Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-10-22 / 43. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 22, 1964 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Megemlékezés Gohm Györgyről Calif. — Amikor 1948-ban visszaérkeztem Ma­gyarországról, beszámoltam a los-angelesi Munkás Otthonban úgy a magyarországi élményeimről, mint a Franciaországban élő magyar bányászok akkor végbemenő sztrájkjáról és gyermekeik nyo­moráról. Ecseteltem a segítségadás módjait, amit a Munkás Otthon akkori vezetője, Cohm György magáévá tett s hónapokon át velem együtt kopog­tatott be a házakba, segítséget kérni a nyomorban élő gyermekek javára. A Magyar Vöröskereszt égisze alatt több száz csomagot küldtünk el a sztrájkoló bányászok gyermekeinek. Fokozta az akció sikerét, hogy az elsinore-i magyarok is szám­talan csomagot küldtek. A los-angelesi csomagok küldését Cohm mun­kástárs tette lehetővé, mert a postai szállítás költ­ségeit a saját szűkös keresetéből fedezte, önzetlen munkálkodását a Magyar Vöröskereszt méltányol­ta és az ő emlékét én is örökre szivembe zártam. S. Wand A józan ember reménye PASADENA. — Itt küldöm előfizetésem meg­újítását és adományomat a lap fenntartására. Sze­rettem volna többet is küldeni, de sajnos a segély igen rövid és be kell osztani, hogy mindenre jus­son. De mindenesetre az legyen legfőbb célunk és minden törekvésünk, hogy a lap, amely vezető sze­repet tölt be életünkben, fennakadás nélkül meg­jelenjen és megmutassa továbbra is azt, ami veszé­lyezteti a nép jogait, hogy harcolhassunk a béké­ért. A mostani választásnál igen kell vigyáznunk, hogy kire szavazunk és mindig az legyen a mér­vadó, hogy ki van a néphez közel Ígéreteivel és ki akar békét a világ népének. Tehát semmi esetre sem szavazhatunk Goldwaterre. Bocsássanak meg, hogy ha sokat irok, de ma ez foglalkoztat bennün­ket a legjobban. Remélem, hogy az amerikai nép okosan fog választani és nem szavaz olyan jelöltre, aki atombombával akar békét csinálni. Miskovné Megvonja magától a pénzt... CALIFORNIA. — Nagyon örülök, hogy a kon­ferencia jól sikerült. Én sajnos csak egy dollárral tudok hozzájárulni, mert öreg otthonban élek. Egy egész hónapra csak tiz dollárt adnak, ami so­hasem elég a szükségleteimre, de megvonom ma­gamtól ezt az összeget, mert a lapot nagyon szere­tem olvasni. Már 1940 óta olvasom, s nem tudnék tőle elszakadni, kiváltképpen most, a választások előtt, mert én sem akarom, hogy Goldwater le­gyen az amerikai elnök. Kérem tehát, hogy küld­jék meg a lapot rendesen minden héten, valamint a naptárt is, amelyért megküldöm a pénzt. Most leszek 88 éves novemberben és nagyon szeretek olvasni. Mrs. Fürst Gratulálunk Mrs. Fürstnek 88-ik születésnapjá­hoz és kívánjuk, hogy jó egészségben még sokáig olvashassa lapunkat. KIOLVASTAD a lapot? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! I Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Én is szeretnék hozzájárulni az 1965-ös MA­GYAR NAPTÁR előállításához. — Mellékelek $.............................-t. Kérem, nyomtassanak részemre ...................... példányt a naptárból, melyért itt küldök $.... ........................-t. Név:............................................................................... Cim:............................................................................... Város:................................................Állam:.............. Harangzúgás volt Gesztelyen DETROIT, Mich. — Egy előző levélben már be­számoltam magyarországi tapasztalataink egy ré­széről, most arról szeretnék írni, amikor búcsúra mentünk, még hozzá lovasszekérrel, Gesztelyre. Itt van egy nagy betongyár, ahol vasbetonból ké­szítik a villanyoszlopokat. Sokan dolgoznak itt a szomszéd faluból is, sokan Miskolcra mennek dol­gozni, ahová az autóbuszok félóra alatt beviszik a munkásokat. Gesztelyi vagyok és gondolom, hogy többen jönnek arról a vidékről és érdekli őket, mi megy ott végbe. A búcsú napján a harangok is zúgtak. Ez a ha­rang a háború alatt megrepedt, mert a templom- tornyát belőtték, de megcsinálták a harangot és felhúzták a toronyba. Nagy ünnep volt ez, az em­berek boldogok voltak, láttuk a sok húst, kirántott csirkét, bort, süteményt. Hiszen ma még a kutya is úri módon él, olyan óriási zsiroskenyeret adnak a kutyának, amilyet én nem kaptam gyermek- és felnőttkoromban. Még csupasz kenyerünk se volt karácsonytól aratás utánig. Augusztus 15-én volt uj kenyér. De hosszú idő is volt azt kivárni! Sze­gény jó édesanyám bejárta a gazdákat: ha istent ismernek, adjanak egy szakajtó lisztet — kérte őket. Valamikor kapott, máskor nem. Ma pedig csak annak nincs ennivalója, aki nem akar dolgozni. Csak olyan asszony dolgozik, aki akar és ha elmegy dolgozni, akkor a gyermekeit orvosi és ápolói felügyelet alatt hagyja, nem az utcán. S nem cukros vizes rongyot rág a mai gyer­mek, hanem meleg ételt kap, s majdnem semmi­ért. Olyan tiszták, mint a kis angyalok és nem a tetü eszi őket, meg a piszok, amig az anyjuk dol­gozik. Láttam asszonyokat, akik az árok szélén ültek és megkérdeztem tőlük, miért nem mennek dol­gozni? Az egyik azt mondta, hogy hát neki gyer­meke van, s minek dolgozzon, megélnek a férje ke­resetéből. A másik azt mondta: én kerestem mun­kát, de nem kapok sehol, szeretnék jó könnyű munkát a gyárban. Pedig erős fiatal asszony volt, aki tudna a földeken is dolgozni. Hát ha mindenki könnyű munkát akar, akkor ki fogja elvégezni a nehéz munkát? Azt is el kell végezni valakinek. Amikor mi keresünk munkát, nem azt kérdezzük, hogy van-e könnyű, hanem azt, hogy van-e akár­milyen, csak munka legyen, hogy meg tudjuk ke­resni a kenyerünket. Az ilyen munkások építették Amerikát olyan nagyra, gazdagra. S ha maguk is igy fognak dolgozni, itt is Amerika lesz rövidesen — mondtam neki. Hát van már nekünk minden — felelte az asszony — tessék nézni a sok biciklit. Tényleg már a tiz éves gyermekeknek is van, még pedig jó, nemcsak akármilyen. Ma a falusi ember úgy öltö­zik, mint valamikor a szolgabiró. A fiatal leányok olyan kecsesen járnak a magassarku cipőjükben, mint egy primadonna. A gesztelyi búcsún a leá­nyok, fiuk úgy néztek ki, mint nagyúri ivadékok. Szembe jött velünk egy ember finom öltönyben, hosszuszáru fényes csizmában. De nem ur volt, ha­nem Józsi bátyánk fia. S sok ilyet láttam, amig ott voltam. Erre a népre nem szabad hazugságot mon­dani. Olvastam, hogy a menekült magyar papok nem tartják helyesnek a pápa nyilatkozatát Ma­gyarországgal szemben. Azt mondják, hogy Ma­gyarországon nem lehet a hitet tanítani még ott­hon sem, bebörtönzilc a papokat. Ez pedig nem igy van. Mikor ott voltam, megjegyeztem egyszer, hogy sajnálom, hogy a templomokat lerombolták, mire meglepődve néztek reám és ezt mondták: dehogy is rombolnak itt le templomokat, még az állam ad segítséget felépítésükhöz s mehet a temp­lomba, aki csak akar, mindig nyitva vannak. Vol­tunk vagy 20 templomban, búcsú is volt sok falu­ban, csak időm nem engedte, hogy mindegyikre elmenjek. Egy pap panaszkodott, hogy szegény az egyház, mert elvették a földjét és a népnek kell fenntarta­ni a templomot. Hát az igy van Amerikában is — mondtam neki és megkérdeztem, hogy megbün­tetnek-e valakit azért, ha a templomba megy. De­hogy büntetik, senkit sem büntetnek azért, mert a templomba megy. S mikor láttam 16—17 éves fiukat rövid nadrágban futballozni, kérdeztem, hogy nem dolgoznak-e és azt válaszolták, hogy a technikumba járnak és most szünidő van; 18 éves leányok is otthon voltak, azok is egyetemre jár­nak. Az én időmben 6 éves korunkban már korán reggel mezítláb kellett krumplit és répát szed­nünk, az isten hidege majd lefagyasztotta a lábun­kat, kezünket. Ma úri módon él a magyar paraszt gyerme és ha megvágja ujját, már megy a doktor bácsihoz és szép tiszta kötéssel jön haza. Kimondhatatlan öröm volt részemre mindezt látni és tudom, hogy még jobb lesz, mert van munka és ahol munka van, ott van kereset, ahol pedig kereset van, ott jó a nép jövője. Encsen vásár volt és 4 ezer forint ára bort ad­tak el; evett-ivott a nép, a laci pecsenye és a jó magyar bor jó szomszédok a vásáron. Bányásznap volt Szuhakálló-Mucsonyban, szólt a zene, mulat­tak az emberek. Sok hüségpénzt kap a bányász a fizetésen felül csak azért, mert nem marad ki a munkából. Az öcsém százezer forint kölcsönt vett fel az államtól és házat épített 5 szoba, fürdővel. A bank a régi időben nem adott volna egy szegény bányásznak kölcsönt, akinek nincs jótállója, de ad ma az állam, kis kamattal, hosszú lejáratra. Az egyik rokon a 17 éves fiának autót rendelt, mert igen jól tanul, a másiknak pedig nem autó kell, hanem orgonára gyűjti a pénzt, mivel nagyon sze­reti a zenét. Ilyen a falusi élet ma Magyarországon. Rose Pavloff A nyugdíjasoknak van idejük olvasni CLEVELAND, O. — Már több mint 50 éve olva­som a lapot, úgyszintén a naptárt, nagyon szere­tem mind a kettőt. Már 13. éve nyugdíjon vagyok és van időm minden sorát elolvasni. Tudom, hogy sajnos fogynak az előfizetők, mert hiszen a ma­gunkfajta idős emberek közül már sokan elköltöz­nek ebből a felfordult világból. De hát a termé­szet törvénye, hogy aki születik, annak meg is kell halnia. Ki előbb, ki utóbb. A naptár előállításához én is hozzájárulok 5 dollárral s kívánok jó munkát a szerkesztőségnek. J. V. Mit mondott Warren főbíró? PENNSYLVANIA. — Különösnek tűnik fel ne­kem, hogy a Warren-bizottság jelentésében egy igen fontos kérdés, talán a legfontosabb, sehol sem szerepel. Röviddel azután, hogy Warren főbíró bi­zottsága Kennedy elnök meggyilkolásának ügyét kezdte vizsgálni, égy riporter azt kérdezte a főbí­rótól, hogy amikor a vizsgálattal végeznek, nyil­vánosságra hozzák-e annak eredményét? Warren azt felelte: Egyes dolgokat talán sohasem hozunk nyilvánosságra, legalább is nem a mi életünkben. Vajon ki, vagy mely szervezet olyan hatalmas, hogy ha bűnös, ne lehetne a nép itélőszéke elé állítani? Egy másik alkalommal bizonyos kérdésekre meg­int igy felelt: A bizottságot nem azért nevezték ki, hogy Mr. Kennedy gyilkosát megtalálja, hanem azért, hogy megállapítsa, vajon az FBI és a dallasi rendőrség az igazat állitja-e. S most mégis azt szorgalmazzák, hogy megerő­sítsék Oswald bűnösségét. Vajon miért? A dallasi egymással harciasán szembenálló csoportokat, mint a KKK, a birchisták, valamint azt r. gyülölethadjá- ratot, ami ott végbement, alighogy érintették a je­lentésben, csak Oswaldot emlegetik folytonosan. Nemcsak a világ közvéleménye kételkedik a jelen­tésben, de én is. Berta Miért kell Goldwater ellen szavazni? CALIFORNIA. — Sok oldalról meg lett már vi­lágítva a lapban, hogy miért ne szavazzunk Gold­waterre. Én ezt betetőzöm azzal, hogy különösen nekünk, kaliforniaiaknak kell ellene fordulnunk. Nem véletlen az, hogy a nagytőke Goldwater mögé csoportosul, mert minden elnökválasztás nagy üz­leti lehetőségeket jelent, amit a kortesbeszédben egyik párt sem említett fel. Ennek oka az, hogy a kapitalista rendszerben a nagy pénzcsinálás nem­zeti titok. Goldwaternek már régi álma, hogy Ari­zonát benépesítse; ez lehetséges volna, ha több vizet tudna elvenni a Colorado folyóból. Köztudo­mású, hogy 2 évvel ezelőtt a legfelsőbb bíróság Ari zónának Ítélte meg az elsőbbségi jogot a Colorado vizéhez és ezt Goldwater ki fogja használni Cali­fornia ellen. S. Szilágyi NYILATKOZAT Jelentést kaptunk lapunk jogtanácsosától, hogy Mr. Fábián Béla beleegyezett a Magyar Szó ellen indított bírósági eljárás megszüntetésébe, annak az álláspontunknak alapján, hogy az 1959. január 8-i lapszámunkban megjelent cikk nem az ő sze­mélye ellen irányult, vagy nem szándékozott őt megsérteni.

Next

/
Thumbnails
Contents