Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-11-12 / 46. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 12, 1964 Nem Tokióba kellsff volna utazniuk... Most derült ki bizonyos ellenőrzés sorári, hogy az egyik legnagyobb nyugatnémet város, Frank­furt, még az év első felében bizottságot küldött Japánba — egy atomháború következményeinek tanulmányozására. A leleplezést az “Adófizetők Szövetsége” nevű szervezet tette közzé azzal kap­csolatban, hogy megvizsgálták: mi mindenre költik az adófizetők pénzét különböző hivatalos szervek, az adófizetők szövetsége ezt a japáni utazást is a felesleges pazarlások listájára irta. Igazuk van. De ez az utazás azért több mint fe­lesleges pazarlás. Elképzelhető ugyan, hogy Frank­furt város vezetősége az őszinte aggodalom és az esetleg bekövetkezhető lehetőség miatt küldte Ja­pánba ezt a bizottságot, mégsem igy kellett volna cselekednie. Egy esetleges atomháború következ­ményei tökéletesen felmérhetők ilyen utazás nél­kül is, s ha egy város — különösen egy nyugat­német város — vezetősége aggódik, úgy gyümöl­csözőbb, ha nem a következményeket tanulmányoz za, hanem — a megelőzést. S ebben az esetben nem Tokióba kell küldeni bizottságot, hanem Bonnba. Pontosabban szólva: azoknak a nyugat­német politikusoknak a körébe, akik revansot hir­detnek s ezzel együtt atomfegyvert akarnak. És nem is annyira a külföldi utazásokat kell a felesleges pazarlások listájára tenni, mint az atom- fegyverkezés előkészítésére szánt költségvetési ki­adásokat. Az uj dél-vietnami miniszterelnök gratuláció helyett részvétnyilvánitást kért Annak idején, amikor a saigoni rádió bejelentet­te, hogy Tran Van Huong 60 éves politikust, Sai­gon város polgármesterét kérték fel kormányala­kításra, a kijelölt miniszterelnök kijelentette: “Nem tudom, gratulálni kell-e nekem, avagy pe­dig jobb, ha fogadom a részvétnyilvánitásokat.” ★ Az újonnan kinevezett dél-vietnami miniszterel­nök, akinek kinevezését az úgynevezett nemzeti főtanácsnak még jóvá kell hagyni,, elmondta első nyilvános beszédét. Fegyelmet, önfeláldozást és mértékletességet követelt az országtól. Kijelentette, kormánya sem­milyen eszköztől sem riad vissza, hogy rákénysze­rítse a délvietnamiakat a “semlegesség és a kom­munisták ellen folytatandó általános harcra.” Huong miniszterelnök megigérte a Dél-Vietnam- ban virágzó feketepiac és a helyi vezetők túlkapá­sainak megszüntetését. Kijelentette azt is, hogy csökkenteni kívánja a munkanélküliséget, és javí­tani próbál az ország egészségügyi helyzetén. Ugyanakkor azt követelte, hogy az ország lakossá­ga fenntartás nélkül engedelmeskedjék a hatósá­goknak. Az uj miniszterelnök elismerte, hogy a dél-viet­nami hazafiak nemcsak katonailag, hanem propa­gandájukkal is nagy sikereket érnek el, és a sai­goni kormány nem tud versenyre kelni velük. Dél-Vietnam külpolitikájáról szólva aláhúzta: kormánya változatlanul semlegességellenes és kom munistaellenes lesz. Megjegyezte, hogy az ország elfogad külföldi segítséget, de csak a “szabad or­szágoktól.” Taylor, az Egyesült Államok dél-vietnami nagy­követe megelégedéséssel nyugtázta a dél-vietnami kormányváltozást. A New York Times “szilárd antikommunista- ként” mutatta be olvasóinak Tran Van Huongot. A New York Herald Tribune megjegyzi, hogy a látszatváltozások ellenére Khanh tábornok válto­zatlanul kezében fogja tartani a hatalmat, mivel megmarad a dél-vietnami hadsereg főparancsno­kának. Londonban uj NATO-válság kirobbanására számítanak Gordon Walker külügyminiszter tanácskozásra hazarendelte a brit nagyköveteket a vezető NA- TO-államok fővárosából. A külügyminiszter a múlt héten értekezletsorozatot tartott a nagykövetek­kel Nagy-Britannia nemzetközi és katonai helyze­tének “átfogó elemzése és “felülvizsgálása” céljá­ból. Az angol külpolitikai és katonai helyzet felül­vizsgálását sürgőssé teszi, hogy. De Gaulle — a hírek szerint — megfenyegette"'a nyugatnémet kormányt, Franciaország otthagyja a Közös Pia­cot, sőt, esetleg kivonul a NATO-ból is, ha Bonn különmegállapodást köt Washingtonnal multila­terális atomhaderő létrehozásáról. Az MLF körül kiéleződött francia—nyugatnémet viszály lesz elő­reláthatólag Gordon Walker brit és Schröder nyu­gatnémet külügyminiszter november 15-i és 15-i bonni tárgyalásainak is a fő témája. Az angol sajtó bonni jelentései szerint a Párizs és az Ade­nauer vezette “hazai gaulleisták” nyomásának kereszttüzébe került Erhard-kormány most Lon­donhoz keres közeledést, mert attól tart, hogy a két “nukleáris szék” — az amerikai MLF és a francia “európai” ütőerő — közül végül is a föld­re ül. Háztartás bonni módra A nyugatnémet parlament első olvasásban elfo­gadta a jövő évi állami költségvetés tervét, amely majdnem 64 milliárd márka elköltését irányozta elő. A bonni politika ismeretében semmi megle pő sincs abban, hogy 22.3 milliárdot, tehát az ösz- szeg 35 százalékát, bevallottan katonai, fegyverke­zési célokra fordítják. Az viszont felér egy poli­tikai hitvallással, hogy Dahlgrün pénzügyminisz­ter a katonai kiadások közé sorolta a Nyugat-Ber- linnek szánt 2 milliárd márka úgynevezett szövet­ségi segélyt. A fináncpolitikai lelemény azonban a. tudomá­nyos kutatás és a szociális gondoskodás rubrikáit is alkalmasnak találta néhány hideg- és meleghá- borus kiadás leplezésére. A Neues Deutschland bonni tudósítója összegyűjtött egy csokorra valót e költségvetési tételekből. íme: Az útügyi kutató­társaság és a légügyi tudományos társaságok támo­gatása (értsd: stratégiai tervek készítése) 37.1 mil­lió. Össznémet ügyek előmozdítása (értsd: az NDK ellen folyó legkülönbözőbb jellegű akciók szerve­zése) 8 millió. Kelet-kutató mézetek (értsd: a szo­cialista országokban folyó hírszerzés egy része, és az eredmények feldolgozása) egymillió. Vagy a szociális költségvetés rubrikáiból: Volt hadifoglyok kártalanítása (értsd: háborús bűnösök segélyezése) 49 millió márka. A Wehrmacht volt hivatásos katonáinak ellátása (értsd: a hitleri had­sereg nyugdijai) 732,290,000 márka. A közszolgá­latból elmozdított tisztviselők ellátása (értsd: a náci hivatali apparátus nyugdijai) egymilliárd 394 millió 523 ezer márka. Ezek csak kiragadott példák, korántsem a tel­jesség igényével. De már ennyiből is látható: a bonni kormány következetes. A militarista politi­kát nem választja el a barna korszak obsitosainak istápolásától. Vigyáz a folytonosságra. Széles körű tiltakozás az angol vámpótlék ellen Skaug, Norvégia londoni nagykövete jegyzéket nyújtott át az angol külügyi hivatalban. A jegyzék felpanaszolja, hogy a vámpótlék kivetése nem áll összhangban a Szabadkereskedelmi Társulás (EF- TA) szerződésével, és súlyosan hat majd az együtt­működésre. A Londonba érkezett tizenkét tagú japán keres­kedelmi küldöttség vezetője, Masuo Janagi a lon­doni sajtóértekezleten kijelentette: az angol vám­pótlék nagyon érzékenyen sújtja Japán kereske­delmét, s az Angliába küldött japán export 60 szá zalékát fogja érinteni. Az angol kormány szóvivője mégis ki-elentette: — A vámpótlékok maradnak, és addig fognak ma­radni, mig a fizetési mérleghelyzet nem javul je­lentékenyen. Genfben a GATT (Általános Vám-, Tarifa- és Ke­reskedelmi Egyezmény) tanácsülésén az Európai Közös Piac, az Európai Szabadkereskedelmi Tár­sulás tagjai, továbbá több fejlődő ország küldöt­tei egyöntetűen bírálták az angol döntést és annak meglepetésszerü bejelentését. Az Egyesült Álla­mok képviselői viszont mérsékletre intették a GATT tagjait. A GATT tanácsa felhívta az angol kormányt, hogy öt héten belül “indokolja meg” gazdasági intézkedését, vagy számoljon a lehetsé­ges nemzetközi kereskedelmi megtorló lépésekkel. Tüntetések a