiütköz­tek a jobbizlésüeket sértő tulajdonságok: hiúság, dicsekvés, színpadiasság, zabolátlan beszéd- és irás- modor.” Nem hisszük, hogy van olyan amerikai magyar, aki nem hallott volna vitéz Héjjas Iván szereplésé­ről a Tanácsköztársaság elfojtása idején és az utá­na következő időkben. A Tájékoztató közli a “Tár­sadalmunk” 1932 május 28-i száma első és máso­dik oldalának fotókópiáját, melyet alább adunk mi is és akit érdekel, az egy nagyitóüveggel köny- nyen elolvashatja a cikket "A megváltozott Héjjas lván"-ról. (Interjú Héjjas és Kiár között.) De hogy olvasóink egy kis izelitőt kapjanak, már előre is, itt közlünk néhány idézetet dr. Kiár cikkéből. “.. .Hát jó, majd én segítek — folytatom a megkezdett kísérletet — (igy szól Kiár Héjjas- hoz) én tettem fel a kérdést és meg is adom a Választ, amely azt hiszem, megfelelő lesz és amelyre mindössze fejbiccentéssel kell válaszol­ni: igen, vagy nem mozdulattal. Tehát: (s itt Kiár Héjjas Ivánnak a szájába adja a választ) Főhad­nagy ur sohasem úgy ítélte meg az embereket és sohasem osztályozta őket, hogy zsidók-e, vagy keresztények, hanem, hogy: becsületesek, vagy becstelenek; erre a döntő példa az, hogy leg­jobb barátai között is vannak vallásos zsidók, akiknél soha eszébe sem jutott, még a régi idő­ben sem, ezt a megkülönböztetést tenni... Nemde, ez a válasz?...” “Mosolygott rendületlenül, eldöntetlenné téve, hogy vajon az u.n. ‘fejlett technikáján’ mosolyog-e a válasz kiszedési módjának, vagy pedig, hogy szó- ról-szóra szájába akarom adni azt a választ, ame­lyet mindenkitől hallani lehet, aki ‘kelletténél jobban gyűlöli a zsidót’ — ahogy Eötvös Károly meghatározta az antiszemitát” Majd egy másik helyen, ugyanebben a cikkben igy ir: (Héjjas beszél) “...—El fogok egyszer jönni és elbeszélge­tünk, mit lehetne csinálni. Mondok én valamit —t kapja fel a fejét hirtelen és erősen a szemem­be néz —, itt van Eckhardt Tibor meg Zsilinsz­ky Endre, meg.— és itt nevemet mondja —■ fogjunk össze és csináljunk valamit a népért..." Négy évvel később, 1936 október 9-én uj Héj­jas cikk jelent meg a “Társadalmunk”-ban, annak alkalmából, hogy Héjjas Prónay Pállal megalakí­totta a fajvédő pártot. Itt közöljük ennek a cikk­nek a fotókópiáját és csak az utolsó szakaszt idéz­zük, melyben dr. Kiár hizeleg Héjj ásnák és kima- gyarázással mentegeti fajvédő szervezkedési pró­bálkozásaikat. (Folytatás a 13-ik oldalon) dr'ST! 12. társadalmunk HÉJJAS j • f Ari tii-wiu, ttcui’ 1ér kéUvg nlihn?, hogy nuMuusfig a I tcgtülilwi -r«»!a. i**- »/chuk: . | . ­\Úér. ttéjjai káliról, aki hnwu utó után rc.nktfválódoU.j Prónay Pállal és! még néhápv régi bajtársival fajvi&ö}pártot alakítóit. .Amikor • lapok! hasát*» tuiló'üii- váit olvasom a*.uj'fajvédő pártról, nem tudok szabadulni egy emlékemtől. Mikor vités Héjjal Iván felkerekít engem lakásomon! 