Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-10 / 50. szám
Thursday, December 10, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Irta: LUSZTIG IMRE Kérdem: van-e olyan ember, aki életének egy időszakában ne kívánkozott volna lemenni egy bányába? Magamról beszélve, tudom, hogy amióta Írni és olvasni tudok, a bányászokról szóló könyvek kötöttek le legjobban. Zola “Germinal”-ja örök benyomást keltett bennem. Régi vágyam volt, hogy lemenjek egy bányába és saját szememmel szemléljem, hogyan dolgoznak a föld mélyében embertársaim, akiknek szorgalmas és veszélyes munkája tette lehetővé a mai fejlett társadalmi rend megteremtését. Vágyam teljesül A közelmúlt magyarországi látogatásom idején régi vágyam valóra vált. Ellátogattunk Tatabányára és ott Kóbel István bányamester vezetésével lementünk a bánya 13 aknája egyikébe. Nem tagadom, kissé furcsa érzés fogott el, amikor fölvettem a bányászruhát, fölhúztam a csizmát, fejemre tettem a vaskalapot, vállamra tettem az esetleges szerencsétlenség esetére szükséges kis táskát és kezembe vettem a bányalámpát. Furcsa érzésemet fokozta az a tény, hogy a múlt év decemberében a bányában robbanás történt, melynek 26 halálos áldozata volt. Kellően fölszerelve elindultunk a tárnabejárat felé. Odaérve a bányamester azt kérdezte, van-e nálunk, gyufa, vagy öngyújtó, mert sem az egyiket, sem a másikat nem szabad magunkkal vinni. Beléptünk a fölvonóba és egy percnyi “utazás” után, ezer láb mélységben, a tárna mélyére értünk. Egy barlangszerü, jól kivilágított helyiségbe értünk, majd elindultunk a bánya azon része felé, ahol a bányászok robbantják, vájják és csillézik a szenet. Az alagutszerü tárnában mind a két oldalon csilléket vont egy elektromos szalag. Bizonyos távolságokra szerkezet volt bevezetve, amelynek segítségével a szalag menetét meg lehet állítani, ha esetleg valami baj történik a vonalon. Pár percnyi gyaloglás után találkozunk néhány munkással. “Jó szerencsét”, mondják. Mi is ugyanigy köszöntünk vissza. így tudtam meg, hogy a bányászok között a “jó szerencsét” az elfogadott köszöntési mód, Kérdésemre a bányamester elmondta, hogy ezek a munkások uj “ajtókat, kapukat” építenek a tárnákban, melyek esetleges szerencsétlenség esetén elzárják, leszűkítik a szerencsétlenség által bajba hozott területet. Az állam több millió forint befektetést eszközölt e védő intézkedésekre. Folytatva utunkat, itt-ott bokáig érő vízben haladtunk. A vágat elágazott jobbra, balra. Mi balra tartottunk. Vagy negyed órai gyaloglás után elértünk a vágat azon részéhez, ahol a bányászok dolgoztak. Itt már a fedél olyan alacsony volt, hogy alig állhattunk fel anélkül, hogy fejünk a tetőt ne érte volna. Sötét is volt és a szénport szinte lehetett a levegőben érezni, holott most már erős viznyomás- sal csökkentik a levegőbe került szénport, a szerencsétlenségek eshetőségének elkerülésére. Itt, ahol robbantják, vájják és csillézik a szenet, megállt a munka, amikor oda értünk és Kobel bányamester igy mutatott be: “egy amerikai magyar testvér van itt látogatóban és szeretne néhány kérdést intézni hozzátok.” Pápai Károly, lőmester, Csigi József technikai előmunkás, Gazdag Pál, Sulán László vájárok és még néhányan körülfogtak és látható érdeklődéssel várták az első kérdést. Nem akarom ezúttal elmondani, hogy milyen jó a bányászok keresete, hogy mindannyiuknak van szép lakása, televíziója, rádiója, porszívó gépe, mert ez már megszokott dolog. (A lakáskérdésről egy későbbi cikkben számolok be.) A legkimagaslóbb, a legérdekesebb, a legemlitésreméltóbb az volt, hogy az egyik bányász önként, minden biztatás nélkül, elmondotta, hogy 1956-ban azoknak az oldalán harcolt, akik ellenezték a mai rendszert. Ott mondta ezt a bányamester előtt, minden habozás nélkül. Persze nem dicsekedve mondta, hanem inkább önvallomásképpen. Mert mindjárt hozzátette, hogy most már látja, milyen hibát követett el, hiszen a bányászoknak soha sem volt oly jó dolga, a bányászok munkáját soha úgy meg nem becsülték, mint ma. Ez a bányász ma egyike a legjobb termelőknek. Tagja egy szocialista brigádnak, aktiv a szakszervezetben. Kérdésemre, hogy tagja-e a pártnak, nem-mel felelt. Tekintettel arra, hogy a bányászok keresete a bányászott mennyiségtől függ, nem akartam a beszélgetést sokáig kihúzni és úgy egy negyed órai eszmecsere után “Jó szerencsét” kívánva egymásnak, visszaindultunk. Ottlétem alatt elmondottam nekik, hogy az Egyesült Államokban a dolgozó bányászok fizetése jó — de a bányászok 50 százaléka munka nélkül van automatizálás következtében és a munkanélküli amerikai bányászcsaládok helyzete nyomorúságos. Beszélgetés Sashegyi József igazgatóval Visszatérve levettük a bányászruhát, zuhanyoztunk, fölvettük rendes ruhánkat és bementünk Sashegyi József bányaigazgató irodájába. Elbeszélgettünk két óra hosszat. A lap sok oldalát venné igénybe, ha mindazt papírra vetném, amit mondott, noha érdemes volna megemlíteni milyen lehetőséget nyújt a bányavezetőség, az állam és a szakszervezet azok részére, akik technikai tanfolyamra hajlandók menni, hogy tudásukat gyarapítsák, munkabeosztásukon javítsanak és életszínvonalukat emeljék. Milyen lehetőséget nyújtanak azok részére, akik mint sportolók (futball, kuglizás, tekézés, úszás, boxolás, birkózás, stb.) óhajtják szabad idejüket eltölteni. Azok, akiknek kulturális igényeik vannak, szintén nem panaszkodhatnak. Időről-időre Budapestre viszik a bányászokat a színházak, operák előadásainak megtekintésére. Nagy a lakáshiány Mint említettem, a bányászoknak szép uj lakásuk van. Ez igaz — de nem mindenkinek, aki a bányában dolgozik. Sashegyi igazgató, azon kérdésemre, hogy van-e munkásvándorlás; igennel válaszolt. Ez a vezetőség egyik legnagyobb problémája. S mikor kérdeztem, hogy mi az oka, vagy a fő oka ennek, azt válaszolta: “a lakáshiány.” További beszélgetésünk folyamán megtudtam, hogy 1960 óta 48 háztömb épült Tatabányán, egy-egy tömb 16—80 lakással rendelkezik. Húsz háztömb van most épülőben. E hallatlan méretű építkezés ellenére, nagy a lakáshiány. A bánya 12,000 munkást foglalkoztat. Több ezren nem Tatabányán laknak, hanem a környéken, sok kilométerre a bányától. Ezeket a mun^ Művelődési Ház épül Kiskunlacháza-Peregen, KISZ-védnökséggel. A peregi fiatalok a napokban kezdtek hozzá az alapozási munkálatokhoz. • • • k* Holland kereskedelmi szakemberek látogattak el a napokban a Nagykőrösi Faárugyárba, és 150 ezer pipát rendeltek meg. A napokban svéd megrendelők látogatását is várják az üzemben. • • • ^ A 40. Bach-ünnepséget 1965 nyarán rendezik meg a nyugatnémetországi Hamburgban. • • • ^ Hétezer fiatal vesz részt jelenleg az országban agrár-felsőoktatásban. Ebből háromezren a Gödöllői Agráregyetemen tanulnak. Az egyetem három tangazdaságának kísérleti tábláin 30 mázsás búza-, 41 mázsás kukorica- és 89 mázsás lucernaszéna- termést értek el. • • • Az idei tapasztalatok alapján, az igényeknek megfelelően, újabb idegenvezetőket képeznek ki a téli hónapokban Győrött és Sopronban. • • • v* Elutazott az amerikai pedagógusok 84 tagú küldöttsége, amely budapesti és Pestmegyei oktatási intézményeket látogatott meg. • • • Körös vidéki mezőgazdasági napokat rendeztek november 26-án és 27-én Békéscsabán. A kétnapos tanácskozáson a vidék aktuális mezőgazdasági problémáit vitatták meg. V Helyenként tavaszi pompába öltöztek a mezők az eperjes—tokaji hegylánc szélárnyékos részén, a Bodrog és a Takta által bezárt területen. Prügy környékén az árokparton, valamint az ártéri részeken, ahol nem végeztek vegyszeres gyomirtást, ismét kinyílt a pipacs. • • • v* A mezőgazdasági légiflotta egy brigádja — a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság kérésére — még egy hetet munkában tölt: a mély fekvésű algyői fekete földekre szórja ki a műtrágyát. A gépek az MHS közelben levő gyakorló repülőteréről startolnak, s öt-hat kilométeres körzetben tevékenykednek. • • • t«* A miskolci Tiszai pályaudvar aluljárójának építése befejezéshez közeledik. Az aluljárót december kásokat autóbusszal hozzák és viszik. “Ha kellő lakás állna rendelkezésre, mindazok részére, akik a bányában dolgoznak, nagy méretekben lecsökkenthetnénk a munkások vándorlását és növelhetnénk a termelést”, mondotta Sashegyi igazgató. Ezzel kapcsolatban csak úgy futólag említem meg itt, hogy az építőipar Magyarországon nagy problémákkal küzködik; ezzel egy későbbi cikkbeh részletesebben foglalkozunk. Tatabánya — város közösség Mielőtt Tatabányára értünk volna, kis bányavárost vártam. Annál nagyobb volt meglepetésem, amikor megtudtam, hogy Tatabánya valóban öt városrészből áll: 1. Felsőtatabánya, 2. Tatabánya, 3. Alsótatabánya, 4. Tata város és 5. Tata. Alsó-Tatabánya képezi az uj várost; itt vannak az uj háztömbök az iskplákkal, könyvtárakkal, klubhelyiségekkel, szakszervezeti központokkal, szanatóriummal és a város lakossága részére szükséges minden más épülettel. Tatabánya jól illusztrálja a mai Magyarországot. Itt látni lehet az ipar fejlődését, a termelés növekedését, az uj építkezéseket, a lakosság anyagi- és kűlturnivójának emelkedését, az uj szocialista ember kikovácsolódását, lassú zig-zagos formálását. Ugyancsak jelen vannak a még megoldatlan, vagy a megoldás folyamatában lévő problémák sokasága, mint a lakáshiány, munkafegyelem magasabb fokra emelése, stb. Nem tölthettem volna el napomat hasznosabban, mint ebben a városban. Persze az idő nem volt elegendő. Már késő estére járt, amikor Mar- gittay Zoltán és felesége Edit, kijelentették: nézzük meg ezt az épületet, vagy azt az intézményt. Meggyőződtünk arról, hogy nem egy nap, de egy hét sem elég ahhoz, hogy mindent megtekintsen a látogató Tatabányán. Rohamléptekben épül a város, az ország. Az ország más képet nyújt ma, mint 1949-ben, vagy 1961-ben. Kétségtelen, hogy az ország képe ismét más lesz az évek múltával. Az ország fejlődése gyors iramban ment — különösen 1956 óta. De ez az iram lassúnak fog bizonyulni, árnykor a ma még hátráltató erőket legyőzik. 4-én, a város felszabadulásának 20. évfordulóján adják át a forgalomnak. V* A budapesti II. kerületi népfrontbizottság kezdeményezésére filmen megörökítik a városrész életének változását. Filmre veszik a kerület legnevezetesebb műemlékeit, a lebontásra Ítélt öreg házakat s a kiköltöztetett lakók uj otthonait. A ce- luloid szalagra rögzített krónikából dokumentumfilmet állítanak majd össze. A BÁNYÁSZNAPON avatták fel a felnémeti új mészkőbányát. Elkészült a két kilométer hosszú drótkötélpálya is, a mészkőbányát a feldolgozó őrlőművel köti össze. A bányában a szállítást és rakodást egyaránt gépesítették. Képünkön: az ásvány- őrlőmű (MTI Foto — Birgés Árpád felvétele) SXSS3SSS$S!eS3eSSSSSXXSS3SS%SX3SSSaSSX&í>XX%X%3 KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELÖLEl j «WWVWWWWWWWWWVWWWWIi RÖVIDEN "jó szerencsét ”
