Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-16 / 29. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 16, 1964 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosan a szerneszioseg aiiaspontjavai. Hozzászólás a “Kemény dii”-hoz OHIO. — Gratulálok G. Mecsey munkástársnak a “Kemény dió”-hoz irt kritikájáért. Mi öntudatos munkások tudjuk és megértjük a néger munkások helyzetét, elnyomatásuk okait, de ugyanakkor nem várhatjuk azt, hogy egy pap ugyanolyan szempontból ismertesse a helyzetet, mint mi tennénk. S amikor kritizáljuk, azt jóindulattal kell tennünk, megmutatva a helyes megoldáshoz vezető utat Nem hiszem, hogy Rev. Gross ezért megneheztelne, mert ő is ismeri a jó magyar közmondást: a jó pap is holtig tanul... Habár Petőfi Sándor követője vagyok, aki úgy hiszem me girt a, hogy: ahol egy pap emel szót, ott az igazság megfeszittetik, beismerem, hogy a mai vüágban vannak már papok, akik próbálják valamennyire hirdetni az igazságot. Hogy még nem jöttek reá a teljes igazságra, azért sem okolhatjuk őket, mert aki a Bibliát bújja, annak nehéz tisztán látni az osztályharcot. Ahány próféta csak irt, annyi különböző nézet van a Bibliában az isteni parancsról és törvényről. Mózes azt irta, hogy “ne ölj”, egy próféta azt irta, hogy az Ur parancsolja, öljétek meg a hitetleneket, nőket, gyermekeket egyaránt. És a próféta szerint az Ur nagyon boldog volt. Ez persze az angol fordításban van igy, már pedig az első fordi- tást Angliában elégették. Azután Imre király megparancsolta, hogy ismét le kell forditani angolra, de nem hiszem, hogy ez a forditás is a tiszta igazságot adja vissza; bizonyos, hogy az uralkodó osztály érdekeit szépen belecsusztatták a szövegbe. Rev. Gross azt irja, hogy az egyik próféta megírta, hogy a feketéket az Ur arra teremtette, hogy a zsidókat, illetve a fehéreket szolgálják; azért nem engedik be a protestáns templomokba őket- Ugyan akkor Sámuel próféta megirta a könyvében, hogy Dávid király meglátott egy szép fekete nőt és megkívánta. A zsidó törvény szerint, ha egy egyszerű ember feketét vett el feleségül, halálra Ítélhették, de a királynak szabad volt. Dávid megölette az asszony férjét és feleségül vette a nőt; az első gyermek bizonyára fekete volt. A King James-féle Biblia-forditásban azt olvashatjuk, hogy a gyermek beteg volt és az udvari főpapok imádkoztak éjjel-nappal, hogy a gyermek meghaljon. Ugyebár, ilyen szamárságot még a legvakabb hívőnek is nehéz elhinni? (Nem csoda, hogy egyetlen felekezet papjai sem olvassák Sámuel könyvét a hivőknek.) Azután egy másik fiúgyermek született, Salamon, ez már csak fél-fekete volt, vele már dicsekednek a protestáns papok, hogy Jézus Salamon leszármazottja, de egy sem emliti, hogy Salamon anyja fekete asszony volt. Már pedig ha imádjuk az isten fiát, akinek ereiben fekete nő vére csörgedezett, akkor miért ne imádkozhatnánk hozzá fekete testvéreinkkel együtt? E. B. Pittsburgh jeltntés A Pittsburgh és környéki lapolvasók junius 28-án nyári összejövetelt tartottak. A háziasszony szerepét a közszeretetben álló Nyegre munkástársnő töltötte be. Az összejövetel minden szempontból nagyszerűen sikerült, a teljes bevétel $53 volt. A jelenlévők szép összegekkel járultak hozzá a délután sikeréhez (adakozók névsorát lásd a “Lapunkért” rovatban). A jelenlévők közül három nem volt személyesen az összejövetelen, de a lapjuk iránt érzett szeretetüket — mint a múltban — most is megmutatták hozzájárulásukkal. Három konvenciós delegátust is választottunk a lap országos összejövetelére, megvitattuk lapunk ügyes-bajos dolgait és erre vonatkozó határozatunkat a konferencián a delegátusok fogják