Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-12 / 46. szám
Thursday, November 12, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Egyesek azt próbálják bizonyítani, hogy Hol maradt az emberiesség szikrája? NEM IS OLYAN ROSSZ AZ ATOMHÁBORÚ A részleges atomcsend-egyezmeny megkötése után a világ valamelyest fellélegzett annak a tudatában, hogy habár még távol állunk a nukleáris leszereléstől, legalább mentesek leszünk ezentúl a lassan leereszkedő atom-salak egyre növekvő veszedelmétől. Amióta az első atombombák felrobbantak Hirosimában és Nagaszakiban, egyre több tudományos kutatás minden kétséget kizáró módon bebizonyitotta az atomkisugárzás rettenes pusztitó erejét. A tanulmányok kimutatták, hogy a nukleáris bomba által okozott világkatasztrófában még a megmaradt élőlényekre is lassú halállal járó pusztulás vár, vagy pedig a jövő generációkra is kiterjedhető, messzemenő változások. Az atomtámadás után megmaradt növényzet és viz beláthatatlan időkig mérgezett lesz és lakhatatlanná teszi a földet azok számára, akik megmenekültek a pusztulástól. Most az Atomic Energy Commission-nak a Bikini- és Eniwetok-szigetekre kiküldött expedíciójának előzetes jelentéséből azt a konklúziót akarják egyesek levonni, hogy a tudományos jóslások túlzottak voltak, tulajdonképpen nem is olyan nagy és nem is olyan tartós a pusztulás az atombombarobbantások után, mint azt előre feltételezték. A nyugati Csendes-óceán ezen szigetein (ahonnan kiürítették a lakosságot), 1946-tól 1958-ig az Egyesült Államok atompróbáit végezték, amelyeknek mindent felemésztő pusztitó ereje kiégetett úgyszólván minden élőlényt a szigetekről, illetve a feltevés szerint a megmaradtaknak vagy elpusztította szaporodási képességét, vagy beláthatatlan károkat okozott a jövő generációkban. Az amerikai tudományos expedíció csak előzetes jelentést adott. Ebből kitűnik, hogy habár a természet igyekezett valamennyire helyrehozni a pusztulást és 6 évvel a legutolsó robbantás után a levegő mentes volt a kisugárzásoktól, a korálszigetek talaj áFajgyülölő bírók a déli államokban A szenátusi ülésért folyó Kennedy-Keating-kam- pányban New Yorkban az igazán alapvető, fontos kérdéseket mellőzték, a vitákban csak apró-cseprő, személyes jellegű vádakra és ellenvádakra szorítkoztak. A polgárjogi kérdés fontos témáját mindkét jelölt gondosan elkerülte. Keating ha akarta, megtehette volna, hogy ellenfelét zavarba hozza igazságügyminisztersége alatt a polgárjogok védelmében tanúsított lagymatag intézkedéseiért, de saját rekordja szempontjából jobbnak látta elkerülni ezt a kérdést. A valóság az, hogy a déli államokban a Kenne- dy-kormány a megüresedett szövetségi bírói pozíciókat számos esetben fajgyűlölő bírók kinevezésével töltötte be. Ezeknek egyike W. Harold Cox mississippi-i szövetségi bíró. Ő volt az, aki nemrégen, egy szavazó-regisztrálási üggyel kapcsolatban, vádeljárási keresetet nyújtott be a kormány tanúi ellen, akik polgárjogi önkéntesek védelmében tanúskodtak. A demokrata kormányok, a déli szavazatok biztosítása érdekében, mindig hasonló politikát folytattak. Ebben csak Roosevelt elnök képezte a kivételt, amikor ellenállt a Bilbo szenátor által támogatott biró kinevezésének. A négerek és a polgárjogi önkéntesekkel szemben gyakorolt terror széles elterjedését a déli államokban nagyban elősegítik a reakciós bírók. Kinevezésük előtt a bírók rátermettségét alapos vizsgálat alá veszik, de a négerekkel szemben tanúsított érzelmüket egyáltalán nem veszik számításba. A faji előítélet nem akadálya a kinevezésnek. Az utóbbi hetek eseményei élesen megvilágítják, mennyire fontos, hogy előítélettől mentes bírák vezessék le az igazságszolgáltatás menetét. A déli államokban bombázásért elitéit tetteseket szabadon bocsátanak, ugyanakkor egyre-másra tartóztatják le a polgárjogok védelmében kiálló vezetőket és önkénteseket. A “Ramparts” nevű folyóirat Louis E. Lomax cikkében szemtanuk vallomását közölte, akik megnevezték a három fiatal polgárjogi önkéntes gyilkosait, amint a multheti lapszámban erről beszámoltunk. Ez a vérfagyasztó beszámoló arra is kiterjed, hogy a rendőrség a három mártír Neshoba Countyba tett végzetes utjának minden mozzanatát figyelemmel kisérte és állandó rádióleadásokkal közölte hollétüket, ugyanazon a rövidhullámhosszon, mint amelyet a Ku-Klux- Klan használ. Kennedy volt igazságügyminiszter áprilisban kijelentette, hogy nagyon büszke kinevezett bíróira. Cox biró a reakciós Eastland szenátor kebelbarátja. Ő volt az, aki a szenátusban formálisan ajánlóiban meg mindig az átlagnál jóval magasabb kisugárzást tapasztaltak. A föld színe alatt mélyen eltemetett magvak kikeltek, sürü bozót nőtt a kiégett sivatag helyén és egyes növények virágzanak és gyümölcsöznek. Az ottani klímában honos madarak visszavándoroltak a szigetekre és a földalatti alagutakban megmenekült patkányok utódai látszólag egészségesek. A feltevés szerint a szomszédos területekről, amelyeket nem ért teljes pusztulás, csupán kisugárzás, a szél és a madarak elhozták a magvakat, amelyek megindították az élet ujrafejlődését. Egy reakciós folyóirat már azt a következtetést vonja le, hogy az expedíció előzetes eredményei eloszlatják azt a tudományos feltevést, hogy az atomháború a világ végét jelenti és lehetségesnek tartja, hogy a világ még masszív besugárzások után is képes lesz uj életet fejleszteni. Hogy ez az élet milyen lesz, milyen elkorcsosulások és torz változások fognak beállni az uj élet folyamán, avval a témával a cikk nem foglalkozik. Az AEC még beható tanulmányozás alá veszi az expedíció leleteit, amelyről legkorábban a jövő évben tesznek jelentést. Annyit azonban már most meg tudnak állapítani, hogy legalább 10 év szükséges ahhoz, hogy a szigetek mezőgazdasága annyira kiheverje a pusztulást, hogy képes legyen élelemmel ellátni a szigetek volt lakosságát. Hogy a szigetet újonnan benépesítő állatvilág és az uj növényzet jövője milyen változásokat tartogat, arra csak a jövő tanulmányai fogják megadni a feleletet. Az atomháborút lekicsinylő firkászok pedig jobbar> teszik, ha nem mérgezik a levegőt az efajta cikkekkel. Mi megmaradunk amellett, hogy semmilyen formában sem akarunk túlélői lenni az atomháborúnak, hanem minden erőfeszítést megteszünk, hogy azt elkerüljük. ta Cox kinevezését, akit a tisztségre “minden szempontból” elfogadhatónak talált. Támadás a magas gyógyszerárak ellen Arthur Levitt, newyorki State Controller (N. Y. állami felügyelő) az állami törvényhatósági testület bizottsági elnökeihez intézett levelében azt a vádat emelte, hogy a Smith Kline & French laboratórium jogtalanul magas árat számit az államnak az ideggyógyintézetekben használt csillapító- szerekért. Ez a cég 3 különböző gyógyszert szállít az állami intézeteknek, amelyre 2 millió dollárt fordítanak évente az állami költségvetésből. Múlt februárban a felügyelő már vizsgálatokat indított ebben az ügyben. Ezzel megállapították, hogy egyes cégek 10—20 százalékkal magasabb árat számítanak idegcsillapitókért az államnak, mint amennyiért a szövetségi kormánynak árulják. New York város hasonló eljárást indított múlt nyáron 5 gyógyszergyáros ellen. Eredetileg a gyárosok perelték a várost, amiért Olaszországból importált antibiotikumokat. Válaszul a város árdrági- tási pert indított az 5 cég ellen, amit avval indokolt, hogy a rendkívül magas belföldi árak miatt kénytelen külföldről beszerezni a fontos gyógyszereket. A felügyelő az állami testületekhez intézett leveléhez statisztikai tanulmányt is mellékelt, amely kimutatja, hogy a Smith Kline & French cégnek is mult évben 202.3 millió dollárt kitevő bevétele, az adólevonás után, 34 millió dollár tiszta hasznot eredményezett. Ez 16.8 százalékos hasznot jelent. Evvel szemben a gyógyszeripar átlagos évi haszna 10.6 százalék és az ország 500 legnagyobb iparágának sem jutott több mint 4.4 százalék haszon. Pazarlás az állam pénzével Joseph Campbell, állami pénzügyi felülvizsgáló megállapította, hogy a kormány a 225 millió dollárért bérelt elektronikus adatfeldolgozó gépeken 60 millió dollárt megtakaríthatott volna, ha nem bérelte, hanem megvásárolta volna azokat. A kormány a gépeket a szerződésre kiadott állami munkáknál a vállalkozók rendelkezésére bocsátja. Javasolta egy központi hivatal felállítását, amely felkutatja a lehető leggazdaságosabb beszerzési forrásokat. PAUL’S SHELL SERVICE :! GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS j; 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan «; ; Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos: A New York Times október 25-i számában a vietnami hírek között a következő jelentés látott napvilágot: “Szaigon, Dél-Vietnam, október 22 (Reuthers) —- A kommunista gerillák uj kémszolgálati jelenté« szerint, Dél-Vietnamban jól működő és jói felszerelt kórházakat állítottak fel egyre nagyobb számú hadi sebesültjük gondozására. Bebizonyosodott, hogy a “Vietcong” csapatok jól fel vannak szerelve modern gyógyszerekkel, beleértve az anti-bio- tikumokat és nagy hadi kórházaik, orvosi kiképző központjaik vannak. “A kormány néhány kórháznak a pontos helyét is ismeri. Egyes U.S. megbízottak nem tudják megérteni, miért vonakodik,Szaigon katonai akcióval ezeknek a kórházaknak a működését lehetetlenné tenni. Úgy érzik, hogy evvel aláásnák az állandó veszéllyel szembenéző kommunista csapatok harci kedvét. “A kommunisták által használt gyógyszerek és egyéb kellékek jórésze nyugati gyárakból ered. Van közöttük olyan is, amelyet a U.S. segélyprogram keretében importáltak Dél-Vietnamba.” Anya ápolhatja gyermekét az egyik kórházban A Boston Floating Hospital for Infants and Children, amely valamikor uszó-hajókórház volt és ma 6 emeletes épületet foglal el, kísérletképpen olyan rendszert vezetett be, amelynek keretében a gyermek-paciens anyja vagy apja közreműködhet a gyermek ápolásában. Tavaly október óta több, mint 120 gyermek és szülei vettek részt a kísérlet ■ ben, általános megelégedésre. Természetesen leggyakrabban az anya ápolja a gyermeket. Amikor a gyermeket a kórházba viszi, ő is ott marad és a szükséges operáció után, orvosi felügyelettel ő eteti a gyermeket, váltja ágyneműjét és méri a hőmérsékletét. A gyermeknek biztonságérzetet ad és segíti a gyógyulásban, ha az anyja közelében marad, ugyanakkor az anyának is megnyugvás, ha beteg gyermeke mellett lehet. Miután igy kevesebb ápolóra van szükség, a kórház is kevesebbet számit a gondozásért. A kórház nem ajánl szülői gondozásra súlyosan beteg gyermekket, akiknek állandó szakértő ápolásra van szükségük. ürjogi probléma: kényszerleszállás a kozmoszból Az ENSZ világürbizottsága, amely New Yorkban ismét munkához látott, jogi albizottságának javaslatára foglalkozik az esetleg bajba jutó űrhajósok megmentésének problémájával. Az ENSZ-közgyülés 1983. december 13-án határozatban szögezte le, hogy “az államok úgy tekintik az űrhajósokat, mint az emberiség küldötteit a kozmoszba, és minden segítséget megadnak nekik szerencsétlenség vagy kényszerleszállás esetén, történjék ez valamely idegen állam területén vagy a nyílt tengeren.” Most az a feladat, hogy nemzetközi egyezményt alkossanak e követelmény gyakorlati teljesítéséről. A szovjet egyezményetervezet — amely 1964 márciusában került a jogi albizottság genfi ülésszaka elé — előírja, hogy az az állam, mely űrhajóról érkező segélykérő jeleket vett fel, haladéktalanul köteles értesíteni a felbocsátó államot. A mentés és a segélynyújtás annak az államnak a hatáskörébe tartozik, amelynek területén az űrhajó kényszerleszállást végzett. Az 1963. dec. 13-i közgyűlési határozat leszögezi, hogy a kényszerleszállást végző űrhajó minden körülmények között a felbocsátó állam tulajdonában marad. A Szovjetunió egyezménytervezete azonban tartalmaz egy fenntartást: a kényszerleszállást végzett kozmikus objektumokat csak abban az esetben kell visszajuttatni a felbocsátó államnak, ha a felbocsátás békés, tudományos céllal történt, és hivatalos jelentést adtak ki a felbocsátásról, valamint az űrhajó céljairól. Amerika szerint a felbocsátó államnak kizárólagos joga eldönteni, milyen akciókat hajt végre annak az államnak a területén, ahol a kényszerleszállás történt. Az albizottságban ezt az álláspontot többen az állami szuverenitás megsértésének minősítették, és sikraszálltak amellett, hogy a mentés módozatait az az állam határozza meg, amelynek területén az idegen űrhajó leszállt. *^»v»vw»w»vw»vwww»vwwwvww»vwwwwwvw» A CGIL olasz szakszervezeti szövetség, az ország legnagyobb szakszervezeti központja az idén 67 ezer uj taggal gyarapodott. ,
