Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-15 / 42. szám
Thursday, October 15, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Rácz László: “EL CHAMIZAL” - VAGY JOBB KÉSŐN, MINT SOHA Texas és Mexikó között a Rio Bravo (magyarul: vad folyó) a határ. Pontosan száz évvel ezelőtt a folyó — nevéhez híven — kiáradt és árvíz pusztította el az egész környékét. Majd délre kanyarodott és uj medret ásott magának, több mint kétszáz hektárnyi területet hagyva hátra északon. A texasi határváros: El Paso yankee vezetősége rög- tönösen birtokába vette ezt az árterületet, mely azóta Chamizal (magyar kiejtésben Csamizál) néven ismeretes. A mexikói kormányok követelését, hogy a Chamizal mexikói tervlet maradjon, a nemzetközi jog elvének megcsúfolásával az Egyesült Államok az erősebb jogán elutasította. Évtizedeken át folyt a per sikertelenül. Közben texasi tehetős polgárok hasznosították a jogtalanul elfoglalt mexikói területet. A Chamizálban texasi gazdagok bérházakat építettek, iparmüveket létesítettek. Egy félévszázad pergett le, mig a pereskedő kormány megegyezett, hogy választott bíróság döntse el a Chamizal hovátartozandóságát. Ennek a választott bíróságnak pártatlan kanadai elnöke a Chamizalt Mexikónak Ítélte vissza. De kettőn áll a vásár! Az Egyesült Államok a választott bíróság döntését sem fogadta el és továbbra is ura maradt a már nem is vitás területnek. A tragikus végű Kennedy elnök intelligens külpolitikájának tudható be, hogy az északi imperializmus eme kirívó példáját eltüntetni igyekezett. Amint hogy Latin-Amerikát illetőleg is utat-módot keresett a gyarmati elnyomás leplezésére, e lap hasábjain már ismételten részletezett “Szövetség a Haladásért” akciója után. A diplomáciai tárgyalások, amelyeket Kennedy még 1962-ben kezdett meg, végre is eredményre vezettek. Ez év szeptember 25-én Johnson elnök és a mexikói köztársasági elnök: Lopez Mateos, ünnepélyes aktussal pecsételték meg az egyezséget. Uj határt jelöltek ki a két határváros: El Paso és Ciudad-Juarez között. Visszacsatolták El Chamizalt Mexikóhoz. Mexikó visszakapott 178 hektárnyi területet, a rajta időközben létesített épületekkel és üzemekkel együtt, amelyekért jogellenesen bár, de pénzbeli kárpótlást fog fizetni. A békés megegyezésnek további szépséghibája az, hogy a választott birósági döntés után csak egy félévszázaddal később jött létre, az amerikai imperialista diplomácia leplezetlen hatalmi politikája eredményeként. Dehát, mint a magyar szólásmondás tartja: jobb későn, mint soha. A Chamizal vitának békés elintézését mindkét elnök széles propagandára használta föl. Lopez Mateos teljes joggal mutatott rá arra a tényre, hogy országa ismert békepolitikájának köszönhető, hogy ezt az évszázad óta függő kérdést békés megegyezéssel lehetett elintézni. Valóban: a mexikói külpolitika a be-nem-avatkozás és az egyes államok szabad önrendelkezési jogának teljes elismerésén alapszik. Ezért emelt óvást Mexikó —- mint egyetlen — annak idején, amikor az olasz fasiszta kormány jogtalanul bekebelezte Etiópiát, Ezért ismeri el ma is, mint egyetlen törvényest: a spanyol köztársasági kormányt a véreskezü Franco diktatúrájával szemben. Ezért nyilvánította törvénytelennek 1938-ban Ausztria annexióját Hitler részéről, ugyanakkor, amikor a “demokratikus” Nyugat a kisujját sem mozgatta az állami önrendelkezési jog megvédésére. Végezetül nemrégiben — mint egyetlen latin-amerikai kormány, ellenállott Washington parancsának, hogy az állami önrendelkezés elvének felrúgásával, szakítsa meg diplomáciai és kereskedelmi összeköttetéseit a forradalmi Kubával. Kevesebb őszinteség csengett ki Johnson elnök beszédéből, amikor a Chamizal-kérdés évtizedekkel elhalasztott békés megoldását, mint az Egyesült Államok külpolitikájának vezető elvét hangsúlyozta. Bizonygatása, hogy “minden vitás nemzetközi kérdést el lehet intézni fegyverek nélkül, akár a Chamizált”, szomorúan ellentmond a valóságnak, amit napjainkban Dél-Vietnamban és Laos- ban látunk, ahol a washingtoni diplomácia és az amerikai katonai párt a “piszkos háborút” választotta. Jóllehet, a semlegesség szigorú betartásával és nemzetközi