Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-19 / 47. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 19, 1964 A MUNKÁSMOZGALOM SZEREPE A BÉKÉS TERMELÉSBE VALÓ ÁTMENET KITERVEZÉSÉBEN (széijegyzetek) South Vietnamban az amerikai katonák demokratikus választásokból adtak leckét és a mi módszerünk szerinti szavazást rendeztek Saigonban. A “választók” túlnyomó többsége Goldwaterra adta szavazatát Johnson ellenében. A kérdés: katonáink olyan elemekből szemelték ki a szavazókat, akik az amerikai segélyek haszon- élvezői és a háború kiterjesztésének hivei? Vagy adtak-e alkalmat olyanoknak is, akiknek családtagjait “napalm”-bombákkal égettek halálra, vagy az orrukon át ömlesztett vizzel küldtek a másvilágra? Úgy lehet, hogy ez nem is kérdés. • • • Tv hirmagyarázók jóslásai szerint ez év végére 48 ezer lesz azoknak a száma, akik automobil balesetben veszítették életüket. Ugyanazon a programon bemutattak egy automobilt, amely mintául szolgálhatna olyan jármüvek gyártására, amelyek úgyszólván 100 százalékban kizárnának halálos sérülést baleset következtében. Miért nem gyártanak ilyen életmentő jármüveket? Mert körülbelül 200 dollárral emelné a mostani árakat. Ennyit pedig még inflációs dollárban sem ér meg 48 ezer ember élete — az automobil gyáraknak. • • • A Metropolitan életbiztositó társaság szerint a halálesetek okai között első és második helyen a szivattak és rák áll. A harmadik helyen a balesetek állnak. Azután a tüdőgyulladás, cukorbetegség és tüdőbaj után az öngyilkosságok és a gyilkosságok következnek. A halált okozó mérgek között első helyen az idegcsillapitók, második helyen a szeszes italok állnak. • • • Budapesten a szakszervezetek IX. kerületi művelődési házában vándorkiállítást rendeztek az iszá- kosság ellen. Kimutatták, hogy az alkoholisták 48 százaléka barátok, a társaság hatására lett az ital rabja és 17 százaléka 16 éven aluli korban szokott alkoholfogyasztásra. Szülőföldünkön 1962-ben az emberölések 50 százalékát ittas állapotban követték el és a házasságok négyötödét iszákosság, megnemértés és uj szerelmi kapcsolat miatt bontották fel. • • • Az arizonai Tucson városban nyilt meg a legújabb telep, ahová nyugalomban levőket csábítanak. A luxus-apartmentek mellé többek között ezt Ígérik: száraz, smog-mentes, napsütötte levegő; kertek és virágok; 30 park és 11 bevásárlási központ; orvosi klinika, színházterem, éttermek, golf- és tennisz-pályák; hét uszó-medence, templomok, bankok és halászási lehetőség. A nyugalomba vonultak 90 százalékát, akik mindezt a luxust nem tudják megfizetni, senki, sehová nem csábítja. • • • A Magyar Cserkész Szövetség adományokat kér, hogy a magyar föld történelmének ismertetését “jól felkészült, müveit vezetők" irányíthassák. A felhívást a Nagytanács nevében "dr. Eckhardt Tibor, tb. elnök" is aláírta. Szülőföldünk történelmének ismertetésére ő aztán valóban "jól felkészült." • • • A Münchenben megjelenő “Nemzetőr” is adományokat kér, hogy “a világ lelkiismeretének és közvéleményének ébren tartását” továbbra is szorgalmazza. “világtekintélyét” szélesítse és “célva- gyonát” gyarapítsa. Amit nem emlit, hozzáfűzzük: hogy a szülőföld elleni uszítását folytathassa. • • • Mit akarnak a négerek?—kérdik azok, akik úgy vélik, hogy azzal, amit eddig keservesen kivívtak, kielégíthetik száz év mulasztásait. Nem gondolnak arra az egyszerű válaszra, hogy a négerek azt és annyit akarnak, mint mindenki más. Nem többet. De kevesebbet sem! • • • Spanyolországban, ahol csak a kormány hozzájárulásával lehet újságot kiadni, rendszeresen jelenik meg a “Juanperez” c. náci magazin. Legutóbb Hitler képét közölték a címlapon, akit “emberségesnek és szentimentálisnak” írtak le. A magazin szerint milliónyi zsidó elgázositása kivégző- táborokban — kitalált “mese.” Akit ez meglep, az nem tudja, hogy mit jelent Franco kényuralma a szerencsétlen spanyol nép felett. (ehn) Az ipari termelés módszereinek fejlődése sok változást, zökkenést hoz létre, de ez különösen a dolgozóknak ad okot aggodalomra, akiket könyörtelenül elbocsátanak munkahelyükről, anélkül, hogy