Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-16 / 29. szám
Thursday, July 16, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 a ho Gy an én -Cátom... irjct: £JH2V A KREBIOZEN ÜGYÉBEN MÉG NEM MONDTÁK KI AZ UTOLSÓ SZÓT A Krebiozen rák-ellenes gyógyszer és kezelés ügyében irt legutóbbi cikkeink mindegyikéről azt hittük, hogy azzal befejeztük a kérdés ismertetését. Utoljára múlt év október 24-én foglalkoztunk az üggyel és cikkünk cime: “Sem élni, sem meghalni?” — hiven tükrözte vissza a Krebiozen sorsát. Terjesztését különböző rendelkezésekkel any- nyira megnehezítették, hogy Illinois államon kívül már sehol nem használhatják, de a sajtó, a rádió és a TV újra és újra foglalkozik vele, anü nem engedi, hogy végleg a feledés homálya takarja a kezelési módszert, amely éveken át foglalkoztatta a közvéleményt, az orvosi szakmát és az állami és szövetségi hatóságokat. Legutóbb Bill Stout hírmagyarázó, junius elsején, szerdán este 10 órai kezdettel teljes órán át .ismertette a Krebiozen viharos múltját, bemutatta annak felfedezőjét és orvosokat, professzorokat szólaltatott meg a kérdésben. Ez késztet arra, hogy a TV-ismertetés alapján megint foglalkozzunk a Krebiozen dolgával. AIV műsor a rákbetegség veszélyének hangsúlyozásával kezdődött. Stout rámutatott arra, hogy az amerikai nép sorában egy személy minden négy közül rákos megbetegedésben szenved, vagy ilyen megbetegedés előtt áll. A gyógyításnak, helyesebben a kezelésnek három módja van: műtét, besugárzás és gyógykezelés. Hangsúlyozta, hogy a kezelések bármelyike "veszedelmesebb lehet, mint maga a betegség." A Krebiozen előállítása nagyon körülményes és költséges; 200 lovat kell beoltani ahhoz, liogy a vérükből ÖT grammnyi oldat készüljön. A TV program első szereplője dr. Ivy volt, aki a nürnbergi tárgyaláson az amerikai orvosi kar kiválasztottjaként szerepelt és az illinoisi egyetem orvosi fakultásának feje volt- Elmondta, hogy az évek folyamán 4,200 beteget kezeltek Rrebiozennel. A kezelés a legtöbb esetben három héten belül eredményeket mutatott és a kezeltek 12 százaléka évekig életben maradt. Ivy professzor valótlannak bélyegezte az AMA állítását, hogy a kezeltek nem szenvedtek rákos megbetegedésben. Valótlannak bélyegezte az AMA állítását, hogy a Krebiozen-kezelés “hatástalan” volt, mert számos esettel bizonyítható az állítás ellenkezője. Az orvosszövetség állítására, hogy a Krebiozen gyártói elzárkóznak a gyártás módozatának bemutatása elől, dr. Ivy azzal válaszolt, hogy meghívást küldött: jöjjenek el és vegyenek részt a gyártási folyamatban. Senki nem ment, a meghívást válaszra sem méltatták. Mindössze egy rák-beteg orvos-szakos tanuló jelentkezett, aki most megfigyelője és tanulója a gyártásnak. Dr. Durovich, a Krebiozen felfedezője Stout kérdéseire válaszolva jelentette, hogy minden rákbeteget ingyenes kezelésben részesítenek s csak önkéntes adományokat fogannak el azoktól, akiknek az módjukban áll. Rámutatott arra, hogy az AMA hivatalos magazinja hamis állításokat közölt a Krebiozen-ről. A kezelésben részesült és elhalálozottnak nyilvánítottak közül 23 jelentkezett és bizonyította, hogy nem haltak meg, mert a Krebiozen-kezelés életben tartja őket. A TV hű-magyarázója azután bemutatott egy “matematikai lángészt'’, akit rákbetegsége következtében az orvosok “menthetetlennek” nyilvánítottak, de akit évek óta életben tart a Krebiozen- kezelés. Bemutatott egy orvost, aki 331 beteg kezelése után hivatottnak érzj magát annak a kijelentésére, hogy a félelmetes betegség ellen "a Krebiozen a legjobb gyógyszer." Ez az orvos azt is megjegyezte, hogy a kórházban, amelyben éveken át rendelt, többé nem engedik rendelni, mert szembehelyezkedett az AMA álláspontjával. Hiába hangoztatta és bizonyította, bogy a Krebiozen-kezelés használt rákos megbetegedéseknél. Dr. Greenberg Connecticut állambeli orvos, nyilatkozott ezután: A Krebiozen-kezelés "két esetben határozott gyógyulást eredményezett." A hozzá forduló rákbetegeket továbbra is Krebiozen-keze- lésben részesíti és a kórházi rendeléseket sem akadályozták meg. Véleménye