Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-10-15 / 42. szám

fi AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 15, 1964 Victor Perlő: KIK A JOHNSONT TÁMOGATÓ KAPITALISTÁK? 1958-ban John T. Connor, a Merck & Co. gyógy­szervállalat vezetője, dicsérően nyilatkozott a Szov­jetunió egészségügyi teljesitményeiről és sürgette az Egyesült Államokat, hogy a fegyverkezés he­lyett “hosszú élettartam” versenyre hivja ki a Szovjetuniót. Most Connor társelnöke a tőkések “National Independent Committee for Johnson and Humphrey” bizottságának, amit 45 trösztve­zér alakított, akiknek tÖDosége normálisan repub­likánus. Connor azt mondta, hogy a bizottság ala­pitói Johnson külpolitikáját "szilárdnak és meg- gondoltnak" értékelik. Kétségtelen, hogy ez képezi az alapját a nagyüzlet számottevő átpártolásának a demokratákhoz, ami messze átlépte egy előbbi cikkemben jelzett határokat. John L. Loeb fináncbankár a bizottság elnöke. Connor és Loeb képviseli azt a két wall-streeti csoportot, amely legnagyobb számban található a bizottságban — a Morgan és Lehman csoportot. Charles D. Dickey, a Morgan Guaranty Bank régi tagja s igazgatója a Merck vállalatnak, amely szintén a Morgan-érdekeltséghez tartozik. A Mor­gan bankház alelnöke, Thomas S. Lamont és két igazgatója, Carter Burgess és Paul C. Cabot, szin­tén tagja a bizottságnak. Úgyszintén Lewis D. Douglas, két vezető Morgan ipari vállalat igazga­tója. Azonkívül mások, akiknek szintén szoros kapcsolatuk van a Morgan-bankházzal. Mig Lehmanék hagyományosan demokraták, úgy Loeb (beházasodott a Lehman családba), mint Robert Lehman, a,Lehman Brothers koridős tag­ja, a Republikánus Pártot szokta támogatni. Kívü­lük Sidney Weinberg és Andre Mayer, a Goldman Sachs, illetve a Lazard Freres beruházási cég part­nerei, tagjai a bizottságnak. A Lehman-Goldman Sachs által finanszírozott cégek élén álló nyolc ügyvezető szintén. Gyakran a Morgan Guaranty, vagy a vele kapcsolatos Bankers Trust szolgálja ezeket a vállalatokat. II. Henry Ford, aki már korábban lecsatlakozott Johnsonhoz, és a cég két vezetőségi tagja, vannak a bizottságban. Edgar F. Kaiser iparmágnás neve vezet a kiter­jedt kaliforniai részlegben. A Kaiserek a Bank of America-höz állanak közel és Walter A. Haas bi­zottsági tag a Levi Strauss Inc. ruhagyár elnöke, a Bank of America egyik igazgatója. Számos tag olyan vállalatok vezetője, amelyekben Theodore Weisman nagytőkés is aktiv (Hunt Foods, First Charter Financial, Western Pacific). A pénzfelhaj- tási képességéről hires George Killian, az Ameri­can President Line vezetője is tag, valamint Char­les B. Thornton, a fegyvergyártásra berendezett, Lehmanék által finanszírozott, újonnan terjeszke­dő Litton Industries vezetője. Vannak a bizottságban néhányan a Goldwatert finanszírozó erődítményből Chicagóból is, a libe­rálisnak ismert Joseph Block acélmágnás vezetésé­vel ,aki 1962-ben megtörte a Kennedy ellen fellé­pő acéltröszt áremelő arcvonalat Van néhány texa­si olaj- és földgáz báró és tagja a régi demokrata párti támogató, Sámuel Fleming bankár Nashville- ből. A déli államok mélyéből csak egy van a bizott­ságban, de ez a nagyon befolyásos Mills B. Lane jr., a Savannahból kiágazó legnagyobb délkeleti bankház, a Citizens and Southern Bank feje. Az ő jelenléte azt sugalmazza, hogy a déli oligarchia döntő szektora túlságosan kockázatosnak tartja a legvakmerőbb fajgyűlölőkkel való felsorakozást és rugalmasabb módszereket keresnek a néger nép előmenetelének meggátlására. Csupán Eugene R. Black, a volt Világ Bank fe­je, van közelebbi kapcsolatban a Rockefeller-érde- keltségekkel. Nincs a bizottságban senki Dupon­RÉS KELL CSOMAGOLNI! — NEM KELL VÁMOT FIZETNI! A legrövidebb időn belül segithe-' i ti rokonait IKKA-csomagokkal! < i F€l»<*Rzfink rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” i megrázott ja. — Magyar könyvek. — Saját köny­veit MagysyCv^snól kihozhatja áltatunk KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET JOSEPH BROWNFIELD > 15 Park Row New York 38, N.Y. < * Mindennemű biztosítás. Fajó- és repülőjegyeit < Tekefon: h\ 7-11««-? < ék, A A. téktól, Mellonéktól, vagy a Cleveland-érdekeltsé- gektől. Thorntonon kivül két másik vállalati vezető van a bizottságban fegyverkezési érdekeltségektől, de nem képviselik a vezető halálkereskedőket. A nem­zetközi olajérdekeltségektől egy van, Augustus Long, a Texaco-tól. Ugyanazok a tényezők, amelyek ezt a bizottsá­got létrehozták, arra bátorítják Johnsont, hogy a választási kampány alatt a külföldi viszonyokkal kapcsolatban a mérsékletességre helyezze a hang­súlyt. Bár megközelítése néha zavaros, néha el­lentmondó, de közelebb került ahhoz, hogy a bé­két állítja fel kulcskérdésnek, mint bármelyik el­nökjelölt Henry Wallace óta. Békeszervezeteknek, szakszervezeteknek és pol­gárjogi csoportoknak ritkán adódó alkalmuk van arra, hogy tisztázzák és élezzék a kérdést, hogy nyomást gyakoroljanak az adminisztrációra: szün­tesse be agressziós eljárásait, bizonyítsa be a gya­korlatban jóindulatú szándékait. A Johnsont támogató bizottság tényezőit kibő­víthetjük a vezető újságok átpártolásával, a repub­likánustól a Johnson táborba. S végül, hogy a veze­tő korporációk ügyvezető és hivatásbeli személy­zete körében a Johnson melletti, illetve a Goldwa- ter ellenes hangulat az uralkodó. Ez mind hozzájárul egy politikai földcsuszamlás lehetőségéhez, feltéve, hogy a választók nem bízzák magukat a Morganokra és a Lehmanokra, akik vé­gül is az uralkodó körök és nem a nép vezetői. A Roosevelt-éra előtt a vezető Wall Street-érde- keltségek mindkét párt felé hajoltak, a Rockefel- lerék a Republikánus és a Morganék a Demokra­ta Pártot uralva. Lehetséges, hogy a nagyüzlet erőinek jelenlegi eltolódása stratégiai lépés, a megváltozott pénzügyi erők újbóli elosztása ugyan­annak a célnak az érdekében. Ilyen értelemben a bizottságnak célja a munkás, a polgárjogi és a bé­keerők bevonása is, amelyeknek fokozott aktivitá­sai megnyilvánultak a Demokrata Párt körül a párt konvencióján. Ezen erők előtt tisztán áll a tanulság. Amellett, hogy a nagyüzletben létrejött szakadást kihasznál­ják a béke és haladás ügyének érdekében, egyesí­teniük kell és megerősiteniök az önálló politikai befolyást keltő szerveiket. Ilymódon megelőzhetik Wall Street gáncsoló erőfeszítéseit és biztosíthat­ják saját befolyásuk emelkedését a gyakorlati po­litikai kérdések terén a Demokrata Pártban vagy a jövőben létrejöhető már szervekben. A nem-szavazók demokráciája Mióta Brit-Guyanában a Népi Haladó Párt a kormányzó párt — amely szocializmust hirdet — az angol kormány a demokráciának egészen sajá­tos módját fejleszti ki ebben az országban, amely­ben még mindig ott működik a brit kormányzó. Az 1957-es és 1961-es választásokon a választókörze­tek határait változtatták meg oly módon, hogy ez a Népi Haladó Pártra hátrányos legyen. Ez nem volt eredményes. Ezért a mostani választások előtt módosították az alkotmányt, hogy több párt indul­hasson és igy faragják le a szocialista párt szava­zatait. Indokolásul világszerte terjesztik azt a rá­galmat, hogy a Népi Haladó Párt a többfaju or­szágban csak a kelet-indiaiak képviselője. Ez ha­zugság: az NHP az egyetlen valóban népi párt, amit bizonyít az is, hogy a legutóbbi általános vá­lasztásokon a jelöltek között szerepelt: 12 néger, 13 kelet-indiai, 3 portugál és egy mesztic. Es mivel mindez nem elég, még ráadásul most az egész választási folyamatot csalással akarják meghamisítani: a névjegyzékeket készitik el oly módon, hogy erősen csökkentik a szavazók számát. .. . Egyébként az angolok fennen hirdetik, hogy hívei a demokráciának és a neokolonializmus mi­benlétéről fogalmuk sincs. Faji integrálás Dél-Afrika egyházkerületében Dél-Afrika legnépesebb kerületében, Pretoriá­ban, az Anglikán Egyház kinyilatkoztatta, hogy egyházi működésében megszüntet minden faji megkülönböztetést. A bennszülött afrikaiak eddig is a fehérekkel egyenlően vettek részt egyházi szertartásokban ezen a területen belül, de ezentúl az egyházi személyzetet integrálják és a fizetésben sem lesz faji megkülönböztetés. Készül az utolsó felvonás Hajórakományszámra vásárolja Londonban Fei- sal herceg a páncélautókat, ágyukat és rakétákat. (Feisal jelenleg Szaud-Arábia tényleges ura. Ibn Szaud csak névlegesen tartotta meg a királyi cí­met.) Ezzel egyidejűleg pedig kiadták a jelszót Szaud-Arábiában: ki kell építeni a korszerű, ütőké­pes hadsereget. A sok vihart látott középkori elmaradottságban vergődő ország teljhatalmú ura, Feisal a kardcsör­tető politikával nyilván arra igyekszik, hogy vala­hogy megerősítse a feudális rémuralmat. Ez az ak­ció a legújabb felvonás a szaud-arábiai drámában. Idestova tizenegy éve, hogy I. Szaud, a király apja, halottas ágyához hivta több tucat gyermekét. Már csak pillanatai voltak hátra, de még ki tud­ta mondani a döntő szót: “utódom a királyi székben legidősebb fiam, Szaud lesz, a fiatalabb testvér, Feisal a nagyvezéri tisztet kapja”. Ezzel a döntés­sel kezdődött az intrikák, palotaforradalmak soro­zata Szaud-Arábiában. Feisal mindig az uralomra tört, súlyos szemre­hányásokat tett királyi bátyjának, azzal vádolta, hogy eltékozolja az ország kincseit. A király pedig mindig összeesküvőt gyanított Feisalban és környe zetében. (A maga módján mindegyiknek igaza volt.) Induláskor még a király mutatkozott erősebb­nek. 1957-ben sikerült elérnie, hogy Feisal telje­sen visszavonult az államügyektől. A herceg azon­ban csak erőt gyűjtött. Az események is a kezére játszottak. 1958-ban az ország már a csőd szélén állott. Az Aramco (amely az ország olajkincseinek kibányászására kapott korlátlan jogot), részéről a királyi udvarnak biztosított anyagi juttatásokat Szaud már évekkel előre felvette. Alakult egy po­litikai frakció is, melynek tagjai bizonyos reformo­kat követeltek. Feisal és az elégedetlenkedők cso­portja hamarosan szövetségre lépett. Feisal látszólag magáévá tette a reformokat és ekkor késztették először visszavonulásra Szaud ki­rályt. Ezután azonban Feisal pillanatok alatt hátat fordított a reformereknek, és az Aramco segítsé­gével valamennyit megfosztotta állami tisztségé­től. A következő felvonás megint Szaud király javára billentette a mérleget. Most ő kötött látszatszövet­séget a haladóbb gondolkodású politikusokkal, mindent megígért és 1960-ban visszafoglalta a riadi királyi palotát. A játék ezután megismétlő­dött. A hatalom birtokában persze Szaud sem akart a reformokról hallani. Minden követelést visszautasított. Kereken kimondta: Nem kell a parlament! Nem építünk sem lakásokat, sem isko­lákat. Az Aramco szakemberei azonban ekkor már fel­ismerték, hogy taktikusabb lenne valamilyen fe­lületes engedményt adni a népnek. Számukra az is előnyösebbnek látszott, ha a fiatalabb és energiku- sabb Feisal ügyét támogatják. És amit Amerikában határoznak, abból Szaud-Arábiában jelenleg tör­vény lesz. Szaud mehet! — igy határoztak az ame­rikai olajmágnások, és a király kénytelen-kelletlen több száz főre rugó háremével együtt ismét re­pülőgépre ült, átadta a porondot Feisal herceg­nek. A végszó azonban még nem hangzott el. Az utol­só felvonás hátra van, amikor az eddigi statiszta­szerepbe kényszeritett szaud-arábiai nép fogja át­venni a különböző korrupt királyoktól, hercegek­től a főszerepet. Legyen minden ország tagja az Egyesült Nemzeteknek A Detroitban gyülésező International Convention of Christian Churches, hosszas vita után, 897 sza­vazattal 655 ellenében elfogadta azt a határozati javaslatot, amely minden országnak az Egyesült Nemzetekbe való felvételét ajánlja, beleértve a Kinai Népköztársaságot is. Ugyanakkor védelmet követelt Chiang Kai-shek kormánya és népe szá­mára is. Baloldali pártok vezetnek Finnországban Helsinkiből jelentik, hogy a Finnországban le­folyt községi választásokon a baloldali pártok előnybe kerültek. Úgy a szocialista, mint a kom­munista párt növelte szavazatainak és az elnyert tisztségeknek a számát. Az ellenzéki pártok 1960-ban elért 53 százalé­kos szavazati aránya 48.7 százalékra csökkent. A szocialista párt az összes szavazatok 25.3 százalé­kát, a kommunista párt a 24.6 százalékát kapta. 322-vel szaporították a képviseleteik számát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents