Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-11-12 / 46. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 12, 1964 Munkás és «szakszervezeti hírek Három autógyár kiegyezett A General Motors és a United Automobile Work­ers szakszervezet 3 éves szerződésben egyezett meg a Saint Louis-i Fischer Body és Chevrolet te­lepeken, valayiint a kaliforniai Buick-Oldsmobile- Pontiac gyárban. Most már csak 5 gyár kérdéses vitái várnak ki­egyezésre, a 31 napos országos sztrájk sikeres be­fejezésével. Kilenc Ford telepen sztrájkba léptek A United Auto Workers tagjai a gyárakon belül fennálló követelmények kivivása céljából, 9 Ford- telepen sztrájkba léptek. 22 ezer munkás vesz részt a sztrájkokban. Ha a sztrájk hosszabb ideig eltart az alkatrészt műhelyekben, ez más szerelőüzemek­ben is leállitja a munkát. A sztrájk következtében a Louisville-i és a Dal- las-i alkatrész-műhelyek, a Wayne, Mich.-i szere­lőműhelyek, az Ypsilanty-i, Sterling, Mich.-i, Shef­field, Ala.-i, Chicago Heights-i és Buffalo-i gyárte­lepeken szünetel a munka. Az United Auto Workers három évre terjedő feltételes megegyezést kötött a Ford társasággal szeptember 18-án. A mostani sztrájkok a helyi sé­relmeket igyekszenek orvosolni. Név: Cim: jS Város:..........................................Állam:.............. i £ Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre 5 * (A !ap kedvezményes előfizetési ára uj otva- 5 sóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) N földes halálsávvá alakítják át a fontos országutat." Az Ohio Turnpike-on ez évben 30 súlyos baleset történt és a Közlekedési Bizottság legalább nyolc halálos kimenetelű szerencsétlenségnél a teherjár- müveknek a megengedettnél gyorsabb menetét okolja. “Az egyik borzalmas összeütközésnél a teherko­csi 80 mérföldes sebességgel ment neki egy előtte haladó személyautónak. Nem csoda, hogy az autó­vezetők rémülten nézik a mellettük elrohanó te­herjárműveket, s hogy néha úgy tűnik nekik, hogy ezek a 30,000 font súlyú behemótok leseprik őket az országúiról.” Ballantine lemérte a kocsija mellett elsuhogó jármüvek sebességét és 25 esetben úgy találta, hogy az óriási teherszállitók 5-től 15 mérföldig terjedően gyorsabban utaztak a megengedett 55 mérföld óránkénti sebességnél. Azt is megfigyelte, hogy az országúti forgalmi rendőrség gyakran leállit sebesen menő személy­autókat, de nem látott egyet sem, aki teherautót leállított volna. Nagyobb hitelesség okáért a Press ujságriporte- re nemcsak a sebességet jegyezte fel, de leirta a száguldó jármüvek célgjelzését, valamint a műkö­dési engedély rendszámát is. ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS -ELŐFIZETŐI Sztrájk a személyhajón Az Italian Line hajóstársaság Cristoforo Colom­bo nevű személyhajójának parancsnoksága és uta­sai a hajó indulása előtt meglepetésben részesül­tek. A több mint 554 főből álló személyzetből 500 sztrájba lépett és a hajó nem tudott elindulni gib- raltári kikötőjébe. A hajóalkalmazottak génuai szakszervezete szerződési tárgyalásokban áll a ha­jóstársasággal és sürgönyileg 12 órás sztrájkra szó­lította fel a New Yorkból induló hajó legénységét. A kikötő-kapitány, Enrico Tettamanzi elmondot­ta, milyen meglepetésszerűen értesültek a sztrájk­ról. ‘‘Először a kapitány kiadta az utasítást a gé­pek megindítására, de senki sem jelentkezett. Utá­na parancsot adott a kötelek felhúzására, de senki sem válaszolt. Végül rájöttünk, hogy sztrájk van.” A hajó veszteglése alatt a főszakács és a hajó tisztviselői szolgálták ki az utasokat, mig végül, a 12 órás sztrájk leteltével, a Cristoforo Colombo útnak indult. Tv-adás a Medicare szükségességéről Október 25-én vasárnap délután, a Columbia Broadcasting System félórás országszerte látható műsorán Amerika idős polgárai, fiaik és lányaik, szemléltették, hogy milyen elengedethetetlenül szükséges az idős polgárok részére a társadalom­biztosítás keretén belüli kórházi ellátás biztosi­E. G. Marshall, a ‘‘The Defenders” televiziős programsorozat főszereplője szolgált bemondó­ként a National Council for Senior Citizens által vezetett adásban. A program többi szereplői fér­fiak és nők voltak, akik saját életük tapasztala­taival illusztrálták, mit jelentenek a magas kór­házi költségek azoknak, akik szerény és változat­lan jövedelemből tengetik életüket. Szakértőként Clinton B. Anderson szenátor New Mexicoból, a Medicare törvényjavaslat benyújtója és dr. Ben­jamin Spock hires gyermekorvos szólalt fel. Részt vettek azonkívül különböző vallások egy­házi vezetői, nyugdíjazott és még dolgozó munká­sok, farmerek, tanitók, stb. A felszólalók az Ame­rican Medical Association érveire válaszoltak, amely erőteljes ellenkampányt vezet a Medicare ellen és főleg a nagyközönség körében igyekszik zavart kelteni a kérdésben. A CBS-TV vállalat visszautasította az AMA üzleti ajánlatát, amely az egész országra kiterje­dő, rövid hirdetésszerü formában megjelenő Me- dicare-elleni propaganda- sorozatra vonatkozott. Ehelyett félórát engedélyezett ingyen arra, hogy érveit elmondja, ugyanakkor az adóállomás az idős polgárok szei'vezetének is nyújtott félórát saját érveinek prezentálására. VAN-E MEGOLDÁS A MUNKANÉLKÜLISÉGRE? Nagysebességű teherszállító jármüvek veszélyeztetik az országutakon az életbiztonságot A hivatalos statisztika szerint ebben az évben ÍO százalékkal magasabb az országúti autószerencsét­lenségből eredő halálozások száma. Ebben a meg­világításban is figyelemreméltó a Cleveland Press cikksorozata, amelyben rámutat a nagy teherszál­lító jármüvekre, amelyek ‘‘törvénysértő működé­sűkkel az Ohio Turnpike-ot saját korlátlan sebes­ségű országutjukká tették.” A cikksorozat a helyszínen készített fényképfel­vételekkel illusztrálja mondanivalóját. A sajtó fo- toautója 70 mérföldes óránkénti sebességgel igye­kezett lépést tartani az országúton száguldó teher­autókkal. A cikk írója, Jack Ballantine, kiemeli, hogy a “közlekedési törvények semmibevevése alapja a személyszállító vezetők mind gyakoribb panaszának, hogy a rohanó teherautók 241 mér­? AMERIKAI MAGYAR SZÓ J» 130 East I6th Street New York, N. Y. 10003 Elolvastam mutatványszámként küldött lap- r jukat és kérem, hogy további mutatványpél- é dányokat küldjenek címemre minden köte- Á lezettség nélkül. Az egyre fenyegetőbb munkanélküliség megol­dására elhangzott különböző, hangzatos szólamok csak ideig-óráig ajánlanak orvoslást még a leg jobb esetben is erre az immár krónikussá váló tár­sadalmi problémára. Az automatizálási folyamat megindulásával megszületett az a szólam, hogy az elektronikus gépek sokkal több uj állást fognak teremteni, mint amennyit megszüntetnek. Ez jól hangzott egy ideig. Jól tudjuk azonban, hogy a nagyipar azért fektet be nehéz összegeket nagy­teljesítményű gépekbe, hogy növelje a termelé­kenységet. A termelékenység növekedésével egy­re kevesebb emberi munkaerőre van szükség. Az automatizálási folyamatnak még csak a kezdetén tartunk, de máris napról napra tapasztalhatjuk a munkalehetőségekre gyakorolt káros hatását* A gépesítés nem a munkásságot szolgálja Az amerikai munkaerő kétszer olyan gyorsan növekszik, mint a munkaalkalom. Évente egy mil­lióval szaporodik a munkaképes korban levők szá­ma. Kb. ugyanennyien vesztitik el állásukat az automatizálás következtében. Ebben az arányban nem várható javulás, sőt a kilátások szerint a hely­zet csak rosszabbodhat. 