Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-22 / 43. szám
Thursday, October 22, 1964 mm) wmvmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmm AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 A Junta Kínát akarja A Minority of One folyóirat októberi számában, a szerkesztő M. S. Arnoni tollából vezércikk jelent meg, amely élesen megvilágítja a kormány politikáját Vietnammal és Kínával szemben és felhívja a figyelmet az ebből kifejlődhető háború veszélyére. A vezércikket, Mr. Arnoni engedélyével, kivonatosan közöljük. A látszattal ellenkezően, a U.S. hatalmi körökben nincs vita arról, hogyan lehet megnyerni a gerilla-ellenes háborút Dél-Vietnamban; sőt valóban, alig akad ember a felsőbb körökben, aki még azt merné állítani, hogy a háborút egyáltalán meg lehet nyerni. Amerika jelen helyzete Vietnamban semmivel sem reményteljesebb, mint a franciák helyzete volt Dien Bien Phu előtt. Az a tény, hogy a levitézlett franciák feladták a harcot, de a reménytelen U.S. ragaszkodik hozzá, semmivel sem javítja az esélyeket. A U.S. még egy tartós bábkormányt sem képes fenntartani, hanem kénytelen válogatott kedvenceit a népre erőszakolni, amint az egymás után lerázza a nemkivánt vezetőket. A háború Észak-Vietnamra való kiterjesztésének gyakori emlegetése (a gerilla-ellenes háború győzelmének érdekében) az amerikai nép félrevezetésére szolgál, hogy támogassa a ki nem mondott politikai-katonai célkitűzéseket, mivel katonai szempontból egyáltalán nincs értelme. Jóllehet, az amerikai és dél-vietnami propaganda felnagyította a dél-vietnami gerilláknak Észak-Vietnamból kapott segítségét, mégsem állította senki, hogy a segítségnek döntő szerepe van a harcokban. Ha tehát a dél-vietnami gerillák többsége nem az északról szivárgott be és ha fegyvereiknek legnagyobb része nem onnan ered, akkor Észak-Vietnam megtámadása hogyan befolyásolhatja a dél-vietnami Nemzeti Felszabadító Front harci kedvét? Az egyetlen elképzelhető összekötő fonal a politikai nyomás lehetne, amellyel Észak-Vietnam saját függetlenségének megmentése érdekében, igyekezne a dél-vietnami nép ellenállását megszüntetni. Ez csak akkor volna lehetséges, ha Észak-Vietnam kormánya politikai befolyást gyakorolna a dél-vietnami felszabadító erőkre. Hogy ilyen befolyás nem létezik, annak legjobb bizonyítékai az újabban bekövetkezett lázadások Dél-Vietnamban, amelyek Ho Chi Minh elnök kimondott tanácsa ellenére történtek, aki attól tart, hogy a lázadások közvetlen U.S. beavatkozásra, majd Észak-Vietnam megtámadására vezethetnek. Az igazi cél: Kína megtámadása Az Egyesült Államok reménytelen helyzete azonban még nem vonja maga után azt a következtetést, hogy a közeljövőben Amerika kivonja csapatait Dél-Vietnamból, sőt lehetséges, hogy még nagyobb számú katonaságot rendel ki Délkelet- Ázsiába. Ezeknek a csapatoknak nem Dél-Vietnam megmentése lenne a rendeltetése, hanem egy másik, ettől független háború. Az amerikai kormány nak a katonasággal folytatott félig-meddig nyilvános vitája a háború Észak-Vietnamba való kiterjesztését illetően, semmi más, mint álcázása annak a színfalak mögötti vitának, amely akörül folyik, hogy Amerika elkezdjen-e egy totális háborút a Kínai Népköztársaság ellen. A dél-vietnami háború jó alkalmat adna egy olyan nagyméretű háború kifejlesztésére, amely a Kina-ellenes klikk céljainak megfelel. Kina azonnali megtámadásának állítólagos előnyeiről már sokat irt az amerikai sajtó. Kínát, mint a legnépesebb, történelmében először egységes kormányzat alatt lévő, gazdaságilag gyorsan fejlődő, országot, az U.S. bizonyos köreiben a legveszedelmesebb külföldi vetélytársnak tekintik. Ha majd nukleáris bombával is rendelkezik, akkor meghódithatatlan lesz. A Szovjetunióval fennálló viták miatt lehet, hogy teljesen saját nukleáris erejére kénytelen támaszkodni. Ezért most úgy látszik, hogy itt van az utolsó alkalom Kina legyőzésére és egyúttal az amerikai u.n. “Open Door Poliéy” (Nyitott ajtó politikája) hasznosítására. Evvel a politikával a U.S. már fél évszázada várja az alkalmat Kina természeti kincseinek és piacának