Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-11-12 / 46. szám

Thursday, November 12, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 8 E. H. Neuivald: Gyors segély — gyors vágás Amikor az ember a MEDICARE és a társadalom­biztosítás elleni agitációt hallja — és elég gyak­ran hallja —, azt képzelheti, hogy ilyen törvények feleslegesek hazánkban, mert az öregekről és min­denki másról már gondoskodnak az érvényben le­vő biztosítások, szabályok és rendelkezések. Érdemes ezért szemügyre venni ezeket a jelen­leg érvényben levő szabályokat és rendelkezése­ket. Jó alkalom adódik erre Los Angelesben, ahol bizonyos rendelkezések gondoskodnak arról, hogy ha valakit baleset ér, az illető gyors, megfelelő és ingyenes orvos-kórházi segítségben részesüljön, de vannak esetek, amelyek megcáfolják e rendelke­zések hatását, betartását, vagy hasznosságát. Nézzük először, hogy miről szólnak a rendelke­zések... Ebben a városban minden olyan szük­ség (emergency) kórház, amely a város kezelésé­ben van, vagy amelyet a város pénzzel támogat, köteles szükség-esetekben megfelelő (adequate) el­ső segélyt nyújtani díjtalanul. Az ilyen első segély­be beletartozik többek között a varrás, csonttöré­seknek sinpólyába helyezése, vér- és vért-pótló anyagok adása és minden olyan szolgálat, amelyre a balesetben szenvedőnek azonnali szüksége van. Teljesen díjtalanul. A város szükség-szolgálatának feje, dr. Milford X. Anderson szerint ez a gondoskodás minden los- angelesi lakosnak évente 80 centnél kevesebbe ke­rül. Ha figyelembe vesszük, hogy a rendelkezések szerint az első segélynek olyannak kell lenni, hogy későbbi “utó-szükség kezelésre” ne legyen szük­ség, akkor el kell ismernünk, hogy Los Angeles lakosságának, ebben a kérdésben nincs oka panasz­ra. Ilyen segély szolgálat — ha valóban kapható —, igazán megér évenkint és koponyánkint “80 centnél kevesebbet.” Hiszen ilyen szolgálat súlyos sérülések esetén életmentő lehet! Miután igy fogalmat nyertünk arról, hogy bal­esetben szenvedő los-angelesi lakos a rendelkezé­sek alapján milyen első segélyre jogosult teljesen díjtalanul, nézzük tovább, hogy a kórházak és az orvosok betartják-e a rendelkezéseket és ha igen, milyen mértékben. Vegyük egy los-angelesi tűzoltó esetét (amiről sokan értesültek, mert az egyik tv hírmagyarázó is foglalkozott vele), akinek 20 éves fiát autóbal­eset érte. A baleset színhelyéről a súlyosan sebe­sültet a mentők olyan kórházba szállították, ame­lyet szükség-szolgálat címén a város pénzzel tá­mogat. Az eszméletlen fiatalembert azonnal abba a va­kítóan világított szobába vitték, amelyet gyors-se­gélyek nyújtására rendeztek be. Annak ellenére, hogy az idő éjfélre járt, perceken belül orvosok és ápolónők vették kezelésbe a sérültet, akinek élete vagy halála függött a gyors-segélytől. Rövidesen a kórházba érkezett a tüzoltó-apa, aki természetesen fia életéért aggódott. Az első sza­vak, amelyekett a fejéhez vágtak, nem megnyugta­tás volt, hanem "van biztosítása a fiának?" Az apa megadta az információt: A fiú nem la- <ik a családdal, igy a tűzoltókat fedező biztosítás többé nem fedi a külön lakó fiatalembert. A kórházi tisztviselő erre megadta az utasítást: "Vitesd a fiadat a megyei közkórházba, hacsak nincs módodban hatalmas számlákat fizetni." Miután tűzoltóknak általában nem áll módjuk­ban “hatalmas” orvosi-kórházi számlákat fizetni, az apa beleegyezett fiának közkórházba való átvi­telébe. Amire ez megtörtént, délelőtt 11 óra lett. Az éjféli balesettől számítva tehát 11 óra múlt íl, amire a súlyosan sebesült fiatalember oda ke- 'ült, ahol végre hozzáfogtak az “első segély” nyuj- ásához. Azaz helyesebben HOZZÁFOGTAK VOL- VA, ha — nem lett volna késő: a fiatalember köz­ien szép csendesen a másvilágra költözött. Rajta öbbé sem a közkórház, sem a városi rendelkezé- ek nem segítettek! Elképzelhetjük, hogy a szülőket — a fiuk él­esztősén felül — milyen keserűség fogta el, ami- ior arra gondoltak, hogy ha az első kórházban az detmentést fontosabbnak tartották volna az anya­giaknál, akkor a fiuk, a súlyos sebesülés ellenére, talán életben maradt volna. Ezzel azonban az