Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-26 / 48. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 26, 1964 Az ebben a rovatban kifejtett nezetek nem szüksegszeruen azonosak a szernesztoseg álláspontjává!. Hozzászólás Kovács Erzsi rovatához BRANTFORD, Ont. — A lap nov. 5-i számában Kovács Erzsi felhívja az olvasóközönség figyelmét a régi Bereg megye 9 városára (most Szabolcs- Szatmár megyéhez tartoznak ezek a városok, vagyis jobban mondva falvak). Ismerem ezeket a falvakat, mivel én is arról a vidékről jövök. Hogy ki vagyok? A Tiszakerecsenytől Kanadáig c. könyv szerzője vagyok. Én nem abban a sorrendben ismerem ezeket a helyeket, ahogy a Samu bátyja felsorolta, hanem így: Gecse, Csorna, Macsola! Márok, Papi, Csaroda! Asztély, Surány, Tákos! Ez a 9 város, Mátyussal határos! Megjegyzem, hogy ezek közül egyetlen egy sem volt a város soha, hacsak a felszabadulás óta nem lépett elő valamelyik várossá. Nem tudom, mert én is már vagy 40 éve, hogy Kanadában élek. De a Samu bátya feltevése talán mégis téves volt, mert a nép száján Esze Tamás nem Gecsén, hanem Eszenyben született. Eszeny is ott van a Tiszahá- ton, kissé távolabb a 9 várostól. Az én időmben sártenger volt az egész terület, ahol a városnak csúfolt 9 falu elterül. Kicsi falvak voltak, Márok és Csaroda volt a legnagyobb. Esze Tamás tehát Eszenyben született, de volt neki egy Gecse Gábor nevű jó barátja, sorstársa, talán erről maradt a falu Gecse elnevezése. Csorna község pedig azt állítja magáról, hogy a nagy magyar világjáró, Körösi Csorna Sándor egy árvíz alkalmával Csornán várta volna meg, amig a Tisza vize visszatért medrébe, hogy azután folytathassa világjáró útját. A Csorna név talán ő róla maradt meg. Macsoláról én is csak annyit tudok, hogy a macsolaiaknak igen szép lovaik voltak és a nép igen verekedős természetű volt. Márok pedig egy Márk, vagy Márki nevű paptól kapta volna a nevét. Ez a pap volt azon a vidéken az Isten földi helytartója, ő szipolyozta ki nemcsak Márokot, hanem a többi falut is. Papi és Márok oly közel esnek egymáshoz, hogy ahol Márok végződik, ott kezdődik Papi, s nem is számított két falunak, régen csak úgy mondták ki, hogy Márokpapi. Lehet, hogy mindkét falu ettől a paptól kapta a nevét. Csaroda pedig arról volt nevezetes, hogy határában volt a legnagyobb sár. Ugyanis két falu, Csaroda és Asztély marhája, disznaja egy legelőre járt, a két falu közötti területre. Surány pedig biztosan a bárójától örökölte a nevét, mert volt egy bárója, de annak a nevét senki sem tudta. Csak úgy emlegették, hogy a Surányi báró. Tákosról én sem tudok többet, mint Kovács Erzsi Samu bátyja. Mind a kilenc falunak igen keserves sorsa volt minden időben, a felszabadulás előtt. Ugyanis, ha a Tisza megáradt, Jándnál tört ki leghamarabb a medréből és akkor ez a kilenc, városnak titulált falu kapta az első árvizet. Mert Jánd, ahol a Tisza kitört medréből, magasabb fekvésű volt, mint a nevezett falvak határa. A falvak egy nagy kiterjedésű medencében voltak. A könyvemben is említést tettem arról, hogy ezen a vidéken volt a cseh és román megszállás idején a könyvben is említett 35 község (semleges zóna). A 9 falu is benne volt a 35-ben. A nép úgy tartja számon, hogy ezt a vidéket még Rákóczi Ferenc idejében nyilvánították semleges zónának. Mező Tarpa is ezen a vidéken van, itt élt egy Belényesi Ferenc nevű ember, aki valóban képmása volt II. Rákóczi Ferencnek. Vállára omló fekete göndör hajával és fülig érő bajuszával úgy nézett ki, mint a kuruc vezér. Ha követválasztásra mentünk Beregszászra, ez a Belényesi az első szekéren ülve magasra tartotta a 48—49-es szabadság- harc sok vihart kiállt vérpiros zászlaját. A többi legénnyel együtt, lobogós ingujjban, gyolcs gatyában, lóháton'An is kisértem öreg Belényesi bátyánkat, Végardótól a választás színhelyéig. Ha valaki meg merte volna őt támadni, bizony mondom, mi is kurucokká váltunk volna. Volt okunk őrizni az öreget, mert a hatalom akkori urai nem nézték jó szemmel, hogy a mi öregünk olyan felvonulásokat rendezett. A zászló még 48-ból való volt, az idő már igen megtépte, több helyen lyukas is