1932 májusában, egy napsugaras, szép tavas« délutánon. » Lipvi-kvrut 1. s-íjm alatt... A látogatást ét at vele f oly Ütött be­szélgetést a Társadalmink 1982 majii* 28 i, 2í: számában vezércikkben irtani meg: j A megváHoantt Héjjas Iván rímmel. Fellapozom most a vaskos kötetnek ezt a számát és betű vertut jegyzem ide a beszélgetés legfontosabb részleteit... ! * Persze meglepet^ hogy eljött. Hozzám, — ő. j lléjjas. i De c«v pillanatig volt fos/ült a le­vegő. Ege pillanatig. Amíg beszélni koz- «lelt. nedves, csevegni modorában, most- Inogna sokszor 'nagyokat nevetve, mi­közben kivillantafs egészséges, fehér fnuái... i I* E ligetit a keze érdekeli Icgj#bb:m. Erősen erezett, kemény szőrit ásu kéz r-j". ] . Manikűrözött körmei. Em ő is a kezektől beszélt. — Rettenetes —í mondotta — amikor n paraszt alázatosán Instanclázlk a fő tiirónúl és még a választ hallgat ja. há­tul összekulcsolt ljrzét hosszún és trió /atosan ökölbe szárítja ... Ezt Héjjas Iván mondta és k-"./b«u- az m keze i~ „irtózatosan ökölbe >/o rulf*. Hiszen az ő magyar parasztjairól Wv/étt... \ * ltrszélgclésünk : közben megérkezett Jj.poiu egyik munkatársa. Jtajzóló. Megkértem lléjjust üljön in.nidi a i á rs<u’almunk-3\a)l. Megtette. Szív esicn. Mosoly ogvn. Miközben rajzolták," a zsidókról kér- «V/lem. •Nevetett, art mondta, nem tud most J-lelni. , • - AkkorsegtteJt — mondtam. — F,n kérdezek ét felelek it. Ha a válasz.nem fedi nézetét, vélnuényét, ám cáfolja iw'if. Ha azonos a véleményével, bólo­gasson. Kérdeztem és rögtön igy feleltem Héjjas Iván helyett: — Főhadnagy ur sohasem agy ítélte még na embereket én sohasem «uti- Ivozta aszerint Art, hogy iwtdók-e, vagy kcrcastények. hanen*. hogy: be­oüh tesek vagy becstelenek; erre döntő példa az, hogy ujiibb barátai közölt Is annak vallásos zsidók, akiknél soha eszébe sem jutott, még a rég1 Időben sem, ezt a megkülönböztetést tenni... Elhallgattam, majd megkéroeztem. a válasz? Mosolygott, majd tneg-k/ökilt. I latin'/ottan és keményen csengett :./t mondta szóról szóra Héjjas Háti: Ka a válasz túlságosan enyhén fe jezi ki érzelmeimet a zsidókkal szem­ben. Én sokkal határozottabban és fér­fiasabbon fejezném ki megbecsülő ér­zelmeimet a zsidókról, ha szabadna nyilatkoznom, mint ahogy most nem szabad, amíg engedélyt nem kaptam telelte* hatóságomtól.. t Ezután a magyar jxiruszt juuistnlia .varsáról beszélgettünk. ÍHmomUa tapas/.lulataii. lh'gy mit LVfolt, mit hallott a vidéken. la'sünként rájötíiink arra. liogv ij.cn sok kérdéslM*» teljesen azonos a véleményünk, né/etiink. áTásoontunk. ■ Hajszátuvira