Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-29 / 44. szám
Thursday, October 29, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Amikor a Modem Színház igazgatójának tisztelettudóan elmondtam fiatal életem hányatott történetét. rágyújtott egy szivarra és igy szólt hozzám. — Tudod te fiam, mi a parizer? —- Tudom igazgató ur — feleltem szolgálatkészen. — No, jól van fiam — veregetett meg barátságos pillantásával az igazgató — hát akkor te fogod ezentúl a művésznők s művész urak tízóraiját intézni. Meg vagy elégedve? Hogyne lettem volna megelégedve, amikor szép s bizalmi feladatnak tekintettem a tizóraihordást. Csakhamar igen jóhevii színházi kifutó hírébe kerültem. így történt aztán, hogy amikor a Modern Színházban vendégszerepeit Sir Edmund Kean- land, az Othello címszerepében és megkérdezte főpróba közben, ki tudna neki valami nagyon jó tízórait hozni, a társulat tagjai egyöntetűen engem ajánlottak. Sir Edmund Keanland a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott teljesítményemről. A sonka frisseségét a tavaszhoz hasonlította, majd amidőn meggyőződött az öltöztetés terén éppen azokban a napokban kibontakozó képességeimről, ajánlatot tett, kövessem őt országába, ahol alkoholizmusban elhunyt személyi inasa örökébe léphetek. Egy szép napon érkeztünk meg Merryisland központjának, az egybetüs I. városának piszkos, de alapjában véve gyönyörű kikötőjévé. Amikor csomagjainkkal elindultunk a hajóhíd felé, egy kockás ruhás; kockás kalapos és csikós ernyős ur lépett hozzánk és sokat mondóan ezt kérdezte gazdámtól. — ön Sir Edmund Keanland? — Az vagyok — felelte jótevőm. — Köszönöm a felvilágosítást, mester — bólin- tot az ur — nos, ha ez igy van, akkor közölnöm kell Önnel, hogy Ön nem Sir Edmund Keanland. — Hálás vagyok, hogy ezt közölte, uram — bólintott a művész. — Kérem. Természetesen nem úgy értem, hogy Ön egyáltalán nem Edmund Keanland. — Magam sem gondoltam erre. — Hanem úgy értem — folytatta a mozdulatlan arcú ember—, hogy ön nem Sir Edmund Keanland. A mai naptól kezdve legalábbis nem az. Remélem, nem csodálkozik? — A világért sem, uram, — szólt gazdám és elégedetten tovább vonult a szabad utat engedő kockás-ruhás előtt. Engem meglehetősen meglepett ez a társalgási mód. Hamarosan megismertem azonban különös érkezésünk magyarázatát, s most igyekszem megközelítő pontossággal elmondani mindazt, amit e nap történelmi előzményeiről megtudtam. ÉRKEZÉSÜNK előtt két nappal Winster All- cher miniszterelnök felkereste a királyi palotában Őfelségét XIV., azaz Jóságos Olivért s mély meghajlás után e szavakkal fordult hozzá. — Nem tudom, Felség, van-e tudomása arról, hogy a szomszédos szigeten, Carikkán megdöntötték a trónt és véres harcok árán uj társadalmi rendet ültettek a régi helyébe. —Tudomásom van róla — bólintott Jóságos Oliver és megsimogatta ősz szakállát. — Arról is tud Felség, hogy eme uj társadalmi rend neve népszocializmus ? — Tudok róla, Winster. — És arról is, hogy a forradalmi felkelés során a királyt, a minisztereket, az udvart és tartozékait enyhén szólva életképtelenné tették ? — Erről is tudok, Winster. A pánik során pontosan háromszázhetvenöten vesztették el a fejüket. — És mi a véleménye erről a kérdésről, Felség? —. Az a véleményem, Winster, hogy a mi országunkban is be kellene vezetni ezt az uj, korszerű társadalmi rendet. — Felség! — kiáltott fel kétségbeesve Winster Allcher. — Természetesen évszázados hagyományaink alapján teljes hidegvérrel, megfelelő körültekintéssel, úgy, hogy a felkelés minden rendbontás nélkül menjen végbe. Másszóval, hogy a hatalmas megrázkódtatás során senki el ne veszítse a fejét. Ebből a célból, Winster, én már meg is beszéltem a dolgot háromszáz megbízható felkelővel, akik készek életüket is feláldozni a társadalmi rend