Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-19 / 47. szám
Thursday, November 19, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 BUDAPEST. — Felvételi iroda a Csepel Vases Fémművek portáján. Az előszobában tucatnyian várakoznak, de biztosak lehetnek a dolgukban: ha tízszer ennyien lennének is, jutna munka. Az arcok mégis különböző lelkiállapotot fejeznek ki. Szorongást, vagy közömbösséget, töprengést, vagy magabiztosságot, erőszakosságot, vagy türelmetlenséget. Ahány ember, annyi jellem, annyi sors, annyi kívánság. Kamasz arcú fiatalok, akik maguk se tudják pontosan, hogy hol akarnak dolgozni: a gyár any- nvi mindent rejtegethet számukra. Vidékről felhúzódok, akik a környező helységekben már megvetették a lábukat, s most nyomulnak beljebb, az áhított város felé. Csepel talán csak egy közbeeső lépcsőfok számukra. Családanya, aki egyedül viseli gondját gyermekeinek, s most száz—kétszáz forint többkereset reményében jött ide, mert minden fillérrel számol. Notórius vándormadár, akit már messziről megismernek a felvételin, most van itt hatodszor, ennyiszer vették fel és lépett ki a gyárból. Aztán néhányan, akik bent már leszámoltak, és most mennek máshová szerencsét próbálni. Ajtó nyílik, belép a következő, leül, szó nélkül nyújtja munkakönyvét. Itt meg lehet kapaszkodni Sz. Józsefné iratai szerint huszonnyolc éves. Kinézésre negyven. Kopott, fekete kabátja, rit- kás, kevés gonddal fésült, sima szálú haja, arcának fáradt kifejezése öregitik ennyire. — Hová szeretne menni? — Nem fontos, csak több legyen a kereset, mint az előző helyen. —. A lengőköszörühöz jó lesz? — Jó, mert ott 6.70-et kapok. Az előző helyen az Épületelemgyárban csak ötnegyven volt. — De tudja-e, hogy itt foglalkozási ártalmak is vanak? — Tudja, mindent tud, már elmondták neki, meg is mutatták a munkahelyet. Az Épületelemgyárban mozaiklapokat készített. Az rosz- szabb volt, mert nedves teremben, meg vízzel dolgoztak. Meg aztán, neki kell a pénz, egyedül tartja tízéves fiát. Albérletben lakik, négyszáz forintot csak lakbérre fizet. — Hát az apa nem segít ? — Nem, ötvenhatban disszidált, azóta nem se- git. ő egy év múlva utána ment Ausztriába, hogy megkeresse. Már nem találta ott. Továbbment Franciaországba, ott rábukkant, de nem kellett a férfinek. Hazajött. — Szakmája nincs? Nincs, azaz, hogy.. . volna, kereskedelmi tanfolyamot végzett — mondja —, de rokonai, ismerősei már nem vállalják őt. Kesernyésen nevet. “Protekció kellene” — mondja, akkor dolgozhatna ő másutt is. Ki tudja? Itt, a felvételi irodán nem mindig lehet felmérni az embert. De majd odabenn az üzemben megismerik. Mert itt megkapaszkodhat, aki becsületes. “Szeretek szórakozni" De van, aki nem akar megkapaszkodni, menni akar onnan is, ahol biztonságban volt, ahol csak jót kapott, tanult, képzettséget szerzett. András tizennyolc éves, itt volt ipari tanuló, itt szabadult fel, aztán az Acélmű durvahengersorához került. Most önkényesen kilép. — Miért? Nem érezte jól magát, vagy megbántotta valaki? Vállait vonogatja, arcán egy kis ironikus mosoly. Nem, nem bántotta senki, de menni akar. Sportol, ez meg több műszakos üzem. Meg az igazat megvallva, ő szórakozni akar esténként. T. az iratait forgatja, aztán az arcába néz a fiúnak. 1 | * | — Te nem S-nek a fia vagy, aki itt művezető? De hisz apád negyven éve itt dolgozik nálunk. Mit szól hozzá, hogy igy mész el a gyárból? Én jól ismerem apádat, nem hiszem, hogy örülne ennek. A fiú kinyújtja szétvetett lábait, csukaorrú cipőjével megtámasztja magát a betonon, egész testével jelzi, hogy hiába, őt nem lehet megingatni, menni akar. Nem is nagyon strapálja magát az indokolással. Hallotta ő már mástól is, hogy eny- nyibe meg annyiba kerül a gyárnak egy ember kiképzése, meg hogy ez a gyár egy életre szóló család sok száz, ezer embernek, közte az ő apjának