Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-11-19 / 47. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 19, 1964 LESZ-E AGÉLSZTRÁJX? (Folytatás az első oldalról) harcokat, melyek folyamán az autóipari munkások szakszervezete, a United Auto Workers Union egy átlag 4 dolláros órabérnek megfelelő fizetést (be­leértve az úgynevezett periferikus juttatásokat — “fringe benefits”) vívott ki tagjai számára. Az autóipar számára, amely jelenleg fantasztikus pro­fitra dolgozik, ez az órabér nem jelentett különle­ges megerőltetést, hiszen az ipar termelőképessé­ge évenkint átlag hat százalékkal emelkedik, mig az autóipari uj bérszerződés csak egy 4.9 százalé­kos béremelésnek felel meg. Itt jegyezzük meg, hogy az autótröszt három óriása, a General Motors, Ford Motors és a Chrys­ler az év első kilenc havában közel két és fél mil­liárd dollár hasznot mutatott fel. Az egész évi hasznuk valószínűleg meg fogja közelíteni a há­rom milliárd dollárt. Hogy ez mily kolosszális haszon halmaz, azt ta­lán úgy tudjuk leghatásosabban illusztrálni, ha rámutatunk arra, hogy a második világháború utáni években az egész amerikai nagytőke több, mint 250,000 részvénytársaság profitja nem ha­ladta meg az évi öt milliárdot. Ma csupán e há­rom cég képes bezsebelni e mérhetetlen profitnak több mint felét! Ilyen körülmények között meg lehet érteni, hogy a General Motors, majd a Chrysler és Ford cég vezetősége képtelen volt “szegénységgel” ér­velni a UAW bérkövetelésével szemben és meg­adták az autómunkásoknak a közel 60 cent óra­béremelésnek megfelelő szerződést. Hiszen csu­pán az ezévi 100 millió dolláros jutalom, nem fize­tés, jutalomemelés, amelyet a General Motors 14 ezernyi vezetősége, elnök, alelnökök, managerek, mérnökök kaptak, egy negyedét tette ki a 345,000 GM munkásnak adott béremelésnek! (A Ford gyárban jelenleg folyamatban levő sztrájk nem bér hanem az egyes üzemekben követelt munka- viszony ja vitás kérdésében áll fenn.) Ezzel szemben hogyan állnak az acélmunkások ? Elsősorban az acéliparban évek óta nem volt alap­vető javítás a munkaviszonyokban. Nem volt di­rekt béremelés a legutóbbi szerződésben sem. Mc Donaldék csupán annyit értek el, hogy a 25 évnél nagyobb szenioritásu acélmunkások egy bizonyos korhatár fölött minden öt esztendőben három ha­vi fizetett vakációt kapnak. Ez természetesen nem rossz dolog, de viszonylag kicsiny hányadát érinti az acélmunkásoknak. És amellett a szak- szervezet képtelen volt megfelelő és korszerű programot kidolgozni a rohamosan növekvő au­tomatizálással párhuzamban jelentkező techno­lógiai munkanélküliség ellensúlyozására. Az autó­ipari munkások kivívták maguknak azt, hogy egy 60 éves nvunkás, aki 30 éve van alkalmazva az iparban, havi 400 dolláros nyugdíjjal vonulhat vissza aktiv munkától. Ez magától értetődőleg igen sok munkást ösztökél arra, hogy e korhatár elérésekor nyugdíjba menjen, ami viszont meg­nyitja a lehetőséget fiatal, uj munkások elhelye­zésére az iparban. Ezek a fejlemények, legalább részben, érthető­vé teszik azokat a híreket, melyek szerint az acél­ipari szakszervezetben komoly ellenzék fejlődött ki David McDonald ellen. Az ellenzék I. W. Abel a szakszervezet titkár-pénztárnoka körül csopor­tosul. E sorok Írásakor érkezett a hir, hogy Joseph Germano, a szakszervezet egyik legnagyobb kerü­letének a chicagói 31-i kerület igazgatója kijelen­tette, hogy Ábelt fogja támogatni az elnöki állás­ra a legközelebbi szakszervezeti konvención. Sok jel mutat tehát arra, hogy az acélipari munkások ezúttal nem lesznek megelégedve olyan szerződéssel, amilyet McDonald eddigelé kötött számukra. És mivel az acélipar profitrátá­ja nem közelíti meg az autóiparét, az acélmunká­sok sztrájk nélkül alig fognak az autóiparhoz ha­sonló béremelést biztosítani maguknak. A kimutatás szerint egy haláleset jut minden közel egy millió munkaórára. Az 1963-as év első kilenc hónapjával való összehasonlítás azt mutat­ja, hogy ez évben a bányaiparban a széntermelés 4%-kal emelkedett, a munkaórák száma pedig csak egy százalékkal. 