1960-ban 2 millió 600 ezer ifjú érte el a munkakereső kort, a 18. évet, 1965- ben már 3 millió 800 ezren lesznek a fiatal mun­kakeresők. Az ország gazdasága viszont kevesebb, mint félmillió munkalehetőséggel növeli a munka- alkalmat. A hivatalos statisztika 5%-tól 7%-ig terjedő munkanélküliségről számol be. Nem veszi számí­tásba az iskolából kikerült fiatalokat, akik nem ré­szesülnek munkanélküli biztosításban, azonkívül teljesen figyelmen kívül hagyja a produktiv kor­ban levők 25%-át kitevő, részidőben dolgozókat, mezőgazdasági idénymunkásokat és azokat a nő­ket, akik a kilátástalan munkalehetőségek mellett feladták a munkakeresést. Nő a munkanélküliség a keménygallérosok között Ma már nemcsak a képzetlenek s az iskolázatla­nok növelik a munkanélküliek számát; különösen a hivatalnokok között, egyre, többen csatlakoznak a munkakeresők soraiba. A könyvelő gépekkel, adaneidoigozó és számláló gépekkel az irodai mun­ka egyre szükebb tért foglal el, sőt már műszaki rajzoláshoz is vannak megfelelő automatikus gé­pek. A gépesítéssel ma egy ember egy óra alatt háromszor annyit termel, mint 1900-ban három óra alatt. Különösen áll ez az autóiparra, ahol a meg­növekedett termelékenységgel Detroit és Pitts­burgh krónikus munkanélküli központtá vált. Ken- tuckyban és West Virginiában már évek óta tartó, idült munkanélküliség van, főképp az automatizá­lás következtében. Az automatizálási folyamat azonban csak most indult meg. A nagyipar eddig még vonakodott a gépesítés modern, elektronikus újjászervezésétől, mert ehhez óriási befektetések szükségesek, de a külföldi konkurrencia nyomása alatt nem halaszt­hatják többé. Már nem az a kérdés, hogy automa­tizáljanak-e, vagy sem, hanem hogy milyen mér­tékben és iramban vezessék be a teljesen mechani- zált termelést. Olyan hirtelen következik be ez ax uj gazdasági forradalom Amerikában, hogy még újabb, óriási zökkenővel fogja szétzilálni az amúgy is problémákkal terhelt gazdasági életet. Hogy milyen hatással lesz mindez a társadalmi életre, azt előre sejteni lehet. Már ma is szemt* nui vagyunk a bűnözés, az ifjúkori züllés elterje­désének, a családi élet felbomlásának, a remény­telen öngyilkosságoknak, a tönkrement életeknek. A lakosságnak harmadrésze már ma is nyomorban és nélkülözésben él. Vajon mondhatjuk-e, hogy a lakosság egyharmadát kitevő 54 millió nyomorgó egyén, mind semmirekelő munkakerülő? Milyen véleményt alkot a külföld rólunk, ha ezt állítjuk? Aláássa az ország gazdaságát Amellett az emberi életek tömeges elpazar- lása a munkanélküliség által, egyre nagyobb ke­rékkötője a gazdasági fellendülésnek. Igaz, hogy a gépek többet képesek termelni, de fogyasztani nem tudnak az emberek helyett. Ha a sokmillió munkanélküli produktiv elhelyezkedést találhatna, az nagyobb lendületet adna az ország gazdaságá­nak, mint a külkereskedelem kiterjesztése. Sokféle javaslatot ajánlottak mar munkaalkal­mak megteremtésére és ezekkel lapunk többször foglalkozott. A gyökeres változások nélkül, a kü­lönböző nyomorvidékeknek kiutalt gyorssegélyek csak ideiglenes megoldást jelentenek. A legjelen­tősebb és legbiztosabb segítség a társadalombizto­sítás nagyméretű átszervezése lenne, a biztosítási járulék felemelésével, a korhatár leszállításával, amely egy csapásra egész sereg problémát megol­dana. Toledoban országos szervezet működik: Sixty Now, Inc., amelynek célja a társadalombiztosítás modernizálásának megvalósítása. Programja: a kor­határ leszállítása 60 éves korra, a biztosítási járu­lék felemelése havi 200 dollárra, amellett bármi­lyen korú munkanélküli házastárs számára havi 100 dollár juttatása. A program megvalósításával a 7 millió idős munkás közül sokan nyugalomba vonulhatnának, megélhetésük valamennyire bizto­sítva lenne, amellett munkalehetőséget nyitna a fiatalok számára és a nyugalmazottak vásárló ké­pességével hozzájárulna a kereskedelem fellendü­léséhez. A Johnson-kormány a választások után, a kép­viselőházban nyert megerősödött többséggel, ab­ban a helyzetben van, hogy megvalósíthatja ezt a programot. Sok függ attól, hogy szakszervezetei­ken és más szószólóikon keresztül, a dolgozók mennyire emelik fel hangjukat a reájuk és az egész országra üdvös hatással járó reformok meg­valósításáért.

Next

/
Thumbnails
Contents