Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-12 / 46. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 12, 1964 HéTVéGi £evéc írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Megkönnyebbült szívvel... Nagy kő esett le a szivünkről. Goldwater és Miller — ezek a panoptikumba illő alakok — megszűntek komoly tényezők lenni fogadott hazánk politikai arénájában, ahonnan jóformán hordágyon kellett kicipelni őket. Mindkettő mehet vissza Ku- kutyinba, zabot hegyezni: Goldwater volt szenátor lesz, Miller pedig volt képviselő. Az egyik visszatérhet a pult mögé, a másik meg vidéki prókátornak. Boltosnak és fiskálisnak lenni elég rendes foglalkozás és ki tudja: ahhoz talán értenek is valamit, de ha véletlenül boltosnak és ügyvédnek is olyan csapnivalóan rosszak és elmaradottak lennének, mint pártvezéreknek voltak, akkor legföljebb csak egy pártucat vagy párszáz egyénnek okozhatnak kárt és keserűséget, mig — ha a sors kegyetlenségéből — sikerült volna magukhoz ragadni az Egyesült Államok kormánykerekét, szám- lálhatatlan milliók életét tehették volna tönkre. Én szívesebben látom őket olyan foglalkozási ágakban, ahol csak minimális kárt tehetnek, mint olyan magas polcon, ahol minden egyes tervbevett lépésük nemzeti és nemzetközi csapásokat mérhetett volna ennek az országnak és a nagyvilágnak a népességére... Most már talán ők is rájöttek, hogy az amerikai nép nem azért szavaz a liberálisabb vonalvezetés mellett, mert “NINCS MÁS VÁLASZTÁSA” — amint azt Goldwater fennen hangoztatta —, hanem azért, mert azt a saját érdekei szempontjából megfelelőbbnek találja. Ma már a porban hever Gold- waternak az az érve, hogy az amerikai népnek az utóbbi évtizedek alatt nem volt módja és alkalma választani két — élesen elhatárolt — politikai irány között. Minden száz szavazó közül nem kevesebb, mint 62 azt vágta Goldwater fejéhez, hogy az ő fajtájából nem kér — inkább elfogadja John- sont minden vélt vagy valódi hibája ellenére, mint Goldwatert minden vélt vagy valódi erénye mellett. Az amerikai nép nem hajlandó megállítani az óramutatót (konzervativizmus), de még kevésbé haj landó azt visszatolni (fasizmus). Ez a nép sem húzódik attól, hogy olykor-olykor visszafelé tekintsen a múltba, de ezt nem azért teszi, hogy a múltat visszavarázsolja, hanem inkább azért, hogy annak leckéiből okuljon és annak tévedéseitől a jövőben őrizkedjék. Nyilvánvaló, hogy népünk óriási többségének nincs olyan kedvező véleménye a Goldwater által visszakivánt “régi jó világról,” hogy kedve lett volna abba újra belekóstolni. De amikor az amerikai nép olyan impozáns szám arányban leparancsolta a Goldwater—Miller duót a szintérről, ugyanakkor kinyilvánította azt az akaratát és utasítását (és nem csupán jóváhagyását!), hogy a Johnson-Humphrey jelöltpár által prédikált világbékét és a minden szinü és fajú amerikait egyenlőképpen átölelő polgári jogokat és gazdasági jólétet késedelem nélkül megalapozzák. Ha az ezekre vonatkozó határozott és becsületes kezdeményezéseket hamarosan nem látjuk, minden okunk meglesz arra, hogy ismét becsapottaknak, kisemmizetteknek érezzük magunkat. Nem ez lenne az első eset, hogy a győztes jelölt félrevezetett bennünket: jóhiszemű szavazópolgárokat, de az adott szó szentségének a megszegése még sohasem járt olyan tragikus következményekkel, mint járna manapság — a hidrogénbomba és a rohamos automáció korában. Hogy sem az egyik, sem a másik ne tehessen szörnyű károkat az emberiség milliói között, ahhoz a győztes jelöltnek minden Ígéretét be kell tartania! Ha — mint Ígérte — valóban el akarja hárítani a hidrogénbomba pusztításának a veszélyét, mindent el kell követnie — most már a szavazatok számaránya feletti aggódás nélkül! —, hogy a tiz év óta vajúdó vietnami konfliktus a vietnami NÉP érdekeinek megfelelő módon elsimuljon, ahelyett, hogy egy haszonleső, lelketlen, kisebbségi klikk uralmának a megvédésére fecsérelnénk adódollá- raink billióit, ’iáink százainak az életét és féltékenyen őrzött “presztízsünket.” Fel kell ismernünk, hogy tízévi sikertelen politikánk továbbfolytatása nem vezethet tartós megoldáshoz, hanem ellenkezőleg: olyan közel visz bennünket a meredekhez, hogy