tárgyalásokkal, nyitva állna az ut békés elintézésre. Még kirívóbb az ellentmondás Johnson bizonygatása és az Egyesült Államok imperialista taktikája között Kuba esetében. Washington diplomáciája fegyveresen és nem békés tárgyalásokkal igyekszik a meglévő ellentéteket elintézni. Még nem felejthető el a “gusanok”: kubai ellenforradalmárok fegyveres támadása hazájuk ellen 1961-ben, amelyet hivatalos beismerés szerint is a washingtoni kormány támogatott. Még- csak pár hónapja, hogy Washington parancsára 19 latin-amerikai zsoldos állam kormánya, háborús támadásnak számítható bojkottmozgalmat indított Kuba megfojtására. Hogyan egyeztethető össze Johnson ama állításával: hogy a meglévő ellentéteket mindenkor békés utón lehet és kell kiegyenlíteni, ez a tagadhatatlanul offenzív taktika az Egyesült Államok kormánya részéről? Hisz a szervezett bojkottakció — mint a legutóbbi hetek eseményei megmutatták — máris odavezetett, hogy a Floridában áskálódó kubai ellenforradalmárok megtámadtak egy Kubába irányított spanyol kereskedelmi hajót. A gyáva tengeri kalóztámadásnak — az éj leple alatt — három halotton kívül a felgyújtott hajórakomány lett az áldozata. Mégcsak nem is kétséges, hogy ez a minősíthetetlen fegyveres provokáció csak az Egyesült Államok polgári és katonai hatóságainak támogatásával és csendes beleegyezésével történt. Nem is vitatható, hogy ezért a washingtoni kormány kell, hogy viselje a teljes felelősséget. De tovább menve, rámutatunk arra is, hogy nem régiben Fidel Castro a New York Times munkatársának adott interjúja során kifejezte azt az óhaját, hogy a két ország közt fennálló vitás kérdéseket diplomáciai tárgyalások utján rendezzék. Rámutatott arra is, hogy milyen kölcsönös engedmények árán volna ez lehetséges. De még javaslata elfogadása előtt — jóhiszeműsége bizonyítására — pár száz yardnyira máris .visszavonta katonai őrségét Guantanamo, az amerikai hadibázis elől. Azt hihetnénk, hogy ez a jelentős békeszándék elismerésre talált Johnson elnök kormánya részéről. Tévedés. Johnson válasza az ezt követő sajtóértekezlet alkalmából csupán annyi volt, hogy: “egyedül a tényeknek és nem a szavaknak hisz.” (Lásd részletesen The Nation szept. 14-i számában R.A. Fáik cikkét.) Az elnök chamizali beszéde után felvetődik a kérdés, hogy a Washington részéről szervezett provokációk, a fegyverre és atombombára való hivatkozás, nemcsak a jelenlegi elnökválasztási kampány propagandájának tudható-e be? Hogy végeredményben, a választások lezajlása után — a remélhetőleg nagy szótöbbséggel megválasztott Johnson elnök — hü marad-e ünnepélyesen kinyilatkoztatott békeelvéhez? Ahhoz, hogy minden problémát békés utón lehet és kell is megoldani, úgy mint Chamizál, vagy az atomcsend-szerződés alkalmából. Ha ez igy lesz, megkönnyebbülten mondhatjuk majd: jobb későn, mint soha. Szükséges egyezmény, de Amerika nem fogadná el Az Egyesült Nemzetekben Platon D. Morozov, szovjet megbízott ajánlatot tett olyan egyezmény létesítésére, amely a kényszerleszállásra szorult űrhajósok megsegítésére fektetne le szabályokat, s amelyet minden ország magáévá tenne. A hírszolgálat szerint az Egyesült Államok ellenezni fogja ilyen egyezmény létrejöttét, mert ez minden országra vonatkozna, s az el nem ismert Kínai és Német Népköztársaság aláírását is megkívánná. Ami természetes is, hiszen a bajbajutott ürutas nem tudhatja, melyik országban kényszerül leszállani. Újra sújtott a McCarran-törvény A Justice Department október 1-én újabb hét személyt helyezett vád alá a McCarran-törvény kommunista üldöző szakasza alapján. A hét egyén az ország különböző tájain lakik. Edward Teixeira és Anna Burlak Timpson, Boston, Mass.; Otis Archer Hood, Holbrook, Mass.; Lewis Martin Johnson, Sharon, Mass.; Hyman Lumer, N. Y. City; Ralph Elsőn, North Bend, Ore. és Elmer Charles Kistler, Seattle, Wash. Cyril Philip, a Gus Hall — B. J. Davis Defense Committee pénztárnok-titkára a hét ujabb ember beidézését “értelmetlennek” minősítette, miután a McCarran-törvény errevonatkozó szakasza birósági megbirálás előtt áll alkotmányosságát illetően “és amig ez nem dől el, áemmi értelme sincs a vád alá helyezések további halmozásának. Ezekkel együtt jelenleg már 44 személy ellen indítottak eljárást.” Philip megvádolta a Justice Departmentet, hogy ezen ujabb eljárás “a szélsőségeseknek való behó- dolás.” Ezen az alapon, mondja Mr. Philip, “minden egyén, vagy csoport, akiket az ultra-jobboldaliak kommunistának neveznek — és számuk légió —, ki van téve hasonló üldözésnek.” Júniusban a Supreme Court csapást mért a Mc- Carran-törvényre, amikor a regisztrálásra és az útlevélre vonatkozó szakaszait alkotmányellenesnek minősítette.- “Ha ez nem elég tanulság, akkor a nép növekvő tiltakozása kényszerítse az adminisztrációt és az igazságügyi minisztériumot, hogy szüntesse be ennek az elnyomó törvénynek további alkalmazását. A demokratikus jogok támogatóit arra kérjük, segítsék adományaikkal törekvéseinket, hogy a McCarran-törvény még fennálló szakaszait megsemmisítsük”, mondja a Hall-Davis Committee titkára, akinek cime: 22 East 17th Street, New York 3, N. Y. Nukleáris fegyverek terjesztése, vagy általános leszerelés? Ludwig Erhard, nyugatnémet kancellár, úgy nyilatkozott Nyugat-Berlinben, hogy amerikai—• német közös, atombombákkal felszerelt hadiflotta létesítéséről folynak a megbeszélések. A két ország militarista vezetői már hosszabb ideje folytatnak propagandát a NATO-államok között, közös Polaris távlövegekkel felszerelt tengeri ütőerő megteremtésére. A nyugat-európai országok abban a tudatban, hogy egy ilyen harci egységben a német imperialisták kezébe kerül az atomfegy-' ver feletti kontrol, ellenállnak a nyomásnak. Erhard fenti kijelentése ennek az ellenállásnak a megtörését célozza. Erhard azt a reményét is kifejezte, hogy még az év vége előtt alkalma lesz az Egyesült Államok elnökével találkozni. Erhard kancellár, a nyugatnémet parlament más tagjaival Nyugat-Berlinben tartózkodik, ahol értekezleteket folytatnak. Ezt a lépést a német reakció azon célkitűzésének provokációjaként is lehet tekinteni, hogy Nyugat-Berlint a Német Szövetségi Köztársaság fővárosává és a német parlament székhelyévé akarják tenni. McNamara az A-bomba terjedéséről Robert S. McNamara védelmi miniszter sajtóin- terjuban azt jósolta, hogy 10—20 éven belül az országok tucatjai lesznek képesek az atombombát előállítani. Egyrészt azért, mert az elkészítési folyamat leegyszerűsítése, másrészt a hozzávaló anyagok olcsóbb és könnyebb hozzáférhetősége által, több országnak lesz alkalma a kísérleteket elvégezni. Az interjú folyamán ez a kérdés avval kapcsolatban merült fel, hogy Rusk külügyminiszter az elmúlt héten kijelentette, a Kínai Népköztársaság készül atomkisérletet végezni. Állítólag Rusk azt várta, hogy Kina felszabadulásának 15-ik évfordulóján fogja meglepetésszerűen bejelenteni, hogy atomrobbantási kísérleteket végzett. Ez azonban nem következett be. McNamara kidomborította, hogy milyen megnövekedett veszélyt jelent az, ha még több ország kezében lesz a pusztító atombomba, "s azért kormányunknak az az álláspontja, hogy megakadályozza a nukleáris fegyverek kiterjesztését és elszaporodását", mondotta. Ajánljuk, hogy a kormány vezetői jöjjenek egységes álláspontra ebben a kérdésben és tegyenek lépéseket az atomfegyverek máris túlzott számának csökkentésére. Az általános leszerelés komoly figyelembevétele nagy segítség lesz ennek kivitelezésében. Szüntessék be a németekkel és a NATO- országokkal közös nukleáris tengeri ütőerő megalakítására való próbálkozásokat is. Kruscsev és Mikoján táviratban üdvözölte a nigériai vezetőket az ország nemzeti ünnepe, a függetlenség 4. évfordulója és a köztársaság kikiáltásának első évfordulója alkalmából. tf* A svéd rendőrség felszólította az ország lakosságát: segítse kézre keríteni azokat a tolvajokat, akik 25 ezer ember megöléséhez elegendő mérget loptak Stockholmban. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East lóth Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az ! előfizetésem. Itt mellékelek $ ......................4 Cim: ........................................................................ Név: ........................................................................ Város:......................................Állam:............ «*
