Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-05 / 45. szám
Thursday, November 5, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD U A bányászokat világszerte izmos, szikár termetük, és csak ritkán szűnő derékfájásuk különbözteti meg minden más foglalkozású embertől. A kövér bányász éppen olyan ritka, mint a sovány cukrász, és a reumatikus fájdalmakat gyógyitó helyek állandó páciensei a bányászok. — A bányászoknak az lesz az igazi felszabadulás ha nem kell lapátolniuk, és ezzel megszabadítjuk őket a testet-lelket gyötrő derékfájástól — mondta Martinkó Mátyás, a Várpalotai Szénbányászati Tröszt igazgatója. De nemcsak mondta, csinálta is. Három évvel ezelőtt hangzott el a fenti mondat, és ma már a tröszt egyik bányájában, Bánta Il-es aknán csak elvétve akad lapát és lapátolás a bányában. Teljes gépesítés — Néhány mellékmunka kivételével minden fő munkafolyamatot gépesítettünk — mondja most a trösztigazgató. — Két kétszárnyu frontunk van, összesen 200 méter hosszúságban. A frontokat mátraalji páncélpajzzsal biztosítottuk és marótárcsás kombájnnal fejtjük a szenet. A páncélpajzs-biztositást is gépesítettük. Nem kell gerendákat vagy nehéz vastámokat cipelni. A pajzs és a gép együttesével a fronton a korábbi fizikai munkának a 85—90 százalékát gépesítettük. Az elővájásokban F—4-es és F—5-ös vágathajtó kombájnok fejtik, rakják fel a szenet. A szállítást az egész bányában gumiszalagok végzik. Mindennek a hatását két dolgon lehet lemérni: a fejteljesitményen és az önköltségen. A produktiv teljesitmény az első negyedévben az egyes aknai fabiztositásu fronton 4,661 tonna volt, a pajzsos frontokon pedig 6.1 tonna. Volt olyan nap, amikor az egyik gépesített fronton 11.9 tonna szenet termeltek fejenként. Az önköltség a pajzsos fronton az első félévben a korábbi bázisnak számitó fás front 78.15 forintjával szemben 66.11 forint volt. Megszűnt a derékfájás Vajon hogyan vélekednek a gépesítésről a legilletékesebbek, a teljesen gépesített üzem bányászai és vezetői? A bánya szállitóvágatába leérve, az első és legmeglepőbb benyomás: a csend. Nem zörögnek a csillék, a gumiszalag surrogva hurcolja a szenet. Csillét csak elővájásban, rövid szakaszon találunk. Vitla huzza fel az F—4-es gép kihordószalagja alá. Kustán Gyula csapatvezető, amikor a csille felér, leállítja a vitlát, és a géphez lép. — Szívesebben dolgozik a géppel, mint anélkül? — Látja, sokat kell mellette ugrálni, de fizikai munka szinte nincs. Két és fél éve dolgozom géppel, már el felejtettem, milyen a kézi vágathajtás, s milyen is a derékfájás. Naponta 6—7 métert haladunk előre, és havonta 140 méter szokott lenni, pedig csak ketten dolgozunk. — A keresettel meg van elégedve? — Csak ennél kevesebb sose legyen! A múlt évi átlagom 3,758 forint volt, a hüségpénz pedig hét és fél ezer forint. — Sok baj van a géppel? — Foglalkozni kell vele és akkor nincs. A fronton karba tett kézzel vigyázzák a gép munkáját az emberek. A gép dolgozik. A fejtőfej teljesen eltűnik a lemart szénzuhatagban. A kapa- rón úgy folyik a szén, mint patakmederben a viz. Felülete hullámzik, ahogy viszik a kaparó lapátjai. Egy ember néha egy-egy nagyobb darabra ráüt a csákánnyal, vagy óvatosan átsegiti a fronti kaparóból a vágat szállitószalagjára, nehogy megakadjon és eltorlaszolja az utána haladó darabokat. A beszélgetésből hamarosan az is kiderül, hogy a teljes aknában a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, ha valakit áthelyeznek az egyes aknába, fás frontra. Kevesebb a kereset és a lapátolástól ismét megfájdul a derék. Itt a százméteres fronton tizenhatan dolgoznak, ha nem lenne gépesitve, 36 ember kellene egy műszakban. A negyed köriv alakú páncélpajzs ötvenméteres Összefüggő folyosóban védi a frontot. A szénfalat oldalt lelógó acélszerkezetek tartják vissza a kidőléstől. — Ezeket nemrég szereltük fel — magyarázza Kiss Tamás, a frontfejtések mérnöke. — A pajzs nem felel meg mindenben a mi viszonyainknak. A nyomást áthárítja a szénfalra, és gyakran kidől. Sajnos, néhány hónapja az egyik frontmesterünk meghalt emiatt, és most ezzel a szerkezettel előzzük meg a hasonló baleseteket. — Nehezebb a gépesített bányát vezetni? — Van vele munka, de a létszámhiány most már nagyobb probléma — válaszolt a kérdésre Sel- meczky József üzemvezető. — A gépesített bányában nagy gondossággal, alapos munkaszervezéssel, tervszerű karbantartással nagyobb eredményt lehet elérni. Megfizethetetlen a fizikai munka megspórolása. A gépek mellett a korábbi intenzitásnak a töredékére sincs szükség. Különben is az emberi szervezet megálljt parancsol, de a gépek teljesítményét lehet fokozni, tökéletesíteni. Hogyan tovább? Erre a kérdésre már aggasztó a válasz. A fejtőgépek jók, a pajzsokkal azonban baj van. Január végére az egyik százméteres front lefejti az előtte lévő széntelepet, és a folyamatos munka érdekében uj, száz méter hosszú pajzsra lenne szükség. Ennek megszerzésére azonban nincs kilátás. Jelenleg használt rendszerű lenne, de az a kőzetnyomást a homlokra hárítja, ami balesetveszélyes. Nincs benne védett rész, amelyben az emberek biztonsággal közlekedhetnének, és mozgatása is nehéz a bántai geológiai viszonyok mellett. Belá- kovits István konstruktőr — a tröszt vezetőivel együtt — tervezett egy olyan pajzsot, amely a jelenlegit továbbfejlesztve, már megfelel ennek a követelménye x. A tröszt ezt el is tudta volna készíteni időre, a pénzük is megvolt rá, csak az engedélyt nem kapták meg. — Miért nem engedélyezték a százméteres, fejlesztett pajzs gyártását? — tettük fel a kérdést dr. Simon Kálmánnak, a Nehézipari Minisztérium bányászati műszaki főosztálya vezetőjének. — Azért van, mert a várpalotaiak által javasolt pajzs nem minden részletében volt megfelelő, amit az ellenőrző számítások bizonyítottak. Nem tudtunk volna hozzá hidraulikát sem biztosítani, ugyan is ezt importálnunk kell, mert hazai gépgyártásunk nem tud erre a célra megfelelő szerkezeteket gyártani. A korszerűsített változat elvileg is beleilleszkedik fejlesztési elképzeléseinkbe, de nem tartanám célszerűnek, ha az első berendezést mindjárt tervteljesitésre és nem kísérletre használnák. Ezen kívül a tröszt vezetőinek kérésére felkértük a NI- KEX-et, hogy megfelelő pajzs beszerzéséről érdeklődjenek a Szovjetunióban. Választ még nem kaptunk. Februárban csak 50 méteres szárnyat tudnak beszerelni, pedig a jövő év közepére újabb kétszer ötvenméteres pajzs is kellene. Ez pedig veszélyezteti a bánya és a tröszt tervteljesitését is, és az ott dolgozóknak már fegyelmi büntetésnek számit, mert ők már valóban felszabadultak, mert megszabadultak a testet-lelket ölő derékfájástól, a munkaképtelenséget okozó gerincbántal- mak rémétől. A problémák megoldására egyébként a napokban tartottunk egy értekezletet, amelyen a pajzs fejlesztésével foglalkozó szakemberek mindannyian ott voltak, és ott döntés született. Ennek értelmében a jövő év első negyedévében a várpalotai és az országos fejlesztési igényeket egyaránt kielégítő uj pajzstipus elkészül 50 méter hosszban, kísérletre. Kár, hogy ezt az értekezletet nem rendezték meg egy évvel ezelőtt, és nem döntöttek akkor igy. B. V. Takarékszövetkezeti kölcsön háztáji telepítésre Az Országos Takarékpénztár közleményt adott ki, amely szerint a takarékszövetkezetek termelési célokra a földdel rendelkezők részére kölcsönt nyújthatnak. Termelési kölcsönök nyújthatók például szőlő-, gyümölcsös telepítésére, valamint baromfitenyésztésre, sertéstenyésztésre, állatvásárlás, méhészet, nyultenyésztés, növényvédőszerek és gépek, egyéb mezőgazdasági berendezések és felszerelések stb. céljaira. A termelési célokra folyósítható kölcsönök legmagasabb összege, ha az igénylő tsz-, vagy szakcsoporttag 5,000 forint, illetve házastársak együttes tagsága esetén 6,000 forint lehet, leghosszabb lejárata pedig két évig terjedhet. A gazdasági épületek létesítésével, bővítésével, illetve helyreállításával kapcsolatos kölcsönigé nyék az építési célú kölcsönök keretében elégíthetők ki. Sárvári rekord: 520 vagon baromfi Vannak üzemek, amelyeket nem kap szárnyra a hírnév, de munkájukkal tetemesen hozzájárulnak a mindennapi belföldi fogyasztáshoz és a külkereskedelem növekvő áruforgalmához. Ilyen üzem a Baromfifeldolgozó Országos Vállalat sárvári gyáregysége is. Neve után Ítélve könnyen félreérthető a jelentősége, mert az árubaromfi feldolgozása mellett rendkívül szerteágazó munkát végez három megye — Vas, Veszprém, Zala — ter- melőszövekezeteiben, a nagyüzemi baromfitenyésztés elterjesztésében. E feladata annál figyelemre méltóbb, mivel működési területén — ellentétben az alföldi megyékkel — nem volt szokás a husbaromfi nevelése, inkább a tojástermelésért és csak saját szükségletre tartottak szárnyasokat régebben. A vállalatok segítséget nyújtottak a tsz-tagok szakmai képzéséhez; mindenütt ott voltak az épületek kialakításánál, a fűtőrendszerek berendezésénél, és a naposbaromfiak átadásától figyelemmel kisérték a nevelést egészen az átvételig. így teremtették meg a kölcsönös előnyök alapfeltételét: kitűnő jövedelemforráshoz segítették a közös gazdaságokat, ugyanakkor biztosítani tudták a feldolgozás rohamosan növekvő szükségletét. Az utóbbi három esztendő mindegyikében kereken száz vagonnal rukkoltak előbbre, rendszeresen túlteljesítve tervüket. Az idén 450 vagon baromfi volt a tervük, de ehelyett — 520 vagonos rekord várható. Tojásból is jóval többet tartósítanak, 76 millió helyett 85 milliót. Termékeik népszerűsége külföldön is nő. Különösen büszkék a svájci piacra, ahol rendkívül szigorúak az állategészségügyi és minőségi szempontok; igaz viszont, hogy szigorúságát magasabb árral ellensúlyozza a megrendelő. 22 százalékkal nagyobb gyógyszer- export a tavalyinál - tervhez képest elmaradás Az év első kilenc hónapjában 22 százalékkal több, illetve magasabb értékű gyógyszerexportot bonyolított le a MEDIMPEX Gyógyszer- külkereskedelmi Vállalat, mint 1963 hasonló időszakában, az év közben felemelt tervének időarányos részét azonban csak 97.5 százalékra teljesítette. Az összképen belül egyes cikkekből jelentős a túlteljesítés, más gyógyszerekből viszon*: számottevő az elmaradás. A kiemelt fontosságú gyógyszerek együttes forgalma egymillió devizaforinttal haladta meg az előirányzatot. A rekordot chloramphenicol, az Egyesült Gyógyszergyár egyik nagy hatású antibiotikuma vitte el, amelyből már az első három negyedévben többet-vásároltak a MEDIMPEX külföldi pártnerei, mint tavaly az egész évben. Negyvenöt százalékkal szárnyalták túl az első kilenc hónapi előirányzatot, az Alkaloida-gyár világszerte elismert készítményei, a humán gyógyászatban igen keresett morfinszármazékok. Adós maradt viszont a MEDIMPEX, elsősorban több gyógyszergyár elmaradása miatt fontos gyógyszerek határidős szállításával. A negyedik negyedévre maradt a szocialista országokba irányuló egész évi exportfeladatok 28 százaléka, s a nem szocialista piacokra tervezett 1964. évi export körülbelül egyharmada. ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI Magyarok az Észak-Amerikai \ Polgárháborúban (1861-1865) \ Irta: ÁCS TIVADAR Sok érdekes képpel, 149 oldalon g Ára csak 75 cent portóval együtt Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában. — Vágja ki az alábbi szelvényt és küldje be még ma! Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Kérem, küldjenek.......... példányt címemre Ács Tivadar: Magyarok az Észak-Amerikai Polgárháborúban c. könyvből. Név:.................................................................... Cim: .................................................................. Város:......................................Állam:............ Mellékelek $..............-t a költségekre. Bánya, ahol nincs lapát