1964 első kilenc hónapjának 186 áldozata a kö­vetkezőképen oszlik meg 14 széntermelő állam kö­zött: West Virginia vezet 67 halottal, utána kö­vetkezik Kentucky 39 halottal. Pennsylvaniaban 32, Virginiában 17, Alabamában 7, Illinoisban 6, Ohioban 4, Utahban , Coloradoban és Tennessee- . ben 3—3 és Alaszkában, Indianaban, Maryland- ban és North Dakotában egyenként egy-egy szén­bányász volt bányaszerencsétlenség áldozata. A kimutatás szerint 1964-ben az Egyesült Ál­lamokban nem volt jelentős bányaszerencsétlen­ség. A Bánya Hivatal szerint “jelentős” baleset az, amely öt, vagy ennél több ember halálát okoz­za. Szakszervezet büntetést szabhat sztrájktörő tagjaira Precedenst alkotó döntést hozott a National Labor Relations Board, amikor megállapította, hogy a szakszervezeteknek jogukban van meg­büntetni azokat a tagokat, akik sztrájk alkalmá­val sztrájktörő munkát végeznek, feltéve, hogy alapszabályukban van ilyenvonatkozásu feltétel. A 4—1 szavazataránnyal hozott döntés az Au­to Workers Union-nak Allis-Chalmers lokáljára vonatkozik Wisconsinban. A lokál 20-tól 100 dol­lárig terjedő pénzbüntetéssel sújtotta azon tagjait, akik az 1959-es sztrájk alkalmával átlépték a pi- ketvonalat és dolgoztak a West Allis-i és La Cross-i üzemekben. A lokál vezetősége ellen az “unfair labor prac­tice” vádját emelték. Az NLRB többsége azonban amikor a vádat elejtette azt mondta: “Nem tu­dunk elképzelni ennél jogosabb hatáskört, mert a szakszervezet, számára döntően fontos időszakban volt kénytelen mérlegelni tagjai hűségét.” Kie­melte azt is, hogy a Taft-Hartley törvény “nem fosztja meg a szakszervezetet minden eszköztől” azon tagjaival szemben, akik a sztrájkot maga­tartásukkal aláássák. “Amikor a sztrájk törvé­nyes és a piketvonal is törvényes, akkor a szak- szervezetnek jogában van eljárni saját sértetlen­ségének megvédésében.” Az elnök áttanulmányozta a program-javaslatokat Johnson elnök visszatért vasárnap a Fehér Házba texasi otthonából, ahová a választások után ment, hogy kipihenje a kampány fáradal­mait. Első dolgának tekintette, hogy áttanulmá­nyozza a különböző bizottságok javaslatait a kö­vetkező időszak elnöki programjához. Előzőleg 13 bizottságot nevezett ki, hogy tervjavaslatokat készítsenek elő a “Great Society”-nak nevezett kormányprogram megvalósítására. A javaslatok belügyi kérdésekkel foglalkoznak. A “Great Society” bizottságok tagjainak ne­vét még nem hozták nyilvánosságra, de összeté­telük nyilvánvalóan olyan szakértőkből áll, akik hivatva vannak Johnson elnök belügyi törvény- javaslatait kidolgozni, vagy legalább vázlatosan előkészíteni. A bizottságok előkészített javaslatai a gazdasági élet fellendülésére, a kormányhiva­talok költségvetés megosztásaira és működési átszervezésére, a közoktatásra, a természeti szép­ségek megvédésére, egészségügyre, költségleszál- litásra, közlekedésre, mezőgazdaságra, városfej­lődésre és hasonló, megoldásra váró kérdésekre vonatkoznak. Átosztályozzák a munkanélküliséggel küzdő területeket év szeptemberében már csak 31 ilyen terület léte­zett, a többiekben a munkanélküliség aránya a 6 százalékon alulra szállt. Az ország 150 ipari te­rületre van felosztva. Attól függően, hogy milyen arányú a munkanélküliség helyzete, kapja az osz­tályozást. A 3—6 százalék közötti munkanélküli­ség a “közepes”, az 1—3 százalék közötti az “ala­csony” osztályozást kapja. Eszerint három iparilag fontos terület — a Gary—Hammond—East Chicago, Ind.-i; a Jack- son, Miss-i; a Harrisburg, Pa-i —a 3—6 százalé­kos csoportból az 1—3 százalékos osztályozásba került. A Fall River, Mass, amely egykor a textilipar fontos gócpontja volt, 9—12 százalékos munka- nélküliséget ért el, de újabban átosztályozták a 6—9 százalékos munkanélküliségi csoportba. A munkanélküli családok jobban szeretnék, ha teljesen kiemelnék őket az osztályozás statiszti­kai rovatából és ehelyett becsületes, tisztességes megélhetést biztositó munkába helyeznék őket. A tanítók követelései az iskolákat is segítik NEW YORK, N. Y. — A United Federation of Teachers, amely a város 44 ezer tanítójának hiva­talos képviselője, a jövő évi szerződésre vonatkozó­lag uj követeléseket nyújtott be a newyorki iskola­székhez. A szerződés csak junius 30-án jár le, de Albert Shanker, a Federation uj elnöke szerint idejekorán megkezdik a tárgyalásokat, hogy biz­tosak lehessenek afelől, hogy az iskolaszék a ta­nítók jogos követeléseit is belefoglalja költségve­tési terveibe. A tanítók szervezetének 3—4 millió dollárt ki­tevő követelményei a legnagyobb hangsúlyt az osztályok létszámának leszállítására és ebből ere­dően, a jobb tanítási lehetőségekre helyezik. Cél­kitűzésűk az, hogy a város 200 mülió dollárt utal­jon ki 20 ezer uj tanító kinevezésére, az uj épüle­tekre, ill. osztályhelyiségekre fordított kiutalások mellett. Azonkívül a jóléti jutalék felemelését és fizetésjavitást is kérnek. Mr. Shanker kijelentette: “A város és az állam hozzájárulásával, valamint a szövetségi kiutalás lehetőségével, követelményeink szerények ahhoz képest, ami kell és amire a pedagógus szakértők szerint szükség van.” Tanitósztrájk Louisvilleben és másutt Louisville, Ky.-ban több mint 300 tanító sztrájk­ba lépett és piketvonalat állított fel az iskolák előtt avval a követeléssel, hogy az állami törvényhozó testület külön ülést hívjon össze a tanítók problé­máinak megoldására. A november 3-i választáso­kon a népszavazás elvetette újabb adók kivetését iskolai kiutalásokra. Lakeview, Ga.-ban a high school tanítók egy heti sztrájk után visszatértek az iskolai vezetőség azon ígéretével, hogy újabb alapok előteremtésé­vel emelik a tanitók alacsony fizetéseit. Oklahomá- ban hasonló követelményekkel, a tanitók “hivatá­sos munkaszünetet” tartottak. Hat vasúti szakszervezet sztrájkba lép A vasúti munkások karbantartó és javitómühe- lyeinek 6 szakszervezete előkészületeket tett a hét végén meginduló országos sztrájkra. Az adta az okot a sztrájkra, hogy az elnök által kinevezett egyeztető bizottság nem hagyta helyben a munká­sok bérköveteléseit. A 160 ezer munkást képvise­lő szakszervezetek tagsága az ország vasúttársasá­gainak töbF" mint 90 százalékára kiterjed. Előre­láthatólag a többi vasúti munkások is szolidaritási sztrájkba mennek és leállnak a munkából. Jó időt választottak a vasúti munkások, mert Johnson elnöknek nincs módjában megakadályoz­ni a sztrájkot; ugyanis a Railway Labor Act értel­mében a sztrájkhalasztási időszak november 19-én lejár és a kongresszus még nem ült össze, hogy sürgős rendelkezéssel elejét vehesse a sztrájknak. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET I Több mint száz levelit tartalmazó könyv. — I Gyakran használt angol szavak és nevek szótára | A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Kilenc hónap alatt 186 szénbányász volt baleset áldozata Szeptember havában 22 amerikai szénbányász vesztette életét bányaszerencsétlenségben. Ezzel a halálesetek száma a bányákban ebben az évben 186-ra emelkedett, a US Bureau of Mines kimuta­tásai szerint. Mivel egyes ipari területeken a munkanélküli­ség aránya valamivel alább szállt, optimisztikus je­lentések keringenek arról, hogy “1961 óta nem volt ilyen jó a foglalkoztatottság helyzete ezeken a területeken.” 1961-ben 101 ipari területet osztályoztak “lé­nyeges munkanélküliségi terület’’-ként. Ezeken a helyeken a munkanélküliség aránya 6 százaléktól 9 százalékig, vagy azon felül terjedt. Állítólag ez Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. 8f. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!

Next

/
Thumbnails
Contents