ügy nem fejeződött be. A tűz­oltó apára és a megtört anyára a temetési költsé­geken és a keserűségen felül még más kellemet­len meglepetések vártak — kórházi és orvosi szám­lák formájában, amelyeket a kórházi tisztviselő jó előre “hatalmasaknak” nevezett. Napokon belül megérkeztek ezek a számlák, me­lyek a 11 órán át tartó kórházi “szükség-kezelés­ről” és a következő összegekről szóltak: Kórházi számla, beleértve a “műtét” szobát, (ho­lott a sérültet nem is vitték a műtét szobába), $260. Két orvosi számla, az egyik 200, a másik 100 dol­lárról. Ápolónő számlája $30. Összesen $590 azért a 11 óráért, amelyet a sérült fiatalember abban a kórházban töltött, ahonnan az apa kénytelen volt őt elszállittatni, mert nem volt biztosítása és mert nem volt abban a helyzetben, hogy “hatalmas” számlákat fizessen. Azzal sem a kórház, sem az orvosok nem törőd­nek, hogy a tűzoltó-apának még az 590 dolláros “kis” számlákat sem áll módjában megfizetni. Nyilvánvalóan azzal sem törődnek, hogy a sérült­nek “eltanácsolása” az eredeti kórházból esetleg a fiatalember halálát is okozta. Nem kell hangsúlyoz­nunk, hogy a kórház és az orvosok a városi ren­delkezésekkel sem törődnek. A tűzoltó panasszal fordult az említett dr. An- derson-hoz, aki úgyszólván naponta kap panaszo­kat olyanoktól, akik nem részesülnek megfelelő kezelésben a kórházak első-segély osztályán. Egy asszony panasza például a következő volt: A férje régi, kopott nadrágban és viseltes ing­ben a háztetőn valami javításon dolgozott, amikor megcsúszott, leesett és hát- és lábtörést szenve­dett. A kórházban csak immel-ámmal fogtak az el­ső segély nyújtáshoz és a sérült embert úgy kezel­ték “mint a piszkot” (“he was treated like dirt”), mert a ruhája után Ítélve nem sok jövedelmet néztek ki belőle. De amikor az asszony megmondta, hogy van biztosításuk, a viselkedésük rögtön meg­változott. Mindent meg akartak adni, amit a bizto­sítás fedezett, tekintet nélkül arra, hogy a férjé­nek volt-e vagy sem szüksége rá. A kórhazak általában mindent elkövetnek, hogy első segély nyújtási szerződésbe lépjenek a város­sal. Dr. Anderson ezt a körülményt igy magya­rázta: A város esetenkint $2.25-t fizet első segély nyúj­tásért, holott a kórháznak egy-egy eset átlag 6—7 dollárba kerül. A kórházak mégis jól járnak, mert az első segélyek nyújtása révén Los Angelesben évenkint átlag ötezer uj pácienshez jutnak. Egy bizonyos los-angelesi kórház csaknem 20 ezer uj pácienst szerzett ilyen módon. Másszóval: amikor az ingyenes első segélynyúj­tás megtörtént, a sérültek csaknem minden eset­ben további kezelést igényelnek. A valószínűség az, hogy a további kezelésre — amelyért már fi­zetni kell —, a páciensek ott maradnak, vagy visz- szamennek abba a kórházba, ahol az első segélyt kapták. Ez már üzletet jelent a kórháznak. Néha jó, zsiros üzletet. Amikor a sérültnek nincs biztosítása, akkor a szerződés alatt álló kórház a legtöbb esetben a le­hető legkevesebb szolgálatot adja és mindent el­követ, hogy a sérültet minél gyorsabban szállít­sák a megyei közkórházba —, fejezte be magyará­zatát dr. Anderson. Nem mondta, de mi sejtjük és a fentebb emlí­tett tüzoltó-apa is sejti, hogy ez történt fia eseté­ben is, ami a fiatalember életébe és a szülők 590 dollárjába került. Így állunk Los Angelesben a biztosításokkal, a szabályokkal és a rendelkezésekkel, amikor egy polgár megsérül és gyors segélyre szorul. Feltéte­lezhetjük, hogy Los Angeles nem kivétel, más vá­rosokban pontosan ilyen, vagy nagyon hasonló a helyzet. Éppen ezért, akik a MEDICARE és általában a társadalmi biztosítás ellen agitálnak, mert “az len­ne az első lépés a szocializmus felé”, a fent leirt állapotokat akarják állandósítani és a kórházak, biztositó társaságok és első sorban az orvosok nagy jövedelmét biztosítani. Azoknak a sorsával, akik gyors segélyre szorul­nak, vagy akiket olyan betegség sújt, amely hosz- szantartó kezelést igényel, a társadalombiztosítás és a MEDICARE ellenzői nem törődnek, HA az il­letőknek nincs módjukban “hatalmas” számlákat fizetni. Ha VAN, akkor a gyors segélyt gyors vá­gás követi — a sebeken és a zsebeken is! Újból