szerint további kísérletekre van szükség. Egy chicagói orvos 1,300 rákbeteg kezeléséről számolt be- Szerinte az eredmények "nagyon bátorítok" és jobbnak tartja, mint bármely más ismert orvosságot. Beismerte, hogy a Krebiozen használata következtében kórházakban megnehezítették a munkáját. Feltétlenül szükségesnek tartja a további kísérleteket. Egy los-angelesi rak-specialista nem látott eredményt a kezelés nyomán, aminek következtében nem tartja jogosultnak a további vizsgálatot. A Krebiozen-kezelésben részesült rákbetegeknek newyorki szervezkedését ismertette azután Bill Stout, továbbá Douglas szenátor önzetlen pártfogását és a tüntetők felvonulását a washingtoni Fehér Ház előtt. A tüntetők némelyike "Leányom és fiam meghal Krebiozen nélkül" szövegű táblát cipelt. Mások tábláin Krebiozen melletti követelések szerepeltek. A már előző cikkeinkben ismertetett eljárások felsorolása után az Egyesült Nemzetek kebelében működő orvosok egyike, — akinek feleségét Krebiozen-kezelés mentette meg a haláltól, — szenvedélyes hangon fellebbezett a nyilvánossághoz és a hatósági közegekhez, mondván: "Nem a Krebiozen, hanem az amerikai lelkiismeret és az amerikai kormány áll az itélőszék előtt!" Dr. Ivy jelent meg újra és kijelentette, hogy a kísérleteket folytatja és a Krebiozent akkor is használni fogja, ha azt törvényellenesnek nyilvánítják. Az utolsó hozzá intézett kérdésre: sajnálja-e, hogy 13 év előtt magáévá tette a Krebiozen ügyét, ezt a választ adta: "Nem sajnálom, mert elégtételemre szolgál, hogy rákbetegeken segítettem és enyhítettem fájdalmaikat." A műsor vége felé sorra került Stout interjúja Douglas szenátorral, aki számos olyan beteggel beszélt, akiken a Krebiozen segített. “A Cancer Institute több mint ezer anyagot próbált ki — mondotta a szenátor —, “Nem látom be, hogy miért nem próbálhatná ki a Krebiozen-t is.” Douglas határozottan jogosnak tartja a Krebie- zen-nel való további kísérleteket és rámutatott arra, hogy a hivatalos fórumok a múltban is ellenezték uj orvosságok felfedezőit és üldözték azoknak alkalmazóit. Árra a kérdésre, hogy véglegesek-e a Krebiozen ügyében hozott utóbbi hivatalos döntések, a szenátor igy válaszolt: "A döntések meghozatala előtt nem tárgyaltak dr. Ivy-vel és a hivatalos riportok sok ellentmondást tartalmaznak. Már csak ezért is fontos, hogy a riportok további tanulmányozás tárgyal legyenek." A Douglas-bizottság orvosa is nyilatkozott, ily módon:. “Az utolsó riport ellentmondó és részrehajló.” Miután Illinois állam követeli, hogy a Krebiozen ellenzői szolgáltassanak ellentmondást nem tűrő bizonyítékot arra, hogy a gyógyszer ártalmas, Bili Stout a következő véleménnyel zárta be az egy órás, érdekes műsor: "Nyilvánvaló, hogy a Krebiozen ügyében még nem mondták ki az utolsó szót!" A junius elsei TV műsornak visszhangjaként napokon át telefonáltak olyan rádió hírmagyarázóknak, akik a közönség soraiból érkező kérdésekre válaszolnak, vagy véleményekre adják meg a saját véleményüket. Jfciius 3-án este két nő telefonon jelentette ilyen hű-magyarázónak, hogy "az ő életüket Krebiozen-kezelés mentette meg és a reményüket továbbra is ebbe a gyógyszerbe fektetik." A Krebiozen sorsa, hogy “sem élni, sem meghalni” nem hagyják? Vagy választás aközött, hogy végleg eltemessék-e, vagy diadalmasan életre keljen a rákbetegek megváltására? Meddig kell még várni az “utolsó szóra”, a végleges döntésre? • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • f A SZÁMOK BESZÉLNEK i f; írja Eörsi Béla • 12345678901011121314151617181920212242233456789097O Latin-Amerika és a “Johnson elv” A XIX. század elején Latin Amerikában forradalmak törtek ki az uralkodó osztályok rétegei között. Az Egyesült Államok félt, hogy az európai hatalmak csapatokat küldenek a forradalom leigázására. Monroe elnök erre kihirdette, hogy nem tűr Amerikában mást, mint amerikai hatalmat, így született meg a “Monroe Elv”, (Monroe Doctrine.) Franklin D. Roosevelt véget akart vetni az US- nek Latin Amerikával szemben gyakorolt agreszszív, imperialista politikájának. Hirdette a baráti, “jó szomszédi” politikát