Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-10 / 50. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 10, 1964 • 12345678901011121314X51617181920212242233456789097 • ! A SZAMOK BESZÉLNEK i I írja: Eörsi Béla I tO , y W '• 123456789010111213141516M181920212242233456789097 A VÁLTOZÓ AMERIKA Azt a változást, ami Európában most végbemegy, amerikanizálódásnak nevezik. Több lett az autó, a táncok amerikai divatuak, az öltözködést, főleg a sportruházatot, az amerikai stilus dominálja. Ná­lunk is óriási változások mentek végbe az utolsó században, különösen az utolsó 10—15 évben. Nézzük meg pl. az amerikai mezőgazdaságot. 1900-ban a lakosság 38%-a farmon dolgozott, ma csak 8% (ezt sokan már csak 6%-ra becsülik).. Ho­lott ma többet termelünk, mint a század elején. Ennek oka a gépesítés, a jobb termelési módszer és a vegyipar által nyújtott segítség. 1950 és 1963 között a mezőgazdaság 10%-kal emelte termelé­sét, mig ugyanezen idő alatt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 25%-kal csökkent. Az ipar, a bányászat, az építkezés, a közlekedés és az erőmüvek 1900-ban a lakosság 37%-át fog­lalkoztatták, ami most is majdnem ugyanennyi (36 százalék), holott ezen idő alatt a munkaidőben is csökkenés mutatkozott. Századunkban az ipari termelés talán megtíz­szereződött s egész sereg uj ipar jelentkezett: elek­tronika, rádió, televízió, plasztik, a hatalmas re­pülő- és hadi-ipar, stb. Ez az emelkedés még az 1950—63-as évek folyamán is észlelhető volt. Milyen változások voltak még ebben az évszázadban? Az ipari produkció 30%-kal emelkedett, a mun­kások száma viszont most is annyi, mint 1950-ben volt. Mindezek a jelenségek félelemmel kell, hogy eltöltsenek bennünket. A termelésben a munka­képes munkásoknak kevesebb, mint a fele vesz csak részt, mert többre nincsen szükség. Az auto­matizálás még ezt is csökkenteni fogja. Hol fognak a munkára váró fiatalok milliói elhelyezkedni? A farmerek egy része és az ifjúság elhagyta a falvakat és gyári munkára ment. Gyermekeik már iskolázottabbak és hivatali állásokban helyezked­tek el. 1900-ban a kereskedelmi alkalmazottak, a hivatásosak (tanítók, ügyvédek, orvosok, könyv- szakértők), a személyi szolgálatban lévők (mint pl. kiszolgálók, sofőrök, stb.), valamint az állami hiva­talnokok száma a munkások egy negyed részét (25%) képezte. Ma ez a szám 56%-ra emelkedett. Amerikában a gépek termelnek es a legtöbb em­ber a gépet szolgálja, vagy javitja. A megmaradt tömeg az áruházakban eladói minőségben dolgozik és a több kényelmet teremtő réteggé vált. A hivatalok ma még tele vannak fehérgalléro­sokkal, akiknek munkanapjai azonban meg vannak számlálva. Ugyanis a hivatalokba is be fog nyomul­ni az automatizálás. Azelőtt kb. 30,000 ember állí­totta ki a szövetségi állam csekkjeit (fizetések, tár­sadalombiztosítás, nyugdíj); ma ezt a munkát gé­pek végzik, pár száz ember felügyeletével. A köny­velést a gépek veszik át és csak egy pár kiképzett fiatal nőt fognak alkalmazni. A modern bank és biztositó társaság komputerek és elektronikus sok­szorosító gépek segítségével felére, vagy negyedére fogja csökkenteni az alkalmazottak számát. A tele­vízión és postán küldött reklámok helyettesítik az ajtóról ajtóra járó ügynököket. A nagybani keres­kedelem meg fog szűnni és a gyárak közvetlenül a kiskereskedőkkel kerülnek összeköttetésbe. Az egyéni kiskereskedelem napjai szintén meg van­nak számlálva és szerepüket a milliomos üzlethá­lózatok fogják átvenni. Az elmúlt évben a fehér ifjúság 15.6%-a nem talált munkát és a helyzet a nem-fehérek között még rosszabb volt; itt a munkanélküliség elérte a 30%-ot. Szükség lesz több munkaalkalomra. Becs­lés szerint az 1960—70-es évek között felnövő ifjú­ság részére hat millió uj munkaalkalomról kell gondoskodni, amit még az emelkedő termelés sem lesz képes előteremteni. Mert ne higyjük, hogy csak az automatizálás okozza ezeket a bajokat. Vannak más nyomós okok is. Mi lesz, ha a nagy­hatalmak megegyeznek a hadseregek létszámának, a hadifelszerelések gyártásának csökkentésében; ha az európai államok egyesülnek gazdaságilag és félelmetes vetélytársaivá válnak az Egyesült