előterjeszteni. Takács, tudósitó Magyarországi látogató benyomása Elküldöm a mellékelt levelet, amit Pestről látogatóba jött vendégem irt. Én is hozzáfűztem, hogy bár több piknikre eljárok, nincs még egy olyan családias összejövetel, mint a Magyar Szó piknikjei. Régen látott barátok őszintén örülnek egymásnak. Tartsunk össze, mint régi magyarok és építsük lapunkat. H. Paula Kedves Honfitársak! Nagyon örültem, hogy résztvehettem az önök által rendezett pikniken. Nagyon sok jó elvtársat ismertem meg önök között- Jó érzéssel vettem tudomásul, hogy fáradságot nem ismerve és nehéz körülmények között fáradoznak az amerikai dolgozók boldogulásáért. Kivánok önöknek a további munkájukhoz jó egészséget és sok sikert. Egyben fogadják tőlem ezen csekélységet (bélyegsorozatok — szerk., köszönjük) olyan jó szívvel, mint azt én adom. — Honfitársi üdvözlettel: Ziegenheim József, Budapest Vén Budapest — szép Budapest Jaj, de fáj a szivem, nem akar nyugodni, Hosszú éjszakákon nem tudok aludni. Úgy érzem, hogy a telkemet fájós honvágy bántja. Ha alvásra hajtom fejem, lelki szemem BUDAPESTET látja. Tágas parkjaidban hajlonganak fáid. A pázsitos füvön ezer gyermek játszik. Ezer gyermek ujjongása száll fel a magasba. Úgy szól, mint a szimfónia, Úgy szól, mint az égizenc hangja. Iskolák, színházak s kulturházak száza, Tudományra szomjas népeidet várja. Ha szorgalmad megmutattad, kitüntetés vár rád. Büszke lehetsz vén Budapest Az áldás szálljon rád. Gyárak kapuinál a munkások ezre Hazafele indul munkáját végezve. Tisztára megmosakodva, tiszta ruhát öltve. Nem úgy van, mint azelőtt volt, Nem is lesz ám úgy, mint volt régente. Ha kilencet üt az óra Budapesten, Kigyulnak a neon-lámpák s ragyog minden. Tánctermekben, mulatókban vigan megy az élet. így mulatsz te vén Budapest, De szeretnék mulatni te véled. MINARIK KÁLMÁN KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! Az egyik 19, a másik egy híján 20? NEW YORK- — Az Amerikai Magyar Szó jul. 2-iki számában, EHN, Ahogyan Én Látom rovatában, “Mr. Johnson megbukott” címmel irt az itt kibontakozó választási kampányról, melyben, véleményem szerint, egy nagyon helytelen, s káros hatást kelthető, politikai meghatározást fektet le. EHN, miután leírta, milyen módszerrel kíván Goklwater és Johnson szavazatokat szerezni,, a következő mondattal fejezi be cikkét: “Ha most tisztán látunk, akkor nem fog csalódás érni. Akkor az sem lep meg bennünket, hogy az egyik 19, a másik egy híján húsz.” Ez, véleményem szerint, egyszerű magyar nyelven azt jelenti, hogy nincs különbség Johnson és Goldwater közt. Hogy a kettő azonos. Hogy valóban nem tesz különbséget, hogy az egyik, vagy a másik kerül a Fehér Házba. EHN ezen álláspontja, ha ezt az amerikai nép többsége magáévá tenné, hallatlan és beláthatatlan veszedelmet jelentene. Hogy tisztán lássunk, ehhoz látnunk kell a 2 egyén közti különbséget, nem a személyi különbséget, hanem, hogy milyen rétegeket képviselnek. Nem elegendő azt állítani, hogy mindketten a kapitalista osztály érdekeit képviselik. Ez persze igaz. De az is igaz, hogy a kapitalista osztályon belül komoly, mélyenszántó és lényeges ellentétek vannak afölött, hogy milyen módszerrel lehet a kapitalista rendszer életét meghosszabbítani. Nézzük csak meg, milyen álláspontot foglalnak el Johnson és Goldwater az ország lakosainak problémáival kapcsolatban ? A szabadság-jogok kérdése Húsz millió néger harcol az amerikai alkotmányban leirt jogok érvényesítéséért. E harc döntő állomáshoz érkezett, amikor a Kongresszus törvénnyé emelte a “Civil Rights Bill”-t. Az uj törvény nagyban elősegiti a négerek jogos harcát. Ha mindenki úgy