megindulnak , az integrációs tüntetések Dr. Martin Luther King Jr., a déli integrációs mozgalomnak a Nobel-békedijjal nemrég kitünte­tett vezetője, sajtóinterju alkalmával kijelentette, hogy a választások lezajlásával ott folytatják a moz­galmi munkát, ahol abbahagyták, hogy biztosítsák a polgárjogi törvény végrehajtását. A szavazójog védelme érdekében a közeljövőben demonstráció­kat terveznek Alabamában és Mississippiben, hogy ennek nyomása alatt kiharcolják szövetségi vá­lasztási felügyelők kinevezését és a szavazásra je­lentkező négereknek szövetségi marsallok általi védelmét. Dr. King maga szándékozik vezetni a tüntetése­ket, amelynek részleteit a Southern Christian Leadership vezetőségi gyűlésén dolgozzák ki. Egyi­ke volt azoknak a mozgalmi vezetőknek, akik fel­hívták a néger közönséget, tartózkodjon a tünte­tésektől a választások időtartamára. Most azonban úgy látszik, uj lendülettel kezdenek munkához a különböző integrációs szervezetek. Az NAACP 3 gyakorlott vezetőt küldött Alaba- mába avval a célkitűzéssel, hogy a szervezet tag­ságát 10 ezerre emelje. A Congress of Racial Equality-nak észak-Floridában és Louisiana déli vidékein megindított működése egyre több ered­ményt mutat fel. A CORE egyik tisztviselője úgy nyilatkozott, hogy a szervezet tapasztalatból arra a következtetésre jutott, hogy az eddig folytatott passzív ellenállás helyett, csak a politikai akció vezethet eredményre. A hadviseltek jövőre nem kapnak kölcsönt A Veterans Administration bejelentette, hogy a koreai háború hadviseltjei csak 1965 január 31-ig kaphatnak VA által garantált kölcsönt ház, vagy farm vételre, vagy üzleti vállalkozásra. Azután a hadiszolgálat tartamától és a szolgálatból való el­bocsátás idejétől függően fokozatosan elveszítik a kölcsönre való jogosultságot. Kivételt képeznek azok, akik a szolgálatból kifo­lyólag munkaképtelenek. Ezeknek jogosultsága 1975 január 21-ig marad életben. Sikeresen gyógyítják a nyirokmirigy-rákot Az u.n. Hodgkin-betegség a nyirokmirigy rákos megbetegedése. Ez az angolul lymph gland-nek ne­vezett mirigy a szervezet vérképző berendezésének egy része és ennek rákos megbetegedése még rö­vid idővel ezelőtt gyógyíthatatlan volt. Az ebben szenvedők öt éven belül meghaltak. Az utóbbi években azonban olyan uj x-sugaras gyógykezelést alkalmaznak, amely rendkívül jó eredménnyel jár. Rákbetegséggel foglalkozó néhány nagy kísérleti központ jelentette, hogy az idejekorán kezelésbe vett betegek 70 százaléka, még 5 évvel később is mentes volt a betegség minden jelétől. Olyanok­nál, akiknél a betegség már terjedőben volt, a be­tegek 40 százaléka mentes volt a kórszimptomák- tól 5 évvel később. A Sloan-Kettering intézet évi jelentésében be­számolt egy olyan esetről, amelyben kezdeti Hodg­kin betegségben szenvedő fiatalembert 1953-ban erőteljes besugárzásokkal és gyógyszerekkel keze­lés alá vettek. Az illetőt minden évben megvizs­gálták és azóta is mentes volt a betegség minden jelétől. Ez a kigyógyult egyén nemrégen Európában életbiztosításért folyamodott, amit meg is kapott a korának megfelelő rendes díjszabás mellett. Na­gyon kevés esély van a betegség újbóli kifejlődé­sére. Az amerikai biztositó társulatok eddig még nem nyújtottak életbiztosítást hasonló betegségből kigyógyultaknak. Az űrrepülő tragikus halála Theodore C. Freeman kapitány, a tervbevett kozmikus repülések képzett Űrrepülője, repülőgép szerencsétlenség áldozata lett. Teljes katonai pompa mellett, hősöknek kijáró szertartással temették el az Arlington National Cemetery-ben. MONGOL — mali közös közleményt adtak ki Ulánbátorban Modibo Keita mali állam- és kor­mányfő hivatalos mongóliai látogatásáról. A köz­lemény megállapítja a két ország baráti kapcso­latainak erősödését. , í RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA ■ 1437 Third Avenue, New York, N. Y. < (A 81-lk Street sarkán) — Telefon: LE 5-84?$ < i * Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bat- , y MJtzvah-torták. — Postán száUitunk az ország 4 ► minden részébe. — Este V.30-ig nyitva kdhA 4A A,A ± A A.A A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents