Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-05 / 45. szám
16 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORL> Thursday, November 5, 1964 IIZENKÉT ÉV UTÁN ISMÉT OLIMPIAI BAJNOK A MAGYAR LABDARUGÓ CSAPAT BUDAPEST. — Alighogy elhangzott az olimpiai labdarugótorna döntőjét befejező hármas sípszó, a már 4 óra óta reflektorfényben úszó tokiói Nemzeti-stadion zöld gyepszőnyegére elhelyezték a győzelmi emelvényt. A játékosok éppen csak kifújták magukat, s máris hirdették az eredményt: “Labdarúgásban első Magyarország, második Csehszlovákia, harmadik Németország.” Az asakai lőtér, a Waseda Hall, a National-csarnok a Komazawa sportcsarnok után, 70,000 néző, a világ minden részéről itt levő újságírók, rádió- és televíziós riporterek jelenlétében, az olimpiai játékok központi helyén is felhangzott a magyar himnusz, felkuszótt a legmagasabb árbocra a piros-fehér-zöld szinü magyar lobogó Magyarország tizedik aranyérmének ünneplésére. Stanley Rousnak, a Nemzetközi Labdarugó Szövetség elnökének a kíséretében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagjának, Csanádi Árpádnak jutott az a nagyszerű szerep, hogy a játékosoknak átadhatta a végig kitűnő játékkal kiérdemelt aranyérmet. Örömteli pillanatok Aztán véget ért a hivatalos ünneplés, és néhány perccel később az öltözőben teljesen feloldódott a feszültség — örömben, zokogásban. Ilyen őszintén, ilyen méghatottan és szívből jövően talán még soha nem örült magyar csapat a győzelemnek, mint most ez a gárda, amely két évig készült, trenírozott. És nemhiába. A jól végzett munka meghozta gyümölcsét. Lakat Károly, az edző, a régi válogatott játékos, aki nagyszerű kollektívát alakított ki, még mindig el-elcsukló hangon mondta: — Életem legboldogabb napja ez. örökké felejthetetlen marad számomra ez a győzelem .. Egy gombostűt sem lehetett volna leejteni az öltözőben, annyian voltak az ünneplők. Zsivótzky Gyula, dr. Török Ferenc és a többi magyar sportoló egymás után szorongatták, ölelték a játékosokat, akik közül a mérkőzés egyik hőse, Bene Ferenc úgy zokogott, mint egy gyerek, a mérhetetlen boldogságtól. Sorra jöttek a külföldiek, a FIFA vezetői, azután Vittorio Pozzo, az olaszok egykori hires szövetségi kapitánya, dr. Becker, az ismert szakiró, újságírók. Régen nem volt része magyar labdarugó-válogatottnak ilyen őszinte, nagy ünneplésben. így végződött Tokióban az utolsó versenynapon (már csak egy szám van hátra a lovaglásban, szombaton, a záróünnepség előtt) a magyar sportküldöttség “bucsufellépésével” a labdarugó-döntő. Az előzmények Nem a legkedvezőbb körülmények előzték meg ezt a zárómérkőzést, amelyen a magyar csapat Csehszlovákia együttesével került szembe. Kiderült, hogy Géléi nem védhet, Csernai sincs tökéletesen rendben, és Palotait sem találta harcképesnek az orvosi vizsgálat, így Lakat Károly edzőnek úgy kellett döntenie, hogy Szentmihályi áll a kapuba, Szepesi játszik Nógrádi helyett balfedezetet, utóbbi pedig átkerül a másik oldalra jobbfedezetnek. A stadion nézőtere már délben zsúfolásig megtelt, és a közönség először a 3—4. helyért folytatott mérkőzést látta, amelyen a közös német csapat 3:1 arányban nyert Egyiptom ellen. Közben délben végre elállt az eső, de még eléggé borús volt az idő 14 órakor is, amikor az izraeli Askenazy játékvezető a pályára szólította a döntő részvevőit, a magyar és a csehszlovák válogatottat. A sajtóhelyen szintén teljes számban megjelentek az európai újságírók, és már előre örültek: — Végre hosszú idő után egy kis futballt is láthatunk. Mindkét oldalon hamar akadtak helyzetek, a magyar csapatnak valamivel több, de a lövéseket nem kísérte szerencse. Mindenesetre senki sem állt meg, mindenki küzdött és főként a balösszekötő Komora vállalt nagyon sokat magára. Az első félidőben még több lövést is küldtek a kapura a magyar csatárok, de túl messziről és pontatlanul. Szerencsére a gyors, gyakran hirtelen támadásba lendülő csehszlovákok támadósora sem élt a helyzettel, bár a szünet, előtt két komolyabb helyzete is volt. Bene .,. Bene ... Bene ... Mind sötétebb lett és a második félidőre már villanyfényben álltak fel a csapatok, hogy most már döntőre vigyék a küzdelmet. Alighogy újra kezdődött a játék, Bene ment el a védők mellett, valósággal “szólózott”, aztán Csernaihoz került a labda, a jobbszélről beadott és a veszélyes helyzetben Weiss úgy “mentett”, hogy közben a saját kapujába került a labda (1:0). Most már felcsillant az aranyérem .. Ez újabb erőt adott a játékosoknak és határozottan felülkerekedtek ellenfeleiken. Bene lövése után csak a kapufa mentett, majd Katona lövése szállt el. De ami késik, nem, múlik . Az 59. percben olyan jelenetet láthatott az olimpiai döntő közönsége, amelyet még a világbajnokságon is csak nagyon-nagyon ritkán. Novák előreküldte a labdát a félvonalon rajtra kész Benének, aki nagyszerűen átvette, aztán elindult. Megtámadta az első csehszlovák ellenfél, aztán a második, majd a harmadik, s még mindig a magyar csatárnál maradt a labda, aki valósággal “slalomozott” közöttük. Senki nem tudta visszatartani a teljes lendülettel előretörekvő Benét és olyan gól.t lőtt a hálóba, amelyről még sokáig fognak beszélni... — Bene óriási egyéniség .. csodálatos .. káprázatos gól — hangzott a sajtópáholyban németül, angolul, franciául, úgyszólván a világ minden nyelvén. Már 2:0 volt az eredmény, de még nagyon nehéz 30 perc maradt hátra. A csehszlovákok nem adták fel a reményt, a középdöntőben is az utolsó percben szerezték meg a győzelmet. Most is “hajtottak”, és különösen akkor kaptak újra vérszemet, amikor Bene újabb nagy alakítása után a kapuvonalukról sikerült kifejelniük a labdát. A nagy igyekezet meghozta az eredményt, mert a 80. percben Brumovskynak sikerült 2:l-re javítani. Ám most már csak tiz perc volt hátra, ez legalábbis úgy tűnt, mintha schasem telne el, a magyar csapat okos játékkal tartotta az eredményt, és tizenkét év után visszaszerezte az olimpiai labdarugó bajnoki címet. A többit tudjuk .. A játékosok egytől egyig mindent megtettek, hogy sikeresen fejezzék be ezt a tornát. A csaknem két! éve folyt kemény edzések meghozták az eredményt: valamennyi játékos fegyelmezetten, tervszerűen készült. Ez meglátszott még az utolsó, a döntő mérkőzésen is, amelyen, ha vo tak is különbségek egyes játékosok teljesítménye között, lelkesedésben, küzdőszellemben, akaraterőben mindenki, egytől egyig jelesre vizsgázott. Szebben nem is végződhetett volna számunkra ez az olimpia ,mint azzal, hogy a magyar sportküldöttség tiz aranyérmet nyert, és a tizediket éppen a legnépszerűbb sport, a labdarúgás reprezentánsai harcolták ki. Lukács László Magyarország-Jugoszlária 2:1 (2:0) Népstadion, 25,000 néző, vezette: Stoll (osztrák). Magyarország: Tóth — Mátrai, Mészöly, Sárosi — Matesz, Solymosi — Nagy A., Göröcs, Albert, Rákosi, dr. Fenyvesi. Jugoszlávia: Pantelics — Durkovics, Vaszovics, Ju- szufi — Skrbics, Popovics — Csebinac, Méhes, Vuke- lics, Galics, Skoblar. A magyar öltözőben egy szomorú újság van: Sipos Ferinek meghalt az édesapja. Ma tesz készülődik a sokszoros válogatott fedezett helyett. így a magyar csapatban két újonc játszik. Egyiken sem látszik izgalom. Majd a meccsen kiderül! Nincs könnyű leckéje egyiküknek sem. Nagy Antin ík, a Honvéd fiatal középcsatárának például a nyugalomba vonult Sándor Károlyt kell helyettesítenie. Kellene. Reméljük, sikerül neki. Csikar se bánna! Az ifjúságiak összecsapása a dorogi Lakics és a jugoszláv Klenkovszky góljaival 1: arányú döntetlenre végződött. — Jól van Imre — ez az első dicséret, ami elhangzik a nézőtéren. Matesz két Ízben is jól ad labdát, nem mutatkozik rajta az első válogatottság izgalma. A 4. percben Göröcs kap jó labdát hátulról, átível Rákosinak, akinek 20 méterről lőtt lövése elkerüli a jugoszláv kaput. Solymosi, aki az összeállítás megváltoztatása miatt a balfedezet poszton játszik, töbo Ízben is jól ugratja ki a csatárokat. A következő percekben azonban már a jugoszláv támadósor is megmutatja veszélyességét. Feltűnik, hogy a vendégcsapat csatársorának esze Galics, aki nagyon jó labdákat osztogat a jobb és a bal oldalra egyaránt. A 9. percben Solymosi távolról lő, Pantelics kiejti a labdát, s az kigurul a jobb kapufa mellett. A bal oldalról beívelt szöglet — a csehszlovákok elleni Albert fejesgól receptjére — jól érkezik a középcsatár fejére, aki az elcsúszó jugoszláv kapus mellett 7—8 méterről a kapu közepébe fejel. l:0-ra vezetünk. A 15. percben egy perces néma felállással gyászolja a Népstadion közönsége és a csapatok Sipos édesapját. A 21. percben az eddig sportszerű, színvonalas játékot durvaság szakítja meg. Rákositól Albert kap labdát, akinek lábába Vaszovics kíméletlenül belelép. A csatárt néhány percen át a partvonal mellett ápolják. Feltűnik, hogy a jobbszélen a kezdeti elfogódottság után milyen jól magára talál Nagy Antal. Sorozatosan cselezi ki a jugoszláv védőket s utána mindig jó helyre passzol. A túlsó oldalon Skoblar ragyogóan elfut a szélen, és lőtt beadását Tóth robinzonáddal védi. Jön a második A 36. percben Rákosi jó labdát ad Nagy Antalnak, aki két lépés után Albertnek passzol. A középcsatár egy csel után a kapu felé kígyózik és a kimozduló kapus fölötlt 12—13 méterről nagyszerű gólt lő. 2:0. Mindkét támadósor játékát a sok helycsere és a sok mozgás jellemzi. A 38. percben nagyon nehéz pillanatok adódnak a magyar kapu előtt. Tóth kifut, a labda Galics elé pattan, aki azonban idegességében magasan fölé lő. Egy perccel később ismét Nagy Antal lendületes, látványos szélső-játékának örülhet a közönség, átadása jól száll Göröcshöz, de a jugoszláv védők tisztáznak. A második félidőben mindkét kapuban cserét határoznak el. Tóth, a győri tizenegy kitűnő kapusa a két héttel ezelőtti, csehszlovákok elleni esős, csúszós, sáros pályán, életében először a Népstadionban, nagyon elfogódottan védett. Tóth most nem okozott csalódást. A második 45 percre mégis Géczi jön be. Csiricsnél, a vendégek edzőjénél egyszerűbb a lecke: két gólt kapott Pantelics, jöjjön helyette Radovics! A 16. percben történik az első említésre méltó esemény. Illetve egész pontosan a második. Mindkettő szerzője Albert, aki a hárem gyors egymásutánban — négy hét alatt — lejátszott válogatott mérkőzéseken hat gólt rúgott és ma is kiválóan futballozik. “Berni”- módon már a második életveszélyes lövést küldi 30— 35 méterről a góloktól még élénketlen Radovics kapujára. Mindkettő hajszállal száll csak fölé. A 20. percben Albert helyére Puskás Lajos áll be. Parázs helyzet nyomban — a magyar kapu előtt. Skrbics és Csebinac támadását Solymosi önfeláldozó- an szögletre1 menti. A 25. percben Solymosi óriás, csaknem 40 méteres félmagas lövését védi Radovics. 27. perc: Puskás bemutatkozik. Göröcs labdáját 20 méterről, kapásból küldi a felső léc alá, de — Radovics bravúrral szögletre hárít. A játék elszintelenedik. Mintha mindkét csapat belátná a további erőlködés céltalanságát. És aztán — ilyen a futball — a 44. percben az eddig hibátlanul játszó Mészöly lyukat rúg, Géczi tehetetlen és Skoblar a hálóba pöccenti a labdát. 2:1. Elszántan, harcosan Juszufi, a vendégek kitűnő balhátvédje jól sejtette a Ferihegyen: a jugoszlávok győzelmi sorozata nem tart 31 évig. Keményen, lelkesen, jól játszó magyar tizeneggyel találkoztak ma, az olimpiai válogatottjaikat ugyancsak nélkülöző déli szomszédaink. Elszántság, harcosság jellemezte elsősorban csapatunk játékát a váratlanul hidegre váltott, erős északnyugati szélben. Ezt a tulajdonságot érdemes volna megőrizni a jövő évi összecsapásokra is. (A mai volt válogatott tizenegyünk utolsó idei erőpróbája.) KI TUD TÖBBET? 12. forduló Rejtvénysorozatunk e heti kérdései: 1. Hol van az Interparlamentáris Unió székhelye? Párizs Hága Genf 2. Mi a keresztneve Warren főbirónak, a Legfelső Bíróság első emberének? Earl Allen Robert 3. A Brit Nemzetközösség országainak együttes lélekszáma körülbelül mennyit tesz ki? Kb. 750 millió Kb. 1 milliárd Kb.500 millió 4. Ki az Egyesült Államok bonni nagykövete? McCIoy McGhee Bohlen 5. Körülbelül hány külföldi munkás dolgozik Svájcban? Kb. 200,000 Kb. 700,000 Kb. 350,000 6. Az Egyesült Államok 1948 és 1963 között mennyit költött Törökországra a különböző segélyprogramok végrehajtásával? 1450 millió dollárt 3300 millió dollárt 2100 millió dollárt A megadott három válasz közül kettő megtévesztő. Olvasóink feladata, hogy a helyes választ megjelöljék és két héten belül postára adják szerkesztőségünk címére. Mindazoknak, akik legalább három kérdésre helyes választ küldenek, egy-egy magyar nyelvű könyvet ajándékozunk. 1 ..........................................;................. 2 ............................................................. 3 .............................................................. 4 .................................................................... 5. ................................................ 6................................................................... Lapunk október 22-i számában megjelent rejtvénysorozatunk 10. fordulójának helyes megfejtése: 1. Három és félmillió — 2. Szabad Demokrata — 3. Minnesota — 4. Faubus — 5. Szobranje — 6. 1938. Helyes megfejtést küldött be: Visinger C. Canton, O.