volt. De tisztaságáról gondoskodtak a tarpai lányok. A zászló ott maradt Tarpa kincsének, de mindnyájan büszkén tekintettünk rá. Most pedig üdvözletemet küldöm Kovács Erzsinek és Samu bátyámnak is, mindkettőnek úgy is, mint földimnek. A nép igy tartja számon a múltat. Hagyjuk meg a népnek, legyen igaza. Hoó Bernát Szabadság, szabadság... NEW YORK. — A hires francia Roland asszony mondta ezeket a szavakat, de azóta is csak gazságot követnek el a szabadság nevében. Hogyan is állunk azzal a nagyon hirdetett szabadsággal? Nézzünk csak a politikai fátyol alá, hogy mi is a helyzet gazdasági téren? Erick Fromm, hires pszichológus mondta: a gépet megcsinálta az ember és ahelyett, hogy mestere volna, a gép szolgája lett. Azt mondják, hogy minden generáció megoldja a saját uj problémáit, de a kapitalizmus mindent elkövet, hogy ezt a kérdést kitolja minél messzebbre. A nagyipar tömegesen termel mindenféle javakat, hogy az ember békességben és boldogságban élhessen. De ehelyett nemhogy független és boldog lenne, hanem a sajátmaga által teremtett gazdasági és politikai körülmények rabja lett. Mindig azzal dicsekszünk, hogy a szabadságért harcolunk, miközben minden olyan megmozdulást igyekszünk elfojtani, ami nem a kapitalizmus érdekét szolgálja. Itt volna már az ideje, hogy a józan gondolkodású polgárok felismerjék, hogy a kapitalizmus nem ad szabadságot és nem az ő érdekeiket védi. A kapitalizmus világhatalomra törekszik és azt akarja, hogy minden ember leboruljon előtte. Példa erre a nemzeti szavazás. Mi munkások nem választhatunk képviselőket, vagy szenátorokat tetszésünk szerint, hanem csakis azokat, akiket a kapitalisták kijelöltek. Igaz, hogy vannak munkásjelöltek is, de nagyon elenyésző számban, szinte nem is jöhetnek számításba. Akkor azt mondhatja valaki, hogy mindegy, hogy mit csinálunk. De nem igy van, mert köteleségünk osztályharcra nevelni a munkásságot és erre egyetlen fegyverünk a sajtónk. A munkások csak akkor lesznek szabadok, ha minden termelő eszköz a nép tulajdonában lesz; akkor majd közösen termelnek, a köz érdekében. Nem lesz nyomor és nélkülözés, de nem is lesznek milliomosok és milliárdosok. Nem lesznek olyanok sem, akik egy tál lencséért eladják a népet. Ezért kell a munkásságnak szervezkednie, felkészülni arra az időre, amikor átveszi a termelési eszközöket. Ha eredményes munkát akarunk végezni, akkor nemcsak a reformokért kell agitálni. A mostani választásokon nyertünk, mert nem a reakció győzött, de ki biztositja azt, hogy négy év múlva nem a goldwaterizmus fog győzni? Egyedüli biztosítéka ennek, ha a kapitalizmus ellen küzdünk a szocializmusért. Akik azt gondolják, hogy ez még messze van, azok gondolkozzanak azon, amit Marx mondott: a kapitalizmus el tud tartani tiz, vagy húsz százalék munkanélkülit, de mi lesz akkor, ha a nép 60—70 százaléka lesz munka nélkül? Aki ezt nem hiszi, olvassa el, amit Willard Wirtz munkaügyi miniszter jelentett: minden héten 35 ezertől 70 ezerig veszítik el a munkások munkájukat. Igaz, hogy ennek kis százalékát el tudják helyezni más munkába, de meddig? Azt szokták mondani, hogy sokan a fától nem látják az erdőt. Vigyázzunk, hogy mi is igy ne járjunk. Gabor Mecsey Minta kultúrotthon Los Angelesben Az ember gyakran többet lát a kulcslyukon keresztül, mint a nyitott ajtónál. Egy gyönyörű napsütéses koraőszi vasárnapot töltöttünk a Los Angelesi Munkás Otthonban. Néhány órán át barátokkal, ismerősökkel együtt lenni, minden elképzelhető szórakozást felülmúl. Már a bejáratnál, a hosszú lépcsősoron, jobbról-balról tropikus virágok hajlonganak a beérkező felé, mintha köszönteni és üdvözölni akarnák a sok idegen arcot, amely Elsi- noreból eljött. Majd beléptünk a tágas üvegajtón a kultúra igaz templomába és akaratlanul is megakadt a szemünk egy asztalon, ahol jól elrendezve a legújabb újságok és könyvek állnak a tisztánlátó emberek részére, mintegy igazolásul arra, hogy előrehaladott szellemű munkásemberek találkozó- helyén vagyunk. Mint rendesen, most is zsúfolt ház fogadta a vidékről belépő vendégeket. Olyan kellemes érzés fogta el szivünket ebben a meleg családi körben, mintha