Álla­moknak; ha a még fejletlen államok iparosodnak. Igaz az is, hogy az automatizálásra és a mezőgaz­daság kiépítésére szükség van, különben már ma sem tudnánk Európával versenyezni. Ez csak ide- ig-óráig fogja éreztetni a hatását, mert a mezőga»- aasagDan már ma is túltermelés mutatkozik; ott már nincs szükség több munkaerőre, vagy újabb gépesítésre. Iparunk jövője a világversenyben az automati­zálástól függ. A kiszolgáló iparban a foglalkoztatás a gépesítés utján nem emelkedni, hanem csökken­ni fog. Természetesen ezekre a problémákra is lehet megoldást találni. A tény az, hogy a termelés a magán szektorban elérte egyelőre a maximumot, de az amerikai lakosság ereje éppen a munkaerő tanultságában, képzettségében jelentkezik és ezt még az önző, előre nem látó, haszonra dolgozó rendszer sem tudja megváltoztatni. Elsősorban a csúf nyomornegyedek átépítésére kellene gondolni. Azonkívül nincs az országban elég iskola, a meglévő iskolák felszerelése hiányos és a mai világban olyan fontos matematika-fizika- kémia terén nincs elég instruktor. Idegen nyelvek tanítására is szükség volna, a rengeteg idős polgár­nak pedig otthonra és ápolásra lenne szüksége. Itt van azután a világ árucikkekre éhes lakossága: Ázsia lés fél milliárdnyi népe, Latin-Amerika, ahol csak 10% élvezi a modern élet kényelmét. S mi mindent lehetne tenni a most ébredező Afrikában! Ezeknek a népeknek olyan sok árura van szüksé­gük, hogy nemcsak az Egyesült Államok, de Euró­pa ipara sem tudná őket teljesen kielégíteni; jutna belőle az újonnan felszabadult és fejlődésben lévő országok fiatal ipara részére is. Ha az Egyesült Államok vezetői előrelátó poli­tikát folytatnak, akkor nem kell félni a jövőtől. Nagyszabású közgazdasági terveket kell lefektetni. Nem a népsűrűség emelkedésétől kell félni, ha­nem az embertelen, gyűlölködő politikától. Victor Perlő: VÁLTOZÁSOK A SZOVJET TERMELÉS TERVEZÉSÉBEN Egy raktári munkás Oakland, Cal.-ból, az ILWU tagja, írja a következőket: “Victor Perlő azt irta októberben megjelent rovatában, hogy a Szovjet­unió megváltoztatja a termelés tervezésének mód­szerét. A tervezők azt állítják, hogy az árak jelen­legi rendszere nem tükrözi vissza pontosan az ér­téket és ezért nem szolgálhat alapul a haszon ki­számítására.” Kételyét fejezte ki afelett is, hogy a rovatban említett ellenőrzési intézkedések meg fogják aka­dályozni a visszaéléseket. Ő úgy tudta, hogy az árucikkek árát az előállításuk költségei — a gépek és a munkabér — szabják meg. Arra sürget: “Tér­jünk vissza Marxhoz, Engelshez és Leninhez, hasz­náljuk az ő elgondolásukat. Az ő ideológiájuk meg­felelő a munkásság szempontjából. Úgy gondolom, hogy a szovjet vezetőknek újra el kell olvasni és áttanulmányozni az Érték, Ár és Profit tételeit és járjanak el aszerint.” -- .. v L A szóbanforgó rovatomban jelentettem a 'Szov­jetunióban növekvő érvelésről, hogy a nem-tartós közszükségleti cikkek árát állapítsák meg a terme­lési üzemek és a forgalomba hozó szervek közti. megegyezéssel, nem pedig a központi tervezők ut­ján. I Mialatt rovatomban helyeseltem ezt az "irányza­téit, ugyanakkor szükségesnek találtam a központi ellenőrzést, a monopolisztikus túlkapások kiküszö­bölésére. A rovat megjelenése óta az uj szovjet ve­zetőség már megtette a szükséges lépéseket az uj ármegállapitó rendszer széles körben való kivitele­zésére. Énnek és a még folyamatban levő tervezési; MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt *z előfizetésem. Itt mellékelek $.......................4 Cim: .............................................................. Név: .......................................................... Város:..........................................Állam:.............. reformoknak részleteit még nem hozták nyilvános­ságra. Alapjában a Szovjetunióban valójában igyekez­nek ismét az Érték, Ár és Profit tanításai szerint eljárni. Az Egyesült Államokban sokat hallunk az “irányított árakról” (administered prices), amelyek a monopóliumok által megállapított és a valóságos értéket meghaladó árak és a vásárlóközönség meg- rablását szolgálják. A Szovjetunióban is központi irányítással állapították meg az árakat, annak a helyzetnek kényszerítő nyomására, hogy szocializ­must kellett építeni ellenséges környezetben. Szükséges volt nagymennyiségű fontos használati cikket termelni, tekintet nélkül a nem termelé­keny munkamódszerekre és olyan árakat kellett létesíteni, amelyek valójában szubvencionálásra szorultak és az egész társadalom megterheltetésé- vel jártak. Az árak adminisztrálását nem magán monopó­liumok intézték, hanem állami tervezők. Akárcsak az Egyesült Államokban a monopolisztikus árak, ezek is gyakran megszegték az érték törvényeit. De ellentétben a monopolisztikus árakkal az Egy. Államokban, az irányított árak a Szovjetunióban nem szolgálják az egyik osztály kizsákmányolását egy másik osztály által. Amint a szovjet gazdaság nőtt és egyensulyozottabbá vált, ez az árrendszer gáncsolta a haladást, a szakszerűtlenség kutforrá- sa lett, ami lelassította a termelés fejlődését és az életszínvonal emelkedését. így a Szovjetunió igyekszik a gazdaság törvény­szerűsége alapján megállapítani az árakat, a hiva­talnokok eddigi, gyakran önkényes, határozatai helyett. Az érték törvényének alkalmazása az ár alakításánál, még Marx előírása alapján is elég komplikált. A termelés jelenlegi bonyolultsága, a termelvények végnélküli száma, nagysága és mi­nősége mellett, a praktikus tervezőknek nem elég csupán Marxra támaszkodniok, hanem részletes megoldásokat kell kidolgozniok az uj viszonyokra való alkalmazásra. Központi tervezők fogják továbbra is megállapí­tani a szabványos tonna acélöntvény, vagy a kiló kenyér átlagos árát. De amikor egy uj olajfinomí­tó felszerelési sorozatáról van szó, annak árát Moszkvában (vagy akár Washingtonban) senki sem képes pontosan megállapítani. Ezt csak az olajfi­nomító művezetői és a felszerelést elkészítő és felállító gépészeti intézmény közti tárgyalással le­het kidolgozni, a szóbanforgó finomító által meg­kívánt különleges részletezés alapján. Nyilvánvaló­an ez a módszer már kivitelezés alatt van. Hasonlóan, amikor egy kievi ruhagyár ujdivatu ruhát mutat be, az árát nem diktálhatják ésszerű­en Moszkvából, általános ismeretek alapján. Az uj módszer szerint ezt megbeszélik azok, akik a ruhát kitervezték és előállítják és azok, akik az eladását intézik. Marx azt mondta, hogy egy árucikk értékét az előállításához társadalmilag szükséges, átlagos mi­nőségű munkaidő állapítja meg. Amikor a Szovjetunió még gyenge volt és gaz­daságilag viszonylagosan elszigetelt, majdnem min­denben hiány volt és a szükségletek termeléséhez a társadalmilag szükséges munkaidő annyi volt, amennyit éppen rászánhattak, akármelyik gyár­ban, ahol előállíthatták, akármilyen rossz munka­módszer mellett. Érthető, hogy az ármegállapítá­sok sem lehettek tudományosan nagyon szabály-' szerüek. De a modern szovjet gazdaságban, a sok­oldalú nemzetközi kapcsolatokkal és az ezt helyet­tesitő nemzeti nyersanyagforrásokkal, a vásárlók- nek jelentős választék áll rendelkezésükre. A Ver­sengés és az alku lehetőségének tényezői hozzájá­rulhatnak a társadalmilag szükséges munkaidő pön tosabb meghatározásához. Hasonlóképpen, ha egy gyár mondjuk “Dongorodban” olyan tv gépeket készít, amelyek két hónap múltán élromlanak, mig a Riga-i gyárban készültek tiz évig-is eltartanak, nyilvánvaló, hogy Rigában jobb a munka minősége és ez a termény magasabb árat igényelhet még akkor is, ha a felszerelések elkészítése mindkét gyárban ugyanannyi időt vesz igénybe. A vásárló- közönség tapasztalatai, remélhetőleg, a minőség tényezőjével járulhatnak hozzá az árak megha­tározásához. Végül, Marx azt is mondta, hogy ahhoz, hogy valaminek pénzértéke lehessen, szükséges, hogy' használati érléke is legyen. A szovjet gyárakban készítettek olyan ruhaneműt is, amelyek senkinek sem kellettek, de megkapták értük a központilag meghatározott árat. Ezen ruhadaraboknak semmi használati értékük nincs, következetesen pénzérté­kük sincs. Az uj rendszerben csak olyan ruhákat fognak előállítani, amelyek határozottan kívánato­sak és olyan mennyiségben, amennyit az üzletek megrendelnek. Ezeknek meg lesz úgy a használati, mint a pénzbeli értékük. (Folytatás a jövő héten)

Next

/
Thumbnails
Contents