Ruhr-vidéken a bányabeomlások ellen Szombaton, október 31-én újabb bányásztünte­tések zajlottak le a Ruhr-vidéken. A bányászok ol­dalán sok helyütt a városi képviselőtestületek tag­jai és a helyi polgármesterek is részt vettek a tün­tető felvonulásokon, hogy kinyilvánítsák: a bá­nyatársulatok által tervezett “racionalizált intéz­kedések” nemcsak a bányászok egzisztenciáját, ha­nem az egész lakosság érdekeit veszélyeztetik. A konszernek pillanatnyilag 30 bánya bezárását ter­vezik. ötvenezer bányászt fenyeget az a veszély, hogy elveszti munkahelyét. A bányászok elkeseredését csak növeli, hogy a bányatulajdonosok külön prémiumot kapnak a bon­ni kormánytól. A szövetségi gyűlés által elfogadott úgynevezett racionalizálási törvény értelmében ugyanis 375 millió márka kártérítést kapnak az­ért, hogy most 30 millió tonnával csökkentik az évi termelést. A bányatársaságok arra hivatkoznak, hogy azért kell bezárni sok bányát, mert növeksze­nek az eladhatatlan szénkészletek. A Ruhr-vidéki lakosság élénk tiltakozásának ha­tására a CDU Észak-Rajna-Vesztfália tartományi vezetői Bonnba siettek, hogy rábeszéljék a kor­mányt, tegyen valamit a helyzet súlyosbodásának megakadályozására. A bonni gazdasági minisztéri­um azonban egyelőre nem hajlandó ujjat huzni az amerikai olajkonszernekkel és korlátozni az olaj­behozatalt, holott csakis az amerikai fütőolajimport csökkentése segíthetne a helyzeten. Sorge munkatársa az NDK-ban él A sajtóban nemrég több cikk ismertette dr. Ri­chard Sorge német kommunistának a második vi­lágháború előtt és alatt szerzett érdemeit. Sorge mint a fasiszta Németország tokiói nagykövetségé­nek sajtóattaséja rendszeresen szolgáltatott adato­kat a Szovjetuniónak Hitler és a japán militaris­ták terveiről, s ezzel jelentősen elősegítette, hogy a szovjet hadvezetés megfelelő csapatmozdulato­kat, átcsoportosításokat hajtson végre. Sorget a japán kémelháritó szolgálat 1941 novemberében letartóztatta, majd 1944 november 7-én kivégez­ték. Az Izvesztia berlini tudósítója kinyomozta, hogy Sorge hü harcostársa, aki a jelentéseket sifrirozta és Moszkvába táviratozta: Max Christiansen-Klau­sen még él, és a demokratikus Berlinben lakik. Christiansen-Klausen 1927-ben Hamburgban lé­pett be a Német Kommunista Pártba, s 1929-ben Sanghaiban találkozott össze Sorgéval. Ettől fogva szorosan együtt dolgoztak. Veszedelmes munká­jukban hűséges segítőtársuknak bizonyult Chris- tiansen-Klausen felesége, Anna is. A német antifasiszta házaspár a fasizmus szét­zúzása után hazatért Németországba, s tevékenyen részt vett a Német Demokratikus Köztársaságban folvó épitőmunkában. Múltbeli bátor tevékenysé­gükről azonban mindmáig hallgattak, mig végül most a szovjet újságíró rájuk nem bukkant. A hős házaspárt Erich Mielke vezérezredes, az NDK állambiztonsági minisztere a nemzeti nép­hadsereg arany érdemrendjével tüntette ki, C'+O A Szovjetunióban holta után, hőssé avatták dr. Richard Sorgét. Amerikai katonák a narkotikum razzia hálójában A nyugatnémet Rajnavidék-körzetben a német rendőrség, az amerikai katonai rendőrség közremű­ködésével, a U.S. barakkokban tartott razzia al­kalmával 33 amerikai katonát, kábítószer haszná­lat, ill. avval való kereskedelem alapján letartóz­tatott. Ha a vádak valónak bizonyulnak, nem a né­met bíróság, hanem az amerikai katonai törvény­szék elé kerülnek. A letartóztatottak közül egyesek mi íjuanával és heroinnal kereskedtek. A razzia a U.S. hadibázis közelében fekvő Ha­nau és Kaiserlautern városok közelében történt, de Münchenben és Stuttgartban is tartottak raz­ziákat. »•••••••••••••••••••••••••••••••••••••»a A NEMZETKÖZI Újságíró Szervezet százezer tagja nevében tiltakozott Jose Luis Cuetónak, a TASZSZ bolíviai tudósítójának letartóztatása el­len, és követelte azonnali szabadon bocsátását. A

Next

/
Thumbnails
Contents