hosszú távoliét után szeretteinket látnánk viszont. A másik jó érzés ami elfogott, hogy ezek, itt mind becsületes, egyszerű munKásemberek, jó iskolába járt, intelligens, olvasott munkástársak. A kitünően elkészített csirke-ebéd után egy kis kémkedési aktivitásra szántam magam, a kíváncsiság szent nevében. Az egyik helyen 8—10 emberből álló kis csoport nagy odaadással hallgat eg-* rövid előadásfélét. Tárgy: Kina és a Szovjetunió közti viszony legújabb fejleménye. Továbbmenve Kruscsev lemondásának okairól vitatkoztak intelligens hozzáértéssel. Amott az asszonyok egészségi dolgokról, a diétikus táplálkozásról, stb. csevegnek. A kíváncsiság tovább űzött, kifelé, a tágas kerthelyiségbe, ahol legutóbb a szüreti mulatság alkalmával egy szemfüles szőlőcsősz egy fürt szőlőért bíróság elé vitt. A biró azután meg is vágott egy dollár erejéig. Amott Mikita bácsi (ahogy az asszonyok nevezik) igen fontos munkával van elfoglalva: egy piszkafa- szerü szerszám van a kezében és tüzes kemence lőtt 35—40 halálra Ítélt csirkét forgat, nagy hozzáértéssel. Megállapítottam: ez a magyarázata annak, hogy miért izletesebb a csirke az Otthonban, mint pl. a mi otthonainkban, pedig a mi asszonyainkat sem könnyű lefőzni a sütés-főzésben! Külön dicséretet érdemelnek azok a drága asz- szonyok, akik ezeket a százszámra menő szárnyasokat ízletessé teszik. Amig ott álltam, elgondolkoztam, hogy inaskoromban a Dunántúl, Tolna megyében, gyakori vásárló vendég volt az üzletben a nagyméltóságu Széchenyi gróf felesége, aki sokszor négylovas hintón érkezett az üzlet elé. Ilyenkor gazdám rámparancsolt, hogy kezet csókoljak és nyissam ki a hintó ajtaját, nehogy a méltóságos grófnő saját kezével legyen kénytelen arra. Mennyire inkább megérdemelnék ezek az értékes asszonyok azt a kézcsókot! Bár nem vagyok érdekelt az Otthon üzleti ügyeiben, mint minden jó, szép és hasznos munka figyelője (s ezek közé tartozik a Női Kör munkája is), meggyőződésem az, hogy a Női Kör tagjai kivétel nélkül a legnemesebb munkát végzik az Otthon kebelében, Erdődy Margittal az élen. Éljenek sokáig! Enélkül a lelkes csoport nélkül sok probléma, anyagi részről megoldatlan maradna úgy a lapunk, mint más hasznos ügy terén. De meleg kézszoritás illeti meg Faragó Zsig- mond elnököt is, nehéz és felelősségteljes munkájáért. Schubert, Elsinore, Cal. Hogyan csinál Kiár “havert” a szenátorokból A Magyar Szó Szerkesztőjének! Szerkesztő ur, engedje meg, hogy lapjuk nov. 12-i számában Paál Máthé tollából megjelent “Gyorsfénykép” c. cikkhez egy-két megjegyzést fűzzek. Mint egykori orvos-kollégája, magam is jó 35 éve szemlélem émelyegve a kitűnő doktor-szerkesztő öndicsőitését. Amit azonban Paál ur leirt, egy kis helyreigazításra szorul. A valóság az, hogy Kiár ugyan magával vitte Washingtonba, gondolom, ingyen dolgoztatott fényképész-jobbágyát, de az ott nem fényképezhetett. Ugyanis a múltban annyi visszaélés történt “Trükk”-beállitásu fényképekkel, hogy a White House-beli tömegfogadásokhoz a U.S. Government küld ki egy fényképészt. Ez a fényképész veszi fel a hosszú sorban az elnök elé lépkedő “nagyságokat” és egy héttel később postán kapják meg a fényképet. A Johnson—■ Kiár féle “történelmi” kézfogás képe tehát egy volt 300 hasonló, gyors egymásutánban felvett kép között, egy picike epizódja a jól ismert választási rutinnak. Ennél azonban még sokkal félrevezetőbbek azok a fényképek, melyek Kiár irodájában lógnak: 15— 20 U.S.-szenátor fényképe, személyesen dr. Kiárnak dedikálva. Első pillantásra a U.S. Congress ió- része Kiár személyes haverja! De sok ezek közüí nem látta soha életében Kiárt. Volt azonban neki egy — hogy mit fizet neki, azt nem tudom —« “washingtoni tudósítója.” Ez a Gonda nevű fiatalember felment a különböző szenátorok irodájába, beadott egy kérdőivet és kért egy dedikált fényképet. A szenátor titkára két nap múlva visszaadta az ivet, rajta a válaszokkal és a fényképpel, amit egyébként minden szenátor kiad bárkinek, aki kéri tőle. Igy “barátja” Kiár 15—20 szenátornak. Ha ma megkérdeznék őket, legtöbbje azt sem tudná, hogy él. S ami végül azt az ízléstelenséget illeti, hogy
