Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-16 / 29. szám
JOBBOLDALI PUCCS AMERIKÁBAN (Folytatás a 2-ik oldalon) sorozatán keresztül elnökjelöltté tornázta fel magát! A hátborzongató párhuzam a “félbolond becsi szobafestő” — akit 1928-ban még szintén senki sem vett komolyan — és a Phoenix arizonai áruháztulajdonos között elkerülhetetlen. A párhuzam kisértetiességét csak fokozza az, hogy mindkét szélsőséges politikus hatalomrajutását a “Nemzet Atyja” szerepében tetszelgő és védencük igazi mivoltát fel nem ismerő hadurak segitették elő. Hitler esetében Hindenburg és Goldwater esetében a “semleges” Eisenhower! A konvenció megnyitásakor az eligérkezett delegátusok a következőképpen oszlottak meg: Goldwater 710 Scranton 149 Rockefeller 103, Lodge 45, Nixon 3, más, kevésbé prominens jelölt mögött 120. El nem Ígérkezett delegátus 178. A jelöléshez 655 szavazat szükséges. A fentiekből nyilvánvaló, hogy Goldwaternek az elegendőnél több eligérkezett támogatója volt. Scranton nak, akit a republikánus párt eddigi urai, a keleti pénzérdekeltségek jóformán az utolsó percekben ráncigáltak elő, hogy megakadályozzák a párt fölötti kontrolra nyiltan pályázó Goldwater és a mögötte álló nyugati, főleg texasi nagytőkéseket, olaj milliárdosokat céljuk elérésében, még akkor sem lett volna esélye, ha az összes többi jelöltek és az elnemigérkezett delegátusok mögéje álltak volna- Egyedül a Goldwater-blokk megbontása akadályozhatta volna meg Goldwater első szavazási, diadalát. Evégett Scrantonék először a “haza atyja”, Eisen hower ex-elnök áldását kísérelték megszerezni. De a “haza atyja” “semleges" maradt gettysburghi otthonában. Ép annyira semleges, mint amikor nem avatkozott be két gyermek ártatlan anyja, Ethel Rosenberg és férje villanyszékbe ültetésébe és kivégzésébe. Éppoly semleges maradt, mint amilyen semleges volt, amikor legjobb fajtársát, védnökét, mentorát, az igazi amerikai hazafit és zseniális hadvezért, George Marshall tábornokot a részegségébe utólag belepusztult McCarthy megrágalmazta és nevét sárbatiporta! Utána Scrantonék megpróbálták, hogy Goldwa- tert a republikánus párt programja megszövegezése keretében leplezzék le, illetve kényszerítsék nyilt színvallásra, melynek folyamán, úgy vélték bebizonyíthatják a konvenciónak — és az országnak — Goldwater jelölésének tarthatatlan mivoltát. Ám a programbizottság 100 tagja közül 70 Goldwater párti volt és ezek keresztülhúzták Scranton ék ebbeli tervét is. Előzőleg az illinoisi republikánus konvención próbálkozott Scranton delegátusok megszerzésével, később Ohioban, de sehol sem volt sikere. Az egyedüli sovány vigasztalás, ami megmaradt számára az volt, hogy Eisenhower fivére, Milton, aki öccsénél sokkalta liberálisabb — és eszesebb — elvállalta a jelölő beszéd elmondását. Ez azonban nem volt elégséges a mérlegnek a túloldalra való billentésére. Mit jelent Goldwater jelölése? E sorokat, mint cikkünk bevezető részében érzékeltettük, még a konvenció megnyitása előtt irtuk és pedig azzal a feltételezéssel, hogy a konvenció Goldwatert fogja a republikánus párt jelöltjének nyilvánítani még pedig a legelső lészavaztatással. Ezt a tragikusnak minősithető fejleményt e pillanatban három feltételezhető körülmény akadályozhatná meg — esetleg. • 1. Ha a volt elnök, Eisenhower az utolsó percben erélyesen közbelépne Goldwater jelölése megakadályozására. 2. Ha a New York Times és az általa képviselt keleti nagytőke ugyancsak erélyes nyilatkozattal hívná fel a delegátusok figyelmét a Goldwater jelölés katasztrofális kihatására úgy bel-, mint külpolitikai téren. 3. És végül, ha Eisenhower fivére olyan beszédet volna képes kivágni Scranton jelölése mellett, amely képes lenne megakadályozni Goldwater jelölését az első névsorolvasáson. Abban ugyanis mindenki megegyezett, hogy ha Goldwater nem nyeri meg a jelölést az első szavazáson, akkor esélyei lényegesen csökkennének. De még ha e valószínű fejlemények egyike bekövetkezett volna és Goldwaternek nem sikerült volna a jelölés elnyerése, az a tény, hogy ily közel jutott a jelöléshez súlyos uj fejezetet nyitott haAMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD zánk történetében, alapvető módon megváltoztatta a politikai légkört belföldön és a nemzetközi helyzetet szerte a világban. Az alábbiakban ezekre a változásokra térünk rá, amelyek egyaránt éreztetni fogják kihatásaikat, tekintet nélkül a san-franciscoi konvenció kimenetelére. Belpolitikailag Goldwater jelölése — vagy az a tény, hogy csaknem jelölték — azt jelenti, hogy első ízben az Egyesült Államok történetében a két nagy párt egyikét a szélsőséges, a fasizmus határán mozgó reakció befolyása alá kerítette, fölötte az effektiv hatalmat elnyerteÖntudatos munkások természetesen azonnal feltehetik a kérdést, hogy hát eddig nem a monopoltőke uralta-e a republikánus pártot, nem kevésbé mint a demokrata pártot. Ez kétségkívül tény. Azonban súlyos hibát követnénk el, ha nem vennénk figyelembe azt, hogy az amerikai nagytőkén belül a politikai állásfoglalások elég széles skálája húzódik meg. Öntudatos munkásoknak vagy a progresszív mozgalomnak egy kalap alá venni az amerikai nagytőkét katasztrofális, szektáriánus tévedés volna. Utóvégre jól tudjuk, hogy voltaképpen Roosevelt is a monopól- tőke embere volt, de politikai módszerei, eszközei, célkitűzései, világnézete mégis mások voltak egy Hooverénál, vagy Goldwaterénál, hogy Wallace alabámai kormányzót ne is említsük. Az amerikai monopóltőke egy része, amely jelenleg a demokrata pártot uralja és amelynek eddig a republikánus pártban is döntő szava volt, bár gyűlöli a szocializmust és elvben szeretné egy kanálban megfojtani a szakszervezeti mozgalmat is, arra az álláspontra helyezkedett, hogy az adott helyzetben a szocialista világ megdöntését fegyveres utón már nem ajánlatos megkísérelni, hanem valamilyen megállapodára kell jutni a szocialista államokkal a többé kevésbé “békés” együttélés feltételeinek megvalósítására. A háború pártja Az amerikai nagytőke és uralkodó osztálynak egy másik, ennél kicsinyebb de ugyancsak befolyásos és roppant anyagiakkal rendelkező része nem fogadta el ezt a politikai vonalat, hanem mániákus rögeszmével a szocialista világgal való fegyveres leszámolásra, de legalább is a leszámolással való fenyegetés politikájára készül fel. Ennek legújabb bizonyítéka a republikánus platformjavaslat kardcsörtető provokativ hangja! Melyek ezek az elemek? Elsősorban a déli faji mániákusok, a hirtelen meggazdagodott texasi olaj milliárdosok, akiket az olaj-konjunktura a régebbi keleti pénzdinasztiák, a Rockefellerek, Mello- nok, Dupontok, Harrimanok, Kuhnok, Lehmanok, Loebok, konkurrensévé tett. Kéz a kézben működnek ezekkel azok a militaristák és a fegyverkezésből fantasztikus profitot csináló nagyipari egységek, amelyek szövetsége veszélyére Eisenhower elnök, annakidején felhívta a nemzet figyelmét. Sajnos Eisenhower azóta már elfelejtette a tanácsot, amelyet az országnak adott! Goldwater jelölésével uj életre keltek a maccar- thyzmus csatorna elemei, uj életre kelt a John Birch társaság, amelynek vezére Eisenhowert “tag sági kártyával ellátott” kommunistának minősítette — de kár, hogy Eisenhower elnök erre sem emlékszik! És amely nyiltan követelte Warren biró hazaárulásért való perbefogását! Ezek az elemek, illetve ezek szövetségesei kaparintották meg maguknak Amerika második legnagyobb politikai pártját! Hogy külpolitikailag mit jelent Goldwater előretörése, azt mindennél kézzelfoghatóbban érzékelteti Goldwater alanti nyilatkozata a Der Spiegel cimü nyugatnémet lapnak: “A harc napjainkban egy istentelen nép és egy istenes nép között folyik — mondta az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyával kapcsolatban. — Vagy még egyszerűbben, a harc a szabadság és a rabszolgaság között folyik. Az én véleményem az, hogy nem élhetünk a világon sokáig két ilyen világnézettel. Eljön az idő, amikor csak egy fog fennmaradni." Hogy az ilyen kijelentések egy olyan ember részéről, akinek esélyei vannak az amerikai elnöki hivatalba jutni és kezét az atombomba ravaszára tenni (bár esélyei erre e sorok Írásakor még viszonylag csekélyek) — mily benyomást