megváltoztatásáért, ha az uralkodó osztály ellenáll. De az uralkodó osztály nem fog ellenállni, Winster. Ellenkezőleg, ő lesz a vezetője az egész mozgalomnak. — Felség lenyűgözve hallgatom elgondolásait. — Szeretném, ha nem viselkednék ilyen szolgaian, Winster és főleg, ha nem nevezne Felségnek. | ■ uwsi — Uramisten, hát minek nevezzem Felségedet ? — Nevezzen Olivérnek, egyszerűen csak Olivérnek — intett XIV. vagy Jóságos Oliver, s ezzel elindult a trónteremből magánlakosztálya felé. A hatalmas faragott ajtó előtt megállt és egy pillanatra visszafordult — majdnem elfelejtettem, kérem, hivassa össze ma délutánra a Parlamentet. Mégegyszer intett és eltávozott. Magánlakosztályából felhívta telefonon H. B. N. Poohvood szobrászművészt és azonnali kihallgatásra rendelte. H. B. N. Poolwood mélységesen megvetette a politikai hatalom képviselőit, elsősorban a királyt. Ő, mint mondotta, egész életpályájával a szellem függetlenségét testesíti meg. Amikor XIV. vagy Jóságos Oliver lovasszóbrát—élete nagy müvét— megalkotta, akkor is úgy érezte, fölötte áll minden kicsinyes politikának. H. B. N. Poolwood kemény karakterű férfi volt, aki csupán lenézését fejezte ki azzal hogy minden évben elfogadta a királyi dijakat a legnagyobb fenntartással viselte állandóan a kitüntetéseit és utálkozással töltötte be az ország minden művészeti egyesületében az elnöki tisztet. Amikor a telefonhívás után ötvenhét másodperccel megjelent a király előtt, maga volt az emberi méltóság. Büszkén földig hajtva magát, várakozásteli öntudattal pislogott az uralkodóra. —Hogy van kedves Mester? — nézett a hatalmas hajzatu szobrászművészre a király. — Mély alázattal köszönöm kegyes érdeklődését — válaszolta H. B. N. Poolwood remegő hangon, miközben úgy érezte, alaposan megmondta a magáét a királynak.-— Emlékszik még a lovasszobromra, Mr. Poolwood ? — kérdezte a távolba tekintve XIV. Oliver. — Hogy emlékszem-e, Felség? Életem legragyogóbb alkotása — szólt lelkesen a szobrász, de magában teljesen ironikus hangsúllyal értelmezte elhangzó szavait. A király föl és alá sétált lakosztálya gótikus, ablakai mögött és közben egy-egy pillantást vetett a forgalmas Palota-térre. — Attól tartok, kedves Mr. Poolwood, hogy önt a szobor miatt hamarosan kivégezhetik — áh meg séta közben a király és szelíd tekintetét a szobrászra függesztette. — Kivé... — kezdett el reszketni a legnagyobb hősiességgel H.B.N. Poolwood. — Igen, kivégezhetik, mint hazaárulót. — Bocsánatot kérek Felség — hebegte büszkén a szobrász — de ezt a szobrot ön rendelte meg tőlem. — Emlékszem — helveselt a király, majd fölsóhajtott — persze, lehetséges, Mr. Poolwood, hogy engem is kivégeznek. — ö... Önt? — Természetesen egy esetben nem. — Mely esetben, Felség? — Ha az uj rend, a népszocializmus elnöke nem egyezik bele a kivégzésembe. — S Felség szerint mire lehet számítani? — Nem fog beleegyezni. Ebben biztos vagyok. Annál inkább nem fog beleegyezni, mert én leszek az elnök. — Ön? — Én. Tulajdonképpen ideje is lenne, hogy hozzálásson elnöki szobrom elkészítéséhez. Természetesen nem lóháton, hanem gyalog és nem történelmi jelmezben, hanem utcai zakóban. Ezzel útjára bocsátotta a szobrászt, aki távozása közben mérlegelni kezdte magában, mit tegyen, elvállalja-e az elnöki szobor megmintázását, vagy levélben e szavakkal utasítsa vissza: “Felség, meggyőződésem ellenére, bizonyos állami nyomásra, s nem utolsósorban az ön személyes rábeszélésének engedve vállaltam a Nagy Király nevű lovasszobor elkészítését, éppen ezért, kereken visszautasítom, hogy most egy újabb politikai rendszer hivatalos szobrászává kívánjanak kényszeríteni.” Huszonnyolc lépcsőt tett meg lefelé, miközben e levél elképzelésével elkészült. Midőn azonban a huszonkilencedik lépcsőre lépett, úgy érezte, hiába e lemondó levél, a tehetség nem menekülhet falusi magányba és különben is, a népszocializmus egyike a legkorszerűbb társadalmi rendszereknek. Úgy határozott, hogy széles hajtókával mintázza meg az elnök zakóját. C'KS A Parlamentben a király bejelentette, hogy nem király többé. Kezdetben csak a háromszáz meghivott felkelő helyeselte a bejelentést, de csakhamar csatlakozott valamennyi politikai párt a felkelők helyesléséhez. — Ha Merryisland királya Hgy kívánja — reszketett ?. hangja egy konzervatív aggastyánnak — öreg szivem minden hódolatával én is azt kiáltom, vesszen a Király. És könnyezve leült. A volt király megköszönte az aggasztyán bizalmát, majd kifejtette, hogy Winster Allcher miniszterelnök engedékenysége folytán őt, XIV. vagy Jóságos Olivérnek nevezték király korában, ebből azonban egy szó sem igaz. Egyetlen intézkedésével nem érdemelte ki a jóságos nevet, nem szólván arról, hogy ő valójában nem is tizennegyedik az Olivérek sorában, csak tizenharmadik, de a miniszterelnök az északi tartományok babor nás légkörére való tekintettel egy oliverséget átugratott vele. A most már szám és jelző nélkül maradt Oliver szavainak elhangzása után a miniszterelnök emelkedett szólásra. Bejelentette, hogy leánya, Elizabeth a tegnapi napon kikosarazta Fülöp herceget, mert nem ki- kiván az arisztokráciával keveredni, ezért Fülöp herceg ma egész családjával ünnepélyesen lemondott hercegi rangjáról, háromezerhoídas birtokát termelőszövetkezetnek nyilvánítva, s annak egyszerű elnöki székét elfoglalva, fölesküdött az uj társadalmi rendre. — Leányom ezek után kezét nyújtotta Fülöp gazdának — folytatta beszámolóját a miniszter- elnök — és a jövő héten leköltözik férjéhez a volt hercegi kastélyba, amelyet a köz megelégedése mellett, egyszerű elnöki rezidenciának nyilvánítottak. Ezekután Winster Allcher megalakította az uj kormányt, maga és minisztertársai nevében letette az esküt Oliver elnök kezébe. A Konzervatív Párt főtitkára bejelentette, hogy pártja a mai naptól kezdve Haladó Párt néven folytatja tevékenységét, a Hazafias Asszonyok Egyesületének elnöknője, Miss Eleanor Ellen máris az Antisovi- niszta Nőliga nevében üdvözölte az uj kormányt, a bruhami érsek pedig a Természettudomány Központ elnökeként ragadta meg az alkalmat a kormány üdvözlésére, s bizalma jeléül tiz évre előre bejelentette helyeslését minden leendő kormányelgondolással kapcsolatban. Estére I város neonreklámjai bámulatra méltó szineazdaságban hirdették'az állami boltokban, az utolérhetetlen Oliver szöveteket, az Oliver televíziós készüléket és a törhetetlen Oliver szarufé- süket. A járókelők mosolyogva üdvözölték egymást. — Jóestét Mrs. Round. Gyönyörű időnk van. —Valóban, Mr. Pittwell, magam is annak találom. — És mit szól a forradalomhoz, Mrs. Round ? — El vagyok ragadtatva, Mr. Pittwell. — Remélem holnap sem lesz ködös napunk, Mrs. Round. — Én is bizom benne, Mr. Pittwell. Az ország minden részében ilyen és ehhez hasonló beszélgetések zajlottak le az utcákon és a kandallók mellett. A háromszáz felkelő már este kilenckor az igazak álmát aludta szerény — régebben kastélynak nevezett — otthonában. Körülbelül ennyi történt Merrvislandban, mielőtt gazdámmal megérkeztünk a főváros kikötőjébe. Másnap este Edmund Keanlandet nagy ünneplésben részesítette a közönség, külföldi útjáról történő hazatérése alkalmából, s a királyi szocializmus kormánya pedig elvesztett Sir rangja miatt kárpótlásul a “Mi színészünk” kitüntetés első fokozatát adományozta neki. Gyárfás Miklós ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI NAGYSZABÁSÚ BAZÁRT rendez a Los Angelesi Női Kör nov 8-án, vasárnap egész nap a MUNKÁS OTTHONBAN 1251 S. St. Andrews Pl. alatt Ebéd: Hurka, kolbász és sült csirke. Belépődíj nincs Mindenkit szeretettel várnak GULLIVER MERRYISLANDBEN