azonos: ' Vitéz Héjjas Iváné. És az efiyéin.... _ Valamit letud keltem* utói». dotta. —. mert aa aa érzésem, hogy bite rat tétlenül némi, — itt össrr.swi till a* ökle - - aw kellene fogni a jóazán- dékn embereknek, hogy megelörzünk minden bajt.. • Meglepett, ami ezután követi«■/<■•». — FI fogok-.egyaaer jönni én elbesaél- getUnk — nmiidotte lléjjas Iván mit írbe» estnAInlT Felkapta a fejét és hirtclcniil eiösv’n a .s/ctnenibe nézett: — MI <■ nlwiH! W >•» «>«• baiA Tibor, mrt Bbjrrf/»Hhuab» Endre, meg... — él itt az én ntveaiet mondta. — FogJnnK öas«« éa eslnáljunk valamit a népért.. • Persze ámulva Jiallgaltűu». Jé# Isteu, de érdeke* propoüiriö yot* ez! Héj jár Iván és..* éti. ' Együtt e.sinátjon politikát Héjjal! Kán és KI ár Zoltán..! * És akkor nz.ön tűnődtem: minek kel­teit bekövetkeznie, milyen komáig belső vidtozásnak, hogy Héjjas Iván ni én dolijozáizobáadmii ezt n kijelentért megtegye. . * És erre gondolok n»»d is. mikor oT* vftMini. hogy Héjjal incgiilakitóftn • ‘ fajvédő pártot. ­Világosan emlékszem arra n M- tdáora. l#esz/*lg«*tésHntkn*. És u/t mondóin: kontidy i.'ökifek kellett bekövetkeznie, hogy ő rt;rd reakliválóJjék... * Az a régi géirda, amely most. újra együtt van. nem hasonliihatö ezekhez a: nj nyUu>okhoz. Azok mcnlatitádHm má^ok mini «•/ek. Az a gárda híven követett egyetlen­egy i •.•'érit Egyik Min akart at- és mellékvezér lenni és - - egyik sem pályázott zsíros stall a inakra. Nem karrier vadászok ezek az embe­rek. item a l.usosfuzék után vágynak* ♦ Ha lléjjas tvónék megutokilollák’ most újra a fajvédő pártot, bizonyára az ülök szartj késztette őket erre. Hu lléjjas Ivúm*k megalakították S faj\éilő pártol, nem Magukért telték. Nem u magok érvényesülése érdeké* beli • • I IK. Z.) I'cte'ő* Jíctkcsitő’ Dr. KI.Alt /OI.TAV fvielós ki.T'lá: <>1S« tSZ F. S/rrV. fi kia.léliisai it- V. S/L l-liin k»nd 1. 1 vli tiini Srerk.: .12 i6 24. KUU.'ikly.l 12 «»-VA nóíi/.tésvcgy ívre'fi.20i'-'félévr< 2.M P lliv -Alik: Smk d u S-« Kiadh ■ d r Kí/1tíI«iV:iI lifm Grzünk mr* «•« «ikkrlnk k*^ lé/r Upunk míSBrvrfr.TP iiflVOl tllo»t-■ P.iUu.-írkVs/ánita «/.‘illia: t#-«* _ __ Ui^S' WLV ínm^eNvoMDA n t. nvovrts* I t.'biit. Hin# ui#». M. «vlolyam_____________Budapamt, 1932 m«|u» 28 21. ixám A megváltozott Héjjas Iván Mi a véleménye ma a zsidókról? Hajlandó összefogni a baloldallal •___________________Ttmmtimm l!Mi iS.----l - I 1,1«.« uiluiriä THIS, _F, ■ t*m IMmm t-J Ha fejni ki k*bMtatl ■ nMM­BHhta, — hámanU M »ki íü «U brtfc'Ml lOb» * t'knt- V T- • ■ taUlikk «HM« HíU» .«■■«I ••***’ M. b. Mit W. b#1)m I,ta »<*!*- «W mmt wrm mill, —b t»j«*fljl ~ H * ti ---- »«■!«..■ iS j«11!11'”11 >«*■■*«»*>■ * • Hum b Kt« kM «I dn«.ni. '*«> »«'■■• iwasna tg) •**■•*■ hw v,., a nu u kfvt tini. •if IMMtf <Mk tűm Ml lé- y. nmékmt atmo ■isiBi afit Minek kellett történni 1919-töl mai IMikit kuL "*• - Mpi*, amíg « a kijelenté« elhangzott . mnKsma # _______A MAOíMAMCVÉAI ,v4n «ajábót, a* én dolgozőszo« HÉJJAS, A MODELL... Bambám fifpaftaon mJseUtaU J-Ata KUri mjio» rnütHu* <rk,- EUSMEHŐ SZAVAK KASSAYKÓL* _ i .tin-. tataM t-mk, — « mwr>k bt. — Arról nil uó, ho«T unj Uhrik • JkíSu K«4kl • »»rt^óork, «ll.d DWWl rl- koncrntrkcid len jón léire ... ÄC 'r“«^^. ’“h" “ mb*'- *•« Ä,x.x:íí*ll‘”Uio, ““ ^SírK^ «^»k M« sääSS?­Gyermekes engedékenységgel hagyja • • • A VIDÉK... >llf—<.1.*1 * ^»»f***-------­Wátttttalnl magát a legjobb pózba és tesz ... ... . , nRídL eleget a művé tinó minden kivánságá- Közbrn «Rywáantán jelentenek he — Mg a fiatalok sorséi, a I»»- fíak, aki — miután hatalmas állkapcsa- látogatókat, néhány deatruktivet is. r—I kénlfa ntánl leglényege több bon Uvó egészséges fogsorát tartja leg- ~ Szeretnék agy Interjút eaináW. ynhétmii Is csak a Rataiok fag­karaktrriiztikusabbnak, — állandó mo- ***• mdjben mbsáesue Idettígosi- |áh dtotéoH. No, de eoek nem en­tolygást parancsol reá. »**» kapna a kórréleinény, amelynél fednek Halait saéhoa JulnL Fd nnrtním h.«nklnl • krdvnS kM°fiiU»*!l« B ‘ \ _ Mikor • lyullrnyísr«j dir.lba pillanntot éa olyan kéróraclrc azeret- Slfil.üünil rahiíSlJTiJ*i W*. — MyUll. mosolyoBva, — én is nék »Haart k.pni, roelyok az « szómé . . „ÍSfY, KJf i«. kodvrt kapiam • tyuklrnyészléshcz. lyOvol rlválaaillmlalkimil öaarofnrrlak C” «níKóélyl kell kér- 0)óo)4ra ruta| ,rt(eróa lakainkat a amelyeknek érintése eMl la minjnn. ”k a ■erörtern be. .Uk irinyléar. méltó tálán, a jó csevegőnek rutinjával sík- “ et-f? beadom, na engedé yt ^^^sSggal kezdtek hozzáfogni te* Ion ki. kapni, wazenjünk é. meBn..k mm- «dK„ kdlcl„eBrfsoik„ek ,tb»« — Ha at— valóit orr ti a kéMéuel nyoliHaihoz ... Azaz csal Szereltek larívlaa Hhaíaap* «rite, Anpp n,í o s;bHb,n a tollal éa leírtam az oélrménpe a rao/nkrol. - mii vita- (...p,, kíni4«krt, .„rtyekz. yalóazi- Ott botnhrd'. toltál haqajM Sr't io­szólna• — tettem fel a kérdést. nii__v árazom, amely ott élt együttesen a h,t*«s farmhan ° rtmti' daztodó tehetségű A ZSIDÓK ... besz^ei,unlt * v,dík he5ytt* ifjú kakasokkal; teljesen hatzonlalünut ... efOI: , , föllé el idejét, még Vorono/f sem tudott Pillanatig habozott, majd mozdul*- — Móri néhány napig otthon volna rajta segíteni... Egész nap nem tol tett, amellyel jelezte, hogy most toliam Kecskamétea — mondja, — eaináIt egyebtl ^nt figyelt és leskelö­ncm tud beszélni, mert mint modell, és bili uniói na, milyen asonos pasa- fáit... mozdulatlanságra van kárhoztatva, hi- mokkái Jinnrk honám a* ország *„** , « •zen látott szájjal kell nevelnie. mindaz részéből, Dt>»dntalról épp Vateásányaoar egy IQn kakas va­— Hát jó. majd én segítek, - foty- ■ Diroa-Timn kösérőL ~ •aljm, a ^kez^« körtéiét - én 5^*.