is, hogy itt mindent megtalálhat. Ez nem túlságosan hatja meg. — No és a KISZ, mit szól hozzá? — Nem vagyok tagja — mondja, de aztán mintha habozna, elmagyarázza, Ipari tanuló korában tagja volt, aztán mikor felszabadult, átment az Acélműbe. Azt állítja, ott nem érdeklődtek a KISZ-tagsága iránt, és ő se szólt senkinek. Kimaradt. . . Most elmegy egy ktsz-be, már kinézte magának a helyet. — Szeretek szórakozni —.mondogatja dacosan, s a követ nézi, amikor kezében a munkakönyvvel elhagyja a szobát. Károllyal még nem beszéltek szakmáról Szőke íistökü vidám kamasz következik, ő is dolgozott már itt Csepelen, csakhogy ő most visz- szajön. Nem önként ment el, hanem elbocsátották. Állítólag azért, mert megfenyegette a diszpécsert. Egy foglalt szekrénybe rakta ruháit, s mivel nem volt hajlandó kiüríteni, a diszpécser kirámolta a holmikat. Ezen ő anyira feldühödött, hogy valami fenyegetőt mondott neki. Egyéb nem volt? — kérdezi hitetlenkedve a felvételi iroda vezetője. Arra gyanakszik, hogy tett- legesség is volt ott, máskülönben aligha bocsátották volna el. No de ezt már nem érdemes feszegetni, most az a kérdés, hova akar menni a fiú? Ezeknek a fiataloknak segítséget kell adni, nehogy eitékozolják az idejüket, csak tengjenek- lengjenek szakma' nélkül. Károly már tizennyolc éves, szakmája nincs, elképzelése nincs a jövőről, az érdekli, hogy pillanatnyilag mennyit keres. T. megpróbálja valami konkrét célra irányítani. — No nézd csak, fiam, lenne számodra hely”a Szerszámgépgyárban, ez az egyik legszebb, legtisztább üzemünk. Ha ide jönnél, nem bánnád meg, itt szakmát is tanulhatnál, úgyis sok esztergályos kell nekünk. A mutáló hangú, piros arcú fiú húzódozik. — Mert az esztergályosoknál akkordban kell dolgozni — mondja. Meg hogy abban nincs elég fantázia. T. arcán látni, hogy komolyan bosszankodik. — Az esztergályosokat ne bántsd öcsém, mert én is az voltam, mielőtt ide tettek. Nagyon becsületes, szép szakma az. Mi meg azért ajánlunk neked mesterséget, mert az előző helyeden is csak írógeroltál. Kiderül, hogy Károllyal még senki se beszélt ilyesmiről. Otthon inkább csak azt nézték, hogy mennyit keres most a fiú, de hogy mi lesz a jövője, az kevésbé érdekli őket. Elvált szülők, mostoha apa, szeretnének mielőbb megszabadulni a neveltetési gondoktól. Végül megegyeznek T.-vel, mégis a Szerszám- gépgyárba megy. Esztergályos az mégsem akar lenni, hanem marós, az igen. — Majd meglátjuk, ha igyekszel, az is lehetsz. A kamasz örömmel ugrik fel, és megy befelé a kapun. A járást már ismeri. Megnézzük még egyszer az ügyet KárblV helyét most egy sápadt szép arcú fiatal ember foglalja el. Felmondtak neki, mert hiányzását nem igazolta az orvos, akire hivatkozott. Ő meg éppen a Szerszámgépgyárban dolgozott egy célgépen, mint betanított munkás. Szépen keresett, megvolt a havi kétezer is, és az nem rossz pénz egy magaformáju fiatalembernek. — Most hová? — kérdezi T. A fiatalember tétován felel. Nem tudja, talán a Beloianniszban próbálkozik. Nyolcvanhárom éves nagymamáját tartja el, a szülők már nem élnek. S amikor a nagymama szóba kerül, a huszonöt éves fiú vállai összegörbednek és sírva fakad. A sirás nagyon őszintének hat, a fiatalember is. Pedig itt nem kell mindennek felülni, van olyan vagány, aki szereti ilyenkor “megjátszani” magát, már csak a hecc kedvéért is. De T. nagy emberismeretre tett szert ebben a szobában. Látja, hogy ez a fiú nem játszik, hanem rettentően bánja, ami vele történt, meg nem is tartja igazságosnak. — Fellebbezett az elbocsátó határozat ellen ? Nem, nem fellebbezett, azt gondolja, úgyis hiába. Fassziv, érzékeny embernek látszik, aki megadja magát annak, ami történik vele. T. hallgat egy percig, gondolkozik, aztán — nem adja oda a munkakönyvét. — Jöjjön vissza délután. Addigra megnézzük még egyszer az ügyét. Nem szeretném, ha hibáznánk. A fiú hálásan pillant rá, egy kicsit felderül és reménykedő arccal furakszik át a várakozók során. Ez a kopott iroda nem is iroda. Sokkal több annál. Mert itt nemcsak munkaerőt keresnek, hanem az emberek sorsát is alakítják egy kicsit. Tánczenekarok párbaja Különös verseny folyik a tánczenekarok között. A hivatásos zenészek arról panaszkodnak, hogy álamatőrök hódítják el tőlük a közönséget, a fiatalok, “luxemburgisták” (a luxemburgi rádió sti; lusában játszó öntevékenyek) pedig a hivatásos, működési engedéllyel játszók állami monopóliumáról panaszkodnak. Stilusvita is, kenyérharc is Az Állami Hangverseny- és Müsorigazgatósá- • gon beszélgetünk a két stilus, a két “irányzat” . versenyéről. — Jó dolog az, ha különböző tánczenei stílusok rivalizálnak, de csak akkor, ha ez hosszú távon előmozditja a fejlődést — szögezik le a szakemberek. — A hivatásos zenészek éppen a versengés miatt kezdik lassan elsajátítani a modernebb stílust. Persze ez nem megy gyorsan, sok energiát, munkát igényel az átállás. A fiatalokból nemrég alakult és különböző vetélkedők során hírnévre szert tett zenekarok — éppen a siker eredményeképp — lassan elveszítik öntevékeny jellegüket és különböző “fekete”, bujtatott juttatásokért játszanak. A stilusvita mögött tehát kenyérharc is meghúzódik. Ál-amató'rizmus A rendező szerveknek — vállalatok, tanácsok, állami intézmények — minden eszközzel küzdeniük kell az államatőriznnis ellen. Kapjanak az öntevékeny zenekarok próbalehetőséget, hangszert, közlekedési költséget, de ennél többet ne. Ez a legjobbakat arra szorítaná, hogy a működési engedély megszerzése érdekében szakmailag tovább képezzék magukat. Mert a “luxemburgisták” nem mindig játszanak valóban művészi szinten, az esetek többségében meg se közelítik a hivatásos zenészeket. Sikerük oka egy részt az, hogy fiatalok s közelebb állnak a fiatal közönséghez, másrészt a korszerű stilus, előadásmód — vagy sokszor csak ennek szolgai kopirozása — valami újat jelent az “akadémikus” tánczenével szem ben. Szigorú rosta Az Országos Szórakoztató Zenei Központ egyéni működési engedélyt ad azoknak, akik vendéglátórendezvényen akarnak fellépni és elértek egy meghatározott szakmai szintet. Ha ilyen egyéni engedélyesek zenekart alakítanak és az Országos Rendezőiroda vagy a Filharmónia rendezvényein akarnak szerepelni, bizottság előtt adnak számot tudásukról. Ez igen szigorú rosta: a Művelődésügyi Minisztérium, az OSZK, a Zenész Szakszervezet, a Rádió, a Filharmónia, stb, szakemberei vesznek részt a bizottságban. Kedvtelésből is lehet De a cél éppen az, hogy a rendezők ne az olcsóbb, feketén szerződtetett ál-amatőröket pénzeljék, hanem az egész magyar tánczene ügye előbbre lépjen. Bizonyos, hogy az illegális keresettől elesett uj zenekarok legjobbjai el fogják érni azt a szintet,' amit a működési engedélyeket kiadó bizottság megkövetel. Ez nyilván a régi hivatásosokat is gyorsabb előrehaladásra ösztökélné. A többiek pedig maradjanak meg eredeti foglalkozásuknál és játszanak valóban kedvtelésből, öntevékeny zenekarokban F. A. Sok a zug-garázs. — A XIV. kerületben működő lakóbizottságok megkezdték a városrészben található garázshelyiségek felülvizsgálását. Megállapították, hogy sok helyiséget rendeltetésellenesen használnak garázs céljaira. A “zuggarázsokat” meg szüntetik. KÉM KELL CSOMAGOLNI! " ” NEM KELL VÁMOT FIZETNI! , A legrövidebb időn belül segithe- < * ti rokonait IKKA-csomagokkal! ' < i ► , Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” 4 > megrázott ja. — Magyar könyvek. — Saját köny- < veit Magyarországból kihozhatja általunk < ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET 4 i; JOSEPH BROWNFIELD : I 15 Park Row New York 38, N.Y. i 4 Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek | ► Telefou: BA 7-1166-7 !- " - " " a ^ ^i^ ^ Munkások at felveszünk...