cselekedett volna, mint Goldwater, akkor ez a törvény nem látott volna napvilágot. Az ő szavazata, s az ő nyilatkozata, hogy a törvény két legfontosabb része alkotmány ellenes, nem jelent egyebet, mint azt, hogy a néger nép ellenségeit felhívja a törvény megszegésére. Ezzel szemben Johnson elnök latba vetette nagy tekintélyét, hogy a törvényjavaslatot megszavazzák és törvényerőre emeljék. Amikor alá- irta a dokumentumot, felhívta az ország népét a törvény betartására. Persze mi nem vagyunk megelégedve Johnson elnök és a Demokrata Párt tevékenységével sem ezzel, sem a többi, alant vitatott problémákkal kapcsolatban, de most azt tárgyaljuk, hogy van-e LÉNYEGES KÜLÖNBSÉG Goldwater és Johnson közt. Ha megkérdeznénk dr. Luther King-et és a néger szabadságharc vezéreit, kellő választ kapnánk erre tőlük. Szerencsére ők tisztán látják a különbséget. Harc a nyomor ellen A nyomor elleni harc az amerikai nép egyik fontos problémája. Johnson elnök felhívta az ország figyelmét erre a kérdésre. Az ő kezdeményezésére törvényjavaslat van a Kongresszus előtt, hogy 900 millió dollárt szánjanak a nyomor elleni harc megindítására. E javaslat a szenátus bizottsága előtt volt a napokban, Goldwater a javaslat ELLEN szavazott. Itt ismét nem az a fő kérdés, hogy 900 millió elegendő e a nyomor elleni harcra. Persze hogy nem elegendő. De több a semminél, s módot ad arra, hogy a szakszervezetek és a többi haladó erők nyomást gyakoroljanak, hogy több ezermillió dollárt szavazzanak meg e nagy probléma megoldására. A fontos az, hogy ebben a kérdésben is LÉNYEGES KÜLÖNBSÉG van Goldwater és Johnson álláspontja közt. HÁBORÚ ÉS BÉKE. Most térjünk át a legfontosabb kérdésre, a háború és a béke kérdésére. EHN cikke ebben a kérdésben is helytelen. Vizsgáljuk meg a vietnami és a kubai helyzetet. Igaz, hogy Vietnamban Johnson elnöklete alatt amerikai csapatok ölik a vietnami népet. Igaz az is, hogy az utóbbi hetekben Johnson elnök veszedelmes kijelentéseket tett a háború kiterjesztésére. De Johnson elnök nem javasolta az atombomba használatát a vietnami háborúval kapcsolatban. Goldwater ellenben éppen ezt tette. Ha Goldwater javaslata valóra válna, az egy uj, harmadik világháborút hozna magával — BE- L Á T H A TATLAN KÖVETKEZMÉNYEKKEL. Nézzük meg a kubai helyzetet. Itt is persze Johnson elnök folytatja a kubai népköztársaság elleni politikát. Próbálja Kubát elszigetelni. Amerikai repülők megszegik Kuba felségjogát, stb... Ezzel szemben Goldwater azt ajánlja, hogy küldjük a tengerészeket MOST a Castro-kormány megdöntésére. Goldwater javaslata, ha valóra válna, szintén magával hozná az ríj atombombás világháború kitörését, szintén beláthatatlan következményekkel. Csak azok nem látják tisztán a Johnson és Goldwater közti különbséget, akik politikai vakságban szenvednek. Ha az amerikai nép többsége ilyen vakságban szenvedne, akkor nagyon komoly árat fizetnénk érte. A tisztánlátás szempontjából úgy véltem, szükséges, hogy megírjam véleményem. Johnson elnök minden gyengesége, hibája dacára, s annak ellenére, hogy ő is lényegében a kapitalista osztály képviselője, LÉNYEGESEN különbözik Gold- watertől s minden lehetőt meg kell tennünk, hogy Goldwater ne kerüljön elnökként a Fehér Házba. Az Amerikai Magyar Szó hasábjain a következő hetek folyamán a választás napjáig, a Fő VESZEDELEMRE kell tenni a hangsúlyt. A fő veszedelmet a Goldwater körül csoportosult fasiszta elemek képezik. E veszedelem tompítása, olyan feltüntetése, hogy lényegében mindegy, Johnson, vagy Goldwater lesz az elnök, A FASISZTA ERŐK ELŐMOZDÍTÁSÁT JELENTI Ezért tartottam szükségesnek e néhány sor megírását. v Lusztig Imre