“^. '*? tellem fel a kérdést és meg is adom a o«nl, éa na« nem Mám csak meg- . 1 . , . választ, amely azt hiszem, megfelelő *rienl hagy éri an lőtérit körök lyoaván mindegyik aaándékál .. lesz és amelyre mindössze fejbiccentés- ■WB tndjá^i vngy nem látják, vagy «— S ahogy ott az én tyukfurmomban •el kell válaszolni: .igen, vagy nem ■*** nkarjék látni... volt, agyanez történik nálunk, az—-em­mozdulattal. Tehát: Részleiekct említ, amelyek azonosak bereknél.., í azokkal, amiket mindnyájan, kik meg- A tehetetlen öregek nem hagyták ért • foüodnagy p Sohaatm agy ltéWe fordulunk nyílott szemmel és füllel a vénycsülni a fiatalságot. . *"**”*! í JtAmcm nép között, tapasztalunk- A hosszúra nyúlt látogatás után fo« .«zlélynzl. «^rinl Ckrt. b»«y W AKCIÓI gadni «kariam «»kai, akiknek érkézé. «, . 7^ ,,! V nyCK,w^' 1— Valamit tenni kellene, mert az az séröl tudomást nyerlém. Mire kimen« _!■■*?*„ „ ^<i*|YagT ] érzésem, hogy bűn ezt tétlenül nézni, tem szétnézni, — üres volt a várószoba. ImIoHi.’ kUPói.i Irx I aK,ll0,í — mélázik maga elé és ősszeszorul az Érdeklődésemre kiderült, hogy mikor vXlil „.HAt aiv V^T -ők/c, _ össze kellene fogni a jászán- tudakozódtak, miért kell Hy soká várni. j i m ■O" dékn embereknek, hogy megelőzzünk megmondták a látogató nevét'. — Mind «rébe sem Jutott, «Jg ■ régi min(,en bajt... elmentek. Egy félénkebb alaptermv­léalten^ \rro^ v H fo*ok Jönni és eb «<*r«Vf>drs/, aki pedig legalább négyszer. lés nU z e , e* a válasz?^. beszélgetünk, mit lehelne csinálni. jelezte előre életbevágóan fontos üyy- Mosolygolt rendületlenül, eldöntet- Mondok én valamit, — kapja lel a bén szükséges beszélgetését, szintén el­lenné téve, hogy vájjon az u. n; «fejlett írjét hirtelen és erőseri a asemembe 'űr­technikáján. mosolyog-e a válasz ki- néz, — Ht van Eckhardt Tibor, Azóta sem jelentkezett. szedési módjának, vagy pedig, hogy meg Zsilinszky Endre, meg ~ — és Ezúton üzenem: jöhet nyugodtan, szóról szóra szájába ' akarom adni azt Pt nevemet mondja, — fogjunk minden veszély elmúlt már. a választ, amelyet xnindenkitőL hallani össze és csináljunk valamit a né- kW- Zoliin. lehel, aki «kelletténél jobban gyűlöli a pért... ------ _ , asidót», — ahogy Eötvös Károly meg- Ámulva haUgaliam.,, Jó Isten, de OloazMÓtoh ma terjesszétek Jietározta az antiszemitát. érdekés prepozíció. Héjjas Iván. és.’.- lm, . , « .* Jii* nüuti uíóa megszólal: éa, Egy üti ppliiikát, 4 ff 1 QrsaaaUnunkatL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents