Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-15 / 42. szám
Thursday, October 15, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD 5, Az ügy nincs lezárva... A Warren-bizottság “végső” jelentése a Ken- nedy-gyilkosságról több uj kérdést vet fel, mint ahányra választ ad. A század legnagyobb egyéni bűnügyét, Kennedy elnök 1963 november 22-én Dallas, Texasban történt meggyilkolását vizsgáló bizottság szeptember 27-én Johnson elnök elé terjesztette, ő viszont azonnal nyilvánosságra hozta, a 888 nyomtatott oldalt kitevő jelentést. A jelentés összeállításán az elnök által kinevezett héttagú illusztris bizottságon s annak 14 neves jogtanácsosán kívül a szövetségi kormány tiz ügyosztálya, 14 független bizottsága, a kongresszus négy bizottsága, az FBI és a Titkos Szolgálat teljes apparátusa működött közre. Egyedül az FBI 25,000 egyéni kihallgatást folytatott, 2,300 különböző jelentést nyújtott be a Bizottsághoz 25,400 gépirt oldal terjedelemben. Az elnök személyi biztonságára felügyelő Titkos Szolgálat pedig 1,550 interjút tartott, 800 jelentést nyújtott be a bizottságnak 4,600 oldal terjedelemben. Maga a Vizsgálóbizottság 552 tanút hallgatott ki, 94-et a bizottság összes tagja jelenlétében, 395-öt a jogtanácsosok kérdeztek ki, 61-en eskü alatt tettek Írott tanúvallomást. E példátlan arányú vizsgálat eredményeit és a bizottság legfontosabb konklúzióit a következőkben foglalhatjuk össze: 1. A fegyvert, melynek golyói megölték Kennedy elnököt és megsebesítették Connally texasi kormányzót, Lee Harvey Oswald sütötte el. 2. A bizottság nem talált bizonyítékot arra nézve, hogy akár Lee Harvey Oswald, akár az őt meggyilkoló Jack Ruby valamilyen bel- vagy külföldi összeesküvés ügynökeként követte el végzetes tettét. 3. A bizottság tüzetesen kivizsgálta Oswald kísérleteit az amerikai kommunista párttal, a Fair Play for Cuba és a Socialist Workers Partyval való kapcsolatokra és nem talált bizonyítékot arra nézve, hogy ezek a kísérletek kapcsolatban lettek volna a gyilkossággal. 4. A bizottság rendelkezésére álló bizonyítékok megcáfolják azt a feltevést, hogy Oswald akár az FBI, akár a CIA, akár más kormányszervezet ügynöke, alkalmazottja vagy besúgója lett volna. Eme kormányügynökségek kontaktusai Oswalddal hivatásuk normális gyakorlása folyamán történtek. 5. A bizottság nem talált bizonyítékot arra nézve sem, hogy Ruby ismerte volna Tippit-et( a dallasi rendőrt, akit kb. 45 perccel Kennedy meggyil- kik felbérelték volna Oswald meggyilkolására. 6. A bizottság nem talált bizonyítékot arra nézve sem, hogy Ruby ismerte volna Tippit-et ( a dalasi rendőrt, akit kb. 45 perccel Kennedy meggyilkolása után Oswald állítólag szintén megölt), vagy hogy maga Oswald ismerte volna előzőleg Tippit-et. 7. A jelentés súlyosan megkritizálta a Secret Service-t és az FBI-t Kennedy elnök dallasi látogát- tása folyamán elkövetett súlyos mulasztásaikért az elnök személyi biztonságával kapcsolatban és javaslatot tett a Sercet Service átszervezésére, az FBI és a Secret Service kapcsolatainak megjavítása érdekében. A magunk részéről a következő megjegyzéseket füzzük a Warren-bizottság jelentéséhez: Bármennyire tiszteljük is egyénileg a bizottság elnökét, Warren főbírót, aki, meggyőződésünk szerint, a legnagyobb jóakarattal és egyéni áldozat- készséggel végezte is a vizsgálattal kapcsolatos roppant munkát, jelentése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A jelentés alapjában véve nem egyéb, mint hivatalos szentesítése az FBI eredeti megállapításainak, amelyet néhány nappal a gyilkosság után tettek, hogy tudniillik Oswald és egyedül Oswald volt a tettes. Hogy ily értelemben az egész jelentés nem egyéb, mint “fehérremosás”, arra sajnos Warren főbíró saját kijelentését idézzük legfőbb bizonyítéknak, aki röviddel a vizsgálat megkezdése után kijelentette, hogy az ügy minden részletére nem fog a világ választ kapni "a mostani nemzedék élete folyamán". így kívánják ezt a nemzeti biztonság érdekei. De ha a gyilkosságot valóban csak egy meghibbant ember követte el, miért nem lehet a gyilkosság MINDEN RÉSZLETÉT nyilvánosságra hozni? És ha nem lehet az ügy minden részletét nyilvánosságra hozni, hogyan tartalmazhatta a jelentés az állítólag VÉGLEGES konklúziókat Oswald és Ruby KIRÁRÓLAGOS bűnösségéről? Nem fogadhatjuk el a jelentés végmegállapitásait ezen. alapvető okon kívül a következő tisztázatlan ellentmondások alapján sem: A bizottság nem mutatott fel egyetlen tanút sem, aki azonosítani tudta volna Oswaldot, mint a tett elkövetőjét. (Howard Brennan, az egyedüli személy, aki állítólag látta Oswaldot az épület ablakában, nem volt képes feltétlen személyazonosítást tenni és a dallasi rendőrség nem is fogadta azt el ilyennek.) A bizottság nem mutatott fel egyetlen tanút sem, aki látta volna Oswaldot belépni az épületbe (Texas Book Depository) azzal a csomaggal, amelybe állítólag a fegyver volt csomagolva. Az egyedüli személy, aki látta Oswaldot ilyen csomaggal aznap reggel, a csomagot két láb hosszúnak nyilvánította, mig a fegyver fa-alkatrésze három láb hosszú volt. A bizottság beismeri, hogy képtelen volt magyarázatot adni arra, hogyan adhatott ki a dallasi rendőrség 15 perccel az elnök meggyilkolása után és 30 perccel Tippit rendőr meggyilkolása előtt letartóztatási parancsot Oswald ellen Tippit meggyilkolása vádjában! Ki és hogyan tudta a dallasi rendőrparancsnokságon 12.45-kor, hogy Tippit-et egy fél óra múlva agyon fogják lőni? És ki sietett az ezért való felelősséget már akkor Oswaldra hárítani? A bizottság e súlyos ellentmondásokra, mint említettük, képtelen volt elfogadható magyarázatot adni. A bizottság képtelen elfogadható magyarázatot adni arra, hogyan kapott Oswald 1963-ban egy uj vízumot Kelet-Európába való utazásra, miután előzőleg már egyszer lemondott amerikai állampolgárságáról a Szovjetunióban való tartózkodása alatt. Az átlagos polgárnak (különösen progresszív személyeknek) hetekig kell várni a vízumra. Oswaldnak példátlan gyorsasággal adták azt meg. Az egész ügy egyik legmegdöbbentőbb és leg- gyanusabb körülményére teljesen elégtelen magyarázatot ad a jelentés. A merénylet után, mint köztudomású, Oswald 48 órán át a dallasi rendőrség fogságában volt. E 48 órai időtartam alatt Oswaldot 12 órán át faggatta a rendőrség, az FBI és a Titkos Szolgálat (Secret Service). E KIHALLGATÁSRÓL NINCS SEHOL SEMMI FELJEGYZÉS. A DALLASI RENDŐRSÉG AZT AKARJA ELHITETNI A VILÁGGAL — ÉS A WARREN-BIZOTTSÁG SAJNOS EZT ELFOGADTA, HOGY AMIKOR AZ OTTANI RENDŐRSÉG A SZÁZAD LEGNAGYOBB BŰNÜGYÉBEN KÉRDEZTE KI AZ EGYETLEN GYANÚSÍTOTT SZEMÉLYT, AKKOR ARRÓL SEHOL SEMMI FELJEGYZÉST NEM KÉSZÍTETTEK! Köztudomású, hogy az FBI és hasonló ügynökségek az egész országot behálózzák titkos lehallgató készülékkel. Feljegyzés volt arról, hogy kabinetminiszterek is fedeztek már fel hivatalukban titkos lehallgató készüléket. A Hoffa-tárgyalás alatt köztudomású volt, hogy FBI-ügynökök egész légiója zaklatta a védelem minden jogtanácsosát, tanúját lehallgató készülékkel. Elképzelhető az, hogy ilyen világraszóló ügyben nem alkalmaztak volna egy tape-recordert és nem készítettek gyorsírói jegyzőkönyvet Oswald minden szaváról? Ha valóban ez lett volna az eset, akkor a felelős rendőrségi személyzet és FBI-ügynökök mindegyikét főbenjáró mulasztás vádjában már régen vád alá kellett volna helyezni. Ha ezzel szemben volt kihallgatás, miért nem hozták azt nyilvánosságra? Talán Oswaldnak kétségbevonhatatlan alibije volt? Talán neveket említett? Ezek azok a kételyek, ellentmondások, hiányosságok, hogy a sok közül csak néhányat említsünk, amelyek következtében képtelenek vagyunk a Warren-bizottság jelentését véglegesnek, a Kennedy- merénylet ügyét lezártnak tekinteni. Meg vagyunk győződve, hogy ebbeli kételyeinkben nem állunk egyedül, hogy amerikai polgárok milliói és Amerikán kívül tízmilliók osztják aggodalmainkat. Nagyon rossz szolgálatot tesznek az amerikai igazságszolgáltatás ügyének és hazánk jó hírnevének azok, akik vörösfalással akarják az ügyet a történelem irattárába eltemetni, akik úgy állítják be. hogy a jó polgárnak el kell fogadnia, amit a bizottság megállapított és csak “a félkegyelmüek és kommunisták” nincsenek megelégedve a bizottság jelentésével. Az amerikai sajtónak nincs sok jogcíme ily jellegű vádaskodásra, mert ez a sajtó volt az, amely Kennedy meggyilkolása után oly nagy lelkesedéssel kapta fel és napokon át hiresztelte a hitlerista jellegű vádat, hogy Oswald “marxista”, Castro- barát és ily befolyás alatt ölte meg az elnököt. Hogy azokban a tragikus napokban ez a bűnös, lázitó uszítás nem robbantott ki végzetes tragédiát, azért az amerikai népet a legnagyobb elismerés illeti. Ilyen dicstelen szereplés után, ha volna ben* nük tisztesség és becsület, az üzleti sajtó nem ismételné meg mérgező propagandáját. Kennedy ügyét nem tartjuk lezártnak. Az a meg győződésünk, hogy a gyilkos, vagy bűntársai szabadon járnak-kelnek az országban. És ameddig nem fogják tettüket számonkérni, addig nem érezheti magát egyetlen amerikai sem biztonságban... az elnöktől kezdve az egyszerű polgárig. Figyelő Szint vallanak a newyorki republikánusok A Goldwater-befolyás oországos gyengülését érezve, a republikánus kampányvezetők ráléptek az egyes felelős egyénekre, hogy hagyják abba habozó magatartásukat és a pártegység nevében hangoztassák nyomatékosabban Goldwater támogatását. Rockefeller kormányzó volt az egyik, akit azzal vádoltak, hogy nem segíti Goldwatert. A vád elhangzása után Rockefeller New York államban folytatott kortesutján eddigi szokásától eltérően, háromszor is megemlítette Goldwater nevét és “bátor önérzetes ember”-nek nevezte. Félreértések elkerülése végett tiszteletét fejezi ki “Barry” iránt, amiért Albanyban szept. 27-én indorszálta Kenneth B. Keatinget, az újraválasztását kereső newyorki rep. szenátort. Keating, tartva attól, hogy Goldwater barátsága szavazatveszteséget jelentene számára, továbbra is tartózkodik Goldwater nevének említésétől és szívesebben venné, ha Goldwater is mélyen hallgatna őróla. Keating magatartása megzavarja a liberális és haladó szavazókat. Keating valóban nem azonosítható Goldwaterrel, de ugyanakkor semmit nem tesz Goldwater megbuktatása érdekében. És ha az történne, hogy Goldwater megnyerné a választást, volna-e kétség Keating hovatartozásáról? Keating- nek tettekkel kell bizonyítania, hogy harcol a gold- waterizmus ellen. Ezt még eddig nem tette. Pedig ez a választás kulcskérdésé és legfontosabb követelménye. Akik úgy érzik, hogy Keating megérdemli szavazatukat, azok akaratlanul is Goldwater támogatóival lépnek egységfrontra. Keating csakis a goldwateristák segítségével nyerhet New Yorkban. Rockefellerék csak a Keating körüli egységfronttal remélik a republikánus párt fölényét megtartani az állami adminisztrációban. Rockefellerék pedig Goldwater hívei. Robert Kennedy ellen jogos kifogások állanak fenn, ez tény. De ugyancsak vannak jogos kifogások Johnson elnök egyps állásfoglalása és politikája ellen. Ezekkel szemben népi mozgalmakkal lehet orvoslást keresni és találni, de csak úgy, ha Goldwatert és a goldwaterizmust előbb megbuktatja az amerikai nép. Minden Keatingnek adott szavazat gyengíti Goldwater megbuktatására tett törekvéseket. Más kampányhirek Rockefeller megrovásban részesítette Robert Kennedyt, amiért a Pulasky-napi felvonuláson a menetelők közé vegyült, hogy ezzel előnyt szerezzen magának Keating felett. De a demokrata párti szenátorjelöltet maguk a lengyel származású menetelők hívták maguk közé. William E. Miller, rep. alelnökjelöltet megvádolták, hogy a buffaloi ügyvédi irodájának egyik cégtársát alkalmazta kongresszusi titkári minőségben 13,742 dollár évi fizetéssel. Miller a déli államokban korteskedett. Jellemző módon, az amerikai népet érintő fontos problémák elkerülésével “a kapitalizmus és a szocializmus” viszonyát tette meg a választás kulcskérdésévé. Goldwater védelmére kelt azzal a közismert váddal szemben, hogy az elnökjelölt “trigger happy”, ami azt jelenti, hogy meggondolatlan kijelentéseket tesz és azokat azután más meggondolatlan kijelentésekkel próbálja megcáfolni. Visz- szautasitotta a N. Y. Timesban megjelent véleménykutatás eredményét, amely szerint Goldwa- ternek a déli államokban gyengülnek az esélyei. North Carolinában lármás tömegek előtt beszélt, amelyekben sokan Johnson-plakátokat hordoztak. mwwwwvwwwwwwwwwwwww Három bandita kirabolt egy ékszerboltot Amszterdam szivében, és több mint 100,000 dolláros zsákmánnyal elmenekült. A rendőrség megindította a nyomozást.