kihasználására. Amikor a II. világháború után a kel fő pillanat elérkezett, Európa s Japán ipara újból fejlődésnek indult s a U.S. világmonopóliumo megszűnt, Kina kapui becsapódtak az amerikai bankárok, kereskedők, gyárosok, exportálók és importálók előtt. Óriási csalódást okozott ez az amerikai nagytőke külföldi ambícióinak. Ebben a történel- rri gazdasági háttérben a katonai szakértők előlépnek és kijelentik: “MOST VAGY SOHA!" A katonai klikk bitorolja a hatalmat A Kina elleni háborúra törekvő és az azt ellenző csoportok közötti vita azért jelenti a bármikor kitörhető háború veszélyét, mert nemcsak elméleti nézeteltérésről van szó; két olyan csoport közt folynak a viták, amelyeknek mindegyike nagy katonai hatalommal rendelkezik és külföldi beavatkozásokra képes a másik csoport beleegyezése nélkül. Ilyen körülmények között el lehet képzelni, hogy amig Johnson elnök kormánya ellenzi a Kina elleni háborút, addig az U.S. katonaság vezetőinek egy része olyan akciókat kezdeményezhet, amelyek látszólag a dél-ivetnami gerilla-ellenes háborút segítik elő, de valóban Kina megtámadására irányulnak. Lehetőség van arra, hogy az elnök beleegyezése nélkül a U.S. Légierők bombáznak Dél-Viet- namon kívül eső területeket, abban a reményben, hogy Kínát ellentámadásra provokálják, amely a LT.S. megtorló intézkedését vonná maga után. Az is megfelelne az amerikai katonai hagyományoknak, hogy a Légierők lelőnék egyik saját repülőjüket, hogy igy a kínaiakat vagy az észak-vietnamiakat okozhassák a történtekért. Ennek nyomában “jogos” megtorlást alkalmaznának és a U.S. visszavonhatatlanul belekeveredne egy Kina elleni háborúba. Mi rejlik a tervek mögött? A nyilvános vitákban nem mondják ki a felek, hogy mire gondolnak. Kina megtámadása helyett “északra nyomulás"-ról beszélnek. Robert S. Mc Xamara miniszter és az egyesült főparancsnokság volt vezetője, Maxwell D. Taylor generális ellenzi Kina megtámadását, vagy másszóval az “északre nyomulást.” LeMay generális azoknak a katonai parancsnokoknak a szószólója, akik az “északra nyomulás” mellett foglalnak állást, másszóval, akiknek meggyőződésük, hogy történelmi szempontból Amerika számára most üt az utolsó óra Kina legyőzésére. Taylor generális követté való kinevezésével, Dél-Vietnamban az elnök és McNamara miniszter nem kívánhatott mást, mint hogy közvetlen fegyelmet gyakoroljon az oda kirendelt katonai erők fölött, mert a gerilla-ellenes háború parancsnoka eddig is ő volt, habár nem kellett állandóan Saigonban tartózkodnia. Lehet, hogy nagy szükség van rá Saigonban, hogy őrszemet álljon az elnök helyett és idejekorán leleplezze LeMay generális fegyelmezetlen, veszedelmes rendelkezéseit, még mielőtt azok illetékes parancsnokokhoz eljutnának. Neki van a legnagyobb tekintélye, amivel megakadályozhatja a felelőtlen intézkedéseket. Jó lehetőség van arra, hogy LeMay generális és támogatói manőverezései — amelyekkel Amerikát Kina elleni háborúba akarják sodorni —, ne sikerüljenek. A kormány és a hatalmi pozícióra jutott junta (a spanyol polgárháborúból: fasiszta katonai tanács. — Szerk.) közötti konfliktusban az elnök nyilván előnyösebb helyzetben van. Ha a junta bármilyen provokációt kezd Délkelet-Ázsiában, az elnök többféleképpen reagálhat. Véletlenségnek tekintheti az incidenst és nem támadásnak az ellenség részéről, amire nem kell megtorlással válaszolni. Esetleg korlátozott katonai támadást rendelhet el, de gondoskodik arról, hogy az ellenség ne tekintse azt teljes méretű támadásnak, amint nemrég Észak-Vietnammal szemben történt. Az elnöknek ez a határozati lehetősége az, ami visszatartja a juntát és amiért eddig még nem kezdett el nagyméretű provokációt Délkelet-Ázsiában. A junta önálló lépéseinek megakadályozására az elnök kilátásba helyezi a jövőben Kina megtámadását. Evégből múlt év júniusában, magasrangu vezetők részvételével konferenciát tartottak Honoluluban, amelyen kimondottan a háború Észak- Vietnamba való kiterjesztését tárgyalták. Az elnök minden áron életben akarja tartani azt az eshetőséget, hogy a junta Kínára vonatkozó tervei a jövőben megvalósíthatók lesznek és ezzel csökkentse a junta önálló akciójának lehetőségét. A honvédelmi minisztérium elismerte, hogy a tervek készen állnak olyan katonai lépésekre, mint “az észak-vietnami tápvonal megtámadása, a kommunista kikötők tengeri blokádja, a Hanoi körüli pályaudvarok bombázása és szabotázs-csapatok Észak-Vietnamba küldése”. (N.Y. Times, 1964 S7ept. 5.) Remélhetőleg ezek a tervek a junta megfékezését szolgálják, de be kell vallanunk, hogy csak a reménv vezet bennünket e magyarázatra Nem lehet elkerülni azon lehetőséget, hogy kiengesztelésükre szóló igyekezetek a kormáuvt. a junta céliainsk megvalósítására vezetik. Vé<nil is, a Szovjetunió fogja meghatározni, hogv az ingá milyen irányban lengjen, a nukleáris megfélemlítés korszakában a Szovjetuniótól függ, hogy kinyilvánítsa: nukleáris ernyőjének védelme alatt van-9 Kina vagy sem. Becsapták a kubaiak “megmentőit” Egy utazóiroda két tulajdonosát letartóztatták, mert a hirdetéseikben azt Ígérték, hogy el tudják intézni egyéneknek Kubából való kiutazását. Ezen a címen 37 féltől több mint 13 ezer dollárt zsebeltek be. Ezek abban reménykedtek, hogy rokonaikat kiszöktethetik Kubából. A két utazó iroda tulajdonosa, Orestes Emilio Garcia és Jósé Ramon Goray ellen lopás vádjával megindult az eljárás. Az EGY szavazat döntőerejéről Az American Heritage Foundation adatokat gyűjt az amerikai történelemben történt döntő hatású eseményekről, amelyek egy szavazattöbbséggel váltak érvényessé. Például: Egy szavazat dön- dötte el azt, hogy az Egyesült Államok angolul beszélő nemzetté vált. Az amerikai forradalom alatt olyan erős érzelem alakult ki Anglia ellen, hogy a kongresszusban törvényjavaslatot nyújtottak be a német nyelvnek hivatalos nyelvvé való elfogadására. A törvényjavaslat egy szavazattöbbséggel bukott meg. A holtversenyben végződött elnöki választásban a kongresszus egy szavazattöbbséggel Jefferson mellett döntött vetélytársa Aaron Burr-al szemben 1884-ben eggyel több szavazat New York állam minden választókerületében, James B. Blaine-t tette volna meg elnökké Grover Cleveland helyett. 1,149 szavazattal vesztette el New York államot és ez volt az egyetlen akadálya annak, hogy a választást megnyerje. 1948-ban Truman vezetett Ohioban és Kaliforniában Dewey-val szemben. Ha a két jelentős állam minden kerületében egy szavazattal kevesebbet kapott volna Truman, akkor ölvennel több szavazó megbízott (elector) jutott volna Deweynak, a választás eldöntetlenül a kongresszus elé került volna döntés végett. 1962-ben a kormányzó Massachusettsben 5,341, North Dakotában 2,007, Vermontban 1,348, Maineben 398 és Minnesotában 91 szavazattöbbséggel nyerte meg a választást. Helyi választásoknál még gyakrabban fordul elő, hogy egy szavazat győzelmet, vagy bukást jelentett valamelyik jelöltnek. Ohioban egy polgármester és egy városi pénztáros, Arizonában egy városi tanácsos, Pennsylvaniában egy állami törvényhozó nyerte el állását egy szavazattöbbséggel. Ehhez hasonló példákat tovább lehetne sorolni, de mind egyet bizonyítana — és pedig azt, hogy milyen döntőereje van minden egyes szavazatnak! Kétmillió ampulla himlő elleni oltóanyagot indítottak útnak Afganisztánba a szovjet kormány utasítására. Szakértők véleménye szerint ez a nagy mennyiségű gyógyszer elegendő lesz ahhoz, hogy széles körű kampány indulhasson az országban a himlő megszüntetésére. *v**ww*\vwv\wvwww*www»vwwwvwvwwvvv»ÉVI NAGYGYŰLÉS < * * I a Carnegie Hall-ban jj A BÉKÉÉRT ÉS HALADÁSÉRT | csütörtökön, november 12-én, a National Council of American—Soviet |: ;! Friendship rendezésében !> <; 156 Fifth Avenue. Suite 304. New York, N. Y. ;! Belépődíj 1 dollár il A program részleteiről később jelentenek :í Í MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatalt Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $........................4 ! Cim: .....................................................................•' Név: ...................................................................... . . . . ! Város:......................................... Állam:........... j_________________________________<