a legkhebb lökéstől vagy csak érintéstől menthetetlenül belezuhanunk a feneketlen üregbe... Ugyancsak meg kell találni a módját annak is, kogy a kubai nép ellen folytatott hadjáratunkat • • ■ ■ . -.... ' . beszüntessük és a velük való békés koegzisztencia alapjait lerakjuk. Ideje volna már rájönni, hogy a kubai nép semmiféle körülmények között sem hajlandó visszatérni egy Batista-féle rendszerhez — vagy bármilyen más rendszerhez, amely bizonyos washingtoni és wall-streeti érdekeknek Ínyükre volna. Ha szocialista rendszerük e pillanatban nem is látszik valami tüneményes sikernek, azt a kubai nép nem Írja Castro rovására, akinek az igyekezetében és képességeiben nincs oka kételkedni, hanem a “nagy szomszédot” okolja érte, aki minden tekintélyét latbaveti és számlálhatat- lan milliókat pocsékol el csak azért, hogy a kubai nép boldogulását minden elképzelhető módon megakadályozza. A kubai nép elszigetelése már eddig több pénzünkbe került, mint amennyi amerikai vagyont a kubai kormány nacionalizált. . . Magától értetődik az is, hogy világbékéről addig nem lehet komolyan beszélni, amig a hétszázmilliós kínai nép képviselőjeként a csúfosan levitézlett Chiang Kai-shek megbízottja szerepel az Egyesült Nemzetek tanácstermeiben. Az igazi Kínát sürgősen be kell invitálni ebbe a világszervezetbe. Egy olyan szervezet, amely az emberiség egynegyedrészét mesterséges módon kivültartja, nem tarthat számot a “világszervezet” elnevezésre. Mivel pedig a világbéke fenntartásában és megszilárditá-' sában — Johnson szerint is — erre a világszervezetre óriási feladatok várnak, itt volna az ideje, hogy a ma még csonka Egyesült Nemzetek KIEGÉSZÍTSE MAGÁT a hiányzó negyedrész befogadásával. E lépés megtétele nélkül el sem képzelhető a világbéke, amit a győztes jelölt oly erősen kihangsúlyozott kampánybeszédeiben. Ha tehát ebben az irányban nem látunk hamarosan biztató jeleket, okunk lesz kételkedni Johnson békevágyának az őszinteségében... Megkönnyebbült szívvel ugyan, de IGEN ÉLES SZEMMEL fogjuk figyelni a közeljövő eseményeit ... Mi lesz már a Medicare-rel? NEW JERSEY. — Küldök öt dollárt a naptárra, melyért egyet nekem, egyet magyarországi nővéremnek küldjenek el. Sajnos egészségem nem a legjobb és specialistához kell mennem vizsgálatra. Az orvosi költség még csak hagyján, de a méregdrága orvosság kifoszt bennünket. Nem tudom megérteni, hogy miért ellenzik az öregek részére a Medicare-t, no meg a fiatalok részére is, hiszen alig két hete kaptam levelet egy magyarországi rokonomtól, akit gyomorfekélyre és epekőre operáltak, két hétig volt kórházban, vérátömlesztést is kapott és egészségesen engedték haza. Mindezért nem kellett fizetnie, holott Magyarország hangyának számit nagyságra a mi óriási országunk mellett és máris túltett rajtunk. Hátha még azok a csapások nem érték volna, mint a két világháború! Vajon mi lett volna ebből a nagy országból, ha úgy lerombolták volna, mint Magyarországot? Igaz, hogy a hidegháború 50, 60 billió dollárokat emészt fel évenként és ez a hallatlan pénzpocsékolás irtózatosan hátráltatja a haladásban ezt a nagyon gazdag országot. Látom, hogy nem képesek megoldani a sok munkanélküli helyzetét, mert itt nem mellébeszélésre, hanem cselekvésre van szükség, ha nem akarunk úgy járni, mint a hooveri időkben. J. T. Mit tehetünk egyesült erővel CALIFORNIA. — Végtelenül sajnálom, hogy helyzetem miatt most nem tudom előfizetési dijamat beküldeni, vagy a naptár előállításához hozzájárulni. Betegségem miatt munkaképtelen voltam két hónapig, ami felemésztette kevés megspórolt pénzemet. Remélem, hogy rövidesen sikerül munkához jutnom és akkor elküldöm amit össze tudok gyűjteni a lapra. Sajnos magyarul beszélő barátaim, ismerőseim nincsenek és igy nem tudok címeket küldeni, vagy bármilyen formában gazdagítani a Magyar Szó olvasótáborát. Remélem, hogy a lap továbbra is akadály nélkül fog megjelenni és ugyanolyan magas nívón fogja hordozni a felvilágosítás fáklyáját, mint eddig, hogy a magyarul olvasó munkásság továbbra is tudást, bátorságot és erőt meríthessen belőle és az amerikai munkássággal együtt eredményesebben harcolhasson a monopol reakció próbálkozásai ellen. Mert csakis egyesült erővel leszünk képesek megakadályozni a reakció uralomra jutását. Sok erőt és egészséget kívánok a szerkesztőségnek és a munkatársaknak. E. R. A KIADÓHIVATAL ROVATA A naptárról és egy levélről A Magyar Naptár megjelenése ebben az évben talán még nagyobb eseménynek fog számítani, mint az előző esztendőkben. Színes fedele ugyanis szimbolizálni fogja azon óhajunkat, hogy szülőföldünk és fogadott hazánk között tovább mélyítsük a barátságot, az összeköttetést és a megértést. Zilzer Gyula, kiváló magyar-amerikai festőművész készítette a fedéllap gyönyörű rajzát. Ebben az évben különösen ajánljuk naptárunkat azoknak, akiknek valamilyen jogi ügyben felvilágosításra van szükségük Magyarországgal kapcsolatban. Ugyanis lesznek cikkek, amelyek foglalkoznak a magyar törvénykezés azon részével, amely a házasságkötésre, a házasság felbontásra, az állampolgárságra, a honosításra és visszahonosi- tásra, magyar állampolgárság elvesztésére, stb., stb. vonatkozik. Naptárunk ezen része nagyon fontos lehet ujamerikás honfitársainknak. Ugyancsak nagy érdeklődéssel nézhetnek a magyar sportról szóló átfogó és képekkel illusztrált cikk elé. Sok olvasónknak érdekes felvilágosítást fog adni a naptár azon szakasza, amely a magyarországi utazással, vámrendeletekkel, stb. foglalkozik. Egy másik érdekes sza baszban cikkek lesznek azokról az amerikai magyar látogatókról, akik nemrégiben keresték fel a szülőföldet. Ezek nyíltan megmondták véleményüket otthoni tapasztala iáikról. Nem lesz túl sok statisztikai adat Magyarországról ebben a naptárban, de annál több szemléltető anyagot közlünk, amelyek mindennél ékesebben bizonyítják a fejlődést és haladást. Akiket a kultúra, a színház érdekel, szintén találnak olvasnivalót a naptárban, mert egy kitűnő képekkel illusztrált cikk lesz a magyar színházról és annak fejlődéséről. Később még foglalkozunk a naptárunk összetételével, most azonban arra szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni, hogy a naptárt érdemes lesz terjeszteni, mert ma a mi naptárunk az egyetlen ilyen jellegű kiadvány Magyar-Amerikában. Reméljük, hogy fontosnak fogják tartani minél több régi és ujamerikás kezébe adni. Nem fognak szégyent vallani vele. • • • Itt közöljük egyik olvasónk levelét, amelyet érdemes lesz mindenkinek megszívlelni: Tisztelt Szerkesztőség! Régen szándékozom ezt a levelet megírni, de halogattam, hogy miért, azt magam sem tudom. Nekem is vannak barátaim, akik alkalomadtán elviszik házamból a Magyar Szót, élvezettel olvasgatják, de sem nekik, sem nekem eddig nem jutott eszembe, hogy előfizettessem velük a lapot. Az elmúlt héten rájöttem, hogy habár nem dúskálok a pénzben, megindítom nekik a Magyar Szót és azokat a példányokat, amelyeket rendszerint odaadtam nekik, most mások kezébe fogom adni. Gondolom, hogy ha félévig olvassák lapunkat, rá fognak jönni, hogy olvasása éppen olyan életszükséglet a részükre, mint az én részemre. A Magyar Szó két uj olvasóval gyarapodott időközben. A fekete keretes nevek arra mutatnak, hogy ha sokáig igy megy, akkor lapunk meg fog szűnni. Ezért a kedves Kócs Pista példáját követem és én is hozzájárulok a lap terjesztéséhez ezzel a kis munkával. Vannak barátaim, akik éppen úgy cselekszenek a lappal, mint én, vagyis odaadják a példányokat olvasni másoknak is, de nekik sem jut eszükbe, hogy azt tegyék, amit most én tettem. Itt küldöm ismerőseim részére a lap féléves előfizetését, kérem, indítsák meg nekik. Remélem, hogy úgy, ahogy én Kócs példáját követtem, mások érdemesnek fogják tartani, hogy az én példámat kövessék. A. T. • • • A FENTI LEVÉLHEZ CSAK ANNYIT KÍVÁNUNK HOZZÁFŰZNI, HOGY NEM TUDNÁNK SZEBB AJÁNDÉKOT KARÁCSONYRA ELKÉPZELNI, MINTHA BARÁTAINKAT, AKIK MÉG NEM OLVASSÁK A MAGYAR SZÓT, MEGAJÁNDÉKOZZUK EGY EGYÉVES, VAGY FÉLÉVES ELŐFIZETÉSSEL. VARJUK, HOGY KI LESZ AZ ELSŐ, AKI A FENTI LEVÉLRE REAGÁL. Követendő példa KANADA. — Itt küldöm lapom megújítását 1965-re, a naptár árát és adományomat. Egyben kérem, hogy a mellékelt címre indítsák meg a lapot. Próbáltam egy uj olvasót szerezni, ez sikerült is, igaz, a $6-os alapon, de remélem, hogy állandó olvasója lesz a Magyar Szónak. F. Orosz