keltenek a szovjet kormányban—s a kínaiban is—arra nem szükséges részletesen kitérnünk. De éppannyira aggasztják ezek a fejlemények az Egyesült Államok szövetségeseit és azok népeit is. Az európai tőkésállamok — fasiszta Spanyolországot kivéve — sohasem osztották a hivatalos amerikai politika merev antikommunizmusát. A mccarthyzmust az amerikai politikai élet egy része amolyan elmebeli eltévelygésének vagy gyermekbetegségének tekintették. Ugyanilyen jelentéktelen eltévelygésnek tekintették a John Birch társaságot is. Most azonban borzalommal veszik tudomásul, hogy a mccarthyzmus és John Birchizmus elmebeteg elemei jutottak túlsúlyba a republikánus párt vezetőségében! Ezt a megdöbbenést a holland tőkés lap, az Amsterdam Volksrant a következőképpen foglalta össze: “Goldwater szerepe a republikánus pártban azt jelenti, hogy az amerikai politikai élet egy része — dzsungel!" Súlyos figyelmeztetés Úgy külföldön, mint itt Amerikában a nagyközönség demokratikus többségének az a véleménye, hogy akármi legyen is a helyzet a republikánus pártban, Goldwater vagy bármely más republikánus jelölt nem nyerhet 1964-ben. Az amerikai nép és minden progresszív polgár súlyos tévedést követ el, ha ilyen illúziókat táplálGoldwater előtérbe jutása magábavéve a legsúlyosabb figyelmeztetés Amerika népe számára, hogy hazánkban roppant erők vannak mozgásban, amelyek ma már nyiltan a demokrácia effektiv alá- ásására és egy katasztrofális nemzetközi leszámolás előidézésére törekszenek. Ezek az erők eddigi sikereikkel, elsősorban a republikánus párt elfoglalása révén, roppant hatalmi bázisra és politikai emeltyűre tettek szert. Eddig is nagy pénzek álltak rendelkezésükre, mostantól kezdve minden bizonnyal még nagyobb pénzügyi érdekeltségek fognak lecsatlakozni hozzájuk. Kihasználva az ország népe egy jelentékeny részének előítéletét és konfúzióját a néger nép egyenjogusitási harcával kapcsolatban és a legsötétebb demagógia alkalmazásával meg fogják kísérelni a középosztály és munkásosztály döntő rétegei megnyerését is. Ilyen körülmények között az Egyesült Államok demokráciájára, a nép demokratikus rétegeire, a munkásmozgalomra, a haladás híveire a mai naptól kezdve a legnagyobb felelősség hárul az ország, a demokrácia és a béke megmentésére, a hirtelen előretört szélső reakció és burkolt fasizmus visszaverésére. Nemzeti egységre van szükség. Ebben az egységben össze kell fognunk minden amerikai polgártársunkkal, akik ellenzik Goldwateréket. akik ellenzik a mögötte felsorakozott mccarthyzmust, John Birchizmust, déli faji mániákusokat, militaristákat, a béke és demokrácia bebizonyított ellenségeit. Amerikai ujságirók Kubába mehetnek Fidel Castro miniszterelnök meghívást intézett 25 amerikai hírlap és folyóirathoz, hogy küldjön újságírókat a kubai forradalom 11-ik évfordulója alkalmából julius 26-ára rendezett ünnepségre. A State Department jelentette, hogy rutinszerűen megadja az engedélyt a riportereknek a kubai utazásra. Rendszerint amerikai állampolgárok csak különleges engedéllyel mehetnek Kubába, de ezt csak újságíróknak adja meg a külügyminisztérium és azt is ritkán. A múltban William Worthy hírlapíró nem kapta meg ezt az engedélyt és mert engedély nélkül látogatott Kubába és Kínába, visszatérése alkalmával eljárást indítottak ellene. Az útlevél helybenhagyása mellett, az újságíróknak külön engedély kell arra, hogy US valutát elkölthessenek Kubában. A NY Times-ban megjelent interjú szerint ár. Castro úgy nyilatkozott, hogy a két ország viszonyának megjavítására kezdetnek nagyon alkalmas több US újságíró ellátogatása Kubába. Előzőleg egy alkalommal azt a megjegyzést tette, hogy akármilyen kedvezőtlenül is írnak a riporterek, még mindig jobb, ha saját megfigyelésükből írnak, mintha a kubai menekültek jelentéseire támaszkodnak. _______3 Thursday, July 16, 1964 A/VN0R1KAI ^ T Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Üec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az USA-ban és Kanadában egy évre $10, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12, félévre $6.50. . ~ M -
