Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-10 / 50. szám

AMERIKA) MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 10, 1964 1Ü. Ajándékpavilonok a tanyaközpontokban Szolnok megye falvaiban és tanyaközpontjaiban megkezdődtek az év végi ünnepi vásárok. A föld- müvesszövetkezetek jó előre gondoskodtak a köz­ségek lakóiról, bőséges árukészlettel készülnek a várható nagy forgalomra. Iparcikkekből mintegy 260 millió forint értékű • választék áll a szövetkezeti gazdák és családtagjaik rendelkezésére. Az uj cikkek és a különböző ház­tartási gépek használatát valamennyi falusi szak­bolt árusítással egybekötött bemutatókon ismer­teti. A mezőtúri földmüvesszövetkezet turkevei bu- torkiállitása vasárnap is nyitva volt és mintegy 40 ezer forint értékű butorféleség talált gazdára. A Jászság és a Tiszazug több községében a kará­csonyi vásárok közeledtével különböző szakcikkek bemutatóit rendezték meg. A játékok — a modern technikai játékok is — mintegy négymillió forint értékben várják a vásárlókat. A nagy tanyaközpontokkal rendelkező földmü- vesszövetkezetek ajándékpavilonokat rendeztek be a tanyákon, Mezőtúr határában, Pusztabánrévén, Nagykurián, Csiderbereken a játékok és ajándék- tárgyak árusítása már a hét elején megkezdődött. Harmincezer tonna szenet adnak terven felül a páihegyi bányászok A páihegyi bányaüzem két aknája befejezte évi tervét. Először a páihegyi 3-as akna bányászai je­lentették évi tervük teljesítését, később pedig a • szomszédos 1-es számú aknából is külszínre küld­ték az ez évi terv teljesítéséhez szükséges utolsó tonna szenet. A páihegyi aknák bányászai az idén a szocialista üzem cim elnyeréséért versenyeztek, s ennek so­rán született a figyelemre méltó eredmény. A pál- fcegyi aknák bányászai az év végéig még csaknem : 3ü ezer tonna szenet termelnek. Tanácskozik a Magyarországon tanuló afrikai diákok szövetsége A Technika Házában megnyílt a Magyarorszá­gon tanuló afrikai diákok szövetségének második kongresszusa. A kétnapos tanácskozáson 25 afri- ■ kai ország mintegy 200 küldöttje vesz részt. Meg­jelentek és az elnökségben foglalnak helyet a Mű­velődésügyi Minisztérium, a KISZ központi bizott­sága, a DÍVSZ és az egyetemek képviselői. Edgar Kadenyi, a szövetség elnöke tartott beszá- . mólót. Hálás köszönetét fejezte ki a vendéglátó • magyar szerveknek, és mindenekelőtt az egyete­mek oktatóinak azért a színvonalas képzésért, . amelyben az afrikai diákokat részesítették. A Művelődésügyi Minisztérium nevében Hazai Lászlóné szólalt fel, Gombár Csaba pedig a KISZ központi bizottsága és az országos diákbizottság üdvözletét tolmácsolta a kongresszus részvevőinek. Másfél millió méter fenyőfa karácsonyra Az ünnepi hangulatot idéző, csillogó fenyők még az erdőkben zöldellnek, bár már kijelölték közü­lük a baltára ítélteket. Rövidesen megkezdik a ka­rácsonyra szánt fenyők kitermelését, december el­ső napjaiban szállítják a fákat, december 8-a, 10-e körül megkezdődik a karácsonyfa-vásár. A tavalyi mennyiség elegendőnek mutatkozott, számítva azonban az igények növekedésére, az idén mintegy 50,000 fenyővel több kerül forgalomba. Karácsonyra 1,250,000 darab, összesen 1,510,000 folyóméter fenyőfát díszíthetnek fel. A főváros­ban 370,000, vidéken 880,000 fenyőfát árusítanak. Átlagosan 1.20 méteres fenyőket, a 2—3 méteres fenyőfákból pedig a tavalyinál 15,000-rel többet hoznak forgalomba. Mire jó a “mikro” zárszámadás? Komárom megyében egyre több az olyan ter­melőszövetkezet, ahol a pontos, naprakész könyve­lés és az önköltségszámitás alapján évente több­ször kis zárszámadásokat készíthetnek. Ezek közé tartozik az 5100 holdas tokodi Aranykalász Tsz iá, ahol a “mikro”-zárszámadások nagy segítséget nyújtanak a közös gazdaság vezetőinek. Március óta havonta számba vették a bevételek, a kiadá­sok és az önköltség alakulását, a várható eredmé­nyeket és ennek alapján hiba esetén azonnal in­tézkedhettek. A gondos elemzéshez ösztönző prémiumrendszer párosul, igy az Aranykalász Tsz annak ellenére, hogy nehéz természeti adottságok között, hegyes dombos vidéken gazdálkodik, mégis kiváló eredmé­nyeket ér el. A kenyérgabonát kivéve mindenből túlteljesítették a tervet. A “mikro”-zárszámadások eredményei alapján már közölhették a tagokkal, hogy a tervezett 35 forint helyett 42 forintos mun­kaegységre számithatnak. Terven felül félmillió forintot ruháztak be saját erőből és egymillió fo­rintot akarnak tartalékolni. December 31: szállodaavatás Budapesten Kívülről már szinte átadásra kész állapotban lát­ható Budapest legnagyobb épülő szállodája, a Sza­badság, a Rákóczi ut és Baross tér sarkán. A fala­kon belül azonban még serény munka folyik; a leendő hallban meszet oltanak, a félemeleti éjsza­kai bár helyén gyalupad áll, a lépcsőházban vil­lanyhuzalok ágaskodnak a falból és a mennyezet­hői, a szobákban lakkozatlan parketták, festékes ablakokat találunk — bútor helyett. Pedig decem­ber 31-re tervezik a nyitás napját, s a külföldi vendégek már jó előre le is foglalták a szobák többségét. A szállodaépítkezés húsz alvállalkozója, valamint az ÉM, Országos Szakipari Vállalat és a Kereske­delmi Asztalos- és Lakatosipari Vállalat részéről e napokban ismét elhangzott a megnyugtató Ígéret: a jelenlegi “rendetlenség” látszata csal, az év utolsó napjára beköltözhető lesz a 403 szoba, közü­lük a 250 fürdőszobás lakrész. Csak néhány járu­lék átadása húzódik el január végére; a Baross térre néző kétszintes eszpresszóé, a szálloda utcai földszintjén egy óra- és ékszerbolté, valamint a Rákóczi útról nyíló fodrászati, kozmetikai üzleté. Késik, de azért remélhetőleg még időben meg­érkezik a BÚTORÉRT Vállalattól a szobák beren­dezése. Megkezdődtek végre a tárgyalások a szál­loda közvetlen szomszédságában levő, Rottenbiller utcai butorraktár kiürítése ügyében is; ide terve­zik az autós szállodavendégek garázsát. A szállodaavatás közelgő időpontját nemcsak az építők nagy létszáma, a lázas sürgés-forgás jelzi: a folyosók már melegek, üzemelnek az olasz rend­szerű olajfütéses kazánok. A falak festéséhez is már teljes erővel hozzáfogtak, vajszínű Walkyd- borítást kapnak a szobák, faburkolatot a 400 sze­mélyes étterem, holland műanyag tapétát a lép­csőházak, s sok helyütt márvány is jut diszitésül. Az előterekben már mindenütt készek a beépített szekrények, a fürdőszobákban is felszerelték a ká­dakat, mosdókat. A liftek — tucatnyi gazdasági felvonó, két gyorslift a vendégeknek — is működ­nek. A hajdani Debrecen Szálló helyén épült uj szárny felső emeletein a szobák takarítása is meg­kezdődött. A világos helyiségekből, a tágas abla­kokból pompás kilátás nyílik a forgalmas Baross térre és a Rákóczi útra. Ami a vendéglátást illeti: az étteremben népi muzsika szórakoztatja majd a külföldieket, a bár­ban a Pege-kvartett ad rendszeres műsort. A presz- . szóban — újdonságként — kétfajta levest és ros- tonsültet is felszolgálnak majd. Hogy szilveszter­kor rendeznek-e nemzetközi bált a Szabadság Szál­lóban — ez még nem biztos. A szálloda születés­napja azonban már igen. F. G. Háromszoros aratás - Hét hónap alatt Hét hónap alatt háromszor vetettek és három­szor arattak ugyanazon a földön — a Délkelet-du- nántuli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet bicsérdi telepén. Az intézet igazgatójának, dr. Kurnik Er­nőnek a kisérletsorozata arra irányul, hogy meg­állapítsa: milyen módszerekkel lehet fokozni a fe- hérjedus takarmánynövények egységnyi területre jutó terméshozamát. A legjobb módszernek az bizonyult, hogy azonos területet egy év leforgása alatt háromszor vetnek be rövid tenyészidejű növényekkel és igy három termést takarítanak be. A telep egyik kísérleti parcelláját április elején borsós napraforgóval ve­tették be és junius 6-án — egy holdra számítva — 170 mázsás termést takarítottak be. Utána nap­raforgós kukoricát tettek a földbe és a vetést ön­tözték. Augusztus 6-án 315 mázsás termés került le a parcelláról, amelyet ezután tiszta napraforgó­val vetettek be. Október 20-án 100 mázsás ter­mést takarítottak be. Egyazon területen tehát holdanként 585 mázsa takarmány termett, ami közönséges vetésforgó esetén elképzelhetetlen. A takarmány értékét nö­veli, hogy igen sok fehérjét — csaknem 800 kilo­grammot — tartalmaz. FÉJA GÉZA: “URAK ÉS PARASZTOK” A régi Magyarországban az urak szigorúan el­különítették magúkat a néptől, elhagyott falvak­ban is Úri Kaszinó “virágzott”, ha pedig nem, ak­kor a kocsmában külön “úri” szoba” várta a köz­ség “nagyjait”. Azóta uj világ jött, eltűntek a kü­lönféle uraságok, egyenrangú dolgozó emberek léptek helyükbe. Legalábbis általában igy van, illetve ekként kellene lennie, helyenkint azonban másként áll a dolog. Erre pedig egy Szabolcs me­gyei vicinálison jöttem rá. Midőn fölszállottam, még csaknem üres volt a kocsi, de egyhamar meg­telt, főként asszonyok lepték el. Ez pedig fölötte kellemetes dolog, de hasznos is. Kellemes, mivel látványuk gyönyörködteti az embert, s hasznos, mert mindent megtudunk tőlük. Kitartóan figye­lem a szemben ülő menyecskét, ő pedig egykettőre megszólít: — Mondja mán, mi hozta errefelé? — Figyelem az életet, és megírom tapasztalati­mat. Elismerően bólint: — Szóval, akkor Íródeák. Megsimogatom a kezét: — Köszönöm szépen. — Ugyan, mit köszön meg? — A rangot, amit adományozott, mivel ennél kü­lönb rangra sohasem tartottam igényt, az meg kü­lön öröm, hogy maguktól kapom. — Lássa, lássa — válaszolja kedvesen —, de az­után igazat írjon. — Föltett szándékom — nyugtatom meg. — Hallotta-e már, hogy milyen rettenetes dolog történt nálunk? — Nem, én. — Kulturotthont avattak, nagyon szép uj házat, az iskolánk is igen takaros, ez meg méltó ahhoz. — Ez csak nem rettenetes dolog? — kockáztat­tam meg. Egyszerre tüzbe jött: — De, ami a kulturavatás után történt. Közebéd következett, és két teremben terítettek. Egy hiva­talbéli ember állott az ajtóban, és kétfelé osztotta az egybegyűlteket: egyik terembe a tisztséget vise­lők mentek, a másikba pedig minket tereltek, a népet. Elkülönítettek bennünket, mint a mételyes birkát a hibátlantól. Csóválom a fejem a megbotránkozástól, a me­nyecske pedig azt véli, hogy talán nem hiszem el: — Úgy igaz ez, hogy amennyiben hamisat szól­tam, ne lássam többé a három gyerekemet. Nagy szó ez. Ha azt mondja valaki, hogy fusson ki a szeme, az még semmi, hiszen szótól még sen­kinek se futott ki. A három gyerek azonban min­dennél szentebb dolog. De különben is. nyomoztam a dolog után, a menyecske szinigazat mondott. Az eset hire hamar szárnyra kelt, és általános meg­botránkozást okozott. A régi világ mérgei, ime, itt-ott még szervezetünkben lappanganak, s lám, előre is törnek. Akadnak, akik még mindig “urak­ra” meg “parasztokra” szeretnék osztani az egyre inkább egységesedő társadalmat. És ez annál szo­morúbb, mert ezek az “osztók” többnyire maguk is a nép soraiból származnak. Beszéltem a község egyik elszármazott, kitűnő fiával, aki most a szülőfaluján tartja a szemét. Arra biztatott, Írjam csak ki a falu nevét. Hosszas töprenkedés után azonban úgy döntöttem, hogy mégsem teszem meg. Bár megérdemelnék a luda­sok, hiszen egy egész község népét ütötték arcul. Ám attól tartok, hogy szégyenletünkben esetleg kifutnának a világból. Hát maradjanak inkább csak benne, tekintsék cselekedetüket elrettentő példá­nak, főként p£dig igyekezzenek mennél előbb jóvá tenni. MUUW«nMIUVWVUVMIWUWWVMWUUVUV\nAAMW\AIMn KIOLVASTAD A LAPOT? i ADD TOVÁBBI MAS IS TANULHAT BELÖLEI

Next

/
Thumbnails
Contents