valamilyen gondoskodás történne jövő megélhetésükről. Szerencsésebbek azok, akik szakszervezetekhez tartoznak, ahol nem nézik közömbösen a problémát, hanem központi kérdéssé tűzik ki a tagok munka- és megélhetési biztonságát. Az automatizálás okozta zökkenőkön kívül, újabban a fegyverkezési iparban beállott változások, egyes ágazatában csökkentett termelés következtében több tízezer munkást bocsátottak el. Érthető, hogy az illetékes szakszervezetekben, de számos kormány- és állami hivatalban is felmerül a kérdés: Mit lehet tenni, milyen terveket kell kidolgozni, hogy az elbocsátott munkások munkábahelyezése biztosítva legyen? A kulcskérdés természetesen az, hogyan lehet a hadi célokra termelő üzemeket átszervezni békés célokra termelő üzemekké? Arra volna talán szükség, hogy a jelenlegi hadiüzemeket tovább is működtessék, tekintet nélkül arra, hogy szükségesek- e vagy sem? Megoldaná a feladatot a munkások átképzése? És ha már átképeznék a munkásokat, hol találhatnak újabb, képességüknek megfelelő elhelyezést? Ezek és ezekhez hasonló kérdések tucatjai foglalkoztatják a helyi, az állami és a szövetségi hivatalok szakértőit, de még nem bukkantak megfelelő válaszra vagy megoldásra. Ez nem kis probléma és megoldása nem csupán elhatárolt hivatalok szakembereinek felelőssége. A társadalom minden szervének összefogására van szükség és különösen döntő szerep jut ebben a kérdésben a szakszervezeteknek, amelyek elől járnak a munkások érdekeinek szolgálatában. A tartós béke "veszélye" Kétségtelen, hogy az egész emberiség előtt ma a tartós béke az első számú célkitűzés. A BÉKE manapság a legnépszerűbb jelszó, ez jelenti az életet, a jövőt. Ez bebizonyosodott az amerikai választásokban is, mert Goldwater legszertelenebb kijelentései közül azok ijesztették meg legjobban az amerikai választókat, amiket Goldwater teljes felelőtlenséggel hangoztatott a háborúról, az atombomba használatáról, más népek elleni agresszióról. Johnson elnök viszont a békét, a békés célú intézkedések szükségességét tette meg korteskedése kulcskérdésévé. Páratlan szavazattöbbséggel történt megválasztása mandátum a nép részéről, hogy ígéreteit e téren léptesse életbe. A békéscélu lépések természetesen előtérbe hozzák a fegyverkezés fokozatos csökkenését, ami viszont sokszázezer munkás elbocsátását helyezi kilátásba. így fennáll az a helyzet, hogy a tartós béke, amely az emberiség boldogabb jövőjének alap- feltétele, a mindent elpusztító, szörnyű szenvedéseket jelentő atomháború egyetlen változata, valamennyiünk legforróbb óhaja és kívánsága, látszólag újabb problémákkal fenyegeti az amerikai mun kásságot. A béke biztosításával járó változások nemcsak az óriási fegyverkezési ipar munkásaira lesznek kihatással. Hatását érezni fogja a munkásosztály sok más rétege is. Különösen a hivatalnok osztály, az úgynevezett fehérgallérosok, a különleges képzettséggel rendelkező ipari mérnökök serege, találhatja magát abban a kellemetlen helyzetben, hogy “szolgálatára nincsen szükség”. A hadiipar erősen mechanizált, automatizált munkaviszonyai mellett, az ebben az iparban alkalmazott dolgozók legtöbbje is “fehérgallérosnak” tekinti magát és magatartásában is ezt a gondolatmenetet követi. De különösen a szakszervezettel szemben nyilvánul meg ez a hivatalnok-gondolkodás, vagyis, nem tekinti magát kétkezi munkásnak és nem tartja magára- nézve szükségesnek a szakszervezetbe való tömörülést. Ennek a minden szervezett védelmet nélkülö* ző dolgozó rétegnek tiz- és tízezer tagja árasztja el a munkapiacot, keres alkalmazást, ami viszont a szervezetekbe tartozó dolgozókra nézve lehet nagyon káros hatással. Ez a zavaró, fenyegető helyzet nem kerülheti el a szakszervezeteknek és tagjaiknak figyelmét. Nem kerüli el, nagyon is tudatában vannak ennek, hiszen a mindennapi életben hányszor állnak szemben azzal a helyzettel, hogy sztrájk esetén, amikor az üzem munkásai a legnagyobb szolidaritással állnak szemben a munkáltatókkal, azok sztrájktörőket alkalmaznak helyükbe. Ez nem történhetne meg, ha a szakemberek is szervezett munkások lennének. Viszont a fehérgallérosok, a specializált szakemberek, az ipari mérnökök is több védelemben részesülnének, ha szakszervezetekhez tartoznának. Még ha közhelynek hangzik is, akkor is érdemes megismételni azt az örök igazságot, hogy egységben az erő. A jövőben igen nagy szükségük lesz a dolgozóknak erre az egységes erőre, mindenféle dolgozónak, sok irányban való használatra. Politikai használatra is. És nem utolsó sorban a szavazatának a használatánál. Szüksége lehet arra, hogy meghatározza: Szüntessék meg az országban a sok- milliárd dolláros háboruscélu kiadásokat, fordítsák ezeket a hatalmas összegeket, úgyszintén széleskörű termelő tudásunkat, békés célokra, a nép jólétének építésére, békés szükségleteinek termelésére. Az amerikai szakszervezetek uj helyzettel állnak szemben és egyesek máris fokozódó tudatosság gal mérlegelik felelősségüket. Ez abban merül ki, hogy szervezeti aktivitásaikban, politikai állásfoglalásukban, a helyi problémák felmérésében és megoldásában és különösen a munkásmozgalom egységének megerősítésében tartsák szem előtt fontos szerepüket, ami rájuk hárul a békés állapotba való átmenet kitervezésében. Valójában a szakszervezeti mozgalom a legerősebb és a leghat- hatósabb eszköze kell, hogy legyen annak az irányzatnak, amely az ország gazdasági és társadalmi életét a jelenlegi háborús termelésből átviszi — a lehető legkevesebb zökkenővel — a békés termelésbe, amelyben minden dolgozó számára biztosítva lesz a rendes megélhetés. Mississippiben kiterjesztik a polgárjogi harcot (Folytatás az első oldalról) A Miss.-i McComb városban fordult elő a legtöbb bűntény és gyilkosság. Az üzleti élet fehér képviselőinek egy csoportja szervezetet kezdett abból a célból, hogy kiűzze a Ku Klux Klan-t a városból, mások pedig a polgárjogi törvény végrehajtására igyekeznek előkészíteni a kereskedelmi világot. A sötét elemek azonban nem adják fel a harcot. A választás napján a KKK un. Fehér Lovagjai röpcédulát osztottak ki evvel a szöveggel: “Nem fogjuk ölhetett kézzel hagyni, hogy egy csoport zsidó pap... és fekete vadember... elkótyavetyélje jogainkat. ..Ha mégis erősködnek, majd váltunk nekik jegyet az örökkévalóságba.” Hasonló tónusu levelek mennek a hírlapok szerkesztőihez is a választások eredményétől felbőszült fajgyűlölőktől, akik már a következő elnökválasztáshoz igyekeznek csapataikat újraformálni. A négerek többsége alantas munkát végez A National Urban League kérésére a belügyminisztérium közölte az 1960-as népszámlálás adatainak a néger lakosságra vonatkozó részleteit. A statisztika a lakosság munkakörének, keresetének, iskolázottságának és lakásviszonyainak adatait tartalmazza. Kitűnik ezekből, hogy a néger kenyérkeresők 50-től 85 százalékig az alantas munkát végzők 4 kategóriájába tartoznak: a szakképzettség nélküli gyári munkás, a háztartási, kiszolgálási alkalmazott és a napszámos. Egyedül New York városában a néger keresők 63 százaléka ebbe a 4 csoportba tartozik. A különböző néger és polgárjogi szervezetek azon a véleményen vannak, hogy a négerek életszínvonalának felemelése országos probléma, amit az egyes városok külön- külön képtelenek megoldani. 68 városnak statisztikai adataiból kitűnik, hogy a néger családok 15-től 62 százalékának a kormány által meghatárolt nyomor-szinvonalon, azaz 3 ezer dolláron aluli jövedelme van. Még az ipari nagyvárosok között is 3 ezer dolláros kereseten alul nyomorban élnek a néger családok következő százalékban: Los Angelesben 23, Chicagóban 27, New Yorkban 27, Clevelandon 28, Philadelphiában 30, Phoenix, Ariz.-ban 46, Atlantában 49. Érdekes, hogy a középosztályi színvonalon élő, azaz 6 ezer dollárnál nagyobb évi keresetű néger családok Englewood NJ-ben laknak a legnagyobb számmal (45%). Utána következik Seattle Wash. (44%) és Morristown, NJ. (40%). Említésre érdemes az is , hogy New Orleans az a város, ahol a legnagyobb arányban (84%) végeznek a dolgozó négerek alantas munkát, utána Miami következik (83%-al). A statisztika azt is kimutatja, hogy a felnőtt négerek 54—88%-a nem fejezte be iskolai tanulmányait.