a nyugati félgömbön, de egyben hitt abban is, hogy igazi barát csak demokratikusan választott kormány lehet és megvetette a diktatúrát — bármely földrészen ütötte fel a fejét. Johnson elnöknek az a politikája, hogy a USA elismer minden latinamerikai kormányt, akár demokratikus, akár katonai diktatúra, de csak egy feltétellel: ne bántsa az ottani befektetett amerikai tőkét. Ez lehetetlen feltétel, mégis amerikai törvénnyé vált, hogy: nacionalizálni csupán azonnali fizetés ellenében lehet. Hogy megismerjük ennek a kikötésnek jelentőségét, leírjuk a kubai állapotokat az 1959 jan. 1-i Castro győzelem előtt. Batista, önmagát tábornokká kinevezett őrmester, az Egyesült Államok áldásával lett azzá amivé vált és annak segítségével tudta fenntartani gyilkos uralmát. Batista nem volt tipikus diktátor, de Kuba sem volt tipikus latin-amerikai ország. Kuba túl közel van Floridához, igy könnyen vált az amerikai szervezett “raketeerek” védőszentjévé. Ezzel a “társadalmi réteggel” egyesülve megteremtette a világ egyik Iegbüzösebb játékbarlangját, nőkereskedelmét és az amerikai tőke, ezeknek elősegítésére a legmodernebb szállodákat épitette fel. Batista végeladást csinált Kuba összes gazdaságából: 275,000 acre (magyar hold) földet juttatott a United Fruit Co.-nak. Az ország nikkel-bányáinak kihasználását és termékeinek feldolgozását az US kormányának adta el. Amerikaiak bírták Kuba üzleti vállalatainak 80%-át. A cukorültetvények fele a USA tőkések kezébe került, úgyszintén a cukorgyárak nagy része. Nem feledkeztek el a többi bányákról sem, amelyek szintén amerikai kézbe kerültek. Még az állattenyésztés sem kerülte el figyelmüket. Magától értetődő, hogy az amerikai nyersolaj monopólium átvette az olajfinomítók jelentékeny részét. Közszolgálatok, mint pl. a telefonhálózat, 100%-ban amerikai kézbe került. Batista magát és családját dúsgazdaggá tette — és most lenne miből támogatni az ellenforradalmárokat, ha a US nem tenné meg ugyanezt. A US tőkebefektetését egy milliárd dollárra becsülték. Vájjon helyes-e ez az odadobott összeg? Mit jelent ez? Az eredeti befektetett tőkét, vagy a lassan, igen olcsó munkával felépített megjavított termelő eszközök 1959 január 1-i felbecslését? Hisz az amerikai tőke évtizedekig igen magas hasznot húzott ki a kubai gazdasági életből; a gépek és épületek nagy részét már teljesen, vagy részben leírták. Mint említettük, amerikai törvények szerint, amerikai kézben lévő gyárakat és egyéb tulajdonokat bárhol lehet nacionalizálni, de értük azonnali teljes kompenzáció jár. Képzeljünk el egy szegény közép- vagy délamerikai államot, amely gyárakat akarna nacionalizálni, vagy földreformot bevezetni ott, ahol a föld legnagyobb része amerikai kezekben van- Ki állapítaná meg a “kártérítés” összegét — az amerikai bű-óság, a nemzet legfelsőbb biróságr, vagy valami nemzetközi tanács? Hány évi? 'artana, amig az amerikai tőkét ki lehetne elegiteni? Guatemala esete igen jellemző ennek megvilágítására. E kis országban a földek 70%-a 2% nagybirtokos tulajdonát képezte. A United Fruit társaságának ott 2Vfe millió acre földje van és 90 ezer földnélküli munkást foglalkoztatott, teljes vasúti hálózattal rendelkezett. 1953-ban a United Fruit Co.-nak csak a földből eredő tiszta jövedelme 44 millió 500 ezer dollár volt. Ily körülmények között azonnal teljes kielégítés nem volt lehetséges és igy Amerika az ellenforradalmat pénzelte, amelynek sikerült “rendet teremteni” és az amerikai befektetéseket biztosítani. Ilyen szempontokból Latin Amerika békés, demokratikus fejlődése, — amelyet csak egy egészséges földreform, becsületesebb adórendszer és a katonai hatalmak lenyirbálása tudna elősegíteni — a közeljövőben nem várható. Castro féle forradalmat a US sehol nem fog megtűrni. Békés, demokratikus fejlődés ilyen imperialista és egyben katonai, feudális viszonyok között lehetetlen. A jövő mégsem ilyen sötét. Dél- Amerika erősen iparosodik. Az ipar, ipari prole- táriátust, progresszív diákságot és kispolgárokat teremt. Ezek együtt haladva majd meg tudják oldani Latin